Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-08-13 / 7. szám

I. évfolyam. Zala-Eserszeg, 1882. augusztus 13. 7. szám. Előfizetési dij : ; Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. < Hirdetmények: < 3 hasábos petitsor egyszer kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. N'jüttér pelítsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI és GAZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. ság —n. Misája A szántói sülyedt ház. — llegéiijes korrajz. — Belányi Tivadartól. (Vége.) Jól tudta Folkus, hogy vendégei egymást vérig sértették, s hogy ilyen esetben véres elégtétel nélkül nem igen békülnek ki az ellenfelek. S ha az idők viszonyait fontolóra veszszük, könynyii megértenünk a nyerseség hasonló kifakadásait. Folkus nem először látta az ifjú Kanizsayt. Ismerte az egész családot, már régebben beszélgettek a küszöbön álló frigyről; a háztú'zuézés pedig, mint ősi szokás, még inkább megerősité a jegyesek viszonyát, vagy végleg is felbontá, hogyha erre valamelyik részről alapos kifogások merültek volna fel. Folkus Ida sok szépet és jót hallott már az ifjú Kanizsayról; s ehhez viszont elhatott a hír, mely egész Mátyus földjét betölté már Ida bájainak hírével. Most tehát a Folkus család igen ferde helyzetbe jutott; választani kellett a család legszebb reményének teljesülése, vagv Trencsényi Csák kegyei között. Mig a vendégek lakosztályaikba vonultak, Ida és atyja a tornácon beszélgettek az esetről. Folkus őszintén rosszalta saját beavatkozását. Sérteni nem akart, de el kellett ismernie, miszerint Csák iránt nem volt elég kíméletes, sőt nem elég udvarias. 1V menté magát az abnormis helyzettel; mintkét félnek eleget tenni csak igy lehetett. Ida töltette magában, hogy Csákkal, kiliivó magatartása miatt nem fog többé szót váltani; kerüli míg e ház vendége lesz is. Ha ó' föl nem adja a kemény szót, akkor Kanizsay bizonnyára nem jut oly indulatba, mely a feleselésre vezette. De mi az? — a kastélyban szokatlan zaj van. Egy apród zöldre ijedt arccal fut a tornác felé, jelentve Folkuséknak, hogy Csák Máté és Kanizsay egymással kardra keltek a kastély mögötti ligetben. . . . Ezek elborzadva futottak le a tornácról. Folkus a nevezett helyre rohant s látta a tusát, mely a jegenyék sötétes lorabsátorában oly rémséges képet nyújtott. . . . Mire odaért, Csák Máté az utolsó vágást mérte ellenfelére, hatalmas fegyverével széthasítván annak mellét. — Folkus elképedt e jelenet hatása alatt. Kanizsay lebukott a zöld gyepszőnyegre, vére feltartóztathatlanul omlott melléből, melyre ő görcsösen szorítá tenyerét, s megüvegesedett szemeit Csákra szegezte. — Mennyi kín honolt e szemekben! — Utolsó szava is Ida volt, végső szívdobbanását is Idának szentelte; talán azért gátolta meg vére kiömlését, hogy e szívdobbanás annál hoszszabb és érezhetőbb legyen . . . Mindhiába ! szemét örökre lehunyta; a vér patakzása megszűnt. Csák Máté az eset után elveté véres kardját; ennek értékes tokját pedig a hébeci remetének nyujtá, aki épen arra zarándokolt, s kinek utóda még ma is mutatja az ékeitől megfosztott kardhűvelyt, mely a jelenlegi csinos kis remetelak és kápolna egyik legrégibb ereklyéje. Folkus nem juthatott szóhoz a kétségbeejtő esemény láttára. Végre maga Csák lépett hozzá, s tompa fájdalmas hangon szólalt meg: — Folkus Döme, kedves hívem, most már ne légy többé hű Csákhoz. Ne légy, mert ő erre nem méltó. Másoknak akar parancsolni, s önmagának sem képes akkor, midőn jót művelhetne a rosz helyett. Szerencsétlen embernek születtem, az is maradok . . . Isten áldjon meg benneteket Folkus! — leányod előtt ne próbálj menteni, gyalázz előtte, megérdemlem. De mikép történt hát ez a borzasztó eset? kérdé Folkus magából kikelve. A heves fiú ebéd után bajvívásra hivott; szégyelte kemény szavaim hatását, érezte, hogy ő is sértett. Elfogadtam kihívását saját érdekében, s ez a vége . . . Oh! nem igy akartam én . . . A szerencsétlen megbotlott, s szablyámnak rohant. — Eh, önámítás . . . én vagyok a hibás, mit is szépítem a bajt. Üdvözlöm leányodat is, jó Folkus. Az ég veletek! — Csák megindult a fasorban; fölérve a dombra, bevárva kíséretét s útját dúlt arccal folytatta Hozók és Kékkő felé. Róbert Károlyt urának ismerte el a nemzet nagyrésze. A rákosi hires találkozó óta mindinkább szaporodtak hívei már a Csák Máté rovására is. Temesvárott fényes királyi udvart látogathat a magyar levente, hogy hadi ügyességének a király személyes elismerése legyen jutalma. Folkust is Temesvárra iizte végzete, miután a rozgonvi véres testvérharc Csák Máté egére is örökös borút hozott. Mátyus földje lassankint meghódolt Róbert Károlynak. Trencsényi Csákot leghűbb emberei is elhagyták. Nádora, „Zách Felicián, lőn egyik legfélelmesebb ellenségévé. Ő vitte magával az urak egy részét Róbert Károly táborába. Igy a Folkus család is a királynak hódol. Idát a király személyesen kéri meg Zách Dénes főkamarás mester számára. Folkus birtokát a király vette meg a fehér barátoknak. De mi lett az ősi kastélyból? Kanizsay Balázs megöletése óta halandó euiber a Folkusok ősi kastélyában meg nem maradhatott. E jenes rémületes üvöltés, fegyverzaj, nyöszörgés és fájdalmat panaszhangok tölték azt be. — Maga Folkus az első Mai számunkhoz fél iv melléklet és ,,A radeini gyógyintézet" leírása van csatolva. Legyetek üdvözölve általunk! Ünnep van. Kora reggeli szendergésünkből a harsonák hangja ébresztett fel. A vidék népe városunkba gvül; arcán szokatlan kíváncsiság ül. Éber figyelemmel várja, lesi. mik lesznek a nap eseményei. A magyar-országi tűzoltó egyletek küldöttei vannak közöttünk. A mieinknek mondhatjuk néhány napon át édes hazánk azon választott férfiúit, kik mindnyájan átmentek már a tűzpróbán. Isten hozta e nemes cél szolgálatában álló társulatok képviselőit! Köszönet érte nekik, hogy a magas igényekről lemondva, közhatározattá emelték, liogv városunk vendégszerető körében töltenek néhány napot, megbeszélni a tűzoltás terén felmerült újabb vívmányokat, hogy azután haza térve annál nagyobb haszonnal lehessenek veszélyben forgó embertársaik segélyére. Méltó cselekedet ez azokhoz, kiket a felebaráti önzetlen szeretet lelkesít. Igazán jól esik ezt látnunk a mai érdekhajhászó időben, midőn igen sok ember van olvau, ki mindig csak a maga edénye mellé szereti igazítani a tüzet. A magyar tűzoltóság a legújabb kornak élet-eleven és becsülésre méltó intézménye. Rövid, de máris tettekben gazdag múlttal dicsekedhetik. Keletkezésére nem csekély befolyással volt a természettudományok találmányainak gyakorlati alkalmazása; az egyleti élet pedig, mely vele össze van kötve, az alkotmányos önkormányzat védpaizsa alatt izmosodott meg. Életrevalósága mellett hangosan bizonyít az a körülmény, hogy jóllehet alig egy-két évtized szülöttje, már is akkorra népszerűségnek örvend, hogy hazánk minden számbavehető városában, sőt már egy-két kis községben is tért hódított magának. Becsülésre méltó pedig azért, mert a felebaráti szeretetben gyökerezik. A tűzoltó, midőn a vészjel hangja füléhez hat, nem kérdi, ki az, kinek vagyonát pusztitja, vagy életét veszélyezteti a romboló elem? Mindegy neki haza-földi az vagy idegen, barát vagy ellenség; ha úr, azonnal ott hagyja Íróasztalát, az iparos és földmíves leteszi nyomban szerszámát; eszébe sem jut sokszor, hogy a maga holmiját biztonságba helyezze, siet a vész szinhelyére, s olyan erővel, mint a milyet az embernek a szükség szokott adni, egyik dolgozik, oltja a tüzet, a másik ment, a mit menteni lehet. Épen nem ritka dolog náluk, hogy a veszély pillanatában önélettiket kockáztatják, hogy másokét megmentsék. Tűzeset alkalmával a rettegés ismeretlen előttük, — s mint igazi bajnokokhoz illik — rendesen akkor ijednek csak meg, mikor már a veszély elmúlt. Es ezen önföláldozásnak az adja meg igazi értékét, hogy — minden legcsekélyebb kényszer, és a jutalomra való kilátás nélkül. egészen önként történik. A rend és fegyelem fen tartása végett a működő csapat katonailag van szervezve, de mellette mégis egészen democraticus alapokon nyugszik. Tagjai a kasztrendszert nem ismerik. A születési rang és értelmiség, polgárok és földniívesek, szóval a nemzet minden rétegének képviselőit az az egy nemes cél egvesíti, hogy vállvetve, összeható munkálkodással gátot vessenek a romboló tűzvésznek, és segitségükre legyenek azoknak, kik önmagukon nem segíthetnek. Az ország különféle helvein keletkezett tűzoltó-egyletek, országos szövetkezetben vannak egymással, mely az egyöntetű haladás és a társulat népszerűsítése szempontjából időnként, tüzoltószerek kiállítása és fényes ünnepélyekkel öszszekötött gyűlést Iii egybe. Midőn városunk a legutóbb Pozonyban tartott öszszejövetel alkalmával ez évi országos ünnepélyük megtartása végett a tűzoltóságot hozzánk megliivta, tette ezt azért, hogy saját kebelében tehetsége szerint megtisztelhesse őket, és hogy igy alkalma nyiljék közelebbről is megismerkedni azon hatalmas kifejlődésre jutott társulattal, melynek homlokára az elismerés és közbecsülés már oly sokszor feltűzte a babért. Városunk Zalamegye székhelye, de azért szerény és egyszerű. Hajlékaink alacsonyak, de gazdájuk lelke szives és vendégszerető; s ez nekünk megadja azt az önbizalmat és jogos reményt, hogy kedvelt vendégeink, olyan otthoniasan érzik nálunk magukat, mint a mily szívesen mi őket fogadjuk.