Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-10-22 / 17. szám

Néhány szó a madarak vándorlásáról, Van egy könyv tisztelt olvasóm, mely úgy a laikus — mint a tudós — előtt nyitva áll, a melyben mindenki lapozgathat, ós a melyből mindenki tanulhat. E könyvet a természet könyvének nevezik. Itt sok érdekes jelenség észlelhető, ebben gyökeredzik minden életböleseségiink s ugyancsak ebben vannak elrejtve azon természeti okok és titkok, melyekről a bölcs Sokrates azt állítá, hogy leleplezlietlenek. Jelen sorokkal egy érdekes tüneményről akarunk megemlékezni, s megkísértjük a tisztelt olvasó közönség előtt kifejteni azon elveket és nézeteket, melyek a madarak vándorlásának okai körül csoportosulnak. A fájdalmas érzet egy neme fog el bennünket, midőn látjuk a nyár kimultával a kedves madársereg távoztát, midőn szállni látjuk a hajlékunkat vidámító fecskéket, a búcsúszavukat hallató darvakat. Önkénytelenül kérdezzük ilyenkor önmagunkat, vájjon miért távoznak el, hova költöznek, s minő titkos erő vezeti őket e vándorlásukban? E titkos jelenség már a legrégibb időben lekötötte az emberiség figyelmét; iparkodtak a tüneménynek okát kideríteni, felállítottak — a valószínűséget is alig megközelítő — hypothesiseket, de a természet tudományokban való járatlanság lehetetlenné tette az ok kiflirkészését. Volt idő, midőn a madarak vándorlását egészen kétségbe vonták és ezek téli eltűnésének okául nevetségesnél-nevetségesebb magyarázatokkal álltak elő. Egy nagv része a tudósoknak azt állítá, hogy pl. a fecskék télen a föld alá bújnak, ott dermedt állapotban maradnak egész a tavasz eljöttéig. Látszik e feltevésből, e téves magyarázatból, hogy régi tudósaink nem ismerték jól a madárvilág szervezetét; mert ennek tudatában lehetetlen lett volna ily badarsággal fellépniök. — Maga a hires svéd tudós Linné is ezen balvéleményének ád kifejezést egyik művében. — Voltak tudósok, kik elismerték a madarak vándorlását, de hogy miért mennek el és hova vándorolnak tulaj donképen, arról fogalmuk sem volt; ők a holdat tekintették a madarak téli lakhelyéül, négy hónapot tételeztek fel az oda vándorlásra. Voltak e korban egyesek, kik előtt e nézet hihetetlennek tinit fel és akik ily kérdésekkel mutatták ki e nézet tarhatatlanságát: miből táplálkoznak a madarak a holdban és hol pihennek meg e négy havi vándorlás alatt? A tudós urak, kik maguk is kételkedtek véleményük helyességén, e kérdésekre azt felelték, hogy valamint a tengerben vannak egyes — általunk nem ismert, kiemelkedő sziklák: úgy a föld és hold között is lehetnek apró pihenő helyül szolgáló égi testecsaz említett Miss B. Authany-é, valamint a Chicagóban megjelenő Livermore Marié és Salker Marié által kiadott „The agitator". S legtovább megy socialisticus kő vetehnényeiben az ugyan csak itt megjelenő „The Chicagaon", a mely az ismeretes orosz agitator Bakunin nézeteit képviseli - és egyszerűen a házasságot akarja eltörülni. Ezek mellett a női angol újságok mellett rövid idő óta megjelent New-Yorkban egy német is, a már említett „Uj idő", a melyet egy női és férfi bizottság szerkeszt. Ez is angol collegáiné mellé sorakozik, az emberijog s az általános szavazatjog alapján a nők teljes egyen jogosítását követeli. És követeli ezen egyenjogúságot, mint egv terjedelmes cikke „A nő kérdés" kifejti, nem csak a miatt, „mert a nő szintén emberi észszel biró lény", hanem mert az, mint jósolja „csak egy eszköz az uj időkben, a művelt nemzetek állami és erkölcsi életében, a hatványozott haladás mezején." Az „Uj idő" készül a női teljes egyenjogúsítás szükségességét és jogosságát történeti, jogi és lélektani szempontokból kimutatni, és e bizonyítás John Stuart Mill „The Subjeetion of Women" ciniű munkája után annyival lesz könnyebb, amennyiben ez már kürülbelől mindent tartalmaz, amit ezen társadalmi kérdés mellett, vagy ellene felhozni lehetne. Mi magunk részéről csak a puszta tények felsorolására szorítkoztunk s szives olvasónőink előtt lehetőleg hű képét akartuk adni amaz állapotoknak, melyek az amerikai nővilág körében fenforognak. c6c/';/c után. Ha szemeidbe tekintek Búbánat im messze tűnnek, S eperajkad ha csókolom Elmúlik minden fajdalom. Ha hó kebledre borulok Egi mámor engem elfog, Es ha mondod: oh szeressen, — Zokognom kell keservesen! . kék. Ilogv a holdban miből táplálkoznak? erre egyszerűen azt felelték, hogy a hold körül lehetséges egv oly légnemet képzelni, melyben a madárvilág minden tápláló anyagot mellőzhet, íme t. olvasóm meg van a magyarázat. Egy középkori képtelenség, milyent a tudománynak bármely más ágában is tapasztalhatunk. A' mily nevetségesnek és lehetetlennek látszik a tünemény okának ily megfejtése; ép oly hitelességre talált az a középkorban és a jelenkor elején is. Egv angol állatbuvár Bay igyekezett a téves felfogásról korát meggyőzni és egyik művében éjien ennek cáfolatával foglalkozik. Az ujabb kor sok természet búvára átsiklik e kérdés felett; a vándorlást és okait, ép úgy, mint az állatok életének sok más tüneményét a vakösztönnek tulajdonítják, nem gondolva meg, hogv az állatoktól az öntudatot, szabad akarat- 1 ból eredő cselekvési képességet megtagadva, a vak ösztönnek végre is annyit, sőt többet is kell, hogy tulajdonítsanak, mint az öntudatos szellemnek s ekként az állatokat mozgó gépekké akarva törpíteni, bizonyos tekintetben ember feletti erővel ruházzák fel — nem csak kimagyarázhatlan tulajdonokkal ajándékozva meg azokat, hanem mintegy a természeti törvényeken kivlil helyezve, vagy azokon felül emelve. Ha a vakösztön mellett megállapodnánk és a madarak vándorlásának okául ezt elismernők, ugv nem tettünk volna egyebet, mint egy ismeretlen tüneményt egy még kevésbbé ismert okkal hoztunk volna kapcsolatba; mert hát e fogalommal: vakösztön sem vagyunk tisztában. Legyen ez az ész és az értelem egy helyettesítője ; de mint ilyet sem tekinthetjük a tárgyalt tünemény egyedüli okának már csak azért sem, mert az ösztön szó lényegével nem vagyunk tisztában. Ha végig tekintünk az ösztön fogalmat értelmezni kivánó tudósok egész során, Pythagoráson, Platón stb. kezdve egész Dárvinig; ha elemezzük azon különböző nézeteket, melyeket ők képviselnek: azt tapasztaljuk, hogy ők az ösztönnek három egymással ki nem egyeztethető magyarázatát adták. A régiek hajlandók voltak az észt és ösztönt egyesítve, abban semmi külömbséget el nem ismerni. Velük ellentétben Des Cartes, Buffon, Lamark s mások nézete szerint az állatok gépek, a melyeknél a cselekvés külső behatások eredménye, vagyis minden cselekedetök okozatja a külső behatás által előidézett oknak. Baro Cuvier egy Orang utangot leirva oda nyilatkozik, hogy az ösztön oly fogalmakból veszi eredetét, melyek nem érzésből származnak, hanem a melyek az agyban fogamzanak. Látjuk tisztelt olvasóm, állatbuvárjaink legjelesbbjei mily különbözőkép értelmezték az ösztön fogalmat s ez a sokféle definitió csak arra mutat, hogy maguk sem voltak azzal tisztában. Bekezdették látni tudósaink azt, hogy az ösztön egy maga nem lehet a tünemény indító oka, más — ennél sokkal is hathatósabb—okoknak kell közreműködni. Keresték sokan ez okokat, de eleinte azokat kimagyarázhatatlanoknak tartották. Az öreg Brelmi és még sok jeles állatbuvár az előérzet egy bizonyos nemének tulajdonították a madarak vándorlását, ez előérzet azonban szintén egy ismeretlen feltevés, mely csak visszavezetne az ösztön szó kimagyarázhatlan fogalmához. Sokan a táplálék hiányt ismerték el főoknak, de ha meggondoljuk azon körülményt, hogv a legtöbb madár akkor hagy el bennünket, mikor a táplálék hiányról még szó sincs, akkor beláthatjuk, hogy ez a feltevés is a téves nézetek sorába tartozik. Voltak tudósok, kik — mintegy odavetve — az égalji sajátságokban vélték az okot feltalálni, de ezzel nem sokat látszottak törődni s nem is foglalkoztak ezzel behatóbban; pedig épen az égalji sajátságok azok, melyekre a madarak vándorlásának rejtélyes oka visszavezethető. Ugyanis a madártest akként van szervezve, hogy a lég azt át- meg átjárja; a beszívott lég a tüdőből számos nyíláson át szétárad a hasban levő hártyás tömlőkbe, a kötszövetbe, sőt a csontvázba, és a nagyobb, vagyis az evező tollak száraiba is, szóval a lég testükön egészen átszűrődik, minek természetes következménye, hogy az úgynevezett égalji viszonyok, minő a hő, világosság, villanyosság, szükségkép sokkal nagyobb hatást gyakorolnak reájuk, mint bárminő más osztályhoz tartozó állatra. Ezeken kivlil tollaik mineműségénél fogva nagy hatást gyakorol reájuk a nedvesség. Ugyanis a tollak szaru állományú testek, melyeknek szára a nyirok behatása folytán földuzzad; ámde sok tollazat Unom véredényekkel is hir, melyek a szár felduzzadása következtében megfeszülnek, mi által a vérkeringésben változás idéztetik elő, mely változás kellemetlen érzetet kelt a különben is ingerlékeny idegzetű madárra. A mint a nyári meleg napok észrevétlenül átmennek az őszi hidegebb napokra, a madár test rendkivüli érzékenységénél fogva azt azonnal megérzi. Ilyenkor a vándormadarak nyugtalankodni kezdenek, izgatottak lesznek. Azok, kik a vakösztönben vélik a tünemény okát fellelni, — leghathatósabb érvül azt hozzák fel, hogy a kalitkába zárt madarak a vándorlás idején a vakösztönnél fogva izgatottak lesznek, pedig egy csekély utángondolás csakhamar meggyőz bennünket arról, hogy a kalitkába zárt madár épugy megérzi a légmérsék változékonyságát, mint a szabadban röpködő. E mellett bizonyít azon körülmény is, hogy a hidegebb évszak beálltával megszűnik a kalitkába zárt madarak nyugtalansága, minek oka egyszerűen az, hogy a hideg ellen ajtót, ablakot gondosan becsukunk, ekként kevesebb külső lég hatol be szobáinkba s az is azonnal magasabb hőfokot nyervén a fűtés által, nem gyakorolhat többé észrevehető hatást a madárra, míg éjjel rendszerint azért nyugtalanabbak, mert ilyenkor a hőfok alábbszállása következtében szobáink hidegebbek. M a m á elfogadott t é n y, hogy a madarak elköltözésének oka a hőmérséklet változásában gyökeredzik. E mellett bizonyít még azon körülmény is, hogy azon madarak, melyek legkorábban távoznak tőlünk — tehát még jóval az ősz megjötte előtt — azok a legkésőbben érkeznek hozzánk. Még zöld a mező, nvilnak a virágok, melegen süt a nap s már kezdetét veszi a madarak vándorlása. A kőfali fülleng kezdi meg a sort augusztus elején, követik a kakuk, az aranybegy s igy tovább. Alig távoznak ezek tőlünk, s helyüket már az északról jövők foglalják el. Ez utóbbiakat is a légmérsék változása űzi el rendes tartózkodási helyükről, csakhogy ezek a távol észak zordon tele elől menekülve már nálunk oly égaljra találnak, mely természetüknek megfelelő s igy itt ütik fel téli tanyájukat. Végre a t. olvasó azt kérdezhetné, hogy miért van madár- vándorlás oly területeken, hol egyáltalában nagyobb mérvű légmérsék változások nincsenek mint. pl. Braziliában? Erre a válasz csak az lehet, hogy ott bizony nincsenek ván do r ma darak. Si natura pro nobis, quis contra nos! Balassa Benő tanár. A házi szövő-ipar megyénkben. Zalamegye alispáni hivatala 7319- -7549 sz. a. a nmgú földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériumnak a házi szövő-ipar emelése tárgyában 18M1. évi december 27-én 3772(j sz. a. hozzá intézett rendeletét véleményezés végett a zalamegyei gazdasági egyesülethez átküldvén, az egyesület a kívánatnak teljes készséggel megfelelt és a következőkben nyilatkozott: A szövészet mint házi ipar e megyében Muraközt vagy is a Csáktornyái és perlaki járást, s a novai járás úgynevezett Csertamellékét kivéve, általában nem űzetik, sőt a mennyiben a kender termesztés a földmives nép által eddig is csak azon célra folytat tátott, hogy annak teriiielniényét a nők a tél folytán megfonták, s a családtagok részére fehérnemüek készítésére takácsok által niegszövették — megszűnő félben van, mit igazol azon körülmény, hogy a takács iparosok nem csak a városokban, de a falukon is napról-napra fogynak, majdnem egészen megszűnnek, mert ezen kézi ipar után megélni nem képesek. Előidézte ezt részint a kisebb nagyobb mezőváro sokból a falukra is mindinkább terjedő értelmiség, ebből folyó polgáriasodás, a divat és csínosodás iránti érzék és hajlam fejlődése, melyek folytán a nép is, ugy a férfiak, mint a nők, csak kissé tehetősb községekben is külső ruházatukban a vásznat posztóval, gyapjú, s egyéb gyári szövetkelmékkel cserélték fél, részint pedig az, hogy a fehérruhaneműekre szükséges gyári szövetek olcsóbb áron megkaphatok, mint a hogy a készített kender, a hol ez a saját gazdaságban nem termeltetik, a piacon megvehető, s az ebből készített fonálnak vászonná szövéséért munkabér fejében a takácsnak fizetendő. A megye ily vidékein tehát a népet, a házi szövőipar üzésére reábirni akarni, előre láthatólag meghiúsult törekvés lenne. A Muraközben u. m. a csáktornyai és perlaki szolgabirói járásokban, még is a novai járás Zebeczke, Kis-Sziget, Hernyék, Ortaháza, Páka, Dömeföld, Kányavár, Pördeföld, Iklód, Bördöeze, Csömüdér, s a letenyei járás néhány községében, a melyek t. i. városoktól távo-