Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-05-06 / 18. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. junius Ii

. 18. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre I ft. Hirdetmények: '•> hasábos petitsor egyszer y kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Njilftér jictitsora 12 kr. társadalmi, közművelődési és razáászatí hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. K>'/ir:it,ikat nem küldünk vissza. A Z a 1 a in e £ y e i g a z d a sági e í* y e s ii let hivat a 1 o s k ö z 1 ö 11 y e. Megjelenik minden vasárnap. A szombathelyi megyés püspök felszentelési és beikiatási ünnepélye. Az ős Sabaria ünnepi díszt ölt. háromszínű zászlókat lenget a tavaszi lágy szellő, az ablakokból drága, drapériák csüngnek alá, az üzletek nemzeti szinii szövetek- és szön \ egekkel Ízlésesen vannak dekorálva, a köztereken s az utcákon méhként zsong a nép, arcán a boldogság és öröm sugárzik. Nem csuda! Hisz lélekemelő ünnepet ül az ős város! A százados püspöki palota most fogadja be az uj egy háznagyot, a keresztényi erényekben oly gazdag férfiút, llidasy Koméi őméltóságát. Az ejTvliáznieeve székvárosának örömében Ói J osztozik Zalamegyének a szombathelyi egyházmegyéhez tartozó lakossága. Mienk is ez ünnep, kik benne a kegyes főpapot, a tudományok fenkelt szellemű bajnokát, árván volt egyházmegyénk uj vezérét üdvözöljük. A zalai halmok is viszhangzanak a lelkesedéstől, mely az egyházmegye gyúpontjában a hivők ezreinek keblét hevíti! Ep ez okból hírlapiról kötelmünket teljesítjük, midőn ezen, megyénk egyes járásainak lakosságát oly közelről érdeklő ünnepély lefolyását Japunk teréhez mérten szűk keretben adjuk. Április 30-án d. e. 1 1 órakor Szombathelyről külön vonaton raent Kis Czellbe a megyés püspök fogadására Széli Ignác/, alispán vezetése alatt a több főpap- és megyebizottsági tagból állott küldöttség, melyhez Kis-Czellben még több díszruhás tőur csatlakozott. A küldöttség a perront egészen eltöltve, feszülten várt a vonatra s dörgő éljen harsant fel, midőn a vonat megérkezve, belőle llidasy Kornél püspök ő méltósága kiszállt. A küldöttség vezetője, rövid, lelkes szavakban üdvözli a főpapot, a ki válaszában köszönetét fejezve ki a szíves fogadtatásért azon ígéretet teszi, hogy tó'törekvése lesz a megye jólétének előmozdításán fáradozni, hogy így a megye őszinte ragaszkodását kiérdemelje. A vonat d. u. 3 órakor robogott be tarack-Lövések közt a szombathelyi pályaudvarba. Az egyliáznagyot kiszálltakor dörgő éljen ek közt fogadták s a megye nagy küldöttsége nevében, mely küldöttségben Vasmegye mágnásai és notabilitásai túlnyomólag valának képviselve, a küldöttség vezére Radó Kálmán főispán a következő beszéddel üdvözölte: „Őszinte örömmel ragadom me»' az alkalmat, hogy '1 O O eV méltóságodat, mint Isten és felséges királyunk kegyelméből megyénk püspökét, Vasmegye nevében üdvözöljem. Örömmel teszszük ezt, örülünk méltóságodat üdvözölhetni, mert tudjuk, hogy méltóságodnak hazai működése, magas műveltsége, jó és nemes szive és lángs^elleme garanciát nyújt a jövőre is. Megyénket méltóságod nem ismeri, legyen szabad tehát röviden elmondani, hogy megyénkben, melynek egyházi fejévé lett, valláserkölcsi érzet honol, fiaiban a király iránti hűség, hazaszeretet és istenfélelem él, ismerik