Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)
1884-02-24 / 8. szám
III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. február 24. 8. szám. i, m n\r i i es 1 Ml A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg szt.-iváni vasútiig}. (Folytatás.) c> Hogy megvan e a vállalatra szükséges pénzünk? tán nem sértek meg valakit, ha saját tárcám után Ítélve őszintén kimondom, hogy leszámítva városunk néhány pénzes polgárát, leszámítva vidékünk vagyonos földes urait, a tőlünk aránylag követelhető összeg nincs készen. l)e ez, valamint a fenti deficit se esüggeszszen el bennünket. Nil inortalibus arduum est mondja Horatius; — erős akarattal és áldozatkészséggel előállítható a pénz is. Arra el kell készülve lennünk, hogy a tőkék emberei, a kikhez a vasút létesítése végett előmunkálatainkkal fordulnánk, a pálya jövödelmét s kiadásait mindenek előtt óvatosan és szakértő ismeretükkel kiszámítani fogják, s miután a számítás eredménye minden esetre a mutatkozó hiány lesz, sem egyes pénzember, sem részvénytársaság a pálya létesísésére vállalkozni nem fog, hanem meg kell arról győződnünk, s kiindulási pont gyanánt mint axiómát elfogadnunk, hogy ha akarunk vasutat, azt magunknak t. i. az érdekeltségnek kell az utolsó krajcárig saját erőnkkel létesíteni. E végett tehát, mint hogy az 1881. 31. t. c. 14. §-a kimondja, hogy az elsőbbségi kötvények az elsőbbségi részvényekkel együtt az engedély okmányban megállapított tőkének I— (300000 frt) — háromötöd ( a/ 5) részét— (18000(1 forint) — nem haladhatják meg, a -/ 3 részre vagyis egyszázhúszezer forintra a vasút kiépítése céljából az érdekeltségnek önmagából részvénytársaságot kel) alakítani. E részvénytársaság 1200 darab 100 forint névértékű türzsrészvénynyel alakítandó; - ezen 120Ú részvény tulajdonosai építtetik a vasutat, s azok tulajdonát képezendi az. Az engedély az idézett törvény 2-ik í?-a szerint logfelebb 90 (kilencven) évre adatik, mely idő lejárta után a vasút m i n d e 11 k á r p ó 11 á s nélkül az áll a m t ulajdonába jut. A törzsrészvényekre adott tőke tehát, ha csak a vasút jövödelme akkora nem lesz, hogy az osztalékból az 5—6 szokásos kamaton felül még tőke törlesztésre is marad — a törzsrészvényeseknek viszsza nem térül. A kiindulási alap tehát az 1200 darab száz forintos részvény elhelyezése, vagyis ezeknek az érdekeltségtagjai által megvétele és a 120000 forintnak vagy egész összegben lett befizetése, vagy legalább is minden részvényre 30 százaléknak (30 forint) a százhúszezer forint után 30000 forintnak készpénzben lett befizetése, a 70 százaléknak a lekötött ingatlan értéke által kétszeres fedezetet nyújtó jelzálogi bekeblezés által biztosítása, községeknél törvényszerű módon vállalt kötelezettséggel fedezése; mert mig ez meg nem történik, addig sem a részvénytársaság meg nem alakulhat, sem az elsőbbségi részvényeket, elsőbbségi kötvényeket ki nem bocsáthatja, sem az építés tényleges megkezdésére az engedély ki nem adatik (1881. 