Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-11-04 / 44. szám

II. ér folyam Zala-Egerszeg, 1888. november 4. 44. szám. társadalmi. ii n Irflr • t SÍ SS A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőségin-/ küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadmik el. Kéziratokat nem killdtlnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei közgyűlés 1883. október 29-én. Az egész megve közönsége, süt ha a sokoldalú politikai és nyilvános élet naponként új és érdekes változatokban felmerülő mozgalmai a megyén kiviili közönség figveimét annyira el nein foglalnák, legalább a szomszéd megyék is élénk érdeklődéssel várhatták a mai napra összehivott megyei közgyűlés lefolyását. És méltán ! Mert hisz a szeptemberi közgyűlés alkotmányos főispán és egyszersmind kir. biztos elnöklete alatt tartatván meg és azért esak korlátolt nyilatkozási joggal bírván, nem érdektelen tudni, hogv a régi dicsőségű megye mikép nyilatkozik az augusztus és szeptemberi eseményekről s az azokkal kapcsolatos körülményekről ? A személyesen hazaliui érdemeiéit általánosan köztiszteletben álló megyei főispán úr őméltósága a gyűlés termében megjelenésekor a megnyitó beszéde után szívélyes él jenekkel iidvözöltetett. Ezután felolvastatott a kimerítő, a közigazgatás minden egyes ágára kiterjeszkedő és szokott tapintatossággal szerkesztett alispáni jelentés, mely egyúttal élénk sziliekkel ecsetelve állította elő a megzavart közrend helyre állítására irányozott sikeres eljárásokat. Az alispáni jelentés felolvasása után Tolnay Károly bizottsági tag urnák, a 4X. előtti időszak egyik jeles bajnokának, kinek az lX4

:,-iki pozsonyi országgyűlésen mint Zalamegye követének gyújtó hatással és lelkesedéssel elmondott szónoklataira az akkor élt nemzedék még élénken emlékszik s kinek a bizottsági gyiiléseni részvétele általános örömöt kelt. felszólalása dönt, rövid de velős és szép szavakban előadott indítványára főispán úr őméltóságának a lefolyt mozgalmakban teljesített eredményes, tapintatos és bölcs eljárásáért köszönet és megyei alispán urnák elismerés szavaztatott. I jlakv József bizottsági tag úr hivatkozva a közel múltban a kettős feliratú címerek kifüggesztése miatt Horvátországban támadt zavarokra. melyek azonban esak ürügyül szolgáltak arra. hogy zavargásaikkal az egyenetlenséget szitsák és a szláv népek számára a talajt előkészítsék, mely zavargásokat azomban sikerült a kormánynak tapintatos és bölcs eljárásával teljesen elnyomni és a rendet és csendet ott helyre állítani, miért is indítványozza, hogy niás megyék példájára Zalamegve is feliratikig fejezze ki bizalmát a kormánynak az ez ügyben tanúsított és sikerre vezetett eljárásáért. A közgyűlés azon kijelentés mellett, hogv ezen ügyben már az országgyűlés, tehát az egész nemzet képviselete nyilatkozott, az indítvány felett napi rendre tért. Cserfán Károly bizottsági tag úr az alispáni jelentés érdemére vonatkozólag kiemelte, hogv Kozma Sándor kir. főügvész úr ismeretes rendeletében kifejezést adott azon hiedelmének. mintha a zalamegyei zsidó üldözésekben az értelmiségnek az uri osztálynak —- is része lett volna. Miután a nyilvánosság előtt tett ezen vád a vizsgálatok eredménye szerint is alaptalannak tinit ki. még is alispán úr a megye ezen tekintélyes osztálya védelmére szavát nem emelte fel. tehát indítványozza, hogv a megye az igazságügyi miniszter urat feliratilag kérje fel. hogy e?,--érdemben a kir. főügyész méltatlan vádja tekintetében járjon cl. Ez indítvány több felszólalást idézett elő. Megemlítésre méltó különösen dr. Vadnai Andor fiatal bizottsági tag úr sziizbeszéde. aki tígv hiszszük politikai pálvára készül s ez alkalommal kisérlette meg szellemi szárnyainak erejét. Igen szép irályban, logikai rendben szerkesztett. szabatosság-wal és a megríj vőződés hanjfr^ nőt r*» ján mondott beszéde közügyeimet vont magára, de elve miatt eredménytelen maradt. ('sertáii Károly úr indítványa felett is napirendre tért a közgyűlés. A kir. belügyminiszter urnák a megyei tisztnjításnak még a folyó évben megejtését elrendelő leirata felolvastatván, az állandó választmány véleménye értelmében az á 1 t a 1 á n o s tiszt u j í t ó k ö z g y ii 1 é s m e gtart á sá ra f. évi december hó 1 T-i ke tüzetett ki. Az állandó választmány azon javaslata, hogy oly értelmű szabályrendelet alkottassék, miszerint a v ándorczigánvok szekerei és lovai elkoboztassanak, maguk pedig illetőségi helyükre tolonezoztassanak. elfogadtatván szabályrendeletté emeltetett azon indokból, mivel a vándorcigányok több megyéből kitiltatván, megyénkben olv államiéi tömeggé csoportosulnak, hogy a rendőri felügy élést lehetetlenné teszik s olv testületet képeznek, mely a rendőrségnek, helyhatóságnak ellenszegülni képes, a törvénv fölé emelkedik, rabol, gyilkol, csaknem kizárólag tolvajságból él; vándor élete folytán és mert lovakkal, szekerekkel rendelkeznek, az elkövetett gonosz tett után olv gyorsasággal távoznak és oszolnak szét, hogv a nyomozás, utolérés lehetetlen; de puszta létezésük sérelem azok tulajdon jogaira, kiknek birtokán megtelepednek és hol maguk és állatjaik mások terményeit bitorolják. Alispáni jeientes az 1883-ik evi oktober hó 29-iki közgyűlésre. Méltóságos főispán úr! Mélyen tisztelt közgyűlés! Midőn szerencsém van a törvény által tisztemül szabott kötelességemhez képest a törvényhatóság állapo tárói és a közigazgatási hivatalos ügyvitel körében tett intézkedésekről szólló jelentésemet mely a folyó évi május hó 1 tői október hó 2:Vig terjedő időszakot fog lalja magában a mélyen tisztelt közgyűlés elé terjeszteni, mindenek előtt bátor vagyok megérinteni, mi szerint a f. évi szeptember hó 4-én tartott rendkívüli közgyűlés határozata folytán történik az, hogy a különben szeptember hó 2-ik hétfői napjára cső, de elnapolt rendes közgyűlés jelen alkalommal tartatik meg, s habár ennek indokát az utóbbi időszakban a megye területén előfordult oly felette, sajnos rendzavarási esetek képezték, melyek miatt az állam legfőbb érdekéből a közrend helyreállítása és fenntartása tekintetéből rendkívüli intézkedés foganatba vétele vált szükségessé; mégis ezúttal tartózkodnom kell az erre okot szolgáltató esetek bővebb elsorolásától főleg azért inert azokról tüzetes és részié tes jelentésemet már az említett rcnkiviili közgyűlés elé terjesztettem és a ii'lett ugyanazon közgyűlés határozni „Zalamegye" tárcája. HALOTTAK NAPJÁN Irta : Kovéc3 Gyula. r Szomorúan zúg búg a szél. Csendről s nyugalomról beszél:' Hideg novemberi napra virradtunk. < >ly csendes, oly néma minden! Osaka sárgult levelek hullanak időnként a dermedező földre, s az őszi szél süvölt bánatosan a fák levél nélküli ágai közt. Száraz kórok zörögnek a temetők árkaiban, Ind ősapáink aluszszák ezredéves álmaikat. Minden oly szomorú! Mintha a természet is gyászolna e napon, siiríí köddel vonja be az egész vidéket, a mely alól esak néha-néha tud áttörni az őszi nap bágyadt sugara s aranyozza be a tájt. A városok utcáin sem észlelhető a szokott vidámság. Csak elvétve látni egy-egy embert téli kabátba burkolózva végig haladni az utcákon. Itt-ott az egyes üzletek kirakatai előtt néhány utcai gverkőc ácsorogva bámulja a díszesebbnél díszesebb koszorúkat, a különféle színű lámpionokat és a számtalan gyertyát. De íme megkondulnak a harangok imára hivő hangjai és csakhamar minden oldalról látjuk a búzgó hiveket gyászöltözetben s bánatos arccal közeledni a szent egyház felé. Hisz halottak napja van ! Mindenki iparkodik e napon a templomba, hogy imát küldjön, a drága kegyelet és szomorú emlékezet e szent ünnepén meghalt kedveseiért az égi úr bibor trónja elé. Ez azon