Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-10-15 / 16. szám

Ha tehát azon jövödelemág, melyre és melyben az ember neveltetett, kellő figyelem- és szorgalommal űzetik, úgy lehetetlen, hogy az előállított készitmény iránt kereslet ne legyen; inert a nagymérvű fogyasztásnak természetszerű kifolyása az, hogy ott. hol alkalmas kinálat van, a kereslet sem hiányzik. Iparosaink rendszeresen arról panaszkodnak, hogy készítményük iránt kereslet nincsen, és hogy a fogyasztó közönség szükségletét máshonnan, külföldről fedezi. E panasz valóságban alapnélküli, sőt ellenkezőleg állithatni, hogy iparosaink alkalmas kínálatot nem nyújtanak, a fogyasztót keresletére külföldre kényszerítik. Az alkalmas kinálat hiánya pedig éppen annak a következménye, hogy iparosaink iparáguknak kizálólagosan nem élnek, sem alkalmas készítményeket, sem pedig azt a megrendelésnek megfelelőleg kellő időben a szükséghez mérten előállítani nem tudják. Külföldön, hol az iparos kizárólagosan iparágával foglalkozik, azt találjuk, hogy ez a megrendelésnek annyi idő alatt eleget tesz, mint a menynyi idő a megrendelt cikk előállítására egyáItalában szükséges. Nálunk a fogyasztó nem csak hogy ily pontosságra nem számíthat, hanem rendesen megrendelt cikkei akkor készülnek el. mikor azokra nincs már szükség. E késedelmet természetszerűleg az idézi elő, hogy iparosaink rendszerint más irányban, többnyire földiniveléssel lévén elfoglalva, a megrendelés kivitelének kellő időben eleget nem tehetnek, a fogyasztót tehát elkedvtelenitik ás arra utalják, hogy szükségletét máshonnan fedezze. Mííiparosainknak tehát az általuk képviselt iparágat kell kizárólagosan iizniök, mert a munkának öszpontosítása által nem csak bog)' nienynviségre nézve többet állítanak elő, hanem az arra fordított figyelem és folytonos gyakorlat által munkájuk használati értéke is fokoztatván, a kereslet és ezzel egyidejűleg a készlet ára is emelkedni fog. A niííipar fejlesztésének fontos tényezőihez számítjuk még a mííipari kiállításokat, melyek az iparosoknak okulás- és utánzásra kedvező alkalmat nyújtanak, az ipar-, önképző-, olvasóegyletek, vasárnapi iskolák, ipari muzeumok létesítését, melyek az iparosokat egy nemesebb lét élvezetére készítik elő, végre az iparszabadságot és takarékosságot, melyekről alkalmilag még nézetünket kifejteni fogjuk. Végre még csak azt kívánjuk felemlíteni, hogy nem általános gyógyszer, sem panacea az, miket felsoroltunk, hanem oly elvek, melyekről «/ 1 J hiszszük hogy azok az érdekek disharmoniáját az iparos társodalomban a legszebb öszhanggá fogják alakítani, általuk az iparosnak része lesz az értelmiség körében, önállósága szilárdabb alapra lesz fektetve, és az emberiség legszebb célja lesz elérve. Weisz Izidor. venni, ők kívánják, hogy hozzáférhessenek minden községi és állami hivatalhoz azaz ők hivataloskodni akarnak, mint bírák, ügyvédek, ügyészek, és esetleg egy miniszteri vagy elnöki széktől sem volnának hajlandók meghátrálni. Es politikai összjogaik érvényesítése, a női nemnek felvilágosítása és ezen szabadabb irányban való képzése végett tekintélyes hírlapirodalmat teremtettek, a melyről végül többet is fogunk elmondani. Ha a tényleges eredményeket veszszük tekintetbe, a melyeket a nők az egyesült államokban kivívtak, rövid vonásokban a következők: Majdnem minden egyetemen, eollegiunibau, akadémián úgynevezett grammatika iskolában, theologiai seminariumban, jogi és orvosi intézetben vannak női hallgatók, és az anyakönyvekbe be nem jegyzett tanulók évenkint számosan tesznek a fiatal nők közöl vizsgákat, a melyek majd a doktori kalap nyerése, majd más akadémikus fokozatok elnyeréséből állnak. Számtalan községben különböző vallásfelekezeteknél nők mint predicatorok, szónokok szerepelnek. New-Y orkban és más városokban sok nő, mint orvos és műtő telepedett meg, kik. mint a dolog természete hozza magával, leginkább nők által kéretnek föl tanácsra, és itt-ott kitűnő és kiterjedt gyakorlattal és tekintélyes jövedelemmel is rendelkeznek. Épen ugy találhatók sok helyütt női pósta és távírda hivatalnokok, kik