Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-07-09 / 2. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. junius 25. Mutatvány szám. Nyílttér petítsora 12 kr. S Kéziratokat nem küldünk vissza. TÁESADALII, KÖZMŰVELŐDÉSI és &AZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Muraköz magyarosítása. A nemzet legdrágább, legféltékeuyebb kin­cse saját nyelve. Ha van nemzet, mely e kincs­re féltékeny volt, mely a múltban gyökerező hagyományos szokásához híven nyelvéhez min­denkor legszentebb érzelemmel ragaszkodott, úgy e nemzet kétségkívül a magyar. — Egy futó pil­lantás a történelem lapján ez állítást fényesen igazolja. Ezredév viharos korszaka alatt nem egy eset merült fel, midőn jól felfogott érdekei­ért, saját létének fentartásáért síkra kellett szál­lania, de volt-e elkeseredettebb a harc, másrészt volt-e nagyobb lelkesedéssel a küzdelem, mint midőn nemzetünk azon áramlat ellen harcolt, mely édes hazai nyelvétől akarta megfosztani? Mint egy ember állt összeforrva, készen az élet­halál tusára, tudva, hogy a nyelv a nemzet él­tető igéje, s ha ez ige ajkunkon elhal, elnému­lásával a halál előestéje közéig! — E drága kincsünk megőrzésére, annak fej­lesztésére kölcsönösen közre kell működnünk.— Sajnos ugyanis, hogy hazánknak sok oly pol­gára van még ma is, kik előtt zepgzetes nyél­Vünk ismeretlen. Jól tudjuk, hogy a honszere­tet nem a szavakban, hanem a tettekben rejlik, s lehet valaki a legjobb hazafi, bár más nyel­ven dicséri istenét: mégis erkölcsi kötelessé­günk oda hatni, hogy ily polgárok nyelvünket megtanulják. — Muraköz lakossagának legnagyobb része nyelvünket vagy épen nem birja, vagy csak töredezve beszéli. Itt az ideje e bajon segíteni, s e kedvezőtlen helyzetet gyökeresen megvál­toztatni. — E hálás és valóban nemes feladat síkeres megoldása szerintünk több tényezőtől függ. A nép e vidéken vallásos érzelmir, levén, nagy befolyást gyakorol rá papsága, s így a ne­mes cél kivitelében hálás szerep várna erre. Ugy de ismerjük azon viszás állapatot, hogy ezen politikai beosztás szerint Zalamegyéhez tartozó terület papsága nem a magyar egyház­hoz, hanem a zágrábi érsekséghez tartozik. — Első teendő ilykép Muraköznek a magyar egyházhoz való csatolása, hogy igy a magyar nemzetiséghez hű, hazafias papsággal rendelkeznék, amely papság nemcsak a honszeretet szent tüzét keltené fel a nép keb lében s azt ott veszta-szüzi gonddal ápolná, de gondoskodnék arról is, hogy édes hazai nyelvünket elsajátítaná, — Bár tudjuk, hogy vannak még Muraközben ily lelkes papok, kik­nek áldásthozó működése a nép minden egyes rétegén észlelhető: mégis mig az átcsatolás óhaja megvalósul, hazafias kötelmük volna ma­guknak a kegyuraknak a lelkészi állomások betöltésénél éber szemmel körültekinteni, s csak is oly egyházférfiak kinevezésébe egyezni, kik­ről biztos tapasztalatot szereztek, hogy hozzánk ragaszkodnak, s nem lettek a zágrábi papnevelő intézetben hazaellenes eszmékkel szaturálva. Erős bitünk, hogy Muraköznek a magyar egy­házhoz való csatolása alapján nyerendő lelkes papság küzdhetné ki első sorban, hogy a lakos­ság szivben-lélekben igazi magyar lenne. — Nemes feladat vár Muraköz megma­gyarositásának keresztül vitelén kétségkívül a tanítói karra is. A fogékony gyermeki szív­be a honszeretet magasztos érzelmét ki csepeg­tetné be jobban, mint a tanító? Kinek sikerül­ne azon messze kiható eszmét — a gyermekek magyar nyelvre tanítását — legelébb és leghat­hatősabban megvalósítani, mint a tanítónak ? És ha a gyermek e nyelvet megtanulta, ha korán szivébe lett vésve a hazaszeretet, megma­rad az keblében később is, midőn már az élet zajló tengerére lép, s igen