Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-04 / 5. szám

számú alkalmas tanító kerül ki a képezdéből. A ma­gyarul nem tudó tanitók mellé magyar segédtanítók rendelendú'k. Igen fontos és nagy horderejű határozat még az is, mely a tankönyvek iránt intézkedik; nevezetesen, elrendeli, hogy az eddigi horvátszellemii és nyelvű tan­könyvek helyett magyar szellem ti és muraközi horvát nyelven írott könyvek használtassanak. Ugyanis eonsta­táltatott, miszerint az eddig használt tankönyvek horvát nyelvezetét csak olyan nehezen tanulja meg az a mura­közi gyermek, mintha épen magyarul volna irva; lévén a muraközi és a valódi horvát nyelv között nagy különbség. E pontnál lehetetlen meg nem emlékezni a bizott­ság kebelében nyilvánult lelkesedésnek ama nyilatkoza­táról, mely szerint Bessenyev Ernő orsz. gy. képv. úr egymaga 10 községet ígért ellátni magyar szellemű is­kolai könyvekkel; a jó példa csakhamar követőkre is talált. A bizottság népszerűségéről s a reformok utáni sováigásról tesz tanúságot az a 7 község is, mely ünnepélyes küldöttséget menesztett a bizottság elünké­hez, kérvén hogy gyenge lábon álló iskoláikat vegye az állam oltalmába. íme, a fontosabb határozatok. — Ezekből, s még sok másból is meglátszik, hogy a bizottság ülése, oly fi­gyelmes és tapintatos vezetés mellett, mennyi üdvöset eredményezett. A legközelebbi tanévben néhány állami iskolávaí több lesz Muraközben, s ez csak a kezdet kezdete. A tanitók és tankönyvek magyarosodásáról is gondoskodva van, ez pedig a vége annak a szellemnek, mely 70 ezer muraközi magyart minősített horváttá. Az országos bizottság 30-án oszlott fél, Gönczy ő méltósága is ekkor vett bucsut Csáktornyától, Krób P. kir. tanfelügyelő úr kíséretében indulván körútra, hogy néhány iskolát szemügyre vegyen. Távozása ellőtt fogad­ta a képezdei tanárok bucsntisztelgését, s az intézeti növendékek éljenei közt, kik megérkezésekor is üdvözlő karénekkel fogadták, elégedetten hagyta el megkedvelt szállását. , Kisérje az Ég áldása, és tartsa meg drága életét a magyarok Istene igen soká legszentebb ügyünk, a népnevelés javára és díszére! Belán.vi Tivadar. A helybeli önk. tűzoltó egylet közgyűlése. Társadalmi életűnk egyik beteges állapatának te­kinthetjük, hogy habár jótékony célú egyesületeinket az egyesületbe való lépés s a tagsági dij pontos lefizetése által támogatjuk is, ami által lehetővé teszszük. hogy az egyesületek az általuk kitűzött nemes célokat többé ke­vésbbé meg is valósíthatják; de a társulat ügyei csekély érdekkel birnak a legtöbb tag előtt. E közönyösségnek kifolyása azután azon szomorú körülmény, hogy ha az alapszabályókhoz szigorúan ra­gaszkodva kivánnók meg a közgyűlés határozatképessé­géhez szükségelt tagok jelenlétét, úgy a legtöbb egye­sület legalább az első izben egvbehivott közgyűlését ritkán tudná megtartani. Szerencséje azonban az egyesület vezetésével meg­bízott férfiaknak, hogy az alapszabályokban megvan a mentőeszköz ama szakaszszal, hogy ha a tagok csekély száma miatt a gyűlést nem lehet megtartani, 14 nap alatt uj gyűlés hívandó össze, mely az előző gyűlésre kitűzött tárgyak felett érvényesen határozhat, tekintet nélkül a megjelent tagok számára. Így vala tűzoltó-egyesületünk is. A január hó 14­ére egybehívott közgyűlés tárgyai felett csak a másod izben ( január hó 28-án) tartott közgyűlésen intézked­hettünk. A jelen voltak száma 50—60-ra tehető. Sajnos, hogy e szám lagnagyobb eontingensét a tűzoltó csapat tagjai képezék, inig a pártoló tagok közül alig volt je­len 15—20. A gyűlést Boschán Gyula e. alelnök nyitotta meg következő beszéddel: Tisztelt közgyűlés! Egy év telt el azóta, hogy a közbizalom a zala-eger­szegi önkéntes tűzoltó egylet éléré tek. Szeghő István j urat emelte. Egyletünk életében ezen lefolyt év mindig emlé­kezetes fog marad ni, mert az egész ország tűzoltói előtt ezen évben adtuk bizonyságát annak, hogy bátran sora­kozhatunk az ország bármely tűzoltó egylete mellé. Ezen évben tartotta az országos tűzoltói szövetkezet VI. közgyűlését városunkban, mely közgyűlés a tűzoltói szerek országos kiállításaival is egybe volt kapcsolva. Nagy és nehéz feladat volt részünkről arra vállalkozni, hogy a közgyűlés itt tartassék meg s ha az igazat be kell vallanom, mi önmagunk sem bíztunk abban, hogy e nagy feladatnak méltóan meg fogunk felelhetni. Csakis oly elnök vezetésemellett, a ki fáradhatlan buzgósággal, lankadhatlan erélylyel működött a kitűzött cél megvaló­sítására, sikerülhetett kivinniink azt, hogy az egész or­szágból öeszesereglett vendégeink teljes megelégedéssel és hálás emlékkel távoztak innen. Mindezt uraim önök nagyon jól tudják és éppen azért indokoltnak ta­tálom a meglepetés kifejezését a fölött, hogy ma, évi közgyűlésünk megtartásakor engemet és nem azon egyént kit egy évvel ezelőtt elnöküknek megválasztottak látuak itt az elnöki széken. Szomorodott szivvel kell kijelentenem, hogy szere­tett elnökünk Szeghő István, miután a nagy és teihes munkát mindnyájunknak legnagyobb megelégedésére be­fejezte, a mult év vége felé elnöki állásától visszalépett és hogy a választmány minden rábeszélése dacára is ezen elhatározásánál megmaradott. Tudom, nekem mint alelnöknek az lett volna kö­telességem, hogy rögtön a közgyűlést elnök választása céljából összehívjam. Ezt nem tettem, nem pedig azért, mivel — talán szerénytelenség nélkül állithatom, gyenge tehetségem mellett is képesnek éreztem maga­mat, az ünnepélyek után a folyó ügyeket elintézui. — A fcí indok azonban, mely engem eljárásomban vezé­relt, az volt. hogy a rendes évi közgyűlés nek küszö­bén nem akartam egyletünket a választásokkal egybe­kötött izgalmaknak kitenni. - Ezeket kívántam saját mentségemre felhozni s most uraim legszivélvesebben üdvözlöm önöket és a közgyűlést megnyitottnak nyilvá­nítom. A tárgysorozat első pontját az évi jelentés képez­vén kérem a t. jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Eljenzéssel fogadott beszéde után Udvardy Ignác e. jegyző felolvassa az 1882. évről szóló jelentést. Á közgyűlés hogy a n. é. közönséget az egyesület működéséről tájékoztassa, a felolvasott jelentést a helyi lapban közzététetni határozta*) A tisztújítás megkezdése előtt Boschán Gyula ur meleg szavakban emlékezvén meg Szeghő István volt elnök urnák az egyesület érdekében kifejtett fáradhatlan ügybúzgóságáról, indítványozza, hogy a szokásos formát t. i. szavazatszedő bizottság kiküldését mellőzve, őt el­nöknek válaszsza meg. A közgyűlés a tett indítványt lelkesedéssel fogad­ta el s Szeghő István urat egyhangúlag elnöknek meg­választotta. A megválasztott következő lelkes szavakban kö­szüné meg a benne helyezett bizalmat: Tisztelt közgyűlés! A megtiszteltetést a közbizalom nyilvánulásának tekintem, melynek engedelmeskedni kötelesség; ennél­fogva azt köszönettel elfogadom. Tudom, hogy a megtiszteltetés nem igénytelen sze­mélyemet illeti, hanem azon bár csekély eredményű, de őszinte és önzetlen buzgalom kifolyást képező szolgála­tokat, melyeket az egylet érdekében és javára teljesít­hetni ,szerencsés valék. Es ez igen jól van így! A közügyeknél soha se tekintsük az egyént, hanem az ügyet magát és azt, hogy az egyén mennyiben igyekszik azon ügy érdekeit előmozdítani és szolgálni. A nyár folyamán felmerült némely sajnos esemé­nyek követketkeztében kénytelen valék az egyletben vi­selt elnöki tisztemről lemondani és az egylet ügyeiben való közvetlen működéstől egyelőre visszavonulni. Engedjék meg önök. hogy a közbizalom azon egy­hangú nyilvánítását, mely csekélységemet az egyleti ügyek vezetésére ismét meghívni szíveskedett — (a nél­kül, hogy recriminálni akarnék) az egylet által nekem nyújtott elégtételnek tekintsem és azon kérést intézzem önökhöz, hogy legyenek szívesek a jövőben mindig csak egyletünk érdekeit szem előtt tartva, kölcsönös egyetér­téssel egyesült erővel egyletünk fel vi ragozására közremű­ködni. En részemről kész vagyok a történteket feledni és csekély tehetségem összes erejét, az elvállalt tisztség kötelmeinek pontos betöltésével egyletünk magasztos cél­jainak lehetőleges elérésére, vagy legalább megközelíté­sére szentelni." Végül hivatkozva ama körülményre, liogv alkalma nem volt évi jelentést előterjeszteni, ez okból most teszi azt s felolvassa elnöki- jelentését, mely a helyi lapba az egyesület jelen nem volt tagjainak, úgy a 11. é. közön­ségnek tájékoztatása végett közzétenni határoztatok. A jelentés egész tejedelmében a követkző: Tisztelt közgyűlés! Egyletünk tevékenységét a lefolyt évben a magyar tűzoltók VI. országos közgyűlésének és ezzel egybekö­tött ünnepélyeknek rendezése vette legfőképpen igénybe. Ez okból közvetlenül az egylet belügyeinek gondozása és anyagi viszonyainak javítása tekintetében kevés tör­ténhetett csak. Azonban megnyugtatásul kijelenthetem, hogy habár nagyobb mérvű javítások nem eszközöltet­hettek is, hátramaradás, vagy visszaesés még sem történt s különösen az egylet pénzügyei adósságtörlesztés által határozottan javultak. Azt hogy az országos ünnepély - leszámítva né­nielv kisebb rendetlenséget, melyek leginkább a kellő erő hiányának róhatók fel — fényesen sikerült, hogy a mult évi augusztus 11—14. napján megjelent kedves vendégeink országszerte teljes megelégedésüket nyilvání­tották és Zala-Egerszegről a legkellemesebb és legszebb emlékeket vitték magukkal, hogy végre egyletünk, ezen ünnepélyek alkalmával, életképesnek és az ország jobb tűzoltó egyleteivel egyenlő színvonalon állónak bizonyult, nem szükséges bővebben fejtegetnem, még kevésbbé bizonyítanom; - ezt önök mindnyájan jól tudják és az akkor megjelent fővárosi és vidéki lapok közlemé­nyeiből mindenki kellő meggyőződést szerezhet magának mindezekről. Legyen szabad ez alkalommal s e helyről köszö­netemet kifejeznem első sorban egyletünk védnöknője Tarán vi Ferencné sz. RiefFel Mária bárónő őnagvsága és férje tek. Taránvi Ferenc ur irányában, kik egyletünk iránt olv sokszor és különösen ez esetben olv hálára méltó bőkezűséget tanusitottak: továbbá Z.-Egerszeg mezőváros t. tanácsa irányában, hogy 1000 frtnyi ado­mányával az országos közgyűlés, valamint ezzel egybe­kapcsolt ünnepélyeknek Z.-Egerszegen megtarthatását biztosította és elősegítette, — továbbá a t. koszoruhöl­gyek irányában, kik megjelenésükkel az ünnepély fényét emelni szíveskedtek; végre Z.-Egerszeg városának ösz­szes lakossága, polgárai és hölgyei irányában, kik édes hazánk minden részéből összesereglett tűzoltó bajtársain­kat és vendégeinket oly igaz magyar vendégszeretetben részesiték, hogy azokra nézve a körünkben töltött napok örökre emlékezetesek és felejthetlenek maradtak. Ked ves kötelességemnek tartom ezúttal derék tűz­oltóink úgv a tisztikar, mint az egész csapat, iránvában elismerésem és köszönetemet nyilváníthatnom, kik mind­nyájan megfeleltek a beléjük helyezett bizalomnak és a gyakorlat alkalmával működésük a jelenvolt fővárosi és vidéki tűzoltók teljes megelégedését vívta kí. Egyletünk működő tagjai sajnosan érezték eddig azt, mikép betegség, vagy tűzvész alkalmávali szerencsétlen­ségből származott munkaképtelenség esetén csak önma­*) Tárgyhalmaz miatt az évi jelentést lapunk legközelebbi számá­ban küzüljük. Szerk. gukra támaszkodhatnak, saját vagyonukra, esetleg kö­nyöradományokra vannak utalva, mert egyletünk ed­digelé nem volt oly vagyoni helyzetben, hogy tagjait ily esetekben segélyezhette volna. Többször történt kísérlet arra, hogy ezen viszás állapot javitassék, — de eredménytelenül. Az országos tűzoltó-ünnepély végre előidézte a kellő pillanatot és én igyekeztem azt lehetőleg fel­használni. Az ünnepély rendező bizottság, indítványomra, el­határozta, hogy az országos közgyűlés alkalmával egyle­tünk betegsegélyezési alapja javára sorsjátékot fog rendezni. A ninlgú in. kir. pénzügyminisztérium ezen jóté­kony célúnak felismert sorsjátéknak bélyeg és lotto-dij mentesen leendő megtartását engedélyezte s a kisorsolás mult évi augusztus 13-án megtartatott. Az eredmény nem valami fényes ugyan, mely kö­rülmény a rendelkezésre állott idő rövidségében s a közön­ségnek számtalan jótékonycélu sorsjáték jegyeivel való elá­rasztásában leli indokolását, —- de annyi minden esetre kétségtelen, hogy a zala-egerszegi' önk. tűzoltó­egylet betegsegélyezési alapját megterem­tenem sikerült; - a többi vagyis az alap gyara­pítása az időtől, a viszonyoktól, az önök és a közönség pártoló közreműködésétől függ. Némely függő kérdések és ezideig be nem folyt követelések miatt számadásomat ezúttal még nem ter­jeszthettem ugyan elő, de annyit ma már bizton állit­hatok. hogy a betegsegélyezési alap ma a zala-egerszegi takarékpénztárban elhelyezett 700 frt tőkéből, továbbá csak a napokban kezeimhez érkezett 100 frt készpénz­ből és 300 frt kétségtelen és valószínűleg befolyandó követelésekből, tehát összesen 1100 frtból áll sőt alapos reményem van arra, hogy még a künn levő követelések befolyása, a megmaradt nyeremény tárgyak s egyéb ingók értékesitése következtében tőkénk 1- 200 frtal szaporodni is fog. Adja Isten! ­Méltán a hálátlanság vádját vonnám magamra, ha ezúttal arra nem kérném önöket, hogy közösen nyilvá­nítsuk köszönetünket Zalamegye tek. magán alapítványi választmányának 200 frtnyi, tek. Farkas Dávid úr és neje szül: Fűzik Mária őnagysága 50 frtnyi, tek. Händler István úr 30 frtnyi, valamint a megyei és városi t. uri és hölgy közönség irányában, kiknek névsora az adomá­nyok leírásával egviitt a helyi lapban akkor részletesen közölve volt, kisebb-nagyobb összegű készpénzből és nyeremény tárgyakból beküldött női kézimunkákból, diszművekből s egyéb tárgyakból álló nemeslelkű ado­mányaikért. A tisztelt közgyűlés, esetleg megbízása folytán a választmány bölcsessége fog ezen alap miként leendő kezelése iránt intézkedni , mert eddig ily alap nem le­vén, alapszabályainkban erre vonatkozólag rendelkezés nem foglaltatik. Egyébként fentartom magamnak e tekintetben in­dítványomat a közgyűlés folyamán előterjeszti íetlli. Nem vélek csalódni, ha azt hiszem, mikép a lefolyt év egyletünk életében mindaddig emlékezetes leend, inig az egylet létezni meg nem szűnik és úgy mi magunk, mint azok, a kik később ezen egyletben helyeinket el­foglalják, kegyelettel fognak visszagondolni ama kelle­mesen eltöltött napokra, melyek egyletünk anyagi és erkölcsi gyarapodását is eredményezték. Ezekután csak rövid ideig óhajtom igénybe venni szives türelmüket, azért, hogy két kérést terjeszthes­sek elő. Az egyik az, hogy legyenek szívesek önök enge­met egyenkint és összesen támogatni abban, miszerint csekély erőmmel egyletünk ügyeit kellően vezethessem és oly fokú virágzásra emelhessem, melynek elérése azt hiszem mindnyájunk forró óhaját képezi; mert a legbuzgóbb akarat és törekvés is sikertelen marad, a legkiválóbb erő is kifárad és tehetetlenné lesz az egyes­nél, ha magára hagyatik, míg az egyesült igyekvés" és többek vállvetett közremunkálása bizton eléri a kitűzött célt és leggyakrabban nem is remélt eredményre vezet. A másik pedig az, hogy tekintse az egylet min­den tagja az e g y 1 e t érdekét s aj á t é r d e k é n e k, igyekezzék azt minden lehető módon ápolni, előmozdí­tani, és megóvni, végül a tűzoltó intézmény minél tágabb körben leendő el terjedésére — egy­leti tagok szerzése által közre működni. Ha minden egyes tag saját körében eleget tesz ez iránybani köte­lességének, egyletünk eddig még el nem ért" magaslatra emelkedik. Legyen szives tehát ki ki barátai és ismerő­sei körében pártoló és különösen működő egyleti tagokat gyűjteni, mert kitűzött nemes célunkat csak úgy érhetjük el, emberbaráti kötelessségiinkiiek igazán csak úgy felelhetünk meg. ha a vész idején elégséges számú működő tagok, illetve -tényleges tűzoltók felett rendelkezhetünk. Legvégül tűzoltó csapatunkhoz azon kérést intézem, hogy legyenek bátrak és kitartók a vész idején, viseljék mindenkor és m'nden körülmények között úgy magukat, hogy a tűzoltó-egyenruha a becsület és tisz­tesség egyenruhája legyen, hogy arra mindenki becsüléssel és tisztelettel tekintsen és hogy azt viselhetnie bárki is dicsőségnek tarthassa. Adja Isten, hogy szavaim meghallgatásra és követésre találjanak és siker koronázza mindnyájunk törekvését! Es most térjünk át a kügyűlésiink tárgysorozata egyes pontjainak elintézésére, melyhez szives figyelmük s türelmüket kérem. A felolvasott s több helyen éljenzéssel fogadott eme jelentés meghallgatása után a közgyűlés a tárgysorozat szerint megválasztá s pedig legnagyobb részt egyhangú­lag az egylet tisztviselőit. E választás alapján az egyesület IKK3. évi tisztvi­selőinek névsora: elnök : Szeghő István alelnök: Boschán Gyula, jegyző: Udvardy Ignác pénztárnok: Strohmáyer Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents