Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-11-05 / 19. szám

és a humanismus érdekében kérjük is a megye végzésének, a törvény rendeletének kérlelhetet­len végrehajtását szíveskedjék eszközölni. A társadalomra nem kevésbbé káros és szé­gyeníti'!, ugyanazért mételynek és szennyfoltnak mondható az országban szerte szét barangoló, lehetne mondani vallási és más tekintetekben is törvényen kivül álló csoportja a sátoros ci­gányoknak ; de ezekről, ugy a társadalom egyéb parasytairól a jövő számban. — Utcáink szabályozása. Zala-Egerszeg, 1882. okt. 27. Ép négy hóval ezelőtt azaz junius hó 27-én tar­tott városi képviselő testületi gyűlés elé lett terjesztve az ápril hó 29-iki képviselő testületi ülés határozatából kiküldött bizottság elaboratiuna az utcák szabályozása, valamint a városi közmunka célszerű beosztása tárgyában. Hogy a kiküldött bizottság helyesen fogta fel fel­adatát, kiküldetésében lelkiismeretes pontossággal járt el, figyelmét a legcsekélyebb hiányra is reá irányozá: azt legjobban felismerhetjük, ha az általa javaslatba hozott és 19. pontban elősorolt újításokat egész terje­delmükben közöljük: 1.) Hogy az utcákon az árkokban levő megrom­lott viznek lefolyása legyen: az úgynevezett vizsla pa­tak a kis malomtól kezdve végig kitisztogatandó és medre kiárkolandó. — 2.) A cigány utcában Deutsch Manó és Sehup­fenhauer Frigyes háztelek közt a vizslahidi patak hid­jáig vezető nyilt csatorna újra felárkolandó, padlókkal befedendő, hogy ezen köz kocsi- közlekedésre alkalmas legyen. E végből a vizslapatakon átvezető itteni híd is kiszélesbítendő. 3.) Az újvárosban levő híd mivel keskeny, más részt meg túlságos magassága folytán a közlekedésre alkalmatlan: egy rézsút vezető és beboltozott áteresz által helyettesítendő, továbbá az utca olykép szabályo­zandó, hogy az árkok két oldalról, és pedig a Neumann­féle háztól lefelé, a Vöczköndy háztól felfelé az utca közép hidjáig a fent érintett áteresznek vezettetnének. Ami ezen utca felső részét illeti, a Szekeres Antal-féle ház sarkától a viz a kis temető utcai Ilid alatt vezette­tik át. Mivel azonban ezen vízfolyásnak esése nincs s igy a víz legtöbbnyire ott megáll, sőt gyakran vissza­foly: az • . alatt ide mellékelt vázlatrajz szerint téglából készített és beboltozott áteresz építendő, mely által a kis temető utcai mocsár és posványos vizeknek leesa­polása is eszközöltetnék. Továbbá ezen áteresz létesíté­sévél a nagy temető utcából jövő viz a kis temető ut­cai sáncokba, innen pedig az újvárosi közép hídon át a vizslapatakba lenne levezethető. 4.) Az uri utcában Fischer Éliás által már 1879. évben megkezdett csatornázás a Szalmay József­féle házig, ahol a főcsatorna aknája van, folytatandó s a Páslek József-féle házból kifolyó viz az utcán keresz­tül áteresz által átvezetendő. Hogy az iskola és temető utcával szemközt levő kertek posványos vizei eltávolít­tassanak, az említett két utca közt tervezet új utca mielőbb megnyitandó. — 5.) A major utcában levő sáncok mélyebbre kitisztogatandók és a sáncokra rakott fák eltávolítandók. (j.) A kert utca mindenekelőtt gus-fenyő ággal feltöltendő és a Böröndy István-féle ház előtt felszedett híd, — mely miatt az utca járhatatlan, újra rézsút csinálandó és pedig néhány öllel távolabb. 7.) A körmendi utcából a Nagy Károly háza mellett elágazott névtelen utcában a magány csatorna kijavítandó, hogy igy az említett ház udvarából kifolyó viz a két szomszédnak kárt ne okozzon. 8.) A nagy-csapó utca Boschán József és Schűtz Sándor-féle házaktól kezdve végig kellő vízesés mellett kisáncolandó s a gödrök gús-fenvő ággal feltől tendők. — E két első temetőben, de különösen a Pére Lachaise­ben vannak tehát földi maradványai az egykor ha­talmas és nagy embereknek. A kik egykor gyűlölve és szeretve voltak, gyűlölték vagy szerették egymást, mind egymás mellett feküsznek és megszűntek gyarló emberi tulajdonságok táplálói lenni. Egy temető magában véve mindig tiszteletreméltó, sőt félelmetes. A halottakat tisz­telni szoktuk, tisztelik őket Párisban is. Csak meg kell nézni a számukra épített nagyszerű temetőt, mely olyan, mint egy erdőbe helyezett antique város. Azon kivül ha az utcán elvonul egy temetés, mindenki, a ki csak arra megy, leveszi kalapját. Nem csak magányos, de közszolgálatot tevő ember is többé kevésbbé megteszi ezt. A Pére Lachaise impozáns és első tekintetre bámu­latos, mintha az ember egy palota udvarába menne. Párisnak majdnem legmagasabb helyén fekszik, magas fallal van bekerítve. Minél jobban bele megy az ember a temetőbe, a talaj annál jobban emelkedik, a kápolná­nál mindenünnen emelkedve eléri a legmagasabb pontot. Miért is a falon túl magaslik és mint egy vár, ugy néz ki. Egy nagy kapu vezet be, mely a szent írásból vett különféle alkalmi mondásokkal van tele írva, különféle díszítések között. Azonkívül olvasható még a köztársa­ság három jelszava: „Libcrté— Egalité — Fraternité," mely egész az unalomig mindenütt olvasható minden templomon, iskolán, középületen, hirdetésen, állam által kiadott könyveken, csomagokon, ítéleteken. Maga a te­mető pedig, mint mondám, egy nagyszerű városhoz ha­sonlít, melynek házai erdőbe virágok közé, fák alá van­nak építve. A fák szomorúan lehajló ágai, a virágok természetes koszorúi között vannak a kápolnák, mauso­leumok, szobrok, lobrok változatos nagyságban, alakban és kiterjedésben, kőből és márványból. Az egész temető utcák szerint van rendezve és minden sírra utca és szám szerint rá lehet menni. Mert valóban ezen utak utcákat képeznek, a mint oldalaikon felemelkednek e szép em­9.) A k i s - c s a p ó utcában a Braunstein-féle | házból jövő mellék csatorna behányandó s a sánc kellő mélységre kitisztogatandó s ezáltal az álló viz leeresztetik. 10.) A vár melléki utcában az árkokat részint 1 újra kell ásatni, részint tisztogattatni. Egyúttal az itt 1879. évben nyitott új utcán új sánc nyitandó és ott, hol a hidak és ereszek magasan kiáltanak, gús-fenyővel és földdel feltöltendő. Végül a vármelléki téren lerakott épület fa úgy közlekedési, mint tüzrendőri tekintetből eltávolítandó. 11.) A templom aljai utcában Házas Sándor udvarán átvezető árkok, valamint Krosetz János ház előtti kert környéke is szabályozandó, kitisztogatandó s az állott viz leeresztésére alkalmassá teendő. Továbbá Czechtinszkyné háza udvarán betemetett árok a viz le­vezetése végett újból megnyitandó. 12.) A templom mögötti téren a sánc tiszto­gatandó s a kuttól kezdve a házak mellett begyepese­dett oldal befásítandó. 13.) A pap-kert alatt levő mocsár sáncolás által levezetendő, Sanits Mihály háza előtt pedig áteresz állítandó. 14.) A két rózsa utca rendezendő, a viz lefo­lyásának medence hagyandó, Rosenberger Sándor és Fischer László házaikból a viznek kieresztése betiltandó. 15.) A Deák Ferenc sétány alatti utcában Dr. Gráner Mihály és Rosenthál Ignác-féle házak átel­lenében levő rozzant híd eltávolítandó és helyébe szé­lesebb rézsút híd állítandó; továbbá a Hérics-féle (jelen­leg takarékpénztáré) ház előtti magas part, tekintettel arra, hogy téli fagyások alkalmával járhatatlan, vizöm­léseknél pedig a Tretter-féle házat rongálja, lejebb ásan­dó és az utcával egyenes színvonalba hozandó, minthogy arra több városi képviselő gyűlési határozat is lett hozva. 10.) A csácsi utcában Sipos János háza előtti nagy mennyiségű épiiletfa eltávolítandó, az árok kitisz­togatandó. 17.) A pap utca feltöltendő, az árkok kitiszto­gatandók. 18.) A telek utcában a Hetényi Ferenc-féle ház előtt betöltött sánc megnyitandó és tisztogatandó. A háztulajdonosok kötelezendők, hogy a vizet ne az utcára, hanem az arra szolgáló vízvezetékbe bocsássák, vala­mint Szígethy Antal udvarán át vezetett sánc késedelem nélkül kitisztogatandó. — Végre 19.) Minthogy a régi utcai felírások hiányosak, sőt a városnak több oly utcája is van, melyek el sincse­nek nevezve, a bizottság véleményezi, hogy nemcsak a főutcák, hanem a legkisebb mellék utcák is névvel lát­tassanak el s az utcák neveit feltüntető táblák alkal­maztassanak. A felsorolt munkálatok kellő keresztül vitelére szükséges munkaerő Martinkovics Lajos utbiztos által a •//• alatt mellékelt összeállítási tervezet szerint lenne keresztül vihető s az 1871. évi XVIII. t. c. 8. feje­zet 122 §-a értelmében elrendelni javasoltatik. A képviselő testület áthatva azon tudattal, hogy a felsorolt hiányok orvoslását mind egészségügyi szem­pontból, mind a köztisztaságot tekintve a város jól fel­fogott érdeke hangosan követeli, a benyújtott s fentebb elősorolt tervezetre nézve a következő határozatot hozta: A kiküldött bizottság jelentésében elősorolt hiányok pótlása- és helyreállítására szolgáló javaslatok egész ter­jedelemben elfogadtatván, városbíró úr utasíttat ik, hogy a let/szükségesebb teendőket azonnal foganatosíttassa; ami pedig a javaslatba hozott csatornázás folytatását illeti, a képviselő testület által hozott és a megye törvényhatósági bizottsága áltat jóváhagyott végzésben körülirtak szerinti keresztül vitelével akként bizatik meg, hogy a szükséglendő anyagokat, értve téglát és fát, a város részéről ingyen szolgáltassa, ki, a munkabér pedig az illető tulajdonosok által lesz megtérítendő. A képviselő testületnek kétségkívül a város jól felfogott érdeke lebegett szeme előtt, midőn mind a vá­ros tisztasága, mind a közegészségügy érdekében a ki­küldött bizottság által beadott javaslatot egész terjedel­mében magáév á tette. lékkövek. Magasabbak lévén, mint az ember és sűrűen lévén építve, az egész temetőt áttekinteni nem engedik. Azt be kell járni egészen, ha ismerni akarja az ember, a mire ti—7 óra szükséges. Itt porladnak Franciaország egykor hatalmas, eszes és gazdag embereinek hamvai, azon emberek földi maradványai, kiknek szelleme által befolyásolt erő és energia megváltóztatá a világ né­zetet és szokásokat, befolyásolta a történelmet. Ez em­berek felszabaditák magokat, helyette leigázták és ha­talmok