Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-05-27 / 21. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. junius Ii. 27 . szám. társadalmi, közművslodcsí és gazdaszatí lietílap, A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. kéziratokat nem kiilitiink vissza. A Z a 1 a in e ít y e i g a z d a s á g i egyes ii let h i v a t a los közi ö 11 y e. Megjelenik minden vasárnap. Társadalmi miseriák és azok gyógyszerei. Művelődünk ! nem csuda, hisz zászlónkra a haladás van éles betűkkel nyomva; kutatunk, fáradunk, éjet nappallá teszünk, csakhogy mintegy a tenger mélyéből hozzuk fel a tudományok igaz gyöngyeit. Korunk a haladás korszaka! Igaz, csakhogy kérdés, melv irányban haladunk, nem-e egyoldalulag művelődünk, nem-e egyoldalulag fejlesztjük tehetségeinket? S valóban, ha csak kevéssé is körültekintők vagyunk, tájó szívvel ugyan, de be kell vallanunk, hogy művelődésünk egyoldalú. A vagy tekintsünk csak kevéssé is mélyebben a társadalom szívébe, s látni fogjuk azt az ezernyi szút, mely társadalmunk látszólag élet-erős fáját inegőrléssel fenyegeti. 8 hogy ez valóban így van s nem auxesis, mutatják a gyakorlati életben annyiszor elhangzó panaszok s a szív mélyéből önkénytelenül feltörő fájó sóhajok. Hogy szavaink nem pusztán frázisok, arról meggyőződhetik mindenki, ki egy napilapot figyelemmel végig olvas. A vagy kinek szíve maradhatna érinthetlenül, ha látja mint v er az erkölcstelenség mélyebb és mélyebb gyökeret, mint dulatik föl a család boldogsága, s mint szaporodnak ijesztő módon az öngyilkosok, sikkasztok, tolvajok, rablók? Azt hiszem, nincs egyetlen ember sem, ki e társadalmi miseriák szülő okát ne kereste volna, s tán nincs is ember, ki emez .okot ne sejtené. Igen, minthogy a társadalmi miseriák szülő oka mindenki előtt ismeretes, magam se átallom azt kimondani, hogy ez nem más, mint az erkölcstelenség. ,S itt tűnik ki, hogy művelődésünk egyoldalú, mert fejlesztvén az észt, figyelmen kiviil hagyja a szívet. Már pedig a szívet vágyaiban, indulataiban, szenvedélyeiben nevelni, ép olv sziikségképeni kelléke a művelődésnek, miként az ész fejlesztése. Az ész fejlesztése szüli a tudományos férfiút, a szív nemesítése, az akarat megedzése s az élet pedig az erkölcsös, jellemes embert. 8 minthogy korunk erkölcsös, jellemes emberek Injával van, azért ez is korunk egvik miseriája. A ki tehát társadalmunkat virágzónak akarja látni, a ki társadalmunk regenerálását akarja; annak egyszersmind azon eszköz fölhasználását is akarnia kell, a melv jellemes, becsületes, erkölcsös embereket ad a társadalomnak. mert jegyezzük meg jól 8milesnek eme szavait: ..Az életben, vagy foglalkozásunk körében s egyes ügyeiben többet ér a jellem az érzelemnél, a kedélv a hideg főnél." — A kérdéses eszközt pedig Sokrates adta kezünkbe ama jelszóval: „Ismerd meg ten magadat." Ez a jellem képzésnél a fő prineipium, fő elv. Ezt az elvet kellenne folyvást szemeink előtt tartani s minmagunkon megvalósítani, ha a társadalomnak hasznos polgárai akarunk lenni. Szálljunk tehát magunkba s vizsgáljuk meg szívünk minden rejtekeit s azután kérdezzük minmaguntól, váljon hibátlanok, bűn nélküliek vagyunk-e? 8 ha lelkiismeretünk részéről ezúttal sem érzünk furdalást, ugy nyugodtan hajthatjuk le fejünket, de ha lelkiismeretünk nyugtalan. ugv keressük, váljon mi okozhatta e nyugtalanságot s igyekezzünk azon, hogy az okot eltávolítsuk. II. Rákóczy Ferenczről mondja Mikes Tóth Kelemen, hogy napjában legalább is egyszer én-jét szoros figyelem tárgyává tette. Ugyan ezt tehetjük mi is. s ha látjuk keblünkben felburjánozni a gyomot, ugy irgalom nélkül tépjük ki azonnal. Igen, tegyük én-ünket figyelem tárgyává, s ha tapasztaljuk, hogy szenvedélyeink már-már lesodornak az erkölcsös alapról, ugv nyirbáljuk meg'azokat; tegyünk ugy mint a jó kertész, ki szorgalmasan nyesegeti le a fának fattvu hajtásait. 8 ha így járunk el, tapasztalni fogjuk hogy saját magunk előtt is növekvőben lesz értékünk, s mindinkább megközelítjük ama férfiakat, kik mintegy Washington, Wellington, Deák Férencz századokra alapították meg neveiket. Nagy tudós nem, de jellem lehet mindenki, „az ész relativ, de a jellem absolut becscsel bir" mondja Eötvös. Jellemes ember kivánsz lenni, csak akarnod kell. mert „az erős férfiú és a vizzuhatag mindent keresztül tör" tartja a közmondás. Mit használ, ha az egész világ tudományát egyesíted tenmagadban, mit használ, ha emlékező tehetséged olyan, mint Mezophanti bibornoké. ki harminckét nyelvet beszélt, a va»'v olvan. mint Tomme Péteré, ki az egyszer elolvasott törvénykönyvet betüről-betüre és pedig visszafelé mondotta el; mit használ, ha miként esrv __ O, Voltaire, geniálítással tudsz minden szentet, jót, nemeset kigúnyolni? Mindez semmit sem használ erkölcs nélkül, mert minden emberi najj-vsá«? alapja az erkölcs, „mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görnyed." Főkép az erkölcstelenség korunkban az, mely társadalmunkat fölforgatással fenyegeti, s az ebből származó jajok már többénem csak egyes magánemberek ajkain, de sőt még a tanácskozási, országgyűlési termekben is felhangzanak. Kérdés, jogosultak-e a jajok, jogosultak-e az ajkainkat önkénytelenül is elhagyó panaszok? Azt hiszem, ezek jogosultságát s ezzel együtt valódiságát senki sem tagadhatja meg, ki elfogulatlanul vizsgálja az egyedeket ép ugv, mint a családokat. köv.) Scherer István. Alispáni jelentés az 18P3-ik évi május hó 7-iki közgyűlésre. (Vége.) A megye közbiztonsági állapota a lefolyt 8 havi időszak alatt, habár fordultak elő egyes jelentékenyebb bünmerényletek, de azok minősége és számarányához képest is közveszélyes mérvben csak egy sajnos esetben zavartatott meg oly módon, mely méltán kelté fel a köz aggály érzetét, u. is: December hó 22-én éjjel Hatos Sándor halápi születésű 48-ik gyalogezredbeli katona a nagy-kanizsai laktanyából fegyverével és 70 drb. éles tölténynyel megszökvén, ugyanazon éjjel Sárszeg község határában az állanmt mellett fekvő Lapi nevezetű csárdában a korcsmárost agyonlőtte és nejétől 150 frt készpénzt elrabolt, ezután pedig alig másfél óra múlva Balaton-Magyarod közelében az állami uton Tislér Pál Zala-Apáti lakost saját szekeréről lelőtte és ennek szekerén lovaival elhajtott, a rögtön megye és országszerte folyamatba tett nyomozás folytán azonban sikerült nevezett rablógyilkost december 27-én Budapesten a promontori vámőr állomásnál a Tislér Páltól elrablott szekéren és lovakkal elfogni, ki ís a budapesti hadbiróságnak átszolgáltatván, onnét február hó végén az ujépületi katonai börtönből ismét elszökött, de ápril hó elején Pécsett újra elfogatván, rajta a kettős rablógyilkosságért a hadbírósági halálos 1 itélet végre is hajtatott. Ezen kívül előfordulta lefolyt 8 havi időszak alatt ü gyilkossági eset, melyek közül kettőnél a tett indoka „Zalamegye" tárcája. „Hulló <sillagok"-ból. I. Letűnt a na/i: ámde mégse I Háqtalan a világ, Nap tüzéből visszamaradt Li/i/ kis mécs — a holdvilág. l/i/ mécses az emlékezet Lelkem gyászos éj/elén, — ()h s az is már alig látszó Messzeségből int felém. Oh, e kis fényt ne takard el Feledésnek fellege ! .1 nélkül is tudom már. hogy . 1 boldogság csak rege. II. Ulis fekete éjszakára Piros hajiad támad. Csak szíremben, én szivemben Örökös a bánat. Nap hevétől felszikkadhat Hét harmata könnyen, De sohasem két szememből Sürün hulló könnyem. 111. Isteni kertje ez a világ, Fele tövis, fele virág: I irágát én nem ismerem, Nekem itt csal: tövis terem. . . . Bánatomat el-elzengem, I>e nincs a ki szánna engem. Miij szivemet tépik össze, Nincs, ki sebem bekötözze. Meddig tart igyí tudja az ég! Jut nekem tán virág is még: Tán, ha majd már megszűnt dalom — ott fekszem a — ravatalon. /alai K. Soma. Egy jelenet két költö életéből. Közli: H. Gy. Néhány év előtt egy ifjú jelentkezett Hugó \ iktornál, s öreg gazdaasszonyától — a költőhöz -- bebocsátást kért; a nő azonban a fiatal embert, desperát külseje és kopott ruhája után kéregetőnek vélvén, a bebocsátást megtagadta, mire az ifjú — midőn ismételt kérései is vissza utasításra találtak ruhája zsebéből egy papir darabot vévén elő, arra — arcán a fajdalom és keserűség kifejezésével — írónnal néhány sort irt, s a nőt annak kézbesítése végett felkérvén, eltávozott. Midőn Hugó Viktor az irat tartalmát megolvasta, arcán, mint a kincs találóén, — az öröm és meglepetés érzete sugárzott, s öreg gazdaasszonyának annak nagy bámulatára — rögtön meghagyta, hogy a fiatal embert előteremtse, kit sikerült is az utcán feltalálni s a nagy költő elé vezetni, ki a fiatal embert szívélyesen megölelte és megcsókolta. E naptól kezdve a fiatal ember hírneve és szerencséje meg volt alapítva! A papirra vetett sorok egy költeményt tartalmaztak, mely magyarítva, s általam riinbe szedve, körttlbeliil következőleg hangzik : Ha látnál egy virágocskát A fű között hervadozva, eltemetve S a mi néki éltet adna, — Tőled egy csepp — vizet kérve; IIa látnál egy fáradt fecskét Hideg télen, zordon estve, — Ablakodat szárnyaival Aggasztólag megverdesve . . . S bebocsátásért könyörgve ! ! Tudom, hogy a virágocska Hasztalanul nem epedne — ... Fecske madár bebocsátást Segélyt, vigaszt tőled nyerne! Költő! oh mért nem vagyok én Néked virág, avagy fecske! Az akkoiv desperat külsejű, kopott ruháju ifjú ma, Fracziaország kimagasló költője Dupon Pierre!