Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)
1883-12-16 / 50. szám
II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. december 16. 50. szam. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények ; 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Xyilttér petitsora 12 kr. társadalmi, kozművclodssi is gazdászaii hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara 4' hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A tisztújítás előtt. ('s;ik egv naj) választja még el megyénk bizottsági tagjait azon fontos működésüktől, mely Ível a megyei közigazgatás minden egyes ágára a tisztv iselőket megválasztják. Felesleges mondanunk, hogy a fontos hivatásuk betöltésénél a legszentebb polgári jogok egyik kimagasló részét gyakorolják. 10 magasztos hivatásukból kifolyólag míg • 'g\ részről a hivatalukat pontos lelkiismereteséggel és egész odaadással betöltő tisztviselőknek az elismerés babérját nyújtják át azáltal, hogy őket bizalmukkal megtisztelve újból egyhangú lelkesedéssel megválasztják, ugyanakkor egyúttal az igazság sújtó hatalmát éreztetik a i hivatásuk magaslatán nem állókkal. Midőn azonban a törvényhatóság egyeteme ily messze kiható intézkedés foganatosításába kap: hiszsziik, hogy magasztos feladatától áthatva. tiszta lelkiismeretességgel, szigorú tárgyilagossággal jár el működésében, azon elvtől \ ezéreltetve, hogy győzzön a jobb! E nemű működésében támaszul szolgál maga a törvény is, mely zsinórmértékül megzabja, hogv az egyes hivatalos állások minő szakké'pezettséggel biró férfiak által töltendők he. — Ugyanezen minősítési törvény egyszersmind megengedi, hogy az eddig hivatalban volt s így az esetleg hiányzó elméleti ismere-, tekét a gyakorlat által megszerzett tisztviselők szintén pályázhatnak. És a törvény ezen intézkedése csak helyeselhető. Ezáltal ugyanis lehetővé van téve, hogy a gyakorlati szakismeretekkel rendelkező, hivatalának buzgalommal megfelelő tisztviselőt a bizottsági tagok újból megajándékozhatják bizalmukkal s alkalmat nyújtanak arra, hogy a megye javára továbbra is nemes hévvel és önzetlen lelkesedéssel működjék közre. A megyék intéző férfiai, mint mindenütt, úgy édes megyénkben is a kor kívánalmának mcgfclelőleg, akként intézkedtek, hogy járásonként egy egy bizalmi férfiút küldöttek ki azon megtisztelő megbizíttással, hogv a járásokhoz tartozó megvei bizottsági tagokat hívják össze egy közös értekezletre, amely értekezleten mind a központi tiszti karra, mind saját tisztviselőikre nézve tegyék meg lelkük tiszta sugallata szerint a kijelelést s az értekezlet eredményét jegyzőkönyv alakjában terjeszszék be a központi elnökhöz. Lapunk t. olvasói ezen értekezletek lefolyását ismerik s az értekezletek eredményéhez képest körülbelül tájékozva vannak a választásra nézve. A bizottság tagjai, mielőtt a szavazati urnához lépnének, még a ma délután 6 órakor a nagy megyeház gyüléstermében tartandó általános értekezletre fognak összejönni, hogv itt mintegy egybefóglaltassanak a járási értekezletek megállapodásai. Midőn megyénk bizottsági tagjai az egész megye életére messze kiható működésűk foganatosításának küszöbén állnak, lelkünk tiszta meggyőződéséből kifolyólag zárszóul mást nem mondhatunk, mint hogv félre téve minden személyeskedést, minden boszút , szivük nemes sugallatára hallgatva, juttassák győzelemre azokat, akik közigazgatásunk vezetésére érdemesek! Tömörüljenek kölcsönösen egymás támogatására és akkor a szemük előtt lebegő legszentebb czél : megyénk üdve, a meg ve polgárságának jóléte bizton el lesz érve. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság december havi ülését Svastits Benő alispán úr elnöklete alatt f. hó 11-én tartotta a nagy megyeház gyűlés termében. Mindenekelőtt felolvastatott az alispáni jelentés a lefolyt hóról. A mi a jelentésnek a közegészségi állapotra 1 vonatkozó részét illeti, felemlítjük, hogy a felnőttek állapata kielégítőnek mondható, a halálozási arány csekély volt. Az előfordult betegségek közt legnagyobb számmal voltak a légző szervek burutos és néha lobos bántalmai, ezeken kivül észleltetett néhány váltóláz, orbár.c és toroklob. — A gyermekek közegészségi állapata kevésbbé volt oly kedvező, mint a felnőtteké, mert eltekintve attól, hogy a vörheny járvány a muraközi VII-ik hegykerületben még meg nem szűnt és A.-Domboruban a kanyaró is járványosán ütötte fel fejét, a szórványos bajok közt is a vörheny szerepel legnagyobb százalékkal. sőt itt-ott a roncsoló toroklob és torokgvik egyes esetei is mutatkoztok, még pedig legnagyobb részben halálos kimenetellel. A muraközi VII. hegy kerület Szerdahely, Merhatovecz és Zebánecz községeiben uralgó vörheny járványban eddig m< gbetegült összesen 60, meggyógyult 38, meghalt 13, gyógykezelés alatt van 9. A -DomboruD a kanyaróban november eleje óta megbetegült 17, meggyógyult 10, meghalt 1, további gyógykezelés alatt maradt (5 gyermek. A bellatinezi közegészségi körben az iskolás gyermekek orvosreudőri szempontból vizsgálat alá vétetvén, Bellatincz, Bratoncz, Lippahócz, Adriáncz és Tüskeszeren összesen 15 gyermek találtatott burutos szembajban. X'hogy a betegség iidiiltté váljék és az ugyan azon vidéken uralgó rögös köthártyalobbá fajulj on, a betegeknek hivatalos utoni orvoslása elrendeltetett, és a gyógykezelés már is jó eredményt mutat fel. Olvastatott az árvaszéki elnöki jelentés az árvaszék november havi ügyforgalmáról; a jelentés szerint 385 ügydarabbal kevesebb intéztetett el, mint a menynyi beérkezett. Alispán úr Csertán Károly biz. tilg úr indítványára megbízatott, hogy a jövő gyűlésre terjeszsze be a kiliágási és közrendre vonatkozólag meglevő összes megyei statumokat s egyúttal azok foganatosítása érdemében a csendőrség életbe lépte alkalmából terjeszszen elő részletes javaslatot. Olvastatott a soproni kir. póstaigazgatóság javaslata,Batyk, Rédics, Kis-Görbő, Uazsi, tíógánfa, Sormás, N.-Apáti, Tallián-Dörögd és Gutorföld községekben új postahivatalok felállítása tárgyában. A közigazgatásá bizottság a javaslatot helyeslőleg tudomásul véve a soproni kir. póstaigazgatóságot felhívja, hogy ez ügyben a közmunka minisztériumhoz a szükséges előterjesztést tegye meg. Az adófelügyelői jelentés szerint október hó végén volt adóhátralék 1.269,794 frt 39' , kr., november hóban lefizettetett 301,342 frt 79' ., kr., maradt hátralék november végén 968,452 frt 60 kr. Mult év november havában befolyt 308,694 frt 22'/ 2 kr. s igy a jelen év hason időszakában 7352 frt 43 krral folyt be kevesebb. — November hóban bélyeg és jogilleték, szőlő váltság, fogyasztási adó, hadaiéntességi dij és egyéb tartozás fejében befolyt 312,944 frt 01 1 2 ki-., mult év hason időszakában 329,797 frt, 33 kr. és igy mult évben 16,853 frt 31 1 /. 2 krral több folyt be. — Fizetési halasztás november hóban nem engedélyeztetett, házadó mentesség 14 esetben lett engedélyezve. Ugyancsak az adófelügyelő úr bemutatja a m. kir. pénzügyminisztérium f. évi november 1-én (54042. sz. a. kelt körrendelete alapján az 1N><4. évi egyenes adó kit vi tésí munkálatok megindítására nézve tett intézkedés„Zalamegye" tárcája. A VARAZSHEGEDU. Idyll a kis orosz népéletből Sacher Masoch után. Irta: Csinibók Olivér. Dorosenkó Wlazinnak az a különös szokása volt, hogy mindig a földre nézett; pedig hát aligha volt oka pirulni. — Talán mert szegény volt? Ugyan mi van azon ? mért kellene ezt szégyelnie ? — Vagy tán mert a lányok elkerülgették? Ugyan mit értenek ahhoz a lányok! Wlazin azért még is derék, talpratermett legény volt; nemcsak Szotwiukában, hanem még hetedik faluban is alig akadt párja. Olajbarna, komoly, határozott arcvonásai, valami kedves, úgyszólván lágy kifejezést nyertek a pelyhedező sötét bajusz, az ábrándos nagy kék szempár és oroszmódra elől a homlokon kurtára vágott szép, barna haja által. .Mit értenek mind ezekhez a lányok! ? Ok csak azt látták, hogy Wlazin nem énekelt, nem táncolt, mint a többi legény, hanem mindig megmaradt eredeti komoly szokásában. , Es ez elég ok volt nekik arra, hogy elkerüljék. Es talán csak azért volt mindig olyan csendes \\ husin, azért sütötte le mindig beszédes szemeit, hogy jobban ügyelhessen — és pedig nem a körülötte történőkre, hanem arra, a mi az ő belsejében végbemegy. Es ez valami csodálatos, idegenszerű zene volt, melyet e nagyvilágon talán ő értett legkevésbbé. — Ep ily kevésbbé Uirta felfogni mért gyűlöli őt valamennyi lány közül Daléna, Betzkor, — községbeli gazdag paraszt — gyönyörű leánya! ? mért változtatja az el szép arcát mindenféle fiutorgatásokkal, ha őt meglátja? — Hisz ő Dalénát oly igen szereti látui! hányszor állt meg egy fa mögött; hányszor húzódott a templomban egy-egy oszlop mögé, hogy onnan észrevétlenül gyönyörködhessék bájoló szépségében!Égy szép, holdvilágos estén, midőn már az ezüst harmat lerakódott szokott helyeire, Wlazin a faluban jártában — akkor is holdrajzolta árnyékát nézegetve siránkozó hangon mondott imát hallott. — Feltekintvén, egy alacsony sötét alakot látott az eleven kerítéshez húzódni. A mint közelebb ért, az öreg „Abis"ra ismert. Ez egy vén zenész volt, ki a hegedüléshez pompásan értett; no meg a varázslat nagy tudományában sem volt épen járatlan, olyannyira, hogy a nép közt jeles ezermester hirében állott. — „No kivel mi bajod?" kérdé Wlazin. — — „Nekem senkivel sincs semmi bajon), hanem ennek a hatalmas kutyának nincs szándéka velem megbarátkozni. — Lásd, egyre a köpönyegemet huzigálja és bizony-bizony, elébb-utóbb még széttép!" szólt az öreg siralmas szavakkal. — Csakugyan egy kutya állt az öreg zenész előtt; de ez a kutya csak akkora volt, mint az öklöm; a mellett olyan barátságosan csóválta kis farkát, olyan okosan nézett, a mint csak egy fiatal tapasztalatlan kutyától kitelik. Mindazáltal Wlazin kötelességének tartotta a kis állatot elkergetni és a nagyon f-lénk öreget képzelt fogságából — a mennyiben egy részről a „hatalma-." kutya, más részről a csipkebokor akadályozta — kiszabadítani. — „Az életemet mentetted meg; ezt sohasem felejtem el!" szólt Abis és folytatta útját. — Kis idő multával a zöld, viruló réten találta Wlazint az öreg, a mint az egy kis halmon üldögélve ábrándozott: — „Mi bajod fiam?! kérdé az öreg meleg részvéttel. — „Hogy mi bajom!?" felelt az ifjú, „azt csak az Isten tudja, én nem! — Hanem mondd meg inkább, mért nem szeret engem senki, mért kerülnek ki engem 1 a lányok, mintha gyilkoltam volna?!" „Tudod mit?" szólt az öreg „adok neked valamit, a minek elmondhatod örömödet, bánatodat, szóval mindazt, a mi sziveden fekszik; és ami te hozzád ugy szól majd, mint egy ember, — többet mondok — mint ' egy angyal, — a mikor csak akarod !" — „Aztán mi volna az?!" — Abis egy vén hegedűt húzott ki rongyos köpenye alól és azt vonóstul együtt Wlazinnak adta. — „Köszönöm" szólt ez, „de nem értek hozzá!" „Ez magától játszik!" szólt rövid nyomatékkal az agg. — - „Ennélfogva ez egy varázshegedű!?" kiáltott fel Wlazin félig örvendve, félig ijedten. — Az öreg csak vállát vonogatta, mosolygott és eltűnt a rét magas fü[ vében, mint a galyak közé men -kiilő madárka. Igy tehát YV lazin a rét közepén magára maradt bánatával és hegedűjével. Sokáig nézegette ezt a kicsiny, igénytelen hangszert távolról-közelről, aztán lassanlassan neki bátorodott: „Miért ne játszani rajta?" igy okoskodott magában" hisz Istenen kivül itt senki sem hallhat és vétkezem-e, ha az ő teremtette fából hangoi kat csalok ki, az egek dicsőité- '-.re !" Uvönyörü tavasz volt. —- Körülötte hullámzott a magas fű; a méhek ezrei hallatták imaszerű zummogásukat, mi közben a kedves virágoktól elrabolták a nektárt. A madarak víg danája hangzott mindenünnen ; ott egy fecskepár repült a magasban, napfényben úszva és örvendve a tavasz bevonulásán; amott a csalogány csattogott a friss zöld bokorban — dicsőitvén a természet nagyszerűségét. Wlazin felállt, körültekintett, végighúzta a vonót hegedűjén és figyelt és ugy látszott, mintha minden vele Jelen szamunkhoz egy fél iv melleklet van csatolva.