Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-11-26 / 22. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. november 2*2. 20. szám. Előfizetési dij: Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: ;5 hasábos petitsor egyszer ílkr., többszöri hirdetésnél 7 kr. \ Bélyegdij 30 kr. > ( • $ Nyílttér petitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer- ; kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI és &AZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. A magyar töke kivitele külföldi lottók javára. A „Correspnndance de Pesth

1' irja : Mindenki, kinek a nép anyagi és morális jóléte szivén fekszik; minden politikus, ki a nemzet gazdálkodás A, B, C-jét ismeri, kárhoztatja a lottót, mint immorális intézményt, mivel a tőke sohasem más vagyis nem lehet más, mint egv egyszer elvégzett munkának eredménye, és mivel a tőke megtartása csak eszélves takarékosság és bölcs gazdálkodás által lehetséges, azon államoknál és nemzeteknél, melyeknél a gazdálkodás tökéletesen ki van fejlődve, a hol a budgct egyensúlya már évek óta fennáll, mint Angliában, Franciaországban, az egyesült állámokban nincsen lottó. Ezen államok lakóssága tehát óriási összeget takarít meg a lottó nemlétezése folytán, mivel a takarékosság szokását és az egészséges gazdálkodás szellemét nem rontják meg ezen országokban a rendszeres hazárdjáték beteges ideái, mivel ezen országokban kisebb tőkepénzesek miliői, a miliói munkásoknak, kiknek felfogása eléggé józan, mindent nem költeni el, a mit megkeresnek, megkíméltetnek a lottók csalfa csábításainak közvetlen és állandó befolyásától. Ezen hazardjátéknak csábítása, mely mindenfelé rendszeres egyesületek propagandája által történik, a legveszélyesebb a nép nagy tömegére nézve; mert a lottóval való foglalkozás leginkább hat a műveletlennek phantasiájára és sokaknál a takarékosság és okos háztartás alapfogalmait megmérgezi. Kétségen kívül áll, hogv a lottó csalija sokaknál lustaságot, közönyt és könnyelműséget idéz elő, hogy a lottóval való foglalkozás nlv eszme-menetet teremt, mely szerint az emberek milliói vak véletlentől reménylik azt, a mit csak becsületes munka és okos gazdálkodás által lehet elérni. Magyarországon is fennáll a lottójáték baja, mivel ezen nemzetgazdasági gyermekbetegséget Ausztriától örököltük. Ezen lottó jelenleg a közös bajokhoz tartozik és még sok idő eltelik, mig a budget nélkülözheti azon immorális bevételt, mely az államkincstárba folyik a lottókból. Ezen baj ellen legalább van egy vigaszunk, t. i. azon körülmény, hogy a lottó kezeléséből származó folyón veremén v direete az államon és így indereete az adófizetőkön segít. De ez azért semmi esetre sem argumentum a lottók betiltása ellen, ez nem más mint egy kis felvilágosítás azon körülmények egyikéről, a miért a lottót még eddig be nem tiltották és hogv miért nem lehetett még törölni a lmdO J ~ getből ezen immorális bevételt. Ezen enyhítő körülmény azonban, mely létezik a gazdasági erkölcs álláspontján, teljességgel elenyészik a külföldi lottókra nézve azon igérvénv-szédelgésre o , o nézve, melyet külföldi vállalkozók iiznek. Az Ígérvényekkel való üzérkedés tényleg külföldiek, az ugynevézett bankárok egy különös fajának kezeiben van. Ezen Ígérvényekkel járó lotteria, mely mathematicai számítás szerint a közönségnek még kevesebb nyerési' valószínűséget nyújt, mint a többi hazardjáték, még nagyobbítja a megtakarított magyar fillérek külföldre való kivitelét. Eltekintve a lottók azon nagy számától, melyek jótékony célra, kiállítások javára stb. engedélyeztetnek, konstatálható, liogj- ezen soknemű játékbankok és lottók, a helyes felfogást kábitó ezen folytonos reclamok a hazardjáték számára, az ország erkölcsi és gazdasági jólétére komoly veszelvt képeznek. Azonkivül ezen kiadások egy a külföldnek