Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-07-09 / 2. szám

keresen működnek, nem tehetné-e ezt Zalame­gyo is? Ha a szükséges összeg fedezésére kel­lő alappal nem rendelkeznék, ott van a nemesi pénztar. melynek kamatait úgy is közművelődé­si célokra fordítják Sokkal is jobban meg va­gyunk győződve ezen alapot kezelő választmány tagjainak a közügyek előmozdítására irányuló önzetlen törekvéséről, semhogy távolról is fel­tehetnők, hogy e hazaíias célra a segélynyújtást szükkeblüen megtagadnák. — Végül Muraköz magyarosítására hathatósan befolyhat az ottani értelmiség. Jól tudjuk ngyanís, bogy Muraköz értelmisége legnagyobb részt magyar mind beszédjére, mind érzelmeire. Társadalmi utón a magyarosodás iigyét ott előmozdítani legfőkép ők vannak hivatva. Lép­ten nyomon száz és száz kedvező alkalom kí­nálkozik erre. — Rendszeres és egyöntetű mű­ködés eszközlése végett óhajtandó volna társu­latok, egyletek alakítása, amely társu­latok és egyletek jótékonyan bocsátanak szét melegítő sugaraikat a magyarosodás szent földjére. Ily tényezők összhangzó közreműködése mellett remélhetjük, hogy Muraköz pár évtized alatt nemcsak érezni és tenni tud majd hazánk érdekében, de nyelvünket is birni fogja, s azt féltett kincs gyanánt megőrzi. — A zala-egerszegi ügyvédi kamara közgyűlése. A zala-egerszegi ügyvédi kamara a f. évi junius hó lü-én tartott közgyűléséből ;i kamarai díjak besze­désének módosítását tárgyazó, úgy az igazságszolgálta­tás itteni viszonyait és az úgynevezett bagatelle törvény módosításának általánosan érzett szükségét hangsúlyozó ezen felterjesztést intézte a nagyméltóságú igazságügy­miniszter úrhoz: Nagyméltóságú magy. kir. Igazságiigyminiszter Ur! Kamaránk közgyűlése a kamara pénztárának álla­potáról előterjesztett jelentésből sajnosan értesülvén ar­ról, hogy kamaránk pénzügye oly zilált, hogy a kama­ra fennállását is veszélyezteti: indíttatva érzi magát ez érdemben oly intézkedések életbeléptetése iránt fel­iratot intézni Nagyméltóságodhoz, a melyek a jelzett bajt orvosolni képesek. Kamaránk választmánya már több izben kérelme­zett e tárgyban és javaslatokat is terjesztett elő, s mi­dőn az ügyvédi rendtartás módosításáról szóló törvény­javaslat az országgyűlés elé terjesztetett, hittük, hogy ámbár a számtalanszor panaszolt baj gyökeresen nem tog ís orvosoltatni, mert mint az enditett javaslat mó­dosítása iránt tett felterjesztésünkben kimutattuk, azon javaslat az elébe tűzött feladatok teljes mérvben va­ló megoldására nem alkalmas, a helyzet legalább tűr­hetővé tétetik; mivel azonban az emiitett törvényjavas­lat a képviselőházi tárgyalás elől visszavonatott, és re­ményünk sem lehet arra nézve, hogy az közelebb tör­vény erőre emeltetik, kamaránk fennállásának érdeké­ben kell kérnünk, hogy addig is, mig az ügyvédi rendtartás általánosságban módositva leend, annak leg­alább a kamarai tagsági illetményekre vonatkozó részét oly módon kiegészíteni méltóztassék, hogy azon illetmé­nyek behajtása lehetővé tétessék. — Az eddig tett felterjesztésekből és a költségvetési határozatokból méltóztatik tudni, hogy kamaránk foly­tonosan anyagi gondokkal küzdött, s a mult évi köz­gyűlés ti sz. alatt hozott határozatával a kamarai illet­mények behajtásának érdekében saját hatáskörén belül minden lehetőt megtett, kedvező eredmény még sem éretett el, s a hátralék annak dacára csak növekedett, ugy annyira, hogy mig az az 188° ,-ik évben 2061 frt 98 krt tett ki, a mult 188'/rik év végéig már a jelen közgviilési jegyzőkönyvből kitetszőleg 2421 frt 98 krra emelkedett, amihez ha hozzáveszszük azon körülményt, hogy ugyan a jelen közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsí­tása szerint a kamara tisztviselőinek tiszteletdijai 1—2 év­ről hátralékban vannak, továbbá, hogy már az irnok és szolga fizetése sem adható ki, de sőt a kamara hivata­los helyiségének bére sem fizethető és az irodai szük­séglethez tartozó nyomdai munkák setn fedezhetők, s ha tekintetbe vétetik, hogy a helyzet a tapasztalás sze­rint évről évre súlyosabb lesz: kétségbevonhatlan, hogy a kamarai illetmények behajtását biztosító intézkedések keresztülvitelét a kamarai intézmény fennállásának ve­szélyeztetése nélkül tovább halasztani nem lehet; mert hisz nem képzelhető intézmény, mely ne rendelkeznék a fennállására s működésére nélkülözhetlenül megkíván­tató anyagi eszközök felett. S valóban, ha meggondoljuk, hogy nem anyagi támogatást és segélyt kérünk a magas kormánytól, ha­nem csak azt, hogy saját határozatunknak érvényt sze­rezhessünk, és ezzel a törvényhozó hatalom által alko­tott intézmény fennállását biztosítsuk, következéskép, hogy magának a törvényhozó hatalomnak érdekeit tá­mogassuk: érthetetlen m:\rad előttünk, hogy a kérelme­zett intézkedések valósítása miért késik ? A midőn az előadottak alapján tiszteletteljes ké­relmünket ismételjük, bátrak vagyunk annak valósításá­ra nézve a következő módozatot javaslatba hozni: Mondassék ki, hogy 1-ör az ügyvédi kamarák hatásköréhez tartozik kamarai illetménynyel hátralékban lévő tagot azon illet­ménynek záros határidő és végrehajtás terhe alatt leen­dő' lefizetésére kötelezni, a mely határozat alapján a végrehajtás a marasztalt fél ellen a végrehajtási eljárás szabályai szerint a bíróságok által feltétlenül elrende­lendő ; ­2-or a kamarának azon tagja, ki a minden egyes kamarai évre költségvetésileg meghatározott tagsági il­letményt, vagy felvételi díjat, azon év letelte után fél év alatt a kamara pénztárába be nem fizeti, az ügyvéd­ség gyakorlásától felfüggesztendő; azon tag pedig, a ki ellenében kamarai illetmény behajthatlannák bizonyult, az ügyvédek lajstromából törlendő. — E javaslat indokolására nézve felhozhatjuk, és pe­dig az elsőre vonatkozólag azt, hogy a tagsági illet­ményt a kamara összes tagjaiból álló közgyűlés hatá­rozza meg és szabja ki az ügyvédi rendtartási törvény alapján, hogy tehát a tagok önmaguk kötelezik magu­kat és egyúttal tagtársaikat a kiszabott illetménynek közös érdek és célra leendő befizetésére, mely körül­mény a birói eljárást annál inkább is szükségtelenné teszi; mert a tagsági illetmény összege és a fizetési kö­telezettség birói eldöntés tárgyát különben sem képez­heti. — A kereskedelmi és iparkamarák a magas kormány részéről oly támogatás élvezetében részesülnek, hogv tagsági illetményeiket a magas kormány saját közegei által a közadók módjára hajtja be. Az ü gyvédi kar és egyletük „Mahagónijában. Táv: fölfelé 500 méter, le­felé ugyanannyi. A győriek bámulatosan szép munkát végeztek; a roszabb hely nekik jutott a sors­húzásnál; liajójok mögötte állt a „Mahagon"-nak, és a vizet nem ismerték: mindazonáltal csakis egy lábnyi­val győztek a nemzetiek. E verseny oly rendkívül ér­dekes volt, minő csak igen ritkán fordul elő. Idő: G perc 11 másodperc. Az ötödik szám: halász-, molnár-, és hajós-verseny elmaradt; oka a rendezőség; mert bizony 15 frtnyi első díjra nem érdemes azoknak versenyezni, akik — kor­mányos s esetleg 4 ev<*zős is — ugyanannyit kereshet­nek napifoglalkozásuk mellett. Pedig nagy kár e nép­szerű versenyre ily csekély súlyt fektetni. A főérdem — sport tekintetből — a győrieké, akik készséggel jöttek le a regattára; de mint győzőké is övék az első hely, mert Mihalkovich megnyerte az „egyes" versenyt; a „kettős" verseny után pedig azon­nal kihívták egy másnap tartandó „mateh"-re a győztes csapatot, melyet az nem fogadott el. Ez a leghatáro­zottabb beismerése, hogy csupán véletlenség­ből győztek. Á hirlaptudósítókat közvetlenül a bírói páholy mellett helyezték ugyan el, de azért a csütörtöki lapok között csakis egy van — a „Budapesti Hirlap" —, amely hű, szakavatott tudósítást közölt a regattáról; a többi tudósítások mindegyikébe csúsztak be kisebb, nagyobb hibák. A versenyeket oly fényes táncvigalom követte a Margitszigeten, minő még a fővárosban is ritkán sike rül. A „győzők" és „legyőzöttek" búcsúszava így hang­zott: „viszontlátásra Balaton-Füreden!" Szekrényessy Kálmán. azután tetszés szerint győzött 7-5 perc alatt. Kosz második Deák Géza; Hets még csak versenybe sem jutott. A második számban a rendező egylet „négyes"-e mérkőzött az uj egyesület csapatjával; az elsők a „Li­dérc"-ben, az utóbbiak egy uj hajóban „Névtelen" — eveztek. Táv fölfelé 600, lefelé 500 méter. A „nemze­tiek" csapatja is, hajója is sokkal fölötte állott a „buda­pestiekének ; ez utóbbiak csupán néhány nap óta ido­mítottak. Lisznyai Elemér tr — a kormányos — minden igyekezete dacára a „nemzetiek" tetszés sze­rint győztek 6 perc 10 másodpere alatt. A „Névtelen" egyik evezőse többször fogott „rák"-ot; a fordulónál 2 öllel tulszaladták a hordót; soha kísérleti evezést nem tartottak: legyőzetésiik tehát előre látható volt. Legérdekesebbnek a harmadik szám ígérkezett; „mateli" a nevezett két egylet bármelyik négyevezős ha­jója között. A „nemzetiek" hajójának -Névtelen" nagy előnyére szolgáltak: kisebb súlya, csúszóülései, falbavésett evezőtámjai, sima fala s belső-tőre épült volt ta; ezek ellenében az „Aranka" csupán egy előnyt bírt fölmutatni: keskenyebb volt. Táv: ibifelé 700 mé­ter, lefelé 500 méter. Mire e két hajó a bírósági páholy elé érkezett, már előnyben volt a -Névtelen" s előnyét percről-percre gyarapította, ugy, hogy több hoszszal győzött 7 perc 5 másodperc alatt. Az „Aranká~-nak egyik evezőse háromszor fogott „rák"-ot, s az „amerikai fordulás" nem sikerült; azért vált könnyűvé a „Névte­len" győzelme. A negyedik számra a „győriek" indultak a nem­zeti hajósegylet „Szőke hajójában kétevezős négylapát­tal: Hets, Mihálkovich és Dorner Mihály kormányos) s a rendező egylet tagjai közöl Krajcsovits Lajos, Deák Géza evezősök és Tömöry Kálmán kormányos kamarák bizonyára képviselnek oly érdeket az igazság­szolgáltatás terén, mint ama kamarák a nemzetgazdá­szat terén, s ezért hiszszük, hogy nem túlzott kérelmünk meghallgatásra találand. A javaslat második pontját pedig eléggé indokolja az, hogy az olyan tag, a ki a kamara irányában fenn­álló kötelezettségeit nem akarja teljesíteni, méltán nem is várhatja, hogy azon jogokban és előnyökben része­süljön, a melyeket az intézmény nyújt, a mire nézve analóg esetet találunk a képviselőválasztásról szóló tör­vény azon intézkedésében, a mely szerint az alkotmá­nyos jogok legszebbike s legfontosabbikának, a törvény­hozásban való részvétel jogának gyakorlása attól felté­teleztetik, hogy az illető az állam irányában fennálló kötelezettségét teljesítette legyen. Azon tag pedig, a ki vagyon hiányában a kamarai csekély illetményt sem képes leróni, egy tekintet alá esik azzal, ki csőd alá került; az ilyen pedig az 1874. 34 t. c. .'5. i?-a értelmében a kamarának tagja nem lehet. Ezenkívül az ily tag ellenében a fegyelmi fenyítékek egyik neme sem alkalmazható, nála az ügyfelek biztosítékot nem talál­nak és az ügyködés anyagi feltételei hiányoznak, ugy nem különben köztudomás szerint az anyagi szükség a leggyakoribb indító oka a tilos cselekvények elköve­tésének, s ezért kell, hogy az ily tag az ügyvédi kai­tekintélyének és általános érdekeinek megóvása szem­pontjából a tagok sorából kizárassék. Mivel azonban a kamarai illetmények behajtása a javaslatba hozott rendszabályok mellett is végső sor­ban a bíróságok hatásköréhez fog tartozni, ott pedig a kiseb polgári peres ügyekben követendő eljárásról szóló törvény intézkedései oly akadályt képeznek, hogy azok mellett az emiitett illetményeknek behajtása, a mint ezt ezen most emlitett törvény módosítása iránt tó'bb ízben tett felterjesztéseinkben előadtuk, teljesen lehetetlen: kérjük egyúttal ezen 1877. 22. t. cikknek is a kívá­nalmunkhoz képest mielőbb leendő módosítását, a minek szükségét egyébiránt már Nagy méltóságod is egyik hoz­zánk intézett magas rendeletében hangsúlyozni méltóz­tatott, mely körülmény szükségtelenné teszi, hogy e törvény hiányait ez alkalomból újból felsoroljuk. vS e törvényről szólva, nem mulaszthatjuk el, hogy felemlítsük e helyütt azon sajnálatra méltó körülményt, hogy itt, az ügyvédi kamara székhelyén, a kisebb pol­gári peres ügyekben a felek érdekei, s így a tagsági dijakat illetőleg a kamarának érdeke is már a per fo­lyamán felette nagy hátrányt szenvednek azáltal, hogy a kir. járásbíróságnál az emiitett ügyek intézésével megbízott birói tag törvény által biztosított szabadság idején már jóval túl távol levén, s más birói tag által nem helyettesíttetvén, azon ügyek, s illetőleg az eljárás azokban hónapokon keresztül teljesen szünetel. Az előterjesztett javaslatokat illetőleg: tudjuk jól, hogy azok egymaguknak teljes sikert nem eredményez­hetnek ; mert a siker elérésére nem elég a kötelezettség teljesítésének elmulasztására dracói rendszabályokat al­kotni s ily kényszereszközöket behozni, hanem kell, sőt a siker biztosítására fontosabb, hogy amint ezt egvik jelentésünkben már kifejtettük, egy részről az illetők oly helyzetbe hozassanak, hogy kötelezettségöknek anyagi­lag eleget tenni képesek legyenek, másrészről pedig, hogy a kamarai intézmény olyanná tétessék, hogy fela­datát betölteni képes legyen, tagjaiban bizalmat és ér­dekeltséget kelthessen, szóval: a jogos kívánalmaknak minden tekintetben megfelhessen. Ezt pedig más módon, mint az ügyvédi rendtar­tásnak az általunk javasolt módon való módosítása ál­tal megvalósítani nem lehet. — Az előadottak alapján tiszteletteljesen előterjesztett kérelmeinket nagyméltósógú m. kii-, igazságügyminisz­ter úr magas pártfogásába ajánlva kiváló tisztelettel vagyunk, Zala-Egerszegen az ügyvédi kamara 1882. évi junius hó 10-én tartott közgyűléséből alázatos szolgái: Arvay Lajos s. k. Árvay István s. k, titkár. elnök. Helyi, megyei és vegyes hirek. Látogatás. Gönczy Pál vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos úr őméltósága magas látogatásával f. hó 12- 18-ika között szerencsélteti városunkat. Üdvözöl­jük eleve a népnevelés terén oly áldásdúsan működő férfiút, kinek ittléte kétségkívül városunk szellemi hala­dására messze kiható eredményt fog teremteni. Kinevezés. Az igazságügy miniszter Szalay László zala-egerszegi kir. törvényszéki joggyakornokot ugyan­ezen kir. törvényszékhez, Szirmay Béla budapesti V. kerületi kir. járásbirósági joggyakornokot pedig az alsó­lendvai kir. járásbírósághoz aljegyzőkké nevezte ki. Keszthelyi levelezőnk irja: Bocsári Svastíts Ká­roly keszthelyi plébános és liahóti apát, közszeretetben és tiszteletben álló alispánunk nagybátyja, f. é. junius hó 27-én, élte 79, áldozárságának 55, helybeli plebános­sága 43. évében végelgyengülésben elhunyt. Temetése

Next

/
Thumbnails
Contents