Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)
1883-03-18 / 11. szám
illető pénzintézet felelős, sőt közvetlen fizetésre kötelezett. A midőn tehát a zala-egerszegi takarékpénztár igazgató választmánya a neheztelt intézkedést tette, csak törvényes kötelességének felelt meg, a betevőket sem károsította, mert azokra nézve az eredmény ugyan az, ha az 5 frt utáni 50 kr. adót a takarékpénztárnál, vagy az adóhivatalnál fizetik; de nem mindegy a takarék pénztárra nézve, mivel megtörténhetnék, hogy a betevő az illető 5° „ kamatot fölvévén, ha abból az 50 kr. adót befizetni elmulasztaná, azt helyette a takarékpénztár tartoznék megfizetni. Fölszólaló urnák figyelmét elfutotta az is, hogy a 10% adót elrendelő törvény f. é. február 1-én hatályba lépett és annak folytán a 10%, ad«', s a takarékpénztárnak ez iránti felelősége azon naptól kezdődik. Tehát a visszaható intézkedés nem az igazgató választmány határozatának, hanem a törvény szigorú és világos rendeletének eredménye, mert esak i.s az kötelezi és kényszeríti a takarékpénztárt arra, hogy a 10%, adót febr. 1-seje óta fizesse. Világos tehát, hogy az igazgató választmány sem ünkényiieg, sem szabályellenesen m-m járt, nem járhatott el akkor, midőn a törvény rendeletének tett eleget; az sem szenvedhet kétséget, hogy kamat-leszállítás nem történt, mert a takarékpénztár most is épen ugy, mint előbb 5" ( )-ot fizet a betétek után, a különbség esak az, hogy az 5° „ kamatból '/? °V ot az á^ am v' sz el fejében s a betevőnek csak 4% " ,,-ot hágy. Nagyon téves fölszólaló urnák azon fölfogása, mintha a takarékpénztár az egész évből csak 11 hónapra fizetne kamatot, mert a 78-ik §. (nem pedig a 83.) világosan azt tartalmazza „a hónap első felében betett összeg csak 16-tól, a hónap második felébeni betét pedig a következő hónap 1-től kamatoz" — a mi nem zárja ki azt, hogy a 15-én vagy 31-én betett összeg kamatozása már a következő napon meg ne kezdődjék. A jó akaratú fölszólalásra ennyi fölvilágosítást szükségesnek, de elégségesnek is tartottunk s kit ez ki nem elégít, azzal többé szóba nem állunk. Egy betevő. Az értéktőzsde. (Hetejező közlemény.) Az értéktőzsde berendezéseit e cimen közlött két cikkemben főbb vonásaiban megismertettem e lap tisztelt olvasóival. Szükségesnek tartom még az ott folytatott üzlet természetét sokoldalú kinövéseivel, a mennyire azt egy cikk keretében lehet — röviden szellőztetni. Az értékpapirok árfolyamait lehet mondani, mint általános szabály azon arány szabályozza, a melyben a kínálat a kereslethez áll. Mennél nagyobb a kinálat valamely papirnemben, — annál inkább csökkenik árfolyama, — és mennél nagyobb keresletnek örvend az, annál magasabb árt kell a vevőnek érte adni. Ezen általános szabály mellett azonban igen sok mellékkörülmény befolyásolja az értékpapirok árfolyamait. A pénznek értéke, politikai viszonyok, időjárás, egyik vagy másik vállalatot érdeklő üzleti mozzanatok, egyes klikkek manőverjei, az uralkodó hangulat, a külföldi tőzsdék hangulata stb. mindmegannyi tényezők, melyek a mi értékpapírjaink árfolyamainak alakulására döntő befolyást gyakorolnak. Mindezen faktorok különösen nagy befolyással bírnak azon értékcikkekre, melyek a külföldi tőzsdéken is kereskedés tárgyát képezik. Ezek neveztetnek