évenkint fizetett aránvo J R talan nagv adómennvíséget képviselnek. Ep ugy, a mint megszűnt a közöny a nyilvános egészségügy kérdései iránt, szükséges, hogy legalább valamit tegyünk a gazdasági egészségiig}' érdekében is. Nagyon szükséges, hogy a lottó-vész és az Ígérvényekkel való szédelgés contagiuma előtt jobb egészségi cordon vonassék és a lottó-reklámok ragályos baktériumai legalább némileg fertó'zteleníttessenek. Száinitásokat eszközöltünk, melyek német hatóságok authentikus jelentésein alapultak és pedig azokon, melyek Hamburg, Braunsweíg, Szászország lottó-játékait, mint törvényellenes dolgot megbüntetik. Mi ezen számításokat kiegészítettük, a mennyiben hozzá adtuk az összeget, melyet nyerünk, ha az ígérvényekért fizetett bélyeget veszszük kiindulás pontul. Akkor azon, Magyarország gazdasági jólétére nézve kedvezőtlen eredményre jutunk, hogy Hamburg, Braunsweig, Szászország szóval a külföldiek által itt Magyarországon űzött lottó és Ígérvény üzérkedés legkevesebb 4 millió tőkét elvon. Nagyon természetes, hogy azon adóösszeg, melyet a nagyon is hiszékeny magyar közönség a külföldnek fizet, nem határozható meg mathematikai pontossággal, mert a külföldi lottó-gyíijtó'déknek csak propagándája űzetik nyilvánosan az összes hirlapok hirdetési rovatában, ellenben a lottó-sorsjegyekkel való házalás és üzletforgalom titkon hajtatik végre. Mindenesetre jellemző azon tényállást constatálni, hogy 2 s-a az említett sorsjegyeknek Törökországban, Keleten, Magvarország és O ' ~ J o Ausztriában adatik el. Maga Németország legcsekélyebb részét veszi, mert Németország és Poroszország legtöbb állama criminális bűnként üldözi ezen lottójátékot. A tiszta nyeremény a lottó-játékoknál az összes külföldi játékbankok számára '20 milióra rug. Attól kell tehát tartanunk, hogy a Magyarországban eladott Ígérvények által Magyarországnak ezekben még nagyobb része lehet, mint a mennyit constatálni képesek voltunk. Ausztriában sem jobbak e tekintetben a viszonyok, hanem persze ez nekünk vigasztalásunkra nem szolgálhat. Ezen évenkinti 4 milliónyi összegnek legnagyobb része az országra nézve valódi vesztesse!?, mert a O o' külföldi sorsjegyek és Ígérvények jelentéktelenek az összes vevők évenkinti veszteségéhez viszonyítva, kik egy szenvedélyes játékos makacsságával a folytonos csalódások folytán sem riadnak vissza, hanem ellenkezőleg gyakran fanatieus bizalommal oly játékot folytatnak, melynél majdnem minden esetben kárba vész a tőke és a mely által egyidejűleg kiirtatik a takarékosság conservativ szelleme és a hasznos, eredménydús munkásság eszméje. A kis Dezső. - ltajz. Oh miért is van-e szív, s a szívben szerelem, mit ér ha minden lépten - nyomon mint az árny követem, de solia el nem érem; mit ér, ha a-kis-Dezsőt megcirógatják nagyon, de ezalatt szívein szörnyen szenved. Oh Elza, Elza ha tudnád, hogy ez a kis Dezső szivének egész hevével szeret, ha tudnád, hogy szívének minden egyes dobbanása csak érted ver, s hogy keblének minden egyes vágya benned találja netovábbját . . . tán mégsem bánnál velem oly kegyetlenül, tán megkönyörülnél árva szívemen. De ez az örökké fiilenibe zsongó kiesiuy - megmételyezi minden örömömet. Nem, nem! nagy vagyok miként szerelmem, s ezt nekem mindenki elhiszi, csak te nem akarod elhinni! — ez rabolja el minden nyugalmamat, ez tép keblemen sajgó sebeket. Már a tizenötödik évet betöltöttem s előtted még mindig kicsiny vagyok; nem, ezt többé nem tűröm, legközelebb sorsomnak el kell dőlni, vagy Komeod leszek; vagy Júlia nélküled halok meg. Ily féle monologok közt méregette szobájának hoszszaságát Mátray Dezső, kit szülői Elzáékhoz mint rokonukhoz szálásoltak el a/, idei tanévre. Homályos szemei korai érettségre mutattak s egész lényének ábrándos volta visszatükrözte a mai gyerek - fiatalság egy-egy szorgalmas regény olvasóját. K regényolvasás okozta korai érettségét, ez mételyezte meg ártatlan szivét s ez ragadta ki ama gyermekkorból, melyre a visszaemlékezés oly édes. Hősnek képzelte magát, ki nagy tettekre van hivatva s ekkép szőtt ábrándjainak központját a szerelem képezte Szerelmes volt regényeinek minden egyesalakjába, hisz nem csoda minden regény főszereplője saját maga volt, párbajokat vívott, szüzeket szöktetett stb. Ezekből is látni, hogy Dezsőnk nem volt valami tökkel ütött fő, ismerte a „budapesti rejtelmeket", Il ik Isabellát és sok egyebek közt még Zola Emiljét is, s eme olvasott gyermekembert meri az a hamis Elza, a kivel szemben hősünk szivét vesztette, kicsinynek nevezni, oh ez mégis tűrhetetlen. S Elza Dezsőnkkel ugy eltudott enyelegni, tréfálni, csevegni, hogy szinte öröm volt e tisztalelkü hajadont ártatlan mulatságai közt szemléthctni. Oh pedig ha tudja vala, hogy ép ezen enyelgései által zavarja meg egy kedély nyugalmát, hogy a kis Dezsővel való társalgásban tudtán kivül egy regény hősnőjévé lesz, hogy a rajta felejtett pillantatok nemcsak Elzát, hanem főleg a nőt illetik meg .... akkor Dezsőnk bizonnyára száműzve lessz ama körből, hol elfeledve nyelvtant, számtant, kőzettant s tudja Isten micsoda tant, oly szivessen időzött. De igy folyvást ott sürgött - forgott a szerinte imádott leány körül, s ha a néni csak egy pillanatra tette ki lábát a szobából — azonnal Elzánál termett. S Elza ürült a szeretet eme nyilvánításának, avagy ki is ne örülne annak, ha szerettetik. Annyira megszokta a kis Dezsőt maga körül, hogy nehezen várta amaz órát, mely kis kegyenezét a dohos iskola levegőjétől megszabadítja s ismét körébe hozza; most is ott várja az ablaknál ... no végre valahára Hála Isten csakhogy megjött kis Dezső, már azt gondoltam, hogy kedves tanárjaihoz hivatalos ebédre. No nem ugy van kis Dezső? miért nem felel? — -— Miért kedves kisasszony, azért, mert nekem az a „kicsiny" jelző sehogy sem tetszik! nem vagyok én kicsiny Elza kisasszony; mert ki ugy szeret, miként én szeretek, az többé nem kicsiny. — — Hát magácska szeret is ? Nem is tudtam, bizonynyára a kis Ida zavarta meg nyugalmát. — — Igen a kis Ida, csakhogy ezt a kis Idát Elzának hívják. — Elzának mi a manó! tán csak nem én. — De igenis Kegyed! Oh szeretett-imádott Elza kisasszony fogadja el mélyen érző szívemet s ajándékozza meg rabszolgáját viszontszeretetével, itt térdeimen esdeklem e kegyért, melytől létem és nem létem, boldogságom vagy boldogtalanságom függ. Hol tanulta maga mindezt kis Dezső . . . ? kiflijén fel hamar poros lesz a nadrágja ... különös- ha! ha! — Ne nevessen kérem Elza kisasszony, mert szívemet ezer darabra szaggatja szét, ne gúnyolja ki szívem legszentebb érzelmeit ... — Mama, mama! jőjön esak be. Ugy hát igy vagyunk, szívem érzelmei kigúnyolva, viszontszeretet helyett gyarmekes bánás módot aratva ... el eme helyről, hol minden csak lealáztatásomat juttatja eszembe, el eme helyről, mely boldogságom temetője .... könyörüljön. — — Jőjön csak kedves mama! Igen jöjön, gyönyörködjék leányának szivteleuségében, gyönyörködjék eme szívnélküli bábban ... de én ineg megyek, nehogy fájdalmam terhe alatt üszszeroskadjak . . . legyen boldog Elza kisasszony, s ne bánja meg soha, hogy a leghívebb szívet lábbal tiporta ... . — E szavakkal a kis Dezső elrohant, s csak más napra találták meg a halászok hűlt tetemeit a szőke Tiszában. Nekem is van egy kis sírom a temetőben s benne az én korán elhunyt barátom csontjai porlanak, ki az életet regényeiben tanulta ismerni s regényeinek alakjait utánozva halt meg. Itt találkozom néha egy magas női alakkal s míg én a sír keresztjére támaszkodva barátom sorsában a mai gyerekemberek sorsát elgondolom, nem egyszer hallom elröppeni ajkairól eme szavakat: „szegény kis Dezső." — Ssh. 1.