alá hajtották az elemeket, szolgájukká tevék a tudományt, természetet és mind ennek koronájául költő­ket támasztottak maguk közül, kik megénekelték az emberi szellemet akkor, midőn bizonyosan nem gondol­ták, hogy egykor ide kerülnek. A temető méltó lakó­saihoz, mert valóban soha sem hittem, hogy ily gyászos helyet, hova természetesen fény és pompa és csillogás nem való, hol egyszerűségnek kell uralkodni, hogy az ily helyet ilyen széppé lehessen tenni. Ha úgy vízszin­tesen nézhetne az ember, nem hinné, hogy e fák alatt sírok vaunak. Legnagyobb részt természetesen keresz­tények vannak benne, továbbá zsidók saját kívánságuk­ra elkülönített helyen, azonkívül a mohamedánok is kü­lönös fallal bekerített hozzáférhetlen temetővel bírnak. A két elsőt megnézhetni. Természetesen mindkettő egyenlően tiszta, méltóságos és meglepő, mert akár ke­resztények, akár zsidók, akár pogányok legyünk, a hol­takat tiszteljük; mert két dolog van, a uiiben szegény és gazdag, okos és bolond, istenfélő és gazember, óhitű, újhitű keresztény, nem keresztény megegyez, két kér­désre bizonyos határig mindenik megfelelhet saját állás­pontja, hite és felfogása szerint: unde et quo? Szület­tünk és megfogunk halni: Omnes eodem eogimur omnium Versatur urna serius otius Sors exitura et nos in acternnm Exilium impositurae cymbae. Horatius Carm. Liber III. Ud. 3. verset olvasám egy sirkövün nem sokára, a Sajnos azonban, hogy nálunk az üdvös és célirá­nyos határozatokat meghozzák s nyomban sokszor lel­kesülésünknek az intéző körök irányában kifejezést is szoktunk adni : azonban a határozat foganatosítása gyak­ran elodáztatik. Igy vagyunk jelen képviselő testü­leti határozattal is. Négy hó mult el azóta, anélkül, hogy ez ügyben legkevesebb is történt volna. Valóban óhajtanók tudni, mikor lesz ezen határo­zat foganatosítva, vagy ennek is az a fatuma, hogy csak a papiroson figurái ?! — Arany János emlékünnepély Bécsben. — Kredeti tudósítás. — Bécs, 1882. nov. 1. Tegnap este a „Bécsi magyar öuképző-, társalgó­és segély-egylet" egyleti helyiségében tartottuk meg a reánk nézve gyászos ünnepélyt. Csak rövid idővel ez­előtt voltunk együtt, — okt. 15-én, — hogy nagynevű Petőfi Sándorunk szobrának leleplezési napján mi is le­rójuk a kegyelet adóját. Mily jó kedvben' voltunk ak­kor, és most mily lehaugoltság uralkodott! Aki mindkét estélyen jelen volt, csak az vehette észre a valóban feltüuő ellentétet! Akkor dicsőitettük Petőfi nevét, feltüutettük, mint hazánk prófétáját; — lelkesültünk. Tegnap: gyász volt sebzett szivünkben, mert hazánk legnagyobb költőinek egyike megszűnt élni, a lant húrja megszakadt, az ajk elnémult, a kéz megmerevült . . . ! Hekscli Sándor Ferenc elnök, megnyitotta az es­télyi, üdvözölte a jelenlevő tagokat, a bécsi magyar akadémia kör küldöttségét és Nyitrai Emilt, mint a newyorki magyar egylet képviselőjét, — ki hosszú tá­vollét után haza megy látogatóba s jelenleg Bécsben tartózkodik. Elnök rövid, de magvas szavakkal ecsetelte a mai estély célját; azután felhívta Tábori Róbert tanárt és hírlapírót, hogy Arany János emlékére tartsa meg az előadást. Tábori meleg szavakban emlékezett meg nagy költőnkről; megkapó vonásokkal ecsetelte azon kipótol­hatlan veszteséget, mely gyászos elhunytával hazánkat érte. Az életrajzi adatokat, — mint melyek e lapok liasábain tüzetesen ismertetve valának, mellőzve, a hallgató közönség figyelmét teljesen lebilincselő emlék­beszéd bevezető részét közöljük szóról szóra: „Csillag hullott le az égről, - mondja előadó — a legnagyobb magyar költő megszűnt lenni ! A század szeme könybe borult veszteségünk felett. Nemzedék után nemzedék enyészik el, az emberiség fáján a tavaszi kivirulást felváltja majd a tél hervadása és a télre ismét bekövetkezik a tavasz, de a mi fájdal­munknak nem lesz enyhülése, a mi sebünknek nem lesz gyógyulása. A haza géniusza megfordította világító fáklyáját. Zokogva repked bércen, rónán tul. Erdők sűrűjében, folyamok mentében viszhangzik jajszava „Nincs a teremtésben vesztes, csak én Nincs árva más, csak az én gyermekein." A hon árván maradt gyermeke, a magyar költé­szet, gyászba öltözött. Fátyol borítja a lantot jobbjában, roncsoltan csüng le az elszakadt húr, eltörve az édes­deden zengő koboz.. Az aurea aetas, az arany kor leg­nagyobb képviselője meghalt. És eljön a vaskorszak. Eldurvul az érzés; nincs többé, ki szelídségre tanítsa az erkölcsöt. A lelkesülés megtört szárnynyal zuhan alá; nincs többé, ki ihletet kölcsönözne röptének. A honszeretet őrangyala hallgat; nincs többé, ki bűvös dalt adna ajkira. A magyar hu­mor bánatkarjaiba dől; nincs többé, ki vígságra han­golja a kedély húrjait! Meghalt Arany János, meghalt a magyar nem­zet legnagyobb költője! mint beléptem e csendes helyre. Többé kevésbbé kiszí­nezve vagy egyszerűsítve már a régiek hitték a lélek halhatatlanságát. A régi aegyptomiak azt hitték, hogy a léleknek csak akkor lesz jó dolga, csak akkor éri el a főboldogságot, ha a földön hátra hagyott test épségben marad. Azért holtjaikat bebalzsamozták és késziték a múmiákat — nekünk, hogy tudományos célokra felhasz­náljuk, rá sem gondolva, hagy e száraz tárgyban valaha lélek lakozott. Mi azt mondjuk, hogy a mint a lélek elszáll, elporlik a test és vegyi elemek maradnak, sem­mit sem ér. Ebből kiindulva a régi rómaiak példájára némelyek egészségi szempontból is a holttestek elégeté­sét tartják behozandónak. A temetkezési mód tehát nem egyenlő, de az ok, a mi miatt az történik és a miért ini a halottak iránt tisztelettel viseltetünk, az mindig ugyanaz, A St. denisi királyi sírboltba helyezett testek oly alkatrészekből állanak, mint fossa communiákban levő csontok és egymás mellé téve két csontvázat, a királyét a koldusétól nem lehet megkülönböztetni. Kar­thago népéből és Babvlon kincseiből, az apostolok csu­dáiból és tetteiből nagy emberekről a mi fennmaradt az az emlék. És mi soha sem a testert, hanem a test­ben lakozott lélek és élet emlékeért tiszteljük a holta­kat, a kegyelet azért építé e várost a holtaknak. Ma­rathon mezejére ép úgy illett az emlékkő, habár nem temettettek volna is oda az elesett hősök, mint illik az Széchényink avagy Deákunk holtteste fölé. St. denisi királyi sirtboltból a foradalom hősei sok holttestet ki­hánytak, az emlékkövet ott hagyák, Voltaire hamvait a Panthéonból ismeretlen parancsra ismeretlen kezek a cloakákba hányták, 5 év múlva jöttek rá, de azért még is oly benyomásokat tőn az őt tisztelőre az ott maradt koporsó, mintha ő benn lenne. Mert mindez történik „Memoriae niaioruui!" (Folyt, következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents