Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-12-09 / 49. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. november 9. 45. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 t't., Félévre 2 ft., Negyedévív 7 t't. Hirdetmények : ;5 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. N'yilttér petitsora 12 kr. L társadalmi, közmú'vsló'dési és gazfalí hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkeszt iségbez küldendők. 1 iénnentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kézii ttokat nem kiiltliink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei kölcsönös tiizkár biztosítás. Ismeretes lapunk t. olvasó közönség-e előtt, hogy lláczkv Kálmán úr, a „Zalaniegyei gazdasági egyesület" ügyvezető elnöke, az egyesületnek f. t-vi julius hó 8-án Keszthelyen tartott közgyűlésén a megyében létesítendő kölcsönös tiizkár biztosítás létesítése tárgyában indítványt adott be s a közgyűlés elismerését fejezvén ki az ügybuzgó elnöknek ez irányú nemes fáradozásáért, az ügy bővebb tanulmányozása és részletes tervezet elkészítése végett egv több tagú bizottságot küldött ki kebeléből. Lapunk e tárgvgval behatóan foglalkozott, főleg Szigethy Antal úr, az egyesület fáradliatlan titkára, az indítványt illetőleg részletes javaslattal állt elő. Az iigv tisztába hozatnia végett s az „audiatur et altera pars" elvénél fogva, mivel az első magyar általános biztosító társaság is belevomitott ez ügybe, közöljük ezen társulat soproni íöügynökségének e tárgyban a gazdasági egyesület elnökségéhez intézett alábbi levelét, megjegyezvén, hogy a levél eleje a biztositási dijtételek leszállítása érdemében az egyesület részéről a társulathoz intézett átiratra vonatkozik: Tekintetes Gazdasági Egyesület! Válaszolva 5fi210. sz. a. tekintetes igazgatóságunkhoz intézett becses átiratukra, mindennek előtt azon hírt — miszerint mi a díjakat leszállítottuk volna — tévesnek bátorkodunk jelezni. Ez nemcsak gondolatunkban sem volt, de a rendkiviili sok tüz és káreset folytán — mely által nemcsak mi, de valamennyi társulat éretik, a melyek különösen az utóbbi időben szaporodtak fel leginkább, sajnálatunkra kénytelenek vagyunk a biztosítások felvételénél követendő legóvatosabb eljárás mellett minden áron díjaink emelésére törekedni. Igy tehát ha mindjárt számtalan cselekményeinkkel oly sokszor igazoltuk is hazánk gazdaközönsége iránti különös előzékenységünket, becses kérelmüknek a dijak leszállítása iránt — mint alapfeltevésében tévesnek — szemben a sok káresettel, sajnálatunkra nem esak hogy meg nem felelhetünk, de sőt az átlag a társulatok által eszközölt díjemelésre mutatva figyelmeztetjük, hogy az egylet tagjainak nyújtott kedvezmények valóban azok netovábbját képezik. Kérve, miszerint ezt tudomásul venni sziveskedjék, ezúttal t. egyletnek f. é. julius 8-án tartott közgyűlésén t. Háezky Kálmán egyleti elnök úr által a kölcsönös biztosítás tárgyában tett indítványra térünk vissza, a mely indítványról az egylet közlönye utján értesültünk. Az indítvány mellett ugyanis az elnök úr a társulatunk és a zalamegyei árvaszék között létező biztositási szerződést hozza fel, azonban oly adatokkal, melyek egytől egyig tévesek. Ezekkel nem esak a közönség- fotrna az előadás utján tévedésbe ejtetni, de sőt az indítvány megbírálására kiküldött bizottság működésének egész alapja helytelen irányba tereltetik s igy nemcsak a t. előadó úrnak, de minden érdekeltnek szolgálatot vélünk tenni azzal, ha a felhozott ítdatok ellenében hiteles könyveink alapján a helyeseket közöljük, azon reményben, hogv ez minél tágabb körben közzé tétetni fog. Az idézett biztositási szerződés nem 3, hanem fi évre lett kötve és pedig évi 100 frt. biztosítási érték után : cserépfedélnél 20 kr., zsindelynél 50 k., zsupp és nádfedélnél nem 1

1 V n, hanem esak 1" n dijfizetés és a helyesen felsorolt illeték összegek lefizetése mellett. Az ezen fizetések mellett 1883 évi ápriltól egész junius végéig, azaz jóval több mint 3 évi tartam alatt, összesen 31235 frt 32 kr. vagyis circa 14000 frttal kevesebb díjösszeg éretett el. mint a t. előadó úr felhoz. *) Ezen dijbevéi ellenében közlött összeállítás szerint nem 31, hanem 80 rendezett káreset volt. nem tekintve számos mé«' fiio-jrő és szinte a díjbevételt terhelő kárt. A már kifizetett károk összege azonban nem tesz 5116 Irt 49 kit. hanem 13397 frt 07 krt. IIa most a t. előadó úr számtételét követjük, a károk levonása után nem 45143 frt 25 kr., hanem — a számfeletti törlések által folyton csökkenő díjbevételt stabilisnak tekintve is esak 17838 frt 25 kr. marad több, mint három évi üzlet után eredményül, melyből még a költségek jönnek levonásba. Ime itt már magában is circa 28000 frt kühiinbözet mutatkozik a téves és helyes összeállítás között. De a mutatkozó 1783.8 frt 25 kr. távolról sem képez hasznot, mert az üzlet menete, melyben rendesen nagyon kicsiny paraszt biztosítások fordulnak elő s elképzelhető, mily óriási teendőt és munkát adnak, ha figyelmeztetjük, hogy a kötvények száma ezerekre megy, tetemes költségekbe is kerül. Mindenek előtt az árvaszéknek fizetett jutalék, mely nem 5015 frt 91 kr., hanem csak 41(51 frt 4fi krt. tett, és nem az általunk magunk által eszközölt kötvénv kiálli*) Kimutatása a Zalamegyei árvaszékkel folytatott biztositási üzletnek. év tiszta dijbevét az árvaszéknek károk száma kárösszegek készpénzben tizetett járulék 18 0. 3-96 frt 55 kr 1357 frt M kr. 27 4765 frt 13 kr. april és <lee 1881. 0673 frt 33 kr. 1025 frt 06 kr 14 261« frt 24 kr. !«82. 1228 frt 75 kr. 1044 frt 92 kr 34 5050 frt 57 kr maigis függő. 1883. 7436 frt 69 kr. 769 frt 60 kr. 5 963 frt 13 kr. F. é. végéig 31235 frt 32 kr. ÍI71 Irt 16 kr. M) 13397 frt 07 kr. Az üzletet az árvaszéknek az ingven évre is nyuj ott jutalék is terhelvén, az á'lag száinitás következőkép változik :iz eiryéb költségek tekintetbe vétele mellett. Dij bevét 18H0 april 1-től 18*3 junius végéig 31235 frt 32 kr. le kártérítések 1339. fit 07 V. jutalékok különféle költ. 10403 frt 65 kr. 23500 frt 72 kr. marad több mint 3 évre nyereméi y 7431 frt 60 kr. melyet, azo. ban számos rendezetlen kar terhel. „Zalamegye" tárcája. EGY HERCZEGNŐ — Történeti kép — IRTA: T. GÉZA. (Vége) Hideg téli este volt ... de annélkiil, hogy csak legkevesebb hó is lett volna az utakon. Későre járt már az idő. Az aacheni nagy császári palotában is egymásután feketítitek, sötétültek el az ablakok, csak itt. ott tört elő egy-egy ablakból a fény. A keletnek néző oldalon ínég két ablak volt világos. Hent a szobában bársony pamlagon kényelmes hanyagsággal eldőlve Emma heverészett. Fehér finom ing fedte a felső gyönyörű testet : de nem a nnélkül, hogy a gömbölyű vállakat, karokat, a szabályosan feldomboruló mellhalmokat láttatni ne engedte volna. Hosszú leeresztett selyem fekete haja hanyag rendetlenségben folyt szét a vánkosokon. Sötét, mély tekintetű, nagy fekete szemei a padlózatot takaró drága szőnyegek virágain látszottak tévedezni. A szoba egész berendezése keleties izlést. szint mutatott. A déli égövről hozott széles levelű magas növények, fák ezer és ezer tarka virágokkal, pillangókkal, aranyos madárkákkal, hímzett arabs szőnyegek feküdtek lenn a padozaton. A falak aranynyal, ezüsttel drágán átszövütt kárpitokkal voltak befödve. A pamlag mellett midkét részen medeuezék álltak, melyekben bóditó illatszerek párologtak, kellemes, édes illattal töltve be a szoba levegőjét. Halk kopogtatás hallatszott . . . Mint a fészkéről fölrezzentett galamb ijedt fel édes álmadozásaiból a szép leánv . . kivel most álmaiban foglalkozott, az lépett a/, ajtón be Eginhard volt a későn jött, nem várt vendég. Eginhard! k'álltott Emma csodálkozó .hangon, összecsapva kezeit s tekintetét az ifjú felé fordítva, de e tekintetben volt valami a nem várt ugyan, de kedves meglepetés kifejezéséből és az istenért mit gondoltál ... ily késő éjnek idején szobámba lépni — engc— delem nélkül ? . . . Bocsáss meg kedvesein vakmerő tettemért szólt esdő hangon az ifjú, közelébb lépve a leányhoz de határtalan szerelememnek én parancsolni tovább nem tudék. Mióta elmultak a nyári, melegebb, szebb napok, és kedves helyünkön többé nem találkozhatánk . . . azokkal a szép napokkal elszált az én vidámságom is szivemből . . . Mint a keselyű ólálkodtam folyton utánad, és sehol feinem találhatólak . . - s itt megszakadt az ifjú beszéde, szemeit a főidre szegezé — majd felemelve azokat szólt tovább:— Űzz! hajts ki innét kedvesem, ha ugy kivánod, és én hü szolgaként követni fogom parancsodat. Nem Eginhárd, szólt a herczegnő, felkelve és elébe sietve az ifjúnak — tudod, hogy végtelen szeretlek : s mióta nem találkozhatánk is ott kedvencz helyünkön — — azóta is mindig csak egy gondolatom volt, és az is te voltál ... de e szoktalan jöttöd aggodalomba ejt . . . Istenem . . . ha valaki az udvari nép közöl észrevett . . . akkor elvesztünk . . . Csendes ott kinn az utczákon minden ... a palotában is lenyugodtak . . . álkulcsokkal jöttein te hozzád .. . Nein fog megtudni senki semmit éde> Emmám! Ugy hát nem haragszol ugye édesem szólt hévvel boldogságtól ragyogó arczczal az ifju. Megbocsátod e vakmerőségét Eginhardnak. Csak aztán baj ne legyen, hamiskodott a szép herczegnő parányi kis ujjaival megfenyegetve az ifjút, míg az karcsú derekát átölelve egy hosszú — édes csókot nyomott a nevető piczike szájára. Jer hát, mond Eginhárd, ülj le ide mellém . . . ugv is rég voltunk mi már együtt! s a herczegnő újra elfoglalta előbbi nyughelyét, maga mellé vonva Eginhardot . . . () mily édes, mily jó e kedves viszontlátás, suttogott magánkívül a boldog Eginhard. De mi meg... hagyjuk magukra a boldog szerelmeseket . . . Menjünk ki a szobából, nem illik a szavak utón is leselkednünk . . . Kint addig az éj elinult . . . előre haladt, csak az éjszakról jövő hideg szél zúgott elhaladva az ablak alatt, bepillantva a fényes, világos szobába is. Még mindig ébren voltak a szerelmesek . . A szél mindig erősebben zúgott ott az ablak alatt, mintha csak ki akarta volna beszélni a világnak, hogy mit e-duál oda benn az a két szerelmes. De nem soká leskelődhetett be azon az egy ablakon is; ... a függöny legördült .... sötét lett az az ablak is Mig Eginhard s Emma odabenn örülve az édes viszontlátásnak, egymás karjai között vigan niulatozának, addig odakünn a hó csendesen, majd mindig szaporábban kezdett hullani, fehér lepedővel vonva be a házakat, utakat. Éjfél után lehetett már az idő, midőn az ablak függönye újra felgördült. Vastag, fehér lepel boritá már arra a földet. Eginhard kitekintett az ablakon, de mintha csak valami erő kapta volna meg testét, mintha valami visszataszította volna onnét! Arczulata elhalaványodott, s mint kétségbeesett gyermek tekintett Emma szemeibe. Emma! -zólt Eginhar I reszkető hangon, maga felé vova a leányt — elvesztünk; — a közbejött váratlan hóesés lesz árulónk. Az ut irányáról, s lábaiul nyomáról a friss havon majd f lismcrnek engem, balga teremtést, ki vakmerőségemmé] most téged is elveszítettelek - s mint kinos lázban kifáradt, erőtlen beteg esett le a pamlagra. Ha! ha! ha! nevetett a majd mindig vig fejedelmi lány nem kell minden kiesi dolgon kétségbe esni, Eginhard! Gondolkodjunk, talán segíthetünk a bajon'?! De hát szólj édesem, mit tegyünk! könyörgött a halálsápadt Eginhard. Gondoltam valamit, az sikerülni fog! En foglak vállaimon haza vinni, az én nyomomat ugy an nem üti meg senki. I'gy-e helyes, okos gondolat ez Eginhard?! Angyal! kiáltott elragadtatásában a titkár, fel ugorva ülőhelyéből — én őrző angyalom! s tűzzel szorította magához a nevető leány karcsú derekát. Ha ugy tetszik aztán, mehetünk azonnal, ne késlekedjünk ! . . Még lehet, hogy e gondolat mellett is