31. t. c. 13. §.) Remélleni merem, hogy az 1200 darab 100 forintos törzsrészvény átvállalása, eii'e a 120000 forint beszerzése, ha félre teszszük a szilkkebliiséget s áldozatkészséggel buzgólkodunk az ügy mellett — létesíthető, mert az 1200 törzsrészvényből Zala-Egerszeg város — község mint erkölcsi személy átvállal —- — — 700 drb. 70,000 frt zalaegerszegi 20 -30 vagyonosabb lakós 5—10 darabjával — 150 „ 15,000 frt a többi zala-egerszegi lakós tekintve hogy 500 ház szám van, egy ház után csak 20 forintot, 5 ház után 1 drb. részvényt számítva átvállal 100 „ 10,000 frt a vidéki érdekeltség földes urai, jobb módú birtokosai — — 150 „ 15,000 frt a vidéki 75 érdekeltségi Község mint ilyen 1—2 részvénynyel számítva — — — ' — 100 „ 10,000 frt összesen : Í20( í ~ 120,000 frt Hogy Zala-Egerszegen ne találkoznék 20—30 polgár, aki tehetsége arányában kétszáztól—ezer-—kétezer forintig törzsrészvényeket át nem vállalna, — hogy Z.Egerszeg 500 háztulajdonosa — ki többet ki kevesebbet vagyoni tehetségéhez képest — de legalább is ketten—hárman- négyen legfelebb öten száz forintig, átlag egy ház tulajdonos 20 forintig részvényeket át nein vál lalnak, — hogy a vidék földes urai s vagyonosabb birtokosai akkor midőn Zala Egerszeg 20—30 lakosa 15000 forintot áldoz, ugyanannyit ne áldoznának, — hogy a vidék 75 érdekeltségi községe összesen annyit, mint a városnak nálok aránylagos számra tekintve sokkal szegényebb lakói ne áldoznának — feltennünk nem lehet; mert ha ennyit sem akarunk egyénileg áldozni, akkor hasztalan a dologról tovább beszélni, akkor kár volt belekapni, s még nagyobb kár az előmunkálati költségekre költeni. Mint a fenti kiszámításból láttuk, az oroszlánrész 700 darab részvény 70000 forinttal Zala-Egerszeg városnak jutott, s ez nem is lehet máskép, mert az ő legfőbb érdeke egész jövője forog szóban. „Könynyü ám kivetni, de nincs miből fizetni:" mondják erre sokan. Magam is azt mondom: s erre én csak egyetlen utat módot tudok ajánlani, t. i. van 151 SS I mm, hold legelő birtokunk, ebből el kell adni 50 holdat; — 200 forinttal számítva holdját — — — — 10000 frt felső erdei birtokunk 205 5S ,/| lii m hold; ezt „Zalamegye" tárcája. Megilleti-e a középkort az annyiszor hangoz tátott „sötét" jelző ? Félve nyúlok a tollhoz, hogy egy oly kort fessek erkölcseiben, melyet már a legnagyobb elmék (! ?) is „sötét" jelzővel ruháztak fél; habozva vetem tanulmányaim eredményét a papírra, tartva attól, hogy ugy járok szerény kis müvemmel, mint a fűzfapoéták verselményei, melyek olvashatlanul jutnak a papírkosár fenekére." De mindamellett, jóllehet az utóbb említettem művek sorsára jutna is értekezésem, igazságérzetem nem engedi, hogy oly körülmények közt, midőn sárral piszkolnak be oly kort, mely tiszteletet parancsol, azt attól megtisztítani ne törekedjem. Igen a középkort sötétnek, barbamak mondani, mint azt nem rég tette Vámbéry „Magyarok eredete", dr. Bánóczy a „Philosophia" és Domanovszky ,,A bölcsészet története" ezitnii müveikben: tiszteletlenség, sőt az ily jelzők az említett tudósok középkori ismereteire furcsa világot vetnek. Hangzatos szavakkal megítélni vagy jobban mondva elitélni argumentumok nélkül valamely kort komoly tudósokhoz semmikép sem illik, mert ha ismernék ama kort, aligha nyilatkoztak volna arról ugy, amint nyilatkoztak. De mea paee legyenek ők ugy meggyőződve, hogy a középkort méltán megilleti a „sötét" jelző, lesznek tudom mindig s valamint voltak is ko moly elmék, kik aszóban forgó korról szebben, méltányosabban nyilatkoznak, kiknek látása tovább terjed a „renaissance" koránál. Tovább, mondom, mert tudósaink legnagyobb része a Voltaíre-ek, Dalambertekkel kezdik számitaui a műveltség újjáébredését, részben felekezeti szempontból, részben mert igy vélekedni ma már divat. Nem ily felekezeti szempontból itélt a középkorról a protestáns Quizot ,. Európai polgárosodás története" c-zimü müvében; nem ily felekezeti szemüvegen át vizsgálta e kort a híres protestáns Leibnitz, s lám egyiksem tagadja meg a középkortól elismerését. Nem ily divatos majmolásról tesz tanúságot Cantu, midőn VII. köt. 20 lapján igy ír a középkorról: „Nem voltam képes durváknak nyilvánítani azon időket, melyek a Westminstert és a párisi Notre Dame-ot építették, azután Granada és Toledo csodáit, Rheims, Amiens, Artum és Köln és Rouen székesegyházait s más képzelményes teremtményeit oly eredeti stylnak, melyet barbamak a pedansság nevezhet; nem tarthatám tudatlannak ama kort, mely feltalálta az órákat, a .szélmalmokat, a rongypapírt, mely egyik szerzetes által az ellenlábuakat, egy másik által a léghajókat és gőzerőt, előre sejteté; mely az életbe annyi kényelmet hozott be; kéményeket, a kávét, ezukrot, abroszokat, nyársakat és üvegtükröket; mely felszabaditá a tulajdont és ennek felosztása által az egyenlőséget és igazságosságot készítette elő; melv teléleszté a kézművi ír o _ 1 I/ gazdaságot, mely mióta Róma Karthagó felett erőt vett, porban feküdt: mely az érték jegyeket a váltók által kétszeresíté: mely az erőműtan legnehezebb feladatait megoldá, a chemiát .... gazdagítá: mely az európai kerteknek a hüvelyeseknek és hasznos növényeknek legnagyobb részét és a ritkább szépségű virágokat, a fényűzésnek a selymet, a lovagoknak a nyerget és kengyelt, az optikának az üveglencséket, a hajózásnak az iránytűt adta, s biztossá tőn minden haladást a puskapor és könyvnyomtatás által ....'• Igen tudós férfiaink egy része: „Önzésében nem tud, nem akar igazságos lenni a mult nemkülönben a középkor századai, azoknak netalán kifejtett tudományos eredményei és elismerésre méltó erkölcsi érdemei iránt. Az igazság szeretet hiánya tehát az, mely tudósaink egy részét az obiectivitas teréről a középkort illetőleg lesodorja, s ezen igazságszeretetet felébreszteni a szóban forgó kor iránt lesz művem negativ, — positiv célja pedig kimutatni amennyiben tehetségemben áll, a „sötét" jelző jogosulatlanságát. * * * Minden kornak megvannak a maga fény- és árnyoldai; azonban csupán ez utóbiak szerint ítélni meg valamely kort, amennyire méltánytalan, ép annyira nem illik a komoly történetbuvárhoz, a higgadt történet Íróhoz. Pálczát törni valamely kor felett csak azért, mivel az jellemünk műveltségi fokát el nem érte: igazságtalanság. A történet írónak a kort a maga valóságában kell felfognia annélkiil, hogy ideális eszméit abba át vinné; annélkiil, hogy azt a lelkében ama korról támadt kép szerint ítélné. Nem a lelkünkben támadt kép szerint, hanem ugy kell vennünk a kort, amint van. S ha ugy veszszük, soha sem fogjuk figyelmen kivül hagyni annak előzményeit, mint amelyek annak megértésé re sz ü k ségesek. Aki tehát a középkorról akar tiszta fogalmat szerezni, ki azt a maga valójában akarja megismerni, ki annak műveltségéből akar tudományt szerezni, az legyen körültekintő, vegye számba az előzményeket és ama körülményeket, melyek a tiszta fogalom alkotására feltétlenül szükségesek. így vizsgálva a középkort, látni fogjuk, hogy sok van abban, ami elismerésünket megérdemli. Igaz, hogy a középkori művelődés tisztán katholikus, igaz hogy nagyobbára. papok azok, kik annak folyamán a művelődés zászlóját magasan lobogtatták, de azt hiszem, ez nem ok arra, hogy ama kor felett yálczát törjünk, hogy ama kort tudatlannak, sötétnek, barbarnak bélyegezzük ? Legyünk inkább büszkék arra, hogy Ázsiából mint bölcsőből indult ki a művelődés, melyet a nyugoti Europa tevén magáévá, ezáltal minden más világrészt messze felül haladt. Ne ijedjünk meg tehát a catholieismustól, a műveltség úttörőjétől, a papoktól, mint bizonyos állat a vörös posztótól, mert a catholicismussal, a papokkal van Mai számunkhoz féliv melléklet és Winter Adolf stettini gyártulajdonosnak köszvény készülékét ismertető közlemény van csatolva. egészen el kell adni 150 forinttal számítva holdját _____ 30825 frt a 10 hold mándi rétet el kell adni; holdját száz forinttal számítva — — — 1000 frt 30 hold város rét holdja 300 forinttal eladva 9000 frt adja továbbá a város a szükséges mennyiségű összes vasúti talpfákat. Tekintve, hogy a pálya hossza 8000 meter, s 500 motort lehet a pálya udvar vonalaira számítani, — tekintve hogy a talpfák egymástóli távolsága átlag egy meter, de a kanyarulókon, a pálya udvarban sűrűbben vannak rakva, 9000 talpfát számíthatunk 1 frt 00 krral — — _ 14400 frt Minthogy az alsó erdő 363 4J! ) llj0 0 hold, egy holdra 24—25 talpfa esik, — a mi bőven kikerül annélkiil, hogy az erdő űzetne megtámadva volna. ad végre 500,000 részint téglát, részint cserép zsindelt — — — — 5000 frt összesen : 70225 frt mely összeggel a 700 darab hetvenezer forint értékű törzsrészvény árát lefizette. „Ali! ha mi a mándi rétet eladjuk, ha mi a város rétjét eladjuk, akkor hol lesz a bikáknak a széna?" Ne tessék nevetni! Tény, hogy akadnak rövid látók, kik akkor, midőn a város létérdeke forog fenn, ily kicsinyes ellenvetésekkel állnak elő. Megnyugtathatom okét, hogy a még megmaradó 101 catli. hold legelőből a legjava helyen lekötünk tiz holdat, körül árkoljuk fél ülés árokkal, bekerítjük tüskével, terem ott annyi egészséges jó széna, hogy bőven elég lesz a bikáknak. Felkiált azután igen sok. Ali! az nem járja! a 151 hold legelő, meg az Alsó- és Felső erdő nem a városé mint községé, hanem a városi egyes birtokosoknak mint volt úrbéreseknek a legelő elkülönzés folytán a földes ur által kiadott magán tulajdona felosztatlan közös használatban elannyira, hogy miután Zala-Egerszeg lakosainak semmiféle fájészati haszonvétele nem volt, s a fával benőtt úgynevezett Alsó- és Felső erdő teriilet is legelő illetőségbe adatott, ezen erdők is a városi volt úrbéres jellegű lakósoknak kiadott úrbéri legelő jogi természetével s nem községi erdő jogi minőségével birnak, ezen legelő s felső erdő területnek tervelt eladását tehát a község, mint ilyen el sem határozhatja. Ez ellenébe nyomban felelik: igaz ugyan miszerint az Alsó- és Felső erdő nem fájészati haszonvétel hanem legelő illetőség fejében adatott a volt úrbéresek javára, ámde ugy a legelő valamint az Alsó- és Felső erdő tulajdonosa gyanánt a helyszínelés alkalmával „Zala-Egerszeg mezőváros közönsége" és nein a zala egerszegi volt úrbéres birtokosság lett felvéve, — s ez a mai napig sem lett kiigazítva, — tehát a város mint község ugy