nap minden évben, a melyen megemlékezünk elhalt drága szülőinkről, kedves testvéreinkről és jó barátainkról. Egy évi vígság és jólét után e napot kinn töltjük a hallottak csendes birodal mában, a temetőben kedveseink sirhalmánál, felújítva a multak boldog emlékét. A temető, a máskor olv elhagyatott lielv, ma eaé1 » r,, „ o szen benépesül. Csoportosan jönnek új és új látogatók szebbnél szebb koszorúkkal s virággal, hogy felékesítsék az elhagyott sírokat. Minden sír a múltnak egv gyászos képét tárja elénk, alig van valaki, a ki e napon ne osztozhatnék a gyászolók fájdalmában. Itt egy mohval s virággal díszített sír előtt halvány lámpa fénynél kesergő özvegyet látunk térdelve imádkozni elvesztett férjeért. Mi hozta volna ki e szegény nőt ide, ha nem a szép emlékezet! Amott elkeseredett árvák könnyezve küldik ég felé fohászukat, örök nyugalmat esdve a sír örök éjében nyugvó felejthetlen szü leiknek. Itt kesergő szülők gyászolják egyetlen támaszukat, kedves gyermeküket, kit a halál rideg keze oly korán szakított le az élet viruló fájáról! < >tt a temető közepén egy szomorú fűz alatt gyászba öltözött ifjú borul menyasszonya sírhalmára. Hangos zokogásban tör ki keblébőí a néma fájdalom. Megtört szívvel bár. de a kegyetlen végzetben megnyugodva, remegő kezekkel helyezi a mvrtns koszorút a kis sírhalomra, mely élete boldogságának kapuját örökre bezárta, s jól esik lelkének, ha ajkai az örök hűséget égi üdvösségének újból elrebeghetik ! Amott egy ujonan télhantolt sírnál gyászos Ki 17 éves leánykát látunk térdelve imádkozni. Arca halott halavánv. szívszaggató fájdalmában már sírni sem tud: könnyei teljesen kiapadtak szép szelíd szemeiből; esak időnként hallanni görcsös zokogását. Ráborul a szegényes fejfura, forró csókjaival áztatja annak minden betűjét, hogy alig olvashatjuk le a szavakat: _ Itt nyugszik Havasi Sándor élt 22 évet!" Csak pár nappal ezelőtt lőtte szivén magát e szerencsétlen fiatal iparos segéd; mert gőgös gazdája megtagadta tőle leányának Mariskának kezét, kit oly hévvel szeretett. Hasztalan kérte a kőszívű apát. az hajthatatlan maradt, sőt elűzte őt még a házától is. — E kettős csapást túl nem élheté. Alkonyat táján kiment a kert csendes lúgosába, szerelniük néma helyére, s hol olv sok édes percet töl tött kedves Mariskájával, hol egymásnak örök hűséget esküdtek, hogy csak a zord halál fogja őket elválaszthatni . . . ott lőtte szíven magát. Szegénv leány! Mily erősen tartja átkarolva az egyszerű fejfát! Ki tudja megmérni fájdalma nagyságát?! Mennyivel édesebb volna neki is ott lent kedvese mel lett megpihenni! Hisz itt fenn minden gyűlölt előtt«;! Minden sír díszben és fáklya-fényben úszik, csak ott a temető végében emelkedik néhány sírhalom, a melyek oly elhagyatottak; ott nem világít fáklya, s nem térdel senki a sirdombokon. De ki is imádkoznék a hazájoktól távol, minden gondviselés nélkül elhunyt vándorok és hadfiak sírjánál. . . . Küldjünk értük is imát az ég urához. Ki tudja, hány megtört szív fájdalmát rejtik ama sírhantok! V * s * Lassankint eltávoznak a temető látogatói. A sírokon égő fáklyák is csak halvány fényt árasztanak. Megszűnik újból a földiek zaja. Ki-ki siet el e gyászos helyről, miután lerótta a kegyelet adóját. Beáll az éj, sötét fátyolával takarva el az egész láthatárt. Síri csend minden felől. ('sak néha-néha hallatszik még a baglyok rémes huhogása s az őszi szél kísérteties sóhaja, a mint rezgeti a ták száradó lombjait. » * * Valahányszor a temető felé megyünk, jusson eszünkbe a végzetteljes „mementó móri" és emeljük meg kalapunkat: mert templom e hely: a mulandóság gyászos temploma. De különösen halottak napján menjünk ki a halottak örök nyugalmi helyérc s küldjünk fohászt az ott pihenőkért. kiknek ott a nehéz hantok alati: .Olyan édes megpihenni, Oda lenn már nem fáj semmi!". . .