Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-09-30 / 39. szám

II. évfolyam 39. szám. Ii I rr r a es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. „Néhány szó a tűzkár birztosítás érdeké­ben" feliratú s a „Zalamegye'' f. é. .'J7-ik számá­ban megjelent cikkében Kovács János ur meg­emlékezve azon indítványról, mely a Zalamegyei gazdasági egyesület Keszthelyen f. évi julius hó 8-án tartott közgyűlésére beterjesztve, ezáltal elvben elfogadva, s a kivitel céljából részletes javaslat készítése végett egy bizottságnak kiadva lett, az intézmény létesülhetése iránt aggodal­mait fejezé ki és több eljárási, tekintve kezelési részleteket javasolt. A közérdekű ügy iránti érdeklődés minden esetre elismerést, a jó szándékú tanács méltány­lást érdemel. hogv azután mennyiben fogad­ják el, vagv követik azt az illetők, az egyedül tőlük függ. De minthogy cikkíró ur az indítványnak olv téves felfogásából indult ki, a mely annak alapeszméjével lényegesen ellenkezik, s az indít­ványnak olv célzatokat tulajdonít, a melyek abban fel nem találhatók, abból ki nem magya­rázhatók, mint hogv továbbá téves felfogását követve olv eljárási módozatokat javasol, melyek a közönségnél méltán visszatetszést s ellenszen­vet képesek felkölteni, — nehogy a téves fel­fogás hívőkre találva s tovább terjedve az in­dítványozott intézmény az illető körökben s a közönségnél alaptalanul oly ellenzésre találjon, nielv annak létesiilését megnehezítené vagy vég­kép meghiúsítaná, célszerűnek látom, hogy, mint a ki az indítvány keletkezése célját, szel­lemét és tartalmát közvetlenül ismerem az iie'v érdekében a tévedést helyreigazítsam. r^. J O Azt mondja cikkiró ur, hogv „az indítvány szerint Zalamegye területére egy általános tűz­kár biztosítás javasoltatik, még pedig akként, Ii ti sí v a m egye területén létező összes épületek és azok eléghető részei ezen, am e­gyében 1 é t e s í t e n <1 ő biztosítási int é­z e t n é 1 biztosíttat v á n. lehetővé tétessék stb" a cikkíró ur tehát akkép fogja fel az indítványt, mintha az oly tűzkár biztosítást javasolna, melv szerint a megye területén lévő összes épületek kötelezőleg azon intézetnél biztosíttatnának. Ezen felfogásból kiindulva javasolja azután, hogy a gazdasági egyesület vállalná át a kezelést ugv, hogy a törvényhatóság elhatározná, ..hogv a tűzkár biztosítás kötele zőleg ;i megye ösz­s z e s é p ii let birtokosaira ki m o n d a­t i k. épületeik hivatalból leltár o z t a t­n a k és értékük szerint biztosítás alá vo­ll a t n a k." Cikkíró ur nagyon tévedett; az indítvány kötelező biztosítás létesítését egyálta­lán nem javasolja, sőt', hogy a megye összes épület birtokosait kötelező biztosítási intézmény létesíttessék, az indítványnak sem szövegében nem foglaltatik, sem eszméiből és szelleméből ily szándék vagy célzat ki nem ma­gyarázható; — de nyilván liiu és kivihetetlen is lenne ily indítvány, mert általános köte­lezettséget elhatározni a törvény ha­t ós á g na k s i n c s j o g a. ni i n t h o g y ezt csak szabályrendelettel tehetné, ilv szabályrendeletet pedig nem alkothat, inert az a törvénynvel el­lenkeznék. a mennvíben az^ épületek tulajdono­saira törvény által el nem rendelt fizetési köte­lezettséget, az épületekre pedig törvény által nem engedélyezett téliért róhat. Biztosíttatási általános kötelezettségről tehát szó sem lehetvén, a megyében lévő összes épü­letek hivatalbóli leltározásának szüksége fenn nem forog s ez, ugy a „tüz-biztosítási" díjak községenkinti kezelése és beszedése, s az ezek iráni cikkiró által tett indítvány tárgy hiányá­ban megsemmisül s elesik. A gazdasági egyesület, ismerve épen leginkább a birtokos osztálynak — súlyos ter­hekkel sújtott helyzetét; tudva, hogv ily álta­lános fizetési kötelezettség az ugy is túlterhelt birtokos osztálynál minő ellenszenvet okozna: az általános kötelezettséget önmaga perhorrescálja s mint idő- s alkalomszerütlen intézményt ön­maga is ellenezné. A mi cikkiró urnák kifejezett aggodalmait illeti, nem látom olyanoknak, melyek a létesí­tést hátráltatnák, különösen, hogy a kölcsönző pénzintézetek, mint a tüzkar biztosítási intézetek fő megbízottjai működnének s mint ilvének az intézetükből kölcsönt nyert felek épületeit a velük összeköttetésben álló biztosító intézetnél biztosíttatnák, a zalamegyei pénzintézetekről általában nem is mondhatni, s tudtomra oly pénzintézet e megyében igen kevés van, mely ily ügynökkép működnék, vagv valamely biz­tosító társasággal ily működésre szerződésileg lekötelezve volna; és ha mégis van, ebből csak az következik, hogy azok, kik ily pénzintéze­tektől kölcsönt kapnak, mig a kölcsönt vissza nem fizetik, a megyei biztosítási intézetnél nem biztosíttathatnak. Ezek száma azonban igen cse­kély lehet. A mi pedig- a több évre kötött biztosítási ügyleteket illeti, ezek természetes, hogy lejártu­kig érvényüket fenn tartják ; e körűiméin'azon­ban nem akadályozná meg, hogy a megyei biz­tosítási intézmény működését megkezdhetné, mert ezeken kivül a megyében számosan vannak, a kik uj biztosítási ügyleteket köthetnek. A megyei árvák épületei biztosítása érde­mében a megye és a magyar általános biztosító társaság között létrejött szerződés 18S(í. máre. 31 -éii járván le, a megyei árvaértékek is csak azon időn tul biztosíttattathatnának a megyei biztosító intézetnél. Ezek tehát csak átmeneti — nem is aka­dályok. csak nem kedvező körülmények. (Vége köv.) „Zalamegye" tárcája. Hogyan kapott a Szillasy Bálint feleseget? — Tárca. — Irta : Jen v a y (í éz a. Egy öreg „tante"-omtól hallottam ezt az egész históriát. 11a nem igaz, száradjon az ő lelkén! De én azért csak leírom, hadd örüljön neki, hogy az ő — oly sokszor elmesélt történetecskéjét még az újságokba is kiteszik. Szól pedig az ének a kis s/.illasi nagy szillasi Szi­lasy Bálintról, ki a maga idejében nem esak azért volt hires ember; mert az én kedves tanteomhoz rokonsági s a mint gyanítom, szívbeli kötelékek is tiizték, hanem és főleg azért: mert a tante virágkorában — minden áron szeretett volna megházasodni és sehogy sem tudta megcselekedni ezt a nagy -esetet", a mi pe­dig elég különös, ha meggondoljuk, bog a fiatal és nem fiatal lányuk már abban az időben is, melyben ez a história játszik, esak ép ugy sovárogtak a házas élet „örömei" után, mint a mai prózai világban. Ezt a vakmerő állítást ugyan nem tapasztalásból, de a tante után merem kockáztatni. Hogy azonban ő mind ennek dacára miért maradt mégis egész a mai napig pártában, azt már nem volna illő dolog kife­csegni. már csak azért sem; mert az egész história na­gyon is összefüggésben van a Szillassy Bálint niegfele ségesedésének történetével. Elég, ha annyit elárulok, hogy a Bálint valamikor nagyban udvarolt a tautenak és hogy utoljára is más lett a felesége s hogy a tautenak a miatt majd megre­pedt a szive bánatában. gvászba borult az élete mind­halálig! Hej, mert ez a Bálint mint a tante meséli gyönyörű egy szál legény is volt valamikor s a legjobb ^parthie" az egész vidéken, bomlottak is utáua a leányok, meg a uiam"*, s azt még az irigységnek is be kellett ismerni, hogy Szillassy Bálint a szó legszorosabb értei mében gavallér ember volt. Nem ugv, mint azok a vi­dékbeli többi hét szilvafás uracsok, kik egész életükön át talajokban laktak s legfelebb csak a restauratiokor mozdultak ki a nemesi curiából, falusi zsellér-szabóval varratott ódivatú ruhában jártak, színházba soha nem mentek, vagyha hébe-korba végig nézték a Peleskei nótáriust, hát akkor is csak a ,partér"-ra váltottak „bilétet". Oh! Szillassy Bálint egészen más ember volt. Leg­nagyobb házat vezetett az egész vidéken. Pompás kas­télyban lakott, melynek kapuját nagyfejű portás őrizte, mindig a legújabb divat szerint öltözött, a színházban páholyt tartott, gyönyörű fogatai voltak. Ma brongham­ban, holnap határban, majd meg kutschir kocsiban ko­csikázott. Kitűnően lovagolt, vívott, zongorázott, táncolt és minden bálban ő volt a vortäneer. Kastélyában fényes, elegáns volt minden, csupán csak egv hiányzott, egyet nélkülözött minden tárgy, egv olvan kedves kis feleséget, mint a milyen csak a tante lett volna, ha a Bálint esetleg mást nem gondol. Az az. hogy Szillassy Bálint nein is gondolt mást, csak belebolondult a kelepataki baronesseba. Ilyenkor pedig az ember nem igen szokott gondolkodni, vagv legalább okosan gondolkodni. Es Bálinttal is ez utóbbi történt; mert hát annyira nem gondolkodott, hogy még meg is kérte azt a gőgös büszke teremtést, a ki azután —- nagyon természetes - szépen ki is kosarazta ötágú koronája miatt! Szillassy Bálint persze nagyon restelte ezt a dolgot és ettől az időtől fogva egészen megváltozott. < >tt hagyta az ősi kastélyt, nyakába kerítette a világot - egy évig feléje se nézett Kelepataknak. Ennek a búbánatos barangolásnak azatán az lett a vége. hogy Bálint a merre csak járt, imádta, ámította az asszonyokat s mikor már legalább |is hetvenhét papát s ugyanannyi szép leányt megcsalt > kétszer annyi öz­vegyasszonyt elbolondított, a cigány prímások, meg a zahlkeluerek nagy szomorúságára — újra vissza tért Kelepatakra, ugv a mint elment — feleség nélkül és folytatta ott, a hol elhagyta: udvarolt, tömjénezett a szépeknek, rendezte a bálokat, estélyeket mint régen, mintha soha semmi sem történt volna vele, s mindjárt az első Katalin napján olyan fényes táncestélyt arangi­rozott, ,a milyent még soha sem láttak a kelepatakiak. És ez a bál nemcsak a kelepataki krónikában lett nevezetes, hanem Bálint életében is. Sőt többet mondok : ettől a báltól kezdve lett búbánatos a tante élete; mert itt ismerkedett meg a Szillassy Bálint a szép Haraszt­talussy llelennel, a ki — és ezt még az irigység sem vitathatta cl tőle s — igv a szegény tante is akarva nem akarva csak beismeri — ebben az időben a vidék legszebb, legbájosabb, legcsábítóbb asszonva volt s ér­dekességét nem kis mértékbe fokozta az a körülmény, hogy az özvegyi fátyolt csak nem régiben dobva el, ebben a nevezetes bálban lépett ismét a világba, hogy újra éljen, szerepeljen, hódítson és szeressen ! < 'suda-e tehát, ha ez a bájos, csábító jelenség Szil­lassy Bálint fejét is megzavarta s hogv az egész bál éj alatt ott forgolódott, bókolt a szép asszony körében, kinek ragyogó szemei annyira megittasították, hogy má­morában egy édes csókért talán kész lett volna még a halállal is szembe szállni. Mi természetesebb tehát, mint hogy a bál után Szillassy Bálint nagyon is gyakori, majd később min­dennapi s mint a tante állítja, igen szívesen látott vendég lőn a szép asszony házánál. Mikor pedig a nyár beálltával Ilarasztfalu.ssyné Kelepatakot oda hagyva, a szomszéd fürdőbe Harkály patakra rándult szórakozni mert hát abban az időben Karlsbad, Szliács, Marien­bad. Koritnyicza s egyéb nagyhangzásu nevek még nem voltak divatban Szillassy Bálintnak is nagyon puszta, üres, unalmas lett egyszerre a kelepataki fényes kastély. Rájött a valóra, be kellett valani önmaga előtt, hogy Helen nélkül nem élhet. Követte tehát eszményképét s néhány nap multával ő is ott volt a fürdőben, csakhogy Harkály patakon nem soká tartott a boldogság. Keserű napok következtek helyébe. Bálintnak hatalmas vetélytársa támadt a fiatal vi­cispán személyében, a ki még szebb, még elegansabb Xéhány s/ó a tüzkár-biztosilás erde­kében.

Next

/
Thumbnails
Contents