Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-10-07 / 40. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. november 7. 45. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft.. Félévre 2 ft.. Negyedévre I ft. Hirdetmények: • \ hasábos petitsor egyszer 9 kr.. többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij oü kr. NviHtér |ictilxor.i 12 kr. társadalmi, Witá és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőségin z küldendők. Bérmen teilen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem killililuk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Xéháii.v s/ó a tiizkár-biztosilás ónlekében. Második és befejező kÖzlemént). Az indítványozott biztosítási intézmény tehát nem az általános k öt el ezt-1 ts ég. hanem az önkéntes hozzájárulás alapján alapíttatnék, éppen ezért a létesiilés ellenébe nem a cikkíró úr által felhozott csak átmeneti s mulékonv körülmények, hanem a bizotosítási alap beszerzése képezi a lényeges nehézséget és akadályt. oly lényeges akadályt, melynek legyőzése nélkül az egész terv meghiúsul. Ugyanis az 1K75. évi XXXY1I. t. c. (kereskedelmi törvénvj 45ö §-a igy rendelkezik: „M i nd e n biztosítási v á 11 a 1 a t köteles a cégbejegyzésre illetékes törvényszéknél a biztosítási ügyletek minden ágára nézve, melylyel foglalkozni szándékozik, külön-külön 1 e g a 1 á b b s z á z e z e r forintnyi tény leg be fi ze t e11 b i z tosí tási a 1 a p o 1 k i ni utat n i. Ezen alap kimutatása előtt sem a cég bejegyzésének, sem az üzlet megkezdésének Ii e 1 v e n e m 1 e h e t." Tehát ámbár az indítványozott biztosítási intézmém nem nveremém céljából alakíttatnék, mert a vállalat jövödelméből az alapítók egyénileg nyereniénv osztalékot nem kapnának, így azon ellenvetést lehetne tenni, hogy hiszen nem nyeremény céljából alakult részvény-társaság vagy szövetkezet, hanem egy közérdekű célra létesítendő alapítvány, s közhasznú intézmény leendvén a vállalat, a, kereskedelmi törvény rendelkezései alá nem tartozik; — ezen ellenvetést érvényre emelni nem lehetne, mert az idézett törvén v „minden biztosítási vállalat" kötelességévé teszi a százezer forintnyi t é n v 1 e g b e ti z etett biztosítási alap kimutatását, tehát kivételnek egyáltalán helye nincs; — de meg ilv alap nélkül a biztosítást kereső közönség' bizalmát megnyerni sem lehetne. n o tehát a vállalat működését a siker reménvével meg sem kezdhetné, - és végre mert a megye az árvák épületeinek ottani biztosítását — biztosítási' alap hiányában meg sem engedhetné. Tényleg befizetett százezer forint biztosítási alap kell tehát, — mert az indítvánvzott intézmény létesithetése ezen lényeges feltételtől függ. Igen! százezer forint tényleg lefizetett alapot kell előteremteni ! Honnét, iniképV ez a nagy kérdés. Készvényekkel nem, mert akkor részvénytársaságot kellene alakítani; ám de ismerve a pénzembereket, képzelni sem lehet, hogy az máskép, mint magán nyereménv célra alakuljon, akkor pedig az indítványban kilátásba helyezett előnyök t. i. a biztosítási dij tételek lehető legcsekélyebbre leszállítása, ezzel a biztosítási ügy terjesztése, s a coniteinplalt végcél: földhiteji alap, ennek jövedelmeiből mező gazdasági s culturális célokra segély szerzés végkép elesnek: mert hogy a "25—100"/,, osztalékot adó részvén v társaságok is — tisztelet a csekély számú kivételnek mily szükkebltiek s közérdekű, jótékonysági közművelődési célokra milv vékonyan juttatnak, azt azok évi kimutatásai sajnosán mutatják. Részvény társasággal akarni tehát működni, az egész tervnek értelme megszűnt, mert magán nyereményre dolgozó biztosító intézet elég van. A biztosítási alap összeállítását tehát csak is ezen tényezők s miveletek segélyével lehetne eszközölni. 1. Az indítványban felhozott hivatalos adatokra támaszkodva, mint bizonyost ellehet fogadni, hogy a vállalat üzleti első évében is a befolyandó dijak a felmerülő káresetek után kifizetendő kártérítési összeget messze túlhaladják, legcsekélyebb aggodalom sem foroghat fenn tehát arra, hogy a kártérítések miatt a biztosítási alapot megtámadni kellene úgy, liogy a biztosítási alap éppen csak a végett szükségeltetik, mert a törvén v intézkedésének eleget kell tenni. A biztosítási alap megalkotásához tehát azon teljes megnyugvással lehet hozzájárulni, hogy kockázattól nincs mit tartani. E meggyőződésből kiindulva, véléménvem szerint az alap következőleg összeállítható. Mint már az indítványban felemlítve lett. a megyei biztosítási intézet vezetését a megyei törvényhatóság mint hogv azt a törvény által körülírt hatálykörébe nem vonhatná — nem is vihetné, mig a megyei gazdasági egvesiilet azt teljesítheti akkor, ha alapszabályai 2-ik mely az egyesület célját meghatározza, kibővítetik akkép, hogv az alapszabályokba felvétetik ezen pont: ..A biztosítási ügy terjesztése céljából a megyei lakosság érdekében, de közgazdasági tekintetekből is a megye területére tűzkár biztosítási intézetet alapít, s azt nyilvános számadásra kötelezettség mellett a megállapított külön alapszabályok szerint, kezeli ". Ezen pontnak a gazdasági egyesület alapszabályaiba való felvétele folytán a tűzkár biztosítási intézmény létesítése jogos hatálvköréhez tartozván, az egyesület vagyonával ezen célra is rendelkezik, - ezen jogánál fogva tehát a tényleg befizetett, legnagyobb részben államkötvényekben fekvő vagyonából azon idő tartamra, mig a biztosítási dijakból a százezer forint alap összegyűl, az alap kimutatására kijelel húszezer forintot. Ez által a mezőgazdasági célokra nn'íködhetésében legkisebb hátrányt sem szenved, mert a kamatokat azután is akadálytalanul azon célokra fordíthatja. II. .Mint előbb említtetett, az alapot a kockázat veszélyétől félteni nem lehet; tekintve tehát, hogy mint az indítvány kilátásba helyezte, a létesíthető „intézmény oly hatalmas alappá növi ki magát, melv nagv horderejű működésekre, alkotásokra az anyagi képességet szolgáltatni fogja": a gazdasági egyesület által felkérendő leend a honszeretetben mindenkor kitűnt zalamegyei nemesség hazafiúi áldozatokban, a megve üdvére működésében kifogyhatatlan híí bizományosa, a zalainegyei nemesség magán tulajdona tömegét kezelő választmány, hogy a jelzálogilag biztosított kölcsönökben elhelyezett 118000 forint vagyonból az időtartamra, inig a „Zalamegye" tárcája. A pechvogel. - Humoreszk. — Irta: K 6 v A r y 15 é 1 a. Szegény Bor Ivó! Születésének pillanatától kezdve egész halála órájáig üldözte a fátum. Pihenés nélkül zúdította fejére a csapásokat, mig végre teste, lelke iiszszetörett alattuk, s berukkolt ama túlvilági arinádiába, hol eddig még senki sem kapott obsitot. E pár sor legyen a sorsüldözött férfiú necrologja. Bizonyosan méltatlan necrologja, mert ennyi tragicuin, ennyi desperaűo festésére egy Corneille, egy Racine lett volna hivatva ! s A szegénv Ivó már mint ártatlan csecsemő magára vonta Fortuna istennő antipathiáját. Atyja Kancsóczi Bor Tamás gazdag és tekintélyes földbirtokos lévén, óhajtotta családja fényét örökidőkre biztosítani, s alapított, egy összes birtokait magában foglaló hitbizományi, melynek élvezete kizárólag az elsőszülötteket fogja illetni. Ivó iker gyermek volt, s testvére, a nagy fejű és ostoba Bor Abris öt perccel megelőzte őt! Egész eletére kihatott ez a tatalis öt perc. Mig Abris a gazdag majoratus ölében dúskált a toldi javakban, addig a szegény Ivó egy sovány appanage szűk jövedelmén tengődött. A keresztelésnél nem kevésbbé üldözte öl a v égzet. A komák és szülők abban állapodtak, hogy az ifjabbik Bor urti István nevet nyerjen a keresztségben, azonban a szertartást végző lelkész: főtisztelendő Hájas Lázár úr Ivó-ra találta keresztelni. Szegénv Ivó! 1'eljes életé ben gyűlölte a spirituosumokat, s nevénél fogva még imindenki korhelynek és iszákosnak tartotta! A bal végzet még halálos ágyán sem hagyott békét neki. Gyermekkorától kezdve rendkívül szerette a harangok mélabús zúgását, s teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Liszt mesteri játékánál sokkal többre becsülte Travnicsek Janó urnák, a kancsóczi egyház nagyérdemű harangozójának művészetét, ki oly szilárd kezekkel kormányozta a harang köteleket, s ki oly meghatóan tudta túlvilágra harangozni az embereket. Ivónak legfőbb vágyai közé tartozott: Kancsóez valamennyi harangjának zúgása közepette vonulni ki az örök nyugalom helyére, s íme: meghalt Nagv-Csütörtökön, s eltemették Nagv-Pénteken egy nyomorú kereplő szánalomra méltó nyikorgása mellett. Nem volt soha eset arra, hogy a kártya asztaltól nem mint „schwarz" kelt volna fel; ha parapléját otthon hagyta, bizonyos lehetett benne, hogv óriási záporeső szakad a nyakába: ha a vendéglőben valamely kedvenc eledelét rendelte meg, bizonyos lehetett benne, hogy éppen akkor vitték oda a legutolsó adagot a szomszédjának, ha vándorszínészek jelentek meg Kancsóczon, kétségkívül tőle kértek kölcsön f>0 frtot. A katonaságnál minden áron huszár óhajtott volna lenni, s beosztották betegápolónak, midőn a káplári chargeot kellett volna elnyernie, tévedésből Boros István nevű bajtársát léptették elő. Ha fájós fogát akarta kihúzatni a borbélvlval. mérget lehetett rávenni, hogy az a fájós helyett egy ép fogát fogja kirántani. -— Megesett rajta, hogy bajuszpödr/ít akart venni a gyógyszertárban. - a szórakozott patvikus visicaturával látta el. De ki tudná előszámlálni véghetetlen sorát a mallieur-öknek, melyeknek hősünk áldozatul esett! Midőn számos viszontagság után tanulmányait befejezte, s mint gyakorló ügyvéd telepedett meg Kancsóczon, mint hírhedt .pech-vogel" országszerte ismeretes volt. Nem is kell mondanunk, hogy Ivó barátunk nem tartozott a szerencsés ügyvédek közé. A nevéhez fűződő végzetszerű „pech" elriasztotta tőle a perlekedő feleket, s ügyvédi irodájában magánkívül csak néhány világgyülölő légy s egy nyugalmazott vizsla szoktak megfordulni, unatkozván ott principálisukkal egyetemben egy óra alatt három esztendőre valót. Ilyen unalmas állapotban határozta el Ivó, hogy Hymen igájába hajtja nyakát, s a házi boldogság csendes örömeinek közepette, a „pech"-nek még a nevét is elfeledi. Csinos, deli termetű fiatal ember, nem épen kétségbeejtő situatiók közt, bizton remélheti, hogy a sok közül találkozik egy angyal, a ki feltárja előtte a paradicsom kapuját. Ivó is remélte, —de hiába! Beszéljük el históriai sorrendben szerelmi, illetőleg kosarai történetét! Nagyon tekintélyes állást foglalt el a kanesóczi társadalomban dr. Kälberness Gottfried, nyugalmazott ezredorvos, kinek tizenkilenc éves leánykája Eulália valóságos rózsa bimbóhoz hasonlított. Kedves, csapongó leánvka volt Eulália kisasszony, s pajzán tréfákat szeretett udvarlói rovására cselekedni, szellemdús voltát még természetes ellenfelei: a kancsóczi aggsziizek sem bátorkodtak tagadásba venni. Ivó egyikévé lőn Eulalia legvállalkozóbb udvarlóinak. Egyébként a melancholia felé hajló kedélye élénk és szikrázó lőn, valahányszor Eulália közelébe férkőzhetett. A benne eddig titokban lappangott vitz-geist jól sikerült élczekben és csattanós szójátékokban tört ki a búsvégzetü Ivóból, s ő nein kis ürömmel észlelte, miszerint azok iránt a bájos Eulália élénken érdeklődik, s valóságos gyönyörűségét találja bennük. Ilyen buzdítás mellett még a buta is szellemdússá lenne, hát még a kinél amúgy is találkozik valami más a capitolimnban. Ivó nemsokára elismert elménc lett a kisvárosi salonokban, legkitűnőbb Ivonja a farsangnak, s oh boldogság! Eulália kisasszony reménybeli vőlegénye, nemkülönben dr. Kälberness tele erszényének praesumtiv örököse.