Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-11-19 / 21. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. november 19*2. 20. szám. Előfizetési dij: < Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: ."» hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttér petitsora 12 ir. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI és GAZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. \ A társadalom mételyei és szennyfoltjai. ii, A sátoros cigányokról méltányosan mondhatjuk, miszerint azok vallási- és egyéb tekintetekben is törvényen kivül állanak; mint kizárólag a munkás nép véres verejtékének gyümölcséből táplálkozók a társadalomnak valóságos mételyei, azoknak létezése szégyenletes szennyfolyt; — mert azon nemzet, melynek egy része még valóságot.

1 nomád életet visz, fél mezítelenül, természetes állapotban sátorok alatt él, tarthat-e igényt arra, hogy a civilizált nemzetek sorába számíttatik. — A sátoros cigányok hordája valóságos szennyfolt nemzetünk testén, s ezen visszás állapotnak minden kitelhető módoni megszüntetése annyival inkább kötelességünk, mivel szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, nagyon tévedne azon idegen, ki ezen körülmény alapján birálná meg nemzetünk civilizatióját, s Ítélete alig lenne igazságos. Állami szempontból sem tűrhető a sátoros cigányoknak ily törvényen kívüli állása, mert mig az országszerte ezerekre terjedő cigány sereg kizárólag a munkás nép véres verejtéke után él; a népet lopja, csalja, ámítja, a könnyen hivők között a babonaságot terjeszti, megpihenni de megállapodni sem bir a nélkül, hogy idegen vagyont ne bitoroljon; maga és marhája oly birtokon élődik, melytől más fizeti a terhes adót, s melynek élvezése a cigányokat épen nem illeti ; az állam irányában semmi terhet nem viselnek, nem adóznak, nem katonáskodnak, szóval, élősdi állatok a nemzet testén és oly métely, mely ha el nem távollíttatik, mindig mélyebbre hatol. Szóljunk-e azon valóban szomorú állapotról, mely a sátoros cigányok között vallási és erkölcsi tekintetben létezik? Ugy hiszszük, nem teszünk rosz szolgálatot, ha erről a fátyolt le nem vonjuk és csupán megérintjük azért, liogv a hatóság erre is kiterjeszsze figyelmét. Mondhatná valaki: ha felfedezzük a bajt, annak árny oldolait elsoroljuk, miért nem hozzuk javaslatba a baj orvoslásának, vagy megszüntetésének módozatát is? Ugv hiszszük, ez nagyon egyszerű és pedig homeopatheticus. — A sátoros cigány természeténél fogva csavargó, egy helyen nem maradhat, költözni szeret. — Tegye tehát a hatóság neki a költözködést oly terhessé, hogy abba végtére bele unjon, az reá nézve lehetetlenséggé váljék. E végből határozza el, de hajtassa is végre, hogy sátoros cigányok utasoknak tekintetvén, egy helyen három óránál tovább nem időzhetnek, s ezen pihenés alatt is lovaikat kiereszteni, legeltetni, sátort ütni, abban vagy azon kivül tüzelni tiltatik. Ha jól tudjuk, a szomszéd Vasmegye egészen kitiltotta területéről a cigányokat és épen ezért onnét ki is pusztultak, de hozzánk annál több költözött, különösen elárasztják a megyei székhely környékét, mert az itteni börtönben rendesen közülök néhány fogva van, kiknek kedvéért az egész atyafiság hetek szám itt tanváz, az utasokat meztelen purdék serege ostromolja alamizsnáért. És senkinek sem jut eszébe, irányukban a megyének ha nem is eléggé szigorú, de minden esetre létező végzését foganatba venni: a három nap leteltével őket a határból eltávolítani. Azért ujabban is állítjuk, hogy a sátoros cigányok létezése a nemzetre szennyfolyt, a munkás népre métely és veszedelem, annak vérőből él, annak vagyonát pusztítja, rabolja, mert hisz számos eset volt, — kivált nyári munka időben — mindőn csak a gyermekek és tehetetlen öregek maradhatnak a háznál, — hogy a cigányok sáska módra meglepvén egy falut, mig egy rész az otthon lévőket a szobában szóval tartja, az alatt a többiek minden megfoghatót zsákra raknak és elrabolnak. — Azért még egyszer is azon kérést intézzük a megye közönségéhez, találjon alkalmas és célravezető módra, hogy a sátoros cigányok a nemzetre szennyfolt és métely, a népségre valóságos csapás lenni megszűnjenek. Ha "másképen nem lehetséges, tiltsa ki őket a megye területéről, a tilalom ellen betolakodók nak° lovait, kocsiját kobozza el, toloncoltassa születési helyükre, szóval létezésüket tegye lehetetlenné. S ki talán felszóllalásiuikat, a baj orvoslására ajánlott módozatot tul szigorúnak vagy épen embertelennek tartja, ám telepítse a cigányokat saját birtokára, engedjen nekik szabad gazdálkodást, meglátjuk, meddig bir ja ki béketűrése. Megyei élet. A közigazgatási bizottság f. évi november hó 14 én tartott rendes ülése. A közigazgatási bizottság ülését Glavina Lajos főispán úr megnyitván bejelenti a bizottságnak, hogy a közigazgatási bizottsághoz a mnlgú föl dm ivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium által közgazdasági szakelőadóvá kinevezett Skublics Jenő úr a mai ülésén megjelenvén, helyét elfoglalta. A bízottság élénk^'éljenzéssel üdvözölte új tagját, kinek ismert jellem szilárdsága, a közügyek iránt mindig tanúsított buzgalma, és alapos műveltsége kezességet nyújtanak arra, hogy megyénk gazdasági érdekeinek képviselete a legjobb kezekbe tétetett le. A közhelyesléssel fogadott alispáni havi jelentés folytán felszólalt Csertón Károly bizottsági tag, felemlítve, hogy tapasztalás szerint, a koldulás a fennálló törvény és megyei szabályrendelet dacára is nagyban űzetik, s különösen vásárok alkalniável lépten-nyomon találkozhatni szekeres koldusokkal, s az utcák szegletein fetrengő nyomorékokkal. A bizottság ezen felszólalás folytán elrendeli, hogy a koldulás megszüntetése tárgyában fennálló megyei szabályrendelet megyeszerte ujolag kihirdettessék s a Párisi apróságok. (Vége) Itt van még Soufflot, a Pautheon tervének csinálója és részben felépítője. Van még I. Napoleou alatt ide temetett 23 senator, tábornok, apát. Látható a Pantheonnak 2'5 méter magas Soufflot által készített gypszmintája; Soufflot ezt mutatá be a királynak, mielőtt az építkezésbe kezdett, illetőleg a pályázók által bemutatott tervek köztü ez nyerte meg a király tetszését. Mielőtt a sirboltot odahagynók, egy a fal által kéÍ

H'zett félkör központjába állít bennünket az őr és küöuféle eszközökkel mutatja be a viszhangot. Többek között egy üres, felül posztóval bevont faládára üt, mely kétszeres viszhangot ád egy ágyúgolyó hangjáig erősödve. E sírboltok, illetőleg maga a templom katonailag jól niegerősithetők. 1870 71-ben a „Défense national" (Honvédelmi tanács) elrendelte, hogy a Pantheon cryptái a tüzérség rendelkezésére bocsájtatnak, az istentisztelet a templomban egy időre felfíiggesztetik. Ekkor a sírboltok megteltek puskaporral, ágyúgolyókkal, az ablakok befalaztattak és minden védelmi állapotba helyeztetett. Kívülről pedig elkezdték a poroszok bombázni. Azonban a porosznál is többet ártottak a communisták, kik a Pantheon kupolája alatt tárták gyűléseiket. Elhatározták, hogy az egész épületet légbe röpítik. Azonban jobban sajnálták saját bőrüket, mint ily hőstett elkövetésére vállalkoztak volna és igy időt engedtek az ostromlóknak, kik e monumentális épületet megmentették. Azóta a templomot kijavították. Jelenleg szobrokkal és festményekkel díszítik és egy nemzeti Pantheon alakítására előkészítik. Ne feledkezzünk meg azonban Franciaországnak Párisban levő legnagyobb halottjáról I. Nagy Napóleonról. A rokkantak egyházának kupolája alatt fekszik egy felül nyílt 6 méter mély 11 méter átmérővel Kiró kryptában. Ennek közepén van a nagy, finnlandi, vörös 1350 mázsa nehéz egy darab homokkőből faragott koporsó, benne üveg koporsóban a császár. Lemenni nagyon ritkán lehet, hanem felül láthatni kényelmesen. Körülötte vannak az elfoglalt osztrák és orosz zászlók. Volt vagy 2000 darab, azonban az egyesültek előnyomulása alkalmával Clarké akkori hadügyminiszter parancsára 1814. március 30-án elégették, hogy az egyesültek kezébe ne kerüljenek; csak a nevezetesebbeket ásták el. Azon kardot is, melyet Napoleon 1800-ban nagy Frigyes sírjáról Potsdamból elhozott, ez alkalommal darabokra törték. A krypta bejárás felett olvasható a császár végrendeletének kivonata: Je désire, que mes cendres reposent sur les bords de la Seine, au milieu de ce peuple francais, que j'ai tant aiiné. (Kívánom, hogy Szajna partján nyugodjanak hamvaim az általam elannyira szeretett francia nép között.) Nem kevésbbé érdekesek még Párísnak catacombái. Ennek megtekintésére a Szajna Préfet egv évben csak négyszer ád engedélyt; igy e hó 7-én volt alkalmam azokat láthatni. Voltunk vagy 200-an, mindegyikünk kezében gyertya vagy fáklya. Miután engedélyeinket átnézték, rendőrök vezetése alatt lementünk ember szélességű és ember magasságú szük csigalépcsőn. A századik lépcső után a lépcső megszűnt de azért még mindig lejtős, nedves szűk folyosóban haladtunk zajtalanul egymás után mindeniknek kezében a sápadt világot árasztó fáklya. Jobbra balra tőlünk különféle folyosók ágaztak el, melyek távolabb helyekre vezettek. Mindenütt oda volt írva az utca neve, mely velünk parallel megy. Különben elgondolható, hogy nedves és igen hűvös van alul e catacombákban. Ezek egykori kőfejtők voltak, melyek már a rómaiak idejében kiaknáztattak és majd egész Páris alatt terjednek el 70 bejárással. Midőn 1784-ben némely utca sülyedui kezdett, a kormány óvintézkedéseket tett a rettenetes veszély kikeni lésére, mely bekövezett volna a canalisatio, gázcsövezés stb. által, a melyek mindinkább nagyiták és kiterjeszték a Páris alatti hálózatot. Azért a veszélyeztetett helyeken oszlopokat és vastag falakat emeltek, továbbá megparancsolta a kormány, hogy a megtelt temetők csontjait ide hozzák. Ezeket azután ott felhalmozták és 1786'óta katacombáknak nevezték cl ezen helyet. A forradalom, de különösen a rémuralom alatt számtalan holttest dobatott ide, melyek majd inegtölték e helyeket és képzelhető, mily ártalmas kigőzölgéseket terjesztének. 1810ben ismét elkezdték rendezni a földalatti várost, a koponyákat és csontokat szépen felhalmozták, szelelő lyukakat fúrtak, a páráknak lefolyására csatornákat készítettek, feliratokat csináltak és jelenleg az egész nagyon tiszta. Negyed órai menés után egy kapuhoz értünk, melyre rá volt írva: Menioriae majorum. Beléptem és eljutottam az igazi katacombákba. Három sor csont, egv sor fogaikat ránk vicsorító koponya, ismét csont, ismét koponya képeztek utcákat. Majd különféle kereszt, kör, szív alakba voltak összehelyezve a koponyák; egy kápolna is van csinálva ily koponyákból, oltárok stb. Nagyon szép rend van itt, hanem mégis oly különös érzés és hideg borzadály fogott el az itt lent láttotakon. Egyik kanyarulatnál egy kiálló koponyába ütköztem, majd hogy ki nem löktem, akkor lettem volna ám csak megrémülve. A társaság haladt tovább a koponyák között; jobbra balra különféle feliratok voltak, jelezvén idehozataluk idejét és körülményét. Combat au chateau des Thuileiriés, le 10 Aoust 1792 — Combats de la Placc de Gréve, de l'Hotel de Briénne et de la Rue Meslée, Les 28 et 29 Aoust 1798, — Faubourg Saint-Antoine, Le 28 Aoust 1789. Majd egy kereszt köré helyezett koponyák a kereszten. D. M. II. et III. SEPTMBlí MDCCXC1I.