ellentétesen kellene a viszonyoknak fejlődni, hogy később férfi ko­rában eddigi érzelmei- és szokásaiból mintegy kivetkezzék. De rendelkezik-e Muraköz ily tanítókkal, beszélik-e nyelvünket? Kedvező feleletet vajmi nehezen adhatnánk e kérdésre. Nem tagadjuk, vannak sokan, kik magyarul tudnak, kiknek keblét a hazaszeretet hevíti, s kik a magyasoro­dás ügyének buzgó, lelkes bajnokai, de nem titkolhatjuk el mély fájdalmunkat azon szomorú igazság kimondásánál, hogy igen sokan vannak, kik még nyelvünket sem ismerik — Mint vár­hatjuk itt a magyarosodás felvirágozását? Hiú ábránd lenne ez! Évtizedek mulasztásait összefont karokkal néznünk azonban nem szabad, nem lehet. Oda kell hatnunk, hogy mielőbb hazafias szellemű magyar tanítók nyerjenek ott alkalmazást. — A csáktornyai tanítóképző intézetre e részben szép és dicső feladat vár. Ezen intézet van hivatva ama vidék részére szakavatott, hivatásuk fon­tosságának teljes tudatával biró fiatal tanerőket képezni. Ismerve ezen iutézet derék tanári ka­rát, azon hitben vagyunk, hogy védszáruyaik aló] a nemzeti nyelv buzgó apostalait fogják kibocsátani. Abban sem kételkedünk, hogy Za­lamegye derék tanfelügyelője az egyes állások betöltésénél minden befolyását érvényesíteni fog­ja, hogv a jövőben coak ily ifjak nyerjenek al­kalmazást. Hogy azonban ezen leghathatósabb eszköz, az iskola által Muraköz magyarosításának ügyé* ben a kívánt sikert elérhessük: közre kell mű­ködnie magának a kormáynak is, és pedig á 1­lami népiskolák felállítása által. Tudva azt, bogy a kormány évenkint több állami isko­lát állít fel főkép oly helyeken, hol a magyar érdekek veszélyeztetve vannak, hol a magyaro­sodás ellen az izgatás legerősebb : azt hiszszilk, hogy ép ebből kifolyólag Muraközben állami iskolák felállítását célzó inditványunk semmi ne­hézségbe sem ütközik, s csak is a kormány jó­akaratától függ. — A népes községekben te­remtett ezen állami iskolák lennének legtidvö­sebb forrásai a magyarosodás gyors elterjedésé nek! Ezen állami iskolák lennének legerősebb védbástyái a magyarellenes iizelmeknek! Ezen állami iskolák fűznék Muraközt a legszorosab­ban hazánkhoz, úgy, hogy nemcsak látszólag, de tényleg is mienk lenne az ! Az üdvös munka kivitelében segédkezet nyújthat maga a megye k ö z t ö r v é n y h a t ó­sága is. Ha Vasmegye évenkint százakat for­dít oly tanítók megjutalmazására, kik a vend községek gyermekeinek megmagyarosításán sí­ttSj&K&a&egje" töftájik 4 !®i@ii]|©g§i — Eredeti tudósítás. — Hamburgot leszámítva, nincs^Világrészünknek nagy városa, amely alkalmasabb volna a vizi-sport mindenféle ágának eredményes ápolására Budapestnél. S ennek da­cára mit kell látnuuk! Az evezési-sport, amely pompás leudületet vett 20 évvel ezelőtt, lassankint annyira ha­nyatlott, hogy évek hosszú során keresztül nem volt regat­ta Budapesten. Már pedig mindennemű sport-ág virulását legjobban a minél gyakoribb versenyek bizonyítják. — Hosszú, siralmas szünet után, végre „a budapesti csóna­kázó egylet" annyira megemberelte magát, hogy 4 év előtt — 1878. május 29-én — hajókereszteléssel és tánc­mulatsággal összekötött hajóversenyt rendezett. De mi­után e verseny csakis 4 számból állott, e' számok csu­pán „match"ok voltak; az első 3 számra csakis az egy­let tagjaiból kerültek versenyzők, a 4-ik szám — ha­lászverseny — pedig nagyon is csekély díjú, s e miatt gyöngén „rakottvolt: az egész inkább egy ünnepély, mint egy regatta jellegét viselte magán. Voltaképen hát csak (bizony! e csak sem valami örvendetes jelentőségű) 4 év előtt gyönyörködhetett a magyar fováros egy regattában. Két év óta örvendetes lendület mutatkozik hazánk­ban a vizi-sport minden ágának terén. A két év előtti balatoni távuszást tavai a vácz-budapesti versenyuszás, most a budapesti regatta követték; a balaton-fűredi yi­zi-sportitnnepélyekre pedig nagyban készül az ország több egylete. Aki az utolsó francia-német háborúban résztvett, bátran állithatja, hogy a franciák hallatlan vereségeit s a németek páratlan győzelmeit nagyrészt annak tulaj­doníthatni, miszerint az egyleti-élet a német birodalom­ban rendkivül ki van fejlődve. Némileg jogosítva va­gyunk állítani, hogy a weissenburgi csatát a német da­láregyletek, a wörthit a lövészegyletek, a spicherenit a tornaegyletek, a gravenotkit az uszóegyletek, a sedanit a csónakegyletek stb. nyerték meg. Ez ugyan képletes állítás; de ha tekintetbe veszszük, hogy az emiitett egyletek működése nemcsak a testfejlődésre, hanem a lélek erősödésére s az összetartás érzetének, tuda­tának emelésére mily végtelenül üdvös hatással van: jogosult ez állitásunk. A fiatalságot el kell vonni a gőzös dohányfüsttel telitett kávéházakban való tulhosszú időzéstől, a játékasztalok mellől, a korc-smázástól; minderre pedig mi sem alkalmasabb, mint a nemes sport azon ágai, melyeknek ápolása nem költséges. S e te­kintetben az elősorolt sportnemek mindegyike nagyon fölötte áll a lovaglási-sportnak. Kedden délután borús idő kedvetlenítette el a re­gatta iránt érdeklődőket; sőt szerdán reggel szemezni kezdett: mindazonáltal Jupiter pluvius kegyes volt, ugy hogy délután a legkedvezőbb időjárás mellett folytak le a versenyek. Az érdeklődés kielégítő volt; a „kihalt" Budapest az Albrecht-gőzösre küldött mindenkit, aki fa­lai között jogot tart bármi tekintetben is kiválóbbnak lenni. E hajó 5-kor indult a Margitsziget alsó kikötő­jéhez, fölszedvén a lipótvárosi és bombatéri vendégeket is, érintette az e mii tett szigetet s azután horgonyt ve­tett annak hűs árnyékában szemben a versenybírói pá­holylyal, amely egy tágas dereglyén volt fölállítva; or­rán katonai zenekar mulattatta vendégeit. A versenyző csapatok már délelőtt föleveztek a szigetre s ott ebédeltek. Pompás, élénk, szingazdag ké­pet mutattak a délután fölevező kiránduló csapatok; az egyletek legénysége többféle dreszt viselt, hogy annál könnyebb legyen a megkülönböztetés; a sziget alsó ré­szének környékét mintegy ellepték a zászlócskákkal ékitett hajók. A sorba kikötött versenyhajók szintén érdekes látványt nyújtottak. A versenypálya a sziget balpartjának mentén volt kitűzve: fölfelé a bírói páholyig 200, illetőleg 100 mé­I ter; onnan a hordókig 500 méter. Miután a nemzeti hajósegylet s az idén alakult bu­dapesti csónakázó egyesület között bizonyos félreértések merültek föl, az első egylet egyedül volt rendező, s igy a versenybíróság tagjai, indító s időmérő közülök kerültek. Határozottan roszaljuk a rendezőség részéről, hogy a sajtó irányában nem mutatta azon előzékenységet, melyet az teljes joggal megvárhat: több napilapnak nem küldött „mindenhova érvényes jegy u-et; sőt nem szolgált avval két külföldi szaklap munkatársainak sem. Ilyféle eljárás által bizony nem nagyon népszerüsithetők a regatták; a kifogás, hogy megfeledkeztek, valóban tekintetbe sem jöhet. Persze! a következmény azután abban nyilvánult, hogy több tekintélyes fővárosi lap nem emlékezett meg a regatta lefolyásáról. Az első számot „ egyes e-ek versenye képezte; in­dultak Mihalkovich Tivadar tr (győri k. közjegy­ző) a nemzeti hajósegylet „Funny u-jában a sziget mel­lett; H. Hets Antal saját „Anná"-jában középett, és Deák Géza Grill Rikárd, „Bírdy"-jében a pesti part menten. A táv 500 méter volt fölfelé' s ugyanannyi le­felé. Már kezdettől fogva „Funny" vezetett, evezőse

Next

/
Thumbnails
Contents