jogaikat s nem feledkeznek meg kötelességeikről ; korán megtanulták, hogy csak azon állam állhat fenn, melynek tiszta erkölcse és vallása van. Őszinte ragaszkodással van és lesz mindig az egyház és annak feje iránt, Jiit tisztel és szeret. Es végül legyen szabad mindnyájunknak forró óhaját kifejeznem, mely abban áll, hogy méltóságodat az egyház, megvénk és hazánk javára az Isten sokáig éltesse!" Kitörő éljenzés hangzott el e lelkes beszéd után, melyre őméltósága röviden igy válaszolt: „Igen megtisztelve érzem magamat e fényes fogadtatás és lelkes üdvözlés által. Megvallom, félelem és aggódás töltötte el keblemét, midőn e megyébe jövék, nem ismervén lakóit és azok érzelmeit; de a főispán ur szavaira igazi öröm éled bennem, mert itt csak jól érezheti magát, az ember. A hol az emberekben valláserkölcsös érzet, a király iránti hűség, hazaszeretet él, az a nép csak boldog lehet; a hol a gyermekeket arra tanították, hogy féljed az Istent és tiszteld a királyt, az a megye csak áldott lehet. Rajta leszek, hogy a gyermekek tovább is valláserkölcsös nevelésben részesüljenek, a király iránti hűség, a törvények tisztelete és a hazaszeretet minden emberbe beoltassék. De mivel a jövő Isten kezében van, kérni fogom, hogy erőt adjon, mikép e megye és város érdekében csak jót és hasznosat mivelbessek és népének boldogságát előmozdíthassam. Az Isten áldja rueg mindnyájukat." Őméltósága szavait egetverő éljenzés kiséri s a folytonosan megújuló „éljen" közt ül díszes, négylovas fogatára s a harangok ünnepies zúgása s a tűzoltói zenekar zenéje kíséretében vonul be székvárosába. Vasmegye gazdag főurai és nemesei, az előkelő papság és a polgárság képezik kíséretét fényes fogatokon. A szentferenciek templománál felállított díszes diadalkapunál a város küldöttsége fogadta az egyliáznagyot; Grim Károly polgármester tolmácsolta itt a város örömét, hogy a fejedelmi kegy a régtől fogva árván volt piisszéket oly férfiúval töltötte be, a ki az egész megye közönségének örömére és büszkeségére válik. Az egyháznagy válaszában biztosítja a város közönségét, hogy egész életét a megye és ezen város felvirágoznál* fogja fordítani, a mely városnak most már lakosa és fia. A diadalkapunál számos társulat és egyesület képezett sorfalat, melyek mind zászlósán vonultak ki. A püspöki palota előtt a tanári kar vezetése mellett a gyninasiumi tanuló ifjúság foglalt állást, kiknek egy része magyar díszruhában volt öltözve. Bent a palotában a lépcsőknél a papság nevében Kopsz János vál. püspök s káptalani helynök fogadta püspök őméltóságát, kérve őt, bogv viselje szívén a papság érdekeit, kifejezve egyúttal a határtalan tisztelet, és szeretetet, mely a papságot uj atyjához fűzi. A főpap válaszában kijelenti, hogy a papság érdekeinek előmozdítása élte legszentebb feladatát képezeridi s rajta lesz, hogy a papság szeretetére magát minél inkább érdemessé tegye. Az öröm és lelkesedés szólt engem is arra fog lelkesíteni, hogy önöknek igazi atyjuk és szeretett fejük lehessek. Rövid pihenő után a hatóságok, egyesületek és testületek tisztelgése vette kezdetét a következő sorrendben : 1. A káptalan. 2. A megyei köztörvénvhatóság küldöttsége. 3. A város képviselő testülete. -1. A honv édség. f>. A premoutréi kanonok rend, élén Simon Vincze préposttal. <>. A kir. törvényszék. 