mintaszerideg végzik dolgaikat; ebez hasonlókig sok nő a művészetnek, a művészeti iparnak él, mint pl. a fainetszés, acélmetszés, és sokan szakmájukban kitűnőek s mint ilyek, könyvkiadók által keresettek is és jól díjjaztatnak. Egyszóval Eszakamerikában az asszonyok és leányok nagy száma létezik ma már. akik ismereteik és készültségeknél fogva önálló, általánosan becsült állást foglalnak el, és tisztességes jövedelmet élveznek. De még mind ez sem volt azon végpont, ahol az amerikai nők megálltak volna, az sem, liogy az eredetileg a férfi fiatalság számára felállított tan- és műintézeteket látogassák, hanem most már maguk, maguknak Az ügyvédi kamara keljeiéből. A zala-egerszegi ügyvédi kamara választmánya t. évi szept. hó 23-án tartott üléséből feliratot intézett az igazságtigyminiszterhez a megyei közigazgatási bizottság azon határozata megsemmisítésének keresztülvitele iránt, a mely az árvapénzek felvételére különös meghatalmazást kiván az ügyvédektől, és a helybeli kir. törvényszék elnökét is megkereste a zala-egerszegi kir. járásbíróság eljárásában tapasztalt lassúság orvoslása s megszüntetése iránt. A feliratban elmondatik, hogy az ügyvédi kamarák hatásköre az ügyvédi rendtartás értelmében egyebek közt az ügyvédi kar jogainak megvédésére is kiterjedvén, ezen törvényes hatáskör által megszabott kötelességénél fogva szükségesnek tartja az ügyvédi kamara Zalamegye közigazgatási bizottságának következő határozatát az igazságügyminiszternek magas tudomására hozni. E határozat akként rendelkezik, hogy a megyei összesített árvapénztárból kiutalt árvaértékek, habár azok kiutalását a féltől nyert megbízás folytán ügyvéd eszközölte is ki. az ügyvéd kezére csupán egy ujabb, a pénz felvételre szóló különös meghatalmazván)' alapján adatnak ki, a milyennek a közhasználatban lévő s a pénzek felvételére is kiterjedő nyomtatott meghatalmazványok el nem fogadtatnak. Nem kell vitatni — szól a felirat, hogy e határozat homlok egyenest ütközik az 1K74. 34. t. e. (>2. §-ba, a mely szerint az ügyvédnek adott általános meghatalmazvány az ügyvédet feljogosítja mindazon intézkedések megtételére, a melyek a reája bízott ügy vitelével s befejezésével egybekötvék, s a mely szerint az általános meghatalmazás kiterjed pénzösszegek átvételére és nyugtatványozására is. E mellett mélyen sérti azon határozat ugy a feleknek, mint az ügyvédi karnak érdekeit is, és pedig a felekét azért, mert azoknak felesleges kiadásokat okoz, az ügyvédi kar érdekeit ellenben azért, mert számtalanszor megtörténik, hogy az ügyvéd különös meghatalmazással nem birván s annak folytán kezére a kiutalt összeg ki nem fizettetvén, a fél az ügyvéd tudta nélkül s annak mintegy megkerülésével veszi fel a pénzt, s az érdekében teljesített kiadásokat és munkálatok díját nem fizeti meg, és igy az ügyvéd munkájával megszolgált s őt jogosan megillető díjaitól fosztatik meg. A megnevezett közigazgazgatási bizottság tehát emiitett határozatával törvény fölé helyezkedett, törvény által adott jogot von meg, s ezereknek vagyoni kárt okoz. Ugyanazért azon kérelemmel járul az ügyvédi kamara. az igazságügy-miniszterhez, hogy az 1K74. 34. t. c. (i2. §-nak érvényt szerzése s az ügyvédi kar jogos érdekeinek megóvása céljából Zalamegye közigazgatási bizottsága fonkörülirt határozatának megsemmisítése iránt a szükséges intézkedéseket mielőbb megtenni méltóztassék. A kir. törvényszék elnökéhez intézett átiratban pedig elmondatik, hogy a zala-egerszegi kir. járásbíróság lassú s nehézkes eljárása és ügymenete folytonos panasz tárgyát képezte, a legutóbbi időben pedig már oly annyira tüilletlenekké váltak az ottani viszonyok, hogy az ügyvédi kamara törvényes hatásköre által megszabott kötelessége teljes tudatában a felszólalást azo k felett továbbra nem halaszthatja, s e tekintetben ez alkalommal nem az igazságiigymiuiszterliez, mint felettes hatóságához, hanem a kir. törvényszék elnökének kineveztetése alkalmából a kamarához f)2.]1881. ebi. szám alatt intézett átirata folytán, a melyben azon reményének adott kifejezést, hogy őt az ügyvédi kamara az igazságszolgáltatás magasztos munkájában támogatni fogja, hozzá, mint akit az említett járásbíróság feletti felügyeleti jog illet, fordul. Hogy azon lassúságnak, melylyel az ügyek az említett járásbíróságnál elintézést nyernek, az ügyvédi kamara lehető hű képét adja, csupán a következő tények megjelölésére szorítkozik -. Keresetekre és bünfeljentésekre, — azok egy részének kivételével, a melyekben t. i. a tárgyalás, illetőleg a felek kihallgatása 4—li hét alatt megtörténik, a tárgyalás, illetőleg a felek kihallgatása 3—4 hó múlva ejtetik meg, a későbbi bírói cselekmények pedig, mint a tanú kihallgatás, vagy szemle, avagy oly esetekben, a midőn a tárgyalás az arra tűzött határnapon befejezhető nem volt, az ujabbi tárgyalások csak ti—9. hó eltelte után tartatnak meg, ugy nem különben az ítélet és a per befejezte után, a midőn az szóval kihirdetve csak ritka esetben lesz, 3—4. hó múlva kézbesíttetik, s az eskü kivitele, a felebbezések felterjesztése stb. szintén ily hosszú időszakot vesznek külön külön igénybe. Mindezeknek következménye az, — hangzik az átirat szövege hogy a sommás perek a legtöbb esetben éveken keresztül nem nyernek még elsőbiróságilag sem befejezést, s hogy a felek csak évek hosszú sora után jutnak követeléseikhez, de sőt gyakran, a per hosszú folyatna alatt, az adós viszonyaiban beállott változás következtében azokat el is veszítik. A kisebb polgári peres eljárás alá tartozó ügyekben pedig a folyó év april hava óta, néhány tárgyalás beszámításával, mi intézkedés sem tétetett, — mondja az átírat — minek oka abban rejlik, hogv az ily ügyek vitelével megbízott aljárásbiró úr szabadság ideje alatt teendőiben a járásbíróság vezetője által nem helyettesíttetett. Ennek folytán az említett ügyekben az eljárás (> hónapon keresztül teljesen szünetel, s a folyó év april havában beadott keresetekben a tárgyalás, a mely a szabadság idő igénybe vétele miatt az illető albiró úr által a következő hónapokra nem volt kitűzhető, tekintettel arra, hogy az illető aljárásbiró úr csak a jövő hó végén, szabadság ideje lejártával, fogja működését megkezdeni s igy azon perekben a határidők december hava előtti időre már nem tűzhetők, csak december havában, tehát 10 hó múlva, vagy az elintézést váró ily nemű ügyek nagy tömegénél fogva, csak a jövő évben történik meg. A mi pedig mondja tovább az átirat — a hagyatéki ügyeket illeti, nem nagyítjuk a dolgot, ha azt mondjuk, hogy évek telnek el addig, mig egy beszavatoló végzés meghozva és kiadva lesz, s ezen ügyekben a gyorsabb intézkedést megnehezíti azon körülmény is, hogy a tárgyalással meghaladott s beszavatoló végzés meghozatala végett beérkező hagyatéki ügyek nem azon bírói tagnak lesznek kiosztva, ki azon ügyben már előbb eljárt volt, s ezen kívül ezen ügyekben főleg a kiadmányozás történik páratlan lassúsággal, a minek aztán gyakran az a következménye van, hogy a midőn a beszavatoló végzés a telekkönyvi hatósághoz beérkezik, az illető hagyatékhoz tartozó ingatlanok az örökösök nagy kárára már adósságokkal terhelvék, vagy másnak tulajdonába mentek által. Ezekből látható, hogy a zala egerszegi kir. járásbíróság eljárása a gyors igazság szolgáltatás követelményeit távolról sem képes megvalósítani, s hogy ez okból a nagy közönség érdekeire is felette hátrányos. S e helyütt a helybeli kir. járásbíróságról szólva, az ügyvédi kamara nem hagyhatja megjegyzés nélkül, hogy annak különben sem elég alkalmas helyisége a város központjától s a kir. törvényszék helyiségétől oly távol fekszik, hogy a közönségnek s különösen az ügyvédnek a járásbíróságnál való megjelenés nagy idő vesztességet okoz s a midőn azoknak mind két bíróságnál meg kell jelenniük, teendőikben felette gátol ja őket, de az illető bíróságok eljárását is nehezíti. Ezen kívül az említett körülménynél fogva azon eset is fenforog, hogy bűnügyekben a még bűnössé nem nyilvánított s gyakran egészen ártatlan vizsgálati foglyokat a legnépesebb utcán egy kilométernyi távolságra kell a kir. ügyészséghez vagy a fogházba kisérni, a mi pedig az igazság követelményeivel épenséggel meg nem egyeztethető. — Ezek után még csak egy dolog van — szól az átirat szövege - - a mire nagyságodnak becses figyelmét irányozn

