Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-02-10 / 6. szám

Hí. évfolyam. Ziila-Egerszeg, 1884. február 10. 6. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdíj 30 kr. Xyilttér petitsora 1'2 kr. i, m H n |fflf • / i es t i

1 A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A lakásszükség városunkban. Oly elodázhatlanná vált e kérdés, hogy a bajra reá mutatni, arra intéző köreink bölcs figyelmét felhivni. elmulaszthatlan kötelmünknek ismerjük. Rövid tiz év alatt városunkban, mint a megye székhelyén, részint egészen uj hivatalok felállítása által, részint a már meglevő hivatalokban az ügyforgalom emelkedése folytán O J O személy szaporítás következtében a hivatalnoki kar létszáma a tiz év előtti állapotokkal szemben tetemes növekedést tüntet fel. Ha már tiz év előtt nehezen volt kapható kényelmes, egészséges lakás, mennyivel inkább mondható ez napjainkban, ha megfontoljuk, hogy e tiz év alatt 2—3 új ház épitésén kivül amit e téren felmutathatunk, az nem áll másból, mint egyes házak némi csekély és olymérvíí átalakításából, mely a jogos panasz megszüntetésére legcsekélyebb befolyással sem lehet. Jelenleg úgy állunk, hogy egyes hivatalok részére a körülményekhez képest elég magas lakbér mellett is a legnehezebben kapható alkalmas helyiség, úgy hogy egyes hivatal főnökök ép ezen kétségkívül fontos cs figyelmen kívül nem hagyható okból lépést szándékoznak lenni a tekintetben, hogy a hivatal megyénk más városában helyeztessék el. igaz, hogy a szíves olvasó tudva azt, hogy több oly hivatal létezik, melynek a fennálló viszonyok folytán a megye székhelyén kell lennie, azt mondhatja, hogy ép ez okból a hivatal áthelyezése a lehetetlenséggel határos, de evvel szemben nem szabad szem elől tévesztenünk azon mindenkor érvénvas igazságot, hogy szükség" törvényt ront. O r v Ep ez okból illő komolyan foglalkoznunk ez ügygyei és megbeszélni a módokat, melyek által a létező és elmérgesedett baj orvosolható. Igénytelen nezetünk szerint a bajon segíteni első sorban maga a kormány van hivatva. Tapasztalásból tudhatjuk, hogy a kormány évről évre főleg a fővárosban palotaszerű épületeket emeltet egyes hivatalok részére, melvek a kényelem, a kellő berendezésen kivüí a szemlélőre a legkellemesebb benyomást gyakorolják s a czélszerüségi szemponton kivül a főváros díszének emelésére szolgálnak. E körülmény eléggé igazolja, hogy ott, hol az anyag, valamint a munkadij a provinciális viszonyokkal összehasonlítva mesésen drágább, mégis O " o előnyösebb az épitkezés, mint a hivatalok bérházakban való elhelyezése. Miért nem volna az eszközölhető a provincián, főleg ha figyelembe veszszük, hogy a hivatalok számára szükségelt helyiség után fizetendő bér Igen is arányban áll a fővárosi bérösszegekkel — Minden fejtörést nélkülöző számítással ki lehet mutatni, hogy aminő évi bért fizet az állam az egyes hivatalok helyiségeért: ugyanannyi évi törlesztésnek megfelelő összegen sokkal kényelmesebben berendezett épületet állíthat fel s a tőkevisszafizetés nem is 32 évre, hanem legfellebb 20—24 évre terjedne, mert városunkban maga az anyag, úgy a napszám aránylag elég olcsó s elérné az állam azt, hogy 20—24 év múlva minden egyes hivatal részére saját épülettel rendelkezi n'k s azontúl az évi törlesztési összeg, illetve az eddi"

1 fizetett drága (5

1 o O lakbér egyébként is a folytonos deficitek zátonyán vergődő ország javára maradna. Ez anyagi előnyön kivül meglenne még a haszon a szellemi téren is. Yagv nem-e tehető fel, hogy a hivatalnok buzgalma fokozódik, midőn célszerű, kényelmes helyen teljesíti' egyébként is fárasztó munkáját, s nem kénvlelen mintegy egymás hátára összepréselve, egészségtelen lyukakban görnyedezni egész nap! A közel múltban a helybeli takarékpénztár városunk egyik legszebb épületét megvásárolta. Nem mondunk ujat. midőn állítjuk, hogy tudtunkkal a takarékpénztárak maguk szoktak házat építtetni s ezáltal a város csinosodását előmozdítani. Csak utalnunk kell Nagy-Kanizsára, ahol a két, takarékpénztár oly két épületet emelte melyek diszére válnának magának a fővárosnak is. — Tekintetbe véve, hogy főleg a . O J © helybeli takarékpénztár a jótékonyság terén más sokkal nagyobb forgalmat feltüntető társulatokkal nemcsak megállja a versenyt, de sőt azokat még felül is múlja, miután évenként városunk minden egyes jótékony intézetét nevezetes összeggel gazdagítja, ami által fényesen igazolja, hogy a város iránt meleg érdeklődéssel viseltetik: ép e körülményt figyelembe véve, óhajtandó volna, ha a takarékpénztár választmánya kebelében mozgalom indulna meg egy ház építése iránt. — Nem áldozatot kiválniuk mi a közügy érdekében; mert hisz ha a körülményekkel számot vetnek, be fogják látni, hogy a befektetett tőke tisztességes kamatot fog hozni s emellett azon tudat fogja keblüket áthatni, hogy a város csinosodását előmozdították s a lakásszükség megszüntetését részben elősegítették. Közreműködhetnék maga a város is. Amily nagy buzgalmat fejtettek ki 8—10 évvel ezelőtt a regale és a püspöki épületek megvételében, annyira feledésnek indult ez ügy napjainkban. — Félő, hogy majd akkor akarnak hozzá fogni, midőn az erdőjövödelem egészen ki lesz merítve. — A püspöki épületek megvétele s azok célirányos átalakítása ismét közrehathatna a lakásszükség megszüntetésére. Végül ismerünk városunkban elég polgárt, aki rendezett vagyoni viszonyait tekintve, minden megerőltetés nélkül hozzá foghatna az építkezéshez. Hisz elég szép helyet lehet e tekintetben találni; inert e részben épenségel nem lehet panasz, hogy nincs üres telek. Ha már a büszkeség érzete szokta keblünket eltölteni ama „Zalamegye" tárcája. Egerek tragocdiáj a. — Táreza. — Este 10 óra van, szobámban ülök. Önök tisztelt olvasók bizonnyára nem mindnyájan ismerik e szobát. Jó lesz tehát idejekorán megismerkedni azzal, inert itt esett meg az a réttenes catastropha, melyet íme ezennel átadok a halhatatlanságnak. Tehát szobámban ülök. Ez a szoba 7 méter lioszszu és 4 méter széles. Ablakai oly kicsinyek, hogy a nyájas Luna csak nagy erőfeszítéssel képes hozzám hatolni. Falain kék és hamuszínű arabeszkek ékeskednek, melyek iránt egyébként az a kétely is felmerülhet, hogy a tropieus égalj valamely exotieus szörnyetegét akarják ábrázolni. — Mind valami rettenetes ízlésű pietornak egy évtizeddel ezelőtt elkövetett remeke, azonban fájdalom, a bűnös művész nevével nem szolgálhatok. A bútorzat legnevezetesebb része Íróasztalom. — Nevezetes bútordarab, mert ezen irtain _ Bátor Jakli" czirnű eposzomat, mely a Dr. Stoppelzieher-féle pályadijat elnyerte. Ez a pályadíj egy egészségi trikóból ál lőtt, melyet én csupa pietásból mai napig is hordok, s bizonyosan annak köszönhetem, hogy oly beteges ember vagyok. Az íróasztal felett Puskin Sándort és Lamartine Alfonzot ábrázoló rézkarezok s egy néhány, utazásaimból magammal hozott fénykép függ. Jelentőségben Íróasztalom után kétségkívül könyvszekrényem következik, melyben mindaz együtt van: a mit egy okos embernek nein szükséges elolvasni. A többi bútor darab nem fontos; — olyan dolgok, a mik minden garzon ember szobájában feltalálhatók. Tehát szobámban ülök. Azért nem írom le bővebben ezt a nevezetes helyet, mert vagy azt hiszi a tisztelt olvasó, hogy Xavier de Maistre-t és Jules Janin-t plagizálom, vagy azt, hogy mint Milkó Izidor, beleszerettem a kandallómba. Hangulatom nagyszerű. Estebéd után ülök itthon a fűtött hályha mellett. Mégpedig milyen estebéd után! | Rostélyos krumpli garnirunggal ! Ezennel felkérem a tisztelt olvasót, hogy ne viseltessék megvetéssel a rostélyos iránt. Az angolok általában kitűnőnek találják, pedig ma divat az angloma| nia. Történelmi alakokat is hozhatok fel, a kikről hitelt érdemlő források bizonyítják, hogy rajongtak a rostélyosért. — Hogy többet ne említsek: Miksa császár és Falstaff. Mellettem kékes lánggal ég a Sehnell-sieder, s a findsa szomjasan áhítozik az illatos imperiál-melange után, melyet én vele együtt a nevetségig kedvelek. Egy óriási csibukból roppant füst gomolyokat fúvók, s í zen állápotban feltűnően hasonlítok a Zala Egerszeg és Szent-Iván között majdnem közlekedő loeomotivhoz, lábaimnál nubiai rattlerem hever, s minden oda mutat, hogy ez idő szerint mély és üdítő álomba van merülve. Egy igen vonzó könyvben lapozgatok. Ez a könyv : Madame de Stael „Corinna" ja. Hangulatom tehát nagyszerű! Oly jól vagyok hangolva, hogy még annak a szellemes barátomnak is kész vagyok e pillanatban megbocsátani, aki egykor diletans színmű vész etem által azon nyilatkozatra engedé magát ragadtatni: „Uram! ön ugv játszik, mint egy költő és ugy ir, mintegy színész!" Istenem, mily kéjelmes az az otthon, ha ugy vagyunk alkotva, hogy csekélységekben is örüuiet tudunk lelni. A füstgomolyból néha Puskin-ra pillantok. Legkedveltebb poétám és ma mégsem tetszik nekem. — Szörnyű savanyu tekintete van, s oly mogorván, duzzogva tekint Lamartine felé, hogy felkeli tételeznem, miszerint szomszédsága nincs Ínyére. Pedig ez a Lamartine oly szeretetre méltó egy franezia. Vonásain ugyancsak a nyájas derű vonul át, a mi műveit jellemzi. — Lekötelező mosoly lebeg ajkán, mintha megakarná engesztelui az epéskedő Puskint. Ki hinné, hogy még a rézkarezok között is létezik kicsinyeskedés és apprehensio ! ? Nem, Puskinnal sehogysem vagyok megelégedve! Vagy mutasson nyájasabb arezot, vagy a fiókba vándorol, ott azután aristosraticus hajlamaihoz képest separálva lesz. Azonban ismét visszatérek Carinnához, Mily magasröptű szellem volt ez a Madame de Stael! Milyen gyengéd és hő érzelmek, milyen üde, fényes alkotás ez a „Corinna" ! Azután a környezet is milyen elragadó; olaszég alatt történik minden, a l.vegő naracsfák illatával van telítve, — minden áthomja kábító illatot ragad magával. — Felpillantok könyvemből. Felséges felfedezés! En eddig az hittem, hogy szobámat hű Jágommal (ez a játfó egy nubiai rattler) ketten lakjuk. Örvendetes csalódás. A könyvszekrény alól két kedves érdekes állatka bu\ik elő, kissé késői vizit, de hagyján! — az emlős állatok még nem tanulmányozták Kalocsa Róza vaskos kötetét az illemről. A látogatók két igen csinos egér! — Az első tekintet meggyőz, hogy a műveltebb fajtából valók, a mi nem is csoda, mikor a könyvszekrényem alatt ütötték tol főhadi szállásukat. A szoba közepére mentek, s minden irányban bizalmatlanul és kémlelídve tekintgettek. — Puskinra gyanakodva néztek, de azután felse vették , hihetőleg belátván, hogy a nagy költő ez idő szerint csak hitvány papiros. Mindenféle torna-gyakorlatokhoz fogtak. Valóságos czirkusz! Soha se hittem voltam, hogy az egerek oly kedélyes és kecses állatkák. — Okos szemeiben érteimisé"- ragyog. — Ki ne nevessenek ezért a szóért kérem ! Hisz az csak igaz, hogy Aesopusnál a békákat és egereket semmiféle modern naturforscher jobban nem ismerte. A jó öreg Aesopus pedig az egereket, mint igen intelligens egyéneket jellemzi. Páratlan vidámság és elasticitás! Már valóban a túlzásig mennek. — Váljon nincs-e a közelben valami pálinkás butyik? Meglehet, hogy látogatóim ott kissé túlbuzgón üdítettték magukat, s a snapsz e tulcsapongó jókedvnek a Hiibnerc.