7. Az ügyészségi 8. Az ügyvédi kamara. 9. A kataszteri igazgatóság. 10. Kir. adófel ügyelőség. 11. Az illetékkiszabási hivatal. 12. Adóhiva tal. 13. Az állami építészeti hivatal. 14. Kii-, postahivatal. lő. Kir. tanfelügyelőség. Ki. A polgári é; községi iskolai tanítótestület. 17. A katli. tanítótestület. 1*. A megyei tanítótestület. 19. A prot. hitközség küldöttsége. 20. A congressusi izraelita hitki : ség. 21. A/, orthodox izr. hitközs. 22. A régészeti egyesület. 23. A tűzoltó egyesület. 24. Az emberbaráti egyesület. 2fi. Kisdedovó egyesület. 2<>. A dalos egyesület 27. Az iparosképző egyesület. 28. A csizmadia ipartársulat. 29. Varga ipartársulat. 30. A mészáros és korcsmám'.ok társulata. 31. Humanitás jzr. betegsegélyző-egylet. . . . Őméltósága a tisztelgő küldöttségeket leeresz kodő nyájassággal fogadta s rokonszenves egyénisége a tisztelgőkre a legkellemesebb s a legmegnyerőbb benyomást tette. * * , * Magyarország biboros főpapja, Dulánszky Nándor pécsi megyés püspök és Németh .József csanádi eoa ljutor és felszentelt püspök kíséretében f. hó 2-án d. ii. '•'> órakor ért a magy. nyug. vasút rendes személyvonatán Szombathelyre. A pályaudvaron a megye közönségének fogadó küldöttsége, továbbá llidasy Kornél püspök s a kápta „Zalamegye" tárcája. §>• «©SÍ bsív@fe» — Beszély. — Irta • Tomka Géza. (Folytatás.) VI. Míg Juliska messze járt, sok minden történt azóta a faluban. Volt öröm, ujjongás, mikor egyszer csak híre járt : jönnek a katonák. Az állomáson az nap délután künn volt az egész falu apraja-nagyja. Mindenkinek volt, a kit várt. Végre megérkezett a vonat, a katonák felbokrétázva, víg dalolás közt szálltak ki s repültek az őket dobogó szívvel váró szeretteik ölére . . . Majd egy más kocsi ajtaja nyílt meg, s azon érdemjelekkel mellén, egy aranyzsinóros ruhás, daliás alak lépett ki . . . Kíváncsi szemekkel bámulták a gyermekek, dörgölték szemeiket az üregek, hogy jobban lássanak, összesúgtak a lányok, hogy mintha ez a Bozóki Imre volna. Csakugyan az volt. Mint tiszt jött vissza Olaszországból, a kinek már régen holt hírét beszélték, a kit , talán már régen el is felejtettek sokan. Imrét nem is várták a faluban, hogy megjöjjön. A ki ínég most is dobogó szívvel várta volna, az a szegény leány, tudja isten merre bu jdosik! . . . A katonák megérkeztén volt öröm a faluban annyi, hogy akár néhány évre is beteltek volna vele. Felső faluvégtől alsó faluvégig víg dana-szó, muzsika-szó hangzott, harsogott házon, kerten, palánkon keresztül... Aztán meg annyi megmondani — megkérdeni valója volt minden igaz szívű - hű leánynak, a messze földről megérkezett kedves szeretőtől. No, de nem is csuda, nem is veszi most senki rossz néven tőlük, mikor oly régen látták egymást, mikor oly sokáig messze estek egymástól. Nem is jutott az nap egynek is eszébe a faluban, hogy nyugodni is kéne. Még késső éjfél után is égett a világ minden házban. Minden házban öröm, kedv, dalolás .... csak a templom mellett van egy kis náddal fedett ház, csak az olyan csendes, az olyan szomorú. Benn a szobában egy kis asztal mellett Imre ül ott, kezével a kis asztalra dűlve. Mért épen Imre egymaga oly szomorú, különösen ő, mikor mint tiszt jött meg a csatából ? Miért nem megy ő is valahová vígadni, mikor az egész faluban mindenki