Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-12-16 / 50. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. december 16. 50. szam. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények ; 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Xyilttér petitsora 12 kr. társadalmi, kozművclodssi is gazdászaii hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara 4' hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A tisztújítás előtt. ('s;ik egv naj) választja még el megyénk bizottsági tagjait azon fontos működésüktől, mely Ível a megyei közigazgatás minden egyes ágára a tisztv iselőket megválasztják. Felesleges mondanunk, hogy a fontos hiva­tásuk betöltésénél a legszentebb polgári jogok egyik kimagasló részét gyakorolják. 10 magasztos hivatásukból kifolyólag míg • 'g\ részről a hivatalukat pontos lelkiismeretes­éggel és egész odaadással betöltő tisztviselők­nek az elismerés babérját nyújtják át azáltal, hogy őket bizalmukkal megtisztelve újból egy­hangú lelkesedéssel megválasztják, ugyanakkor egyúttal az igazság sújtó hatalmát éreztetik a i hivatásuk magaslatán nem állókkal. Midőn azonban a törvényhatóság egyeteme ily messze kiható intézkedés foganatosításába kap: hiszsziik, hogy magasztos feladatától át­hatva. tiszta lelkiismeretességgel, szigorú tárgyi­lagossággal jár el működésében, azon elvtől \ ezéreltetve, hogy győzzön a jobb! E nemű működésében támaszul szolgál maga a törvény is, mely zsinórmértékül meg­zabja, hogv az egyes hivatalos állások minő szakké'pezettséggel biró férfiak által töltendők he. — Ugyanezen minősítési törvény egyszers­mind megengedi, hogy az eddig hivatalban volt s így az esetleg hiányzó elméleti ismere-, tekét a gyakorlat által megszerzett tisztviselők szintén pályázhatnak. És a törvény ezen intézkedése csak helye­selhető. Ezáltal ugyanis lehetővé van téve, hogy a gyakorlati szakismeretekkel rendelkező, hiva­talának buzgalommal megfelelő tisztviselőt a bizottsági tagok újból megajándékozhatják bi­zalmukkal s alkalmat nyújtanak arra, hogy a megye javára továbbra is nemes hévvel és önzetlen lelkesedéssel működjék közre. A megyék intéző férfiai, mint mindenütt, úgy édes megyénkben is a kor kívánalmának mcgfclelőleg, akként intézkedtek, hogy járá­sonként egy egy bizalmi férfiút küldöttek ki azon megtisztelő megbizíttással, hogv a járá­sokhoz tartozó megvei bizottsági tagokat hív­ják össze egy közös értekezletre, amely érte­kezleten mind a központi tiszti karra, mind saját tisztviselőikre nézve tegyék meg lelkük tiszta sugallata szerint a kijelelést s az értekez­let eredményét jegyzőkönyv alakjában terjesz­szék be a központi elnökhöz. Lapunk t. olvasói ezen értekezletek lefo­lyását ismerik s az értekezletek eredményéhez képest körülbelül tájékozva vannak a válasz­tásra nézve. A bizottság tagjai, mielőtt a szavazati urnához lépnének, még a ma délután 6 órakor a nagy megyeház gyüléstermében tartandó ál­talános értekezletre fognak összejönni, hogv itt mintegy egybefóglaltassanak a járási érte­kezletek megállapodásai. Midőn megyénk bizottsági tagjai az egész megye életére messze kiható működésűk foga­natosításának küszöbén állnak, lelkünk tiszta meggyőződéséből kifolyólag zárszóul mást nem mondhatunk, mint hogv félre téve minden személyeskedést, minden boszút , szivük nemes sugallatára hallgatva, juttassák győzelemre azo­kat, akik közigazgatásunk vezetésére érdemesek! Tömörüljenek kölcsönösen egymás támo­gatására és akkor a szemük előtt lebegő leg­szentebb czél : megyénk üdve, a meg ve polgár­ságának jóléte bizton el lesz érve. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság december havi ülé­sét Svastits Benő alispán úr elnöklete alatt f. hó 11-én tartotta a nagy megyeház gyűlés termében. Mindenekelőtt felolvastatott az alispáni jelentés a lefolyt hóról. A mi a jelentésnek a közegészségi állapotra 1 vonatkozó részét illeti, felemlítjük, hogy a felnőttek ál­lapata kielégítőnek mondható, a halálozási arány csekély volt. Az előfordult betegségek közt legnagyobb számmal voltak a légző szervek burutos és néha lobos bántalmai, ezeken kivül észleltetett néhány váltóláz, orbár.c és torok­lob. — A gyermekek közegészségi állapata kevésbbé volt oly kedvező, mint a felnőtteké, mert eltekintve at­tól, hogy a vörheny járvány a muraközi VII-ik hegy­kerületben még meg nem szűnt és A.