i kívánjuk, ez pedig abban áll, hog

y a Nagyalapítottak művészeti és tudományos akadémiákat, hogy magukat ez oldalról is függetlenítsék és többek között régen van már New-Yorkban egy női „medical college", hol kizárólag női orvosok képeztetnek és 2 év óta ugyanott egy „Ladies Art Ássoeiation" emeltetett, amely kezdő és képzett művész nők számára szolgál, és 4 osztályból áll. Az első osztály azon nőket foglalja magában, akik a művészetben már oly szakavatottságot tanúsítanak, hogy azt hivatásszerüleg képesek űzni, a második azokat, akik a művészetre adták magukat és ezek „junior members" neveztetnek, a 3-dik olyakat, a kikkel a művészeti érdek a közeledést kellemessé és hasznossá teszi a többi tagokra nézve, a 4-dik a tiszteleti tagokat foglalja magában az az azokat, a kiknek művészeti remekei a társaságnak dicsőségére válnak. Habár a „Ladies Art Ássoeiation" ezen programja egy kissé általánosan és határozatlanul hangzik, mégis elég volt ahoz, hogy számos tagja részére tisztességes nevet teremtsen. Egy szőnyeg gyáros tavai 100 dollárt tűzött a legjobb tervre, melyet ő a társaság 13 tagja által benyújtottak közül választott ki. Céljának tovább vitelére a társaság egész egyszerűen egy „Studío"-t alapított, a melyet az „Uj idő" (egy Szentmihálvtól fogva New-Yorkban megjelenő német amerikai női újság) következő szavakkal ajánl: A „Studio" egy régi mélyen érzett szükségen van hivatva segíteni. Husznő talál ben elhelyezést, s a belépőknek a legkedvezőbb alkalom kínálkozik aránylag csekély költségen tehetségüket művésznőkkel megkisérleni. Első rangú művészeink élénk érdeklődéssel vannak a fiatal egylet iránt és sietnek tettel és tanácscsal segítségére lenni: 100, meg 100 nő, kik évenkint magasabb művészi kiképeztetés végett New-Yorkban jőnek, s a kik gyakran a nagyváros drágasága és a magán tanulásra szükségelt nagyobb összeg hiánya által okozott nehészségek folytán elcsüggedve visszatérni kénvtelenítettek, most a szakmájukba vágó dolgokat megtalálhatják, s azokat szorgalmuk és tehetségükhöz képest értékesíthetik. Mihelyt a £ tagok száma és az egylet vagyoni állapota engedi, osztá Ivókat kell felállítani, mintákat szerezni, műremek gyiij teményeket berendezni és nyilvános fogadási napokat kiállításokat rendezni. Még feltűnőbb azon buzgalom, melyet az amerikai nők általában az irodalom terén s főkép a hírlapirodalom körül kifejtenek. Vannak regényírók, lantos és dráma költők, sőt a női hírlapírók száma még nagyobb pl. mint Németországban vagy Angliában. A new-yorki irodalmi és szépirodalmi Magazinok és hetilapok társszerkesztői között igen sok nő van, kik között többen igen szellemdusak, névszerint a kitűnő recensens Field Kate, az olasz irodalom terén egész tekintély, s Dantét majd nem kívülről tudja; és a jeles tárca író .lennie Jane, kinek a társadalom és művészet körébe vágó cikkei kellemes olvasmányul szolgálnak. New-yorki nők a mult évben ez alatt a név alatt „Sororis" egy irodalmi clubbot alapítottak, a melyből a férfiak elvileg ki vannak zárva, és az elnöknő legközelebb egy gentlemannak fölvételét azzal az élces szavakkal utasítá vissza, hogy nagyon sajnálja, de nem tehet róla, hogy a jelöltnek az a szerencsétlensége van, hogy férfinak született. Ezen chibbról azt írja a „new-yorki szépirodalmi hírlap," hogv azért alapíttatott, hogy az irodalmi és művészeti Ízléssel biró hölgyek közelebb hozassanak, és hogy rendszeres találkában eszméiket kicserélhessék s folytatólag következőleg bírálgatja: „Az alapítók gyermek őszinteséggel mondják, hogy ők a szabadkőmivesség egy nemét akarták ez által hason érzetű és foglalkozású nők közt meghonosítani és lerontani a korlátot, melyet a szokás és illem a barátságos társalgás elé vet, havonként egyszer jőnek össze reggelire Delmoniconál. A tagsági díj 200 dollár. A clubb tagok nem csupán csúnya vén asszonyok, hanem igen csinos fiatal nők is vannak, csipeszek és szemüvegek nélkül. — (Vége köv.)