ínternationalis értékeknek és köztük legnevezetesebbek az osztr. magyar hitel bankrészvények, osztrák államvasút, Károly Lajos vasút, Anglobank, Bankverein stb. részvények és Gg. időszerint a magyar 4 %>-os aranyjáradék ís, melynek árfolyamára igen nagy fontossággal bir Franciaország pénzügyi helyzete, miután Franciaországban nagy mennyiség van belőle elhelyezve. Kevesebb esélynek vannak kitéve a tisztán helyi érdekii papírok árfolyamai, melyeknél az internationális pénz és politikai viszonyok oly gyakori és nagymérvű hullámzásokat előidézni nem szoktak. Méltán hasonlítják a tőzsdét sikamlós parketthez, mert ha valamely üzletnél, — hát bizonnyára a tőzsde üzletnél kell elővigyázónak és óvatosnak lenni, hogy a vállalkozó „félre ne csuszszon", „el ne essék." A leghelyesebb okoskodás nem mindig vezet célhoz a tőzsde üzletnél, és ha valaki a tőzsdén logikát keres, bizony sokszor hiába teszi. Igaz, hogy a reális és észszerű kombinatio végre érvényesülni fog, de ez alatt sok más tényező egészen más fordulatot ad az üzlet menetének, mint azt helyes számítással előre látni lehetett volna. — A tőzsde véghetetlen szeszélyes, — és egy és ugyan azon tény, rövid idő alatt egészen ellenkező hatást képes nála előidézni. Gambetta betegsége feletti hírek folytán péld. a tőzsde meglanyhult, — Gambetta roszabbul lesz, a tőzsde megnyugszik és az árfolyamok megjavulnak, Gambetta állapota javuló félben van, - a tőzsdén baise áll be, — majd megint jelzi a távíró, hogy Gambetta ismét rosszul van, — most meg azért esnek a papírok; Gambetta meghalt; — e hir megint javulást idéz elő. Ezen egymással homlokegyenest ellenkező benyomások onnan erednek, a mint a tőzsdét vezető két párt, a hausse és a baisse párt érvényesíti magát: t. i. melyik erősebb a másiknál, — a szerint emelkedik majd az egvik, majd a másik párt nézete túlsúlyra. Igen jellemző tulajdonsága a tőzsdének az, hogy bekövetkezett tények soha uem idézik elő azt a hatást, mint a kilátásban levők. A tőzsde a jót és rosszat egyaránt előre escomptirozza és rendesen mindkét esetben túl szokott lőni a célon. Hosszabb idő óta pld. nyomott a hangulat azért, mert fél a tőzsde a pénz megdrágulásától, — fél attól, hogy Berlin vagy Páris felemeli a kamatlábot. A papírok egyre csökkennek árfolyamaikban, és midőn a távíró csakugyan meghozza a hírt, melytől napokon át félt a tőzsde, az rögtön áremelkedéssel üdvözöltetik. (Előfordult). No meg az egyes klikkek manőverjei, — hausse baisse consortiumok mennyi féle módon hintenek port a mindig hiszékeny és saját kárán okulni soha netu akaró nagy közönség szemébe! Az uralkodó hangulatot sem szabad kifelejtenem, mert ez is sokszor igen számba veendő tényező a spekulationál. Ha igazi Hausse — Tendenz, — emelkedő irány uralkodik, akkor bizony a tőzsde sokszor az egyszeregy ellen is vétkezik és fehérnek látja még a feketét is. A neki bőszült hausse-nak semmi féle árfolyam sem magas és elérlietlen, - valamint ha beáll a baisse irány, ha vissza felé szalad a kerék, a hegyről leérve az egyenes talajon is tovább szalad még és a papírok reális belértéke momentán egészen figyelmen kivül hagyatik. Az előre nem számítható és változékony politikai eseményeket mellőzve az utóbbi években megfigyelt és a tőzsdére befolyást gyakorló, időszakonként vissza térő tényezők gyanánt a következőket sorolom fel. Az év elején a lefolyt év üzleti eredményéről keringő hirek, osztalék becslések befolyása alatt foly az üzlet egész martius végéig. Eddig 3—4 év óta ezen időszak mindig bő- és olcsó pénzállást mutatott. April, május és júniusban az időjárás játszik fontos szerepet. Fagyról, árvizekről érkező tudósítások napirenden vannak (ha vannak) és az árfolyamok egyes papírnemeknél mondhatni a thermometerrel csökkennek és emelkednek. — A pénz april- és májusban kissé fogyagyatékon szokott lenni; mert az osztalék kifizetések nagy összegeket vesznek igénybe. Julius- és augusztusban az aratás és a pénzintézetek félévi mérlegei jutnak érvényre. Az őszi üzlet több év óta ugyanazon jelenség befolyása alatt folv le. — Ezen jelenség az amerikai gábna import, — mely az európai aranypénzek kiözönlését vonja maga után. Következménye az, hogy az európai aranynyal fizető bankok aranykészleteik védelmére kamatláb felemeléssel debutíroznak. Páris, London, Berlin, Amsterdam, Brüssel fokozatosan felcsavajak a kamatlábot és a pénz megdrágulása folytán tőzsdéinken rendszerint kellemetlen hangulat szokott uralkodni. Ezen állapot kisebb nagyobb változatossággal betart november vége, esetleg december közepéig. Az év végén a nagy pénzintézetek közreműködése folytán az üzlet barátságosan szokott lefolyni, a törvény értelmében ugyanis a pénzintézetek papirkészleteiket a december 31-iki árfolyam szerint vehetik fel mérlegeikbe és érdekükben állván minél jobb árfolyamokat jegyezhetni, — ha a viszonyok egyébként engedik, e célból rendszerint felvillanyozzák az üzletet. Ezek azon jelenségek, melyekkel az utóbbi 3—4 év alatt majdnem systematikusan találkoztunk a tőzsdén, nem számítva természetesen a folyton változó politikai befolyásokat és az egyes tinancialis vállalatok beléletéből folyó körülményeket. Az értéktőzsdéről szóló cikksorozatomat ezennel befejezvén, Ígéretemhez képest legközelebb a tőzsdeárjegyzékről fogok irni. Wurda Adolf bank- és váltóüzlet tulaj doros Veszprémben. Fővárosi levél. (Tel és Tavasz. — Mit hoz nekünk a tavasz ? — A csángók jönnek — Adakozzunk! — Zichy Mihál- itthonn. — Magyar sálon. — Mikszáth mint felolvasó. Párbajok.) Már azt hittük, hogy Tél generálisnak megfújták a takarodót s ő vitézsége be adta a kulcsot; utcáink tavaszi képet nyújtottak; a sétálók tavaszi világos ruhákban tetszelegtek; a napernyők kibontogatták apró mozgó-sátraikat; s ici-pici ibolya-csokrok bódító illattal hirdették : tavasz van ! tavasz van ! De megboszankodék vala ennek miatta a vén dörgő-morgó generális s lőn sírás-rívás s fogaknak esikor gatása. Már t. i. a böjti szelek vittek végbe szörnyű sirást-rivást s maga a Tél generális csikorgatta a fogait, kimutatván a foga fehérét. És lőn bokáig érő hó s kilátás szép fehér húsvétra, ha a márciusi nap illegnem töri a tél hatalmát s elő nem készíti az utat annak a szép tündér kisasszonynak, kinek jövetelére az egész természet már titokban készülődik, hogy aztán virágokat hintsen útjára s ünnepi diszben fogadhassa. Es ez a szép tündér-kisasszony, kinek mosolya már ránk ragyogott a nap arany sugaraiban, s kit repeső szívvel várunk, ki volna más, minta Tavasz? Nem félünk tőled te vén generális, hiába tartod fogva a természetet „fehér seregeddel," hiába dörögsz, morogsz, pattogsz szél-korbácsaiddal: nem félünk tőled, mert tudjuk, hogy meg vannak számlálva napjaid; a takarodó meg van fújva és zsarnokságodat fölváltja a tavasz szolid uralma * * * Oh de mást is hoz nekünk nem sokára az a szép ragyogó tündérkisasszony, nem csak mosolygó napsugarat, nem csak fakadó virágokat, nem csak enyhe levegőt, balzsamos illatot, és csicsergő madarakat. . . Oh ezeken kivül még egyebet is hoz nekünk ;"ami drágább a mi szivünknek a napsugárnál, a virágoknál, enyhe levegőnél, balzsamos illatnál, csicsergő madaraknál. Hozni fog nekünk édes testvéreket, kik elvoltak tőlünk szakadva s messze-messze idegenből vágyódtak a mi testvéri ölelésünkre. Ezer s nemsokára talán már húszezer magyarral, józan, becsületes, munkás magyarral fog szaporodni e nemzet, mely annyira rászorult fiaira, igazán szerető fiaira. Igen a tavasz nyílása ezer csángó-magyart hoz nekünk haza! És ha ezekről gondoskodva lesz, jön a többi is, két-ezer, három-ezer, öt-ezer, tízezer, húszezer. . Már folyik a megváltás műve .... Az egesz nemzetben megindult a mozgalom .... Telepítsük haza testvéreinket, ami édes testvéreinket, akik elszakadtak tőlünk, s akik visszavágyódnak hozzánk haza! Es megindultak az adakozások országszerte. Es ma-holnap már együtt lesz 20,000 ezer frt. (Ennyi kell, Egy-egy ilyen uj esemény, egy uj toilette, vagy a lezajlott bálok egy-egy ujabban leleplezett titka azután képes napokig izgalomban tartani a kedélyeket, mig nem a barátságos ozsonákon, újra meghányva-vetve a dolgot, ismét a rendes kerékvágásba nem tereltetik a világ folyása. Mikor azután már kifogynak mindenből s épen semmiről sem lehet beszélni, visszatérnek újra az elmúlt farsang élményeire. Bodorné például mindjárt azon kezdi, hogy ismételve megszólja a tisztartónét, hogy a január 25-iki bálon oly tűzzel táncolt, mint valami kis fiatal leány. - Pedig bizony már tul van a 35-ön! veté oda a szolgabiróné. — Scaudal! — sipított a doktorué hogy viselték magukat a harmadik négyes alatt Gyida és Ella! - No annál csendesebb volt a szegény kis Mai- 1 esi! — kacagott a járásbiróné -— három négyest ült végig a lelkem! Három négyest!? hangsúlyozta a közjegyzőné. Hahaha! Hahaha! — kacagott az egész társaság s hogy még nagyobb legyen a lárma, a hangzavar, megzendültek a zongora ábrándos accordjai is a szomszéd szobában, hol Arabella nagysád települt a türelmes hangszer mellé s gouvernanteja énekkisérete mellett oly szívhez szólóan, oly érzékenyen eljátszotta a Cornevillei harangok egy két áriáját, hogy Bodornénak a kályha mellett sütkérező cicája elragadtatásában csak háromszor ugrott az ablaknak. Hanem hát azért természetesen volt taps elég, mely azután száiutartóék Marcsájában is felkeltette a művészi irigységet, oda ült tehát a zongorához, hogy a Boccaccio fülbemászó dallamaival megrabolja Arabella babérjait. Csakhogy a házi asszony, ki majd egész délután az ozsonna rendezésével volt elfoglalva s e miatt vendégei között esak pillanatokra láttatta magát, épen e percben lépett a salonba s ozsonnához invitálta kedves vendégeit, egész akaratlanul tönkre tette a kis Marcsa terveit, mert a lármás karaván, Bodorné szavaira, mint egy varázsütésre, egyszerre fölkerekedett, hogy helvet foglaljon az ebédlőben, a dúsan fölterített asztal mellett, mely csak ugy görnyedt a sok gardinette, palack bateria s egyéb édességek, nyalánkságok súlya alatt. Ide, ide frau von Hubenhaymer! — sivított a szives háziasszony. — Ide! Itt a Habarezvné mellett tessék helyet foglalni. — Zádor ur! oda a kis Katinka mellé! — Szabady ur tessék! — öntsön még egy kicsit abból a kávécskából. - Ejnye, ejnye, hogv elgondolkozott, bizonyosan az a kis szőke. No, no, csak ne is mentegesse magát, tudok mindent. - ('sörgösyné galambom, no még egy picit ebből a rossz sonkából. — Csókollak szivem, lehetetlen! Hisz tudod, hogy nekem oly hamar megárt minden. — Szegény! sajnálkozott a közjegyzőné — másodszor is három szem compotot körmölve tányérjára. A mi fölött azután a kis Tilda egészen megbotránkozott mert — tudni illő dolog — hogy ő csupa affektacióból, az ozsonnákon nagyon csinnyán szokott bánni az evéssel. Rettenetesen félt a megszólástól. A kávé most is ott áll érintetlenül előtte, azt mondja: soha sem szokott kávézni, a sonkából is alig evett valamit. Nem szereti! Hiába kínálgatja a szíves háziasszony, csak szabódik irul-pirul szegényke, de egy világért sem nvulna semmihez, ugy hogy végre már a doktorné is kezdte megsokalni szomszédja makacs szerénykedését s épen valami csípős megjegyzésre készült, midőn egy újonnan érkezett vendég egészen másra terelte figyelmét. Ez a jövevény pedig nem volt más, mint Sommás fiskális ur első patvaristája a szép Csombárdy Pista, ki nagyon jó renoménak örvendett az asszonyok előtt s igy természetes, hogy Bodoréknál is mindig szívesen látott vendég volt. Isten hozta! isten hozta! kedves Csombárdy ur! sikogatott a szives háziasszony. — Jaj de rég volt már szerencsénk! Tessék helyet foglalni. Ide, ide mellém! Rossz ember, soha felénk sem néz! Boriska készíts csak hamar egy csésze kávét az ügyvéd urnák. Vagy talán chokolade-ot parancsol ? — Cs'ókolom kezét nagysád, de — — — Semmi de! — tiltakozott Bodorné ő nagysága velünk fog ozsonnázni! Mondjon valami újságot kedves Csombárdy ur! — szólt közbe Habarcyné. — Oh azzal most az egyszer szolgálhatok, mosolygott a megszólított, nagyot hörpentve az előtte álló kávés csészéből . . . Epen ma este halottam a kaszinóban. Muki bácsi mesélte, ő pedig, ni'nt tetszik tudni, az e féle dolgokban a legauthentikusabb forrás az egész városban. Halljuk! Halljuk! türelmetlenkedett a közjegyzőné s vele együtt az egész társaság. Égek a vágytól! jegyzé meg a doktorné. Hát kérem — kezdé Sommás ur patvaristája, phlegmatice ketté vágva a tányérján levő sonka szeletet, mintegy előre akarván ezzel jelezni a mondandókat — azt beszélik a városban, az az pardon! csak a Muki bácsi beszélte a kaszinóban, hogy a Kemendvné ott hagyta a férjét — elváltak! Elváltak!! kiáltott egyszerre három négy torok is. — Megmondtam én azt előre! Tudtam én azt előre! vágott közbe a doktormé — Eveline nem a Kemendvhez való. Kemendy egy házsártos, könnyelmű, udvariatlan ember! Eveline meg egy elkényeztetett, nagyravágyó teremtés! — toldta hozzá a közjegyzőné. — Azután Kemendy soha sem is szerette Evelinet, jegyzé meg Habarcyné. - Pénzért érdekből nősült! az ilyen házaságuak pedig előbb utóbb csak az a vége hogy :divorcons!