-Domboruban a kanyaró is járványosán ütötte fel fejét, a szórványos bajok közt is a vörheny szerepel legnagyobb százalék­kal. sőt itt-ott a roncsoló toroklob és torokgvik egyes esetei is mutatkoztok, még pedig legnagyobb részben halálos kimenetellel. A muraközi VII. hegy kerület Szer­dahely, Merhatovecz és Zebánecz községeiben uralgó vörheny járványban eddig m< gbetegült összesen 60, meggyógyult 38, meghalt 13, gyógykezelés alatt van 9. A -DomboruD a kanyaróban november eleje óta megbe­tegült 17, meggyógyult 10, meghalt 1, további gyógy­kezelés alatt maradt (5 gyermek. A bellatinezi közegész­ségi körben az iskolás gyermekek orvosreudőri szempont­ból vizsgálat alá vétetvén, Bellatincz, Bratoncz, Lippa­hócz, Adriáncz és Tüskeszeren összesen 15 gyermek találtatott burutos szembajban. X'hogy a betegség iidiiltté váljék és az ugyan azon vidéken uralgó rögös köthár­tyalobbá fajulj on, a betegeknek hivatalos utoni orvoslása elrendeltetett, és a gyógykezelés már is jó eredményt mutat fel. Olvastatott az árvaszéki elnöki jelentés az árva­szék november havi ügyforgalmáról; a jelentés szerint 385 ügydarabbal kevesebb intéztetett el, mint a meny­nyi beérkezett. Alispán úr Csertán Károly biz. tilg úr indítványára megbízatott, hogy a jövő gyűlésre terjeszsze be a kiliá­gási és közrendre vonatkozólag meglevő összes megyei statumokat s egyúttal azok foganatosítása érdemében a csendőrség életbe lépte alkalmából terjeszszen elő rész­letes javaslatot. Olvastatott a soproni kir. póstaigazgatóság javas­lata,Batyk, Rédics, Kis-Görbő, Uazsi, tíógánfa, Sormás, N.-Apáti, Tallián-Dörögd és Gutorföld községekben új postahivatalok felállítása tárgyában. A közigazgatásá bi­zottság a javaslatot helyeslőleg tudomásul véve a sop­roni kir. póstaigazgatóságot felhívja, hogy ez ügyben a közmunka minisztériumhoz a szükséges előterjesztést tegye meg. Az adófelügyelői jelentés szerint október hó végén volt adóhátralék 1.269,794 frt 39' , kr., november hó­ban lefizettetett 301,342 frt 79' ., kr., maradt hátralék november végén 968,452 frt 60 kr. Mult év novem­ber havában befolyt 308,694 frt 22'/ 2 kr. s igy a jelen év hason időszakában 7352 frt 43 krral folyt be keve­sebb. — November hóban bélyeg és jogilleték, szőlő váltság, fogyasztási adó, hadaiéntességi dij és egyéb tar­tozás fejében befolyt 312,944 frt 01 1 2 ki-., mult év ha­son időszakában 329,797 frt, 33 kr. és igy mult évben 16,853 frt 31 1 /. 2 krral több folyt be. — Fizetési halasz­tás november hóban nem engedélyeztetett, házadó men­tesség 14 esetben lett engedélyezve. Ugyancsak az adófelügyelő úr bemutatja a m. kir. pénzügyminisztérium f. évi november 1-én (54042. sz. a. kelt körrendelete alapján az 1N><4. évi egyenes adó kit vi tésí munkálatok megindítására nézve tett intézkedés­„Zalamegye" tárcája. A VARAZSHEGEDU. Idyll a kis orosz népéletből Sacher Masoch után. Irta: Csinibók Olivér. Dorosenkó Wlazinnak az a különös szokása volt, hogy mindig a földre nézett; pedig hát aligha volt oka pirulni. — Talán mert szegény volt? Ugyan mi van azon ? mért kellene ezt szégyelnie ? — Vagy tán mert a lányok elkerülgették? Ugyan mit értenek ahhoz a lányok! Wlazin azért még is derék, talpratermett legény volt; nemcsak Szotwiukában, hanem még hetedik falu­ban is alig akadt párja. Olajbarna, komoly, határozott arcvonásai, valami kedves, úgyszólván lágy kifejezést nyertek a pelyhedező sötét bajusz, az ábrándos nagy kék szempár és orosz­módra elől a homlokon kurtára vágott szép, barna haja által. .Mit értenek mind ezekhez a lányok! ? Ok csak azt látták, hogy Wlazin nem énekelt, nem táncolt, mint a többi legény, hanem mindig megmaradt eredeti komoly szokásában. , Es ez elég ok volt nekik arra, hogy el­kerüljék. Es talán csak azért volt mindig olyan csen­des \\ husin, azért sütötte le mindig beszédes szemeit, hogy jobban ügyelhessen — és pedig nem a körülötte történőkre, hanem arra, a mi az ő belsejében végbemegy. Es ez valami csodálatos, idegenszerű zene volt, melyet e nagyvilágon talán ő értett legkevésbbé. — Ep ily ke­vésbbé Uirta felfogni mért gyűlöli őt valamennyi lány közül Daléna, Betzkor, — községbeli gazdag paraszt — gyönyörű leánya! ? mért változtatja az el szép arcát mindenféle fiutorgatásokkal, ha őt meglátja? — Hisz ő Dalénát oly igen szereti látui! hányszor állt meg egy fa mögött; hányszor húzódott a templomban egy-egy oszlop mögé, hogy onnan észrevétlenül gyönyörködhes­sék bájoló szépségében!­Égy szép, holdvilágos estén, midőn már az ezüst harmat lerakódott szokott helyeire, Wlazin a faluban jártában — akkor is holdrajzolta árnyékát nézegetve siránkozó hangon mondott imát hallott. — Feltekintvén, egy alacsony sötét alakot látott az eleven kerítéshez húzódni. A mint közelebb ért, az öreg „Abis"ra ismert. Ez egy vén zenész volt, ki a hegedüléshez pompásan értett; no meg a varázslat nagy tudományában sem volt épen járatlan, olyannyira, hogy a nép közt jeles ezermester hirében állott. — „No kivel mi bajod?" kérdé Wlazin. — — „Nekem senkivel sincs semmi bajon), hanem ennek a hatalmas kutyának nincs szándéka velem meg­barátkozni. — Lásd, egyre a köpönyegemet huzigálja és bizony-bizony, elébb-utóbb még széttép!" szólt az öreg siralmas szavakkal. — Csakugyan egy kutya állt az öreg zenész előtt; de ez a kutya csak akkora volt, mint az öklöm; a mel­lett olyan barátságosan csóválta kis farkát, olyan okosan nézett, a mint csak egy fiatal tapasztalatlan kutyától kitelik. Mindazáltal Wlazin kötelességének tartotta a kis állatot elkergetni és a nagyon f-lénk öreget képzelt fogságából — a mennyiben egy részről a „hatalma-." kutya, más részről a csipkebokor akadályozta — ki­szabadítani. — „Az életemet mentetted meg; ezt sohasem fe­lejtem el!" szólt Abis és folytatta útját. — Kis idő multával a zöld, viruló réten találta Wla­zint az öreg, a mint az egy kis halmon üldögélve ábrándozott: — „Mi bajod fiam?! kérdé az öreg meleg rész­véttel. — „Hogy mi bajom!?" felelt az ifjú, „azt csak az Isten tudja, én nem! — Hanem mondd meg inkább, mért nem szeret engem senki, mért kerülnek ki engem 1 a lányok, mintha gyilkoltam volna?!" „Tudod mit?" szólt az öreg „adok neked vala­mit, a minek elmondhatod örömödet, bánatodat, szóval mindazt, a mi sziveden fekszik; és ami te hozzád ugy szól majd, mint egy ember, — többet mondok — mint ' egy angyal, — a mikor csak akarod !" — „Aztán mi volna az?!" — Abis egy vén hegedűt húzott ki rongyos köpenye alól és azt vonóstul együtt Wlazinnak adta. — „Köszönöm" szólt ez, „de nem értek hozzá!" „Ez magától játszik!" szólt rövid nyomatékkal az agg. — - „Ennélfogva ez egy varázshegedű!?" kiáltott fel Wlazin félig örvendve, félig ijedten. — Az öreg csak vállát vonogatta, mosolygott és eltűnt a rét magas fü­[ vében, mint a galyak közé men -kiilő madárka. Igy tehát YV lazin a rét közepén magára maradt bánatával és hegedűjével. Sokáig nézegette ezt a ki­csiny, igénytelen hangszert távolról-közelről, aztán lassan­lassan neki bátorodott: „Miért ne játszani rajta?" igy okoskodott magában" hisz Istenen kivül itt senki sem hallhat és vétkezem-e, ha az ő teremtette fából hango­i kat csalok ki, az egek dicsőité- '-.re !" Uvönyörü tavasz volt. —- Körülötte hullámzott a magas fű; a méhek ezrei hallatták imaszerű zummogá­sukat, mi közben a kedves virágoktól elrabolták a nek­tárt. A madarak víg danája hangzott mindenünnen ; ott egy fecskepár repült a magasban, napfényben úszva és örvendve a tavasz bevonulásán; amott a csalogány csat­togott a friss zöld bokorban — dicsőitvén a természet nagyszerűségét. Wlazin felállt, körültekintett, végighúzta a vonót hegedűjén és figyelt és ugy látszott, mintha minden vele Jelen szamunkhoz egy fél iv melleklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents