Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-06-08 / 23. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. junius 8. 23. szám. isözművelödési És A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egersze^, 1884. junius 5-én. Az anyagiságnak olv nagy mérvben hódoló korunkban jól esik akadni egyes, önzetlen keblű egyénekre, a kik éltük legszebb és egyúttal legnemesebb feladatának tekintik a szűkölködőknek szemeiből a nyomor sajtolta könnyeket letörölni, önhibájuk nélkül szenvedett veszteségeik kárpótlására utat, módot nyújtani s őket az ily rendkívüli körülmények által előidézett lesújtó, sőt kétségbeejtő helyzetből kiragadni. Ily szomorú állapotokat észlelhetünk maguknál a munkásoknál, az emberiség azon osztályánál, melyről komoly megfigyelés utján joggal elmondhatjuk, hogy mindenütt az egyik legfőbb mozgató elemet képezi oly annyira, hogy ha ezen osztályt az emberiség testéből kiszakítanék, maga az egész társadalmi rend megbomlanék ; mert alig van bel}', a hol munkás kézre szükség nem volna. Nem tekinthetjük hát ez osztály tagjait páriáknak, sőt ellenkezőleg fontos tényezők ezek s ép mikor azt elismerjük, be kell látnunk annak szükségét, hogy ez osztály sanyarú helyzetén segíteni maga az állam, úgy a társadalom is kötelezve van. Hogy á munkás osztály helyzete lesújtó, nüst"felesleges bőven magyaráznunk. Tekintsünk he csak egy munkás lakásába és szívszorulva fogjuk látni, hogy a nyomor mily mérvben ütött ott tanyát ! Hát ha még a családapa, a kereső heteken keresztül gyötrő betegség folytán ágyhoz van szegezve, a nyomornak mily rémes képe tárul ott elénk ! Ilyet csak látni, tapasztalni lehet; merész feladat volna annak hű leirására vállalkozni. A becsületes munkások sanyarú helyzetén segíteni tűzte ki feladatáéi a legközelebb múltban városunkban alakult „zala-egerszegi munkások betegsegélyező egyesülete," módot akarva nyújtani tagjainak havi befizetett csekély tagdíjaikért maguk vagy családtagjaik megbetegedése esetén őket orvosi- és gyógykezelésben részesíteni, a munkaadó betegsége és felüdülése idején a családtagok fenntartására szükséges segedelmet megadni, elhalálozásuk esetén tisztességes eltakarításukról gondoskodni. Dicséretére válik a munkás osztálynak, hogv belátta amaz előnyöket, melyek az egyesület utján reá és családjára háramlanak, siettek a kibontott zászló alá és tömegesen léptek be tagokul. Hogy városunk polgársága szintén lelkesül ezen egyesületért, legszebb példáját adta ennek az által, hogy az egyesület már is számos pártoló taggal dicsekszik, kik szívesen áldozzák fel évenként filléreiket az egyesület falvirágoztatása, nemes céljának megvalósítása tekintetéből. Legközelebb azonban nem várt, de még nem is sejtett kedvező fordulatot vett az egyesület ügye, melyről e helyen külön is megemlékezni kötelességünknek ismerjük. Mint az alább egész terjedelmében közölt, a magyar szabadság felvirradásának emléknapján kiállított és legközelebb nyilvánosságra hozott okiratból kitűnik, tekintetes Farkas Dávid úr és áldott neje Fűzik Mária úrhölgy egyezer forintot kegyeskedtek ezen egyesület részére alapító tagsági díjként adományozni többi közt azon kikötéssel, hogy ezen ezer forint tőkéből 3 forinttól 12 frtig terjedő évi kölcsönt nyerhessenek az önhibájuk nélkül szorult helyzetbe jutott egyleti tagok, az összeg kamatai pedig segélyezésre fordíttassanak. E nagylelkű adományuk által ércnél szilárdabb és maradandóbb emléket állítanak önmaguknak, az utókor hálás emlékezete fűződvén mindenkor nagy nevükhöz és hirdetni fogja minden időn át emberbaráti nemesszivüsésrüket. A nagylelkű, nemes gondolkozású adományozók ez által lehetővé tették, hogy a becsületes munkás, ha betegség által napi keresetétől megfosztatik, kölcsönt nyerhet s így egyébként éhhalállal küzdő családtagjainak napi szükségleteit kielégítheti és felgyógyulva, tisztességes keresetéből havi, alig megérezhető részletekben tartozását lassanként letörlesztheti. Sok oldalról voll már szerencsénk tapasztalhatni e nemes adományozók emberbaráti szeretetből kifolyó jótékonyságát, de talán legkevésbbé sem nagyítjuk a dolgot, midőn egész nyiltsággal kimondjuk, hogy nemesebb, üdvösebb és áldásosabb célra nem adakozhattak volna. Hány szerenszétlennek szemeiből törlik le a kinos fájdalom könnyeit! Hány szerencsétlent mentenek meg a kétségbeesés szülte ballépéstől! Ki ne látná be, hogy a munkás osztály helyzetének javításán legfőkép maga a társadalom van hivatva segíteni és e részben a nemes adományozók a munkás kérdés megoldására a <J O leghelyesebb utat és módot jelelték ki. Igyekezzünk hát e kijelölt uton járni! Hozzuk meg minél sűrűbben ez osztály számára áldozatunkat és biztosítva lehetünk a tekintetben, hogy míg a munkás osztályt sanyarú helyzetéből kiemeljük, sőt irányunkban hálára kötelezzük, más részt, mint az alapító okirat is jelzi, ez uton tartjuk egyszer s mindenkorra távol a munkás osztályt a társadalmi rend felforgatására irányuló eszmék- és cselekedetektől ! Adomány okirat a zala-egerszegi munkás-egylet javára. Mi alulírottak a zala-egerszegi munkás-egylet tagjai közé bevétetni kívánunk és pedig alapító tagoknak, minélfogva egyezer forintot, melyet a f. évi február hónapban a zala-egerszegi takarékpénztárba beadtunk, ezen ezer forintról szóló könyvecskét a fentirt munkásegylet javára adományozzuk oly feltételek mellett: 1. Hogy magunk ahhoz semmi jogot fenn nem tartunk, hanem annak kamata a szegényebb munkás osztály javára és segedelmére fordíttatik és pedig a képet) 2. Hogy a becsületes, szegényebb munkás égvén azon ezer forint tőkéből kölcsönt kaphat ti" „ kamatra keresetképességéhez és megbízhatóságához képest 3 frttól 12 frtig egyes egyéneknek adható, férfiúnak avagy nőnek egyaránt, de 12 frtou felül egy évben egynek sem adható több. 3. Kölcsönt csak a téli hónapokban kaphatnak, a midőn a munkás osztálynak keresete kevés és pedig október, november, december, január, február, és március hónapokban és a kölcsönt bármelyik hónapban v.ette is fel, már azon év nyári hónapjaiban 6 egyenlő részletben kamatjaival együtt tartozik visszafizetni és pedig oly formán, hogy a ki felvett 6 forintot, az április, május, junius, julius, augusztus és szeptemberben havonkint tartozik 1 frt (3 krt, a ki pedig 12 frtot vett fel, az meg 2 frt 12 krt tartozik visszafizetni. „Zalamegye" tárcája. Magyar király-liyiimus. Légy üdvözölve nálunk; Léqy üdvözölve jó királyunk ! Örömbe', búba', veled osztozunk : I eszélybe', bajba' védni fog karunk: Bölcsen parancsolj: tetté lesz szavad: Törvényt tiporva: puszta szó marad! Állj vészbe', viharba.', Bizhatsz a magyarba': Leghűbb nemzeted El s meghal veled! Allj vészbe', viharba' lhzhatsz a magyarba! . . . Léqy üdvözölve nálunk: Légy üdvözölve jó királyunk ! ! (Pozsony, 1884. május 28.) Ardányi Dezső. Az ötvösmü-kiállitás. II. Küzli: Margó K. (Vége ) Lépjünk most már be a korona fényének s a magyar mágnások pompájának igazi museumába. — A középső nagy ébenfa szekrényben elhelyezett (3 történeti nevezetességű síri és házi korona közül tekintsük meg a legszebbet, Bocskay J. vert és vésett arany koronáját, mit a szultán leghosszabb kegyelme küldött neki 1605-ben. — Hogy mi féle eredetű korona ez, abban is csak olyan hiteles megállapodásra jutottak tudósaink, mint az említett Rákóczy koponyákkal a mezőtúriak, mert sem készítés módja, sem alakja nem vet tiszta világosságot keletkezésére. Némelyek görög koronának, mások ismét rácz vagy orosz készítménynek mondják. Két alsó abroncsa rubinokkal, smaragdokkal, gyöngyükkel gazdagon van körül díszítve, mig kerek kupoláját nyolc gyöngysor osztja drága kövekkel kirakott mezőkre. De minő környezete van a koronáknak ? Hogy a magyar ember szeretett vigadni és ősapáink még a mulatságban is fényűzők voltak, mutatja háztartásaikban oly nagy szerepet játszott boros edényeiknek pazar pompája. Aranykupák, poharak, kancsók kivül oly tele vannak dágaküvekkel, mint valaha belsejük drága italokkal; s a magam fajta szegény ember — a ki üveg pohárból is megiszsza, ha van mit — a káprázattól megittasodik látásukra. — Anyaguk a nemes fémeken és drága köveken kívül: gyöngyház, elefántcsont, kagyló, csiga, teknősbéka, paizs, ananász - kókusz dió hej, struc tojás megannyi művésziesen befoglalt s feldolgozott természetes anyag, hozzá számítva még a kiinondhatlanúl gazdag alkotású foglalatot, melyben az állatvilág ezer meg ezer stilizált alakja mozog a növény alakok közt j és a mithologiai vonatkozású vagy történeti filigrán szobrocskák csoportozatát, elragadó benyomást tesznek a szemlélőkre. Amott látjuk a Pálffy család hagyományos kincsét, 830 arany súlyú arany biŰikomát. E gyönyörű munka teste rövid henger, alul kerek kehelyszerű legümbülyítéssel, fölül hozzá hasonló nyomott kupolás fedővel. A henger maga szép renaissance ornamenttel van körül futtatva, melyben remek kivitelű bibor zománc emeli a serleg színpompáját. Fedelén nem épen az istenek mezébe öltüztetett, inkább a lovag korra emlékeztető ruhába és fegyverzetbe bújt Mars áll, erőteljes mozdulattal a kupolát szépen befejező postamentumszerü körlapon. Az egész test növényi alakokból és stilisált állatokból szép mozdulatokkal szőtt domború arabeszkokkal díszített váza forma talapzata teljesen alá illik nyomott iveivel a billikora harmonikus alakjának. — Hogy főrangú mágnásaink kincstárának némi fogalmával bírjunk, tekintsük meg az Eszterházy család kiállított pár darab kincsét, melyekből három darab — valószínűleg mind magyar középkori ötvös munka több százezerre menő értéket képvisel. — A csinos csigából alkotott díszserleg figurái valóban nagyszerűek. Csinos kerekded talpon fekvő hal alakon egy tryton ül, mely egyik kezével tartja a fejére erősített csigát, fedelén Kleopatra áldoz a női hiúságnak, tükörben nézve szép alakját. — Ugyancsak nevezetes a talpas csésze, mely a legfinomabb zománccal s mesés értékű drága kövekkel süriien van kirakva. Alakja nem hangzik össze sem rendeltetésével, sem értékével. Mig a rá halmozott ékkövek s munka a kiállítás egyik legdrágább tárgyává teszik, addig a lapos csésze még laposabb talpára" fektetett béka s a rajta lovagló gyerek esetlen merev ülése netn szül valami kellemes benyomást a szemlélőre. A gyermek gyengének látszik fején tartott nagy terjedelmű csészéje czipcléséhez. Az ötvös-mű kiállításnak, tán nem csalódom, ha azt mondom, hogy az Eszterházy kincstárnak is egyik legszebb remeke a Losonczi-féle korsó. 336 évvel ez előtt magyar műves által készített impozáns mű ez, mely nem a drága kövek ragyogásától s az ornamentek mesteri kidolgozásától veszi nevezetességét, mint az előbbiek, hanem az egész mű arányos tagoltságától, a kengyel, csapok és a rajta Jelen szamunkhoz egy fel iv melleklet van csatolva.