örül megjüvetelükön? Hej! nagv az ő keserűsége, nagy az ő bánata! Megtudott mindet . . . Miért is nem maradtam, vesztem oda inkább a csatában!? Abban a tudatban haltam volna meg, hogy ő hű maradt hozzám. Mig távol voltam, hűtlenül elhagyott, megcsalt, másnak adta oda a lelkét! VII. A faluból a kastély felé vezető uton egy csinosan öltözött, igéző szépségű fiatal leány haladt, egyenesen a kastély kapuja felé tartva azon az uton, mely az ő paradicsomába. mennyországába vezetett, a fiatal Dombay grófhoz . . . Manczi volt ez a szép leány, a fiatal gróf szeretője. Tudja ezt már az egész falu, az egész környék. Van is beszéd, nóta elég róluk . . . Van mit hallani a szép cigány leánynak eleget magáról. Csakhogy persze tudja ám a szép cigány leány azt is, hogy minden beszéd csak onnan ered, mivel a falusi lányok irigylik tőle a szép fiatal grófot. Irigylik tőle azt a sok szép ajándékot, csatos cipőt, fülbevalót, karika-gyűrűt, selyem viganót . . . Pedig Manczi nem vihetett érte más egyebet ajándékul — lángoló szerelménél. Ott a kastély-kertben van egv lugas, — hej ! sok boldogságot hordozott az már magában, a szép, csöndes nyári éjeken! . . . Vígan, dalolva szállt Manczi mindig a kastély-kert felé. Es hogy van az, hogy ma olyan szomorú, hogy ma nem víg, nem dalol útközben ? .. . A szép cigány leány járásán, mozdulatán is meglátszik, hogy nehéz — fáradt lehet még a lelke is. tele van az kínzó fájdalommal. . . Halavány arcáról mintha csak maga a bánat sírt volna le; a máskor oly mély pokoltiizű fekete szemekben a fény mintha halni készült volna . • . bágyadtan világolt . . . Szomorú — nagyon szomorú gondolatokba mélyedt . . . Mivel bánthattam meg én a fiatal grófot ?... mivel hogy ugy egyszerre megváltozott a szíve irántam! . . . Mikor oly soká, olyan forrón, olyan igazán szeretett!... Azokon a szép csendes estéken hányszor elmondotta, hogy rajtam kivii] soha mást szeretni nem fog. A mikor a szegény Fehér Juliskára is rávetette a szemét . . . könyörögve kért, hogy bocsássam meg neki hibáját . . . járjak el tovább is hozzá . . . s most azt izente édes anyámtól, hogy már ne menjek többé hozzá . . . ő már nem szeret engem! . . . Az nem lehet, az nern igaz, hogy engem jelvessen magától, az nem lehet, hogy engem ne szeressen! . . . Megyek angyalom, röpülök hozzád, tudom, te már vársz reám, te nagyon szeretsz engem . . . csak azok beszélhetnek máskép, a kik irigylik a mi boldogságunkat! . . . Fölvidult, fölragyogott e gondolatra Manczi arca, de hangosan vert, nagyon dobogott a szíve mégis, midőn a kastélykert ajtaján belépett . . . . . . Bent a kastélykert lugasában, a puha gyeppamlagon a fiatal Dombay gróf heverészett, bodor eigarette-fiistöket eregetve ... A fiatal grófnak nagyon kedves helye volt ez a kis lugas . . . Szemeit merően egy helyre szegezve, mély gondolatokban látszott elmélyedve lenni. Talán azok a boldog esti órák szállnak vissza hozzá, a miket itt a kertben szép szeretőjével, a gyönyörű cigányleánynyal töltött? . . . Nem, azt már ő felejtette, vagy legalább szeretné elfeledni; jobban szólva: szeretné, ha az is elfeledné őt . . . Szebb, fényesebb képek szállnak most elébe ... Az a szép szőke, ábrándos kékszemű grófleány, kivel Pesten, az idei farsangi bálokon oly jól mulatott . . . gazdag hozománya, a mivel