Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-09-10 / 11. szám

Egészség - ügyi részben is a biztosnak lenne kötelessége a lmst beszállításakor, ugy a jégveremben is megvizsgálni, az ételek romlottsága esetében azonnal a legnagyobb szigorúsággal eljárni, s nem tűrni a jelenlegihez hasonló állapotot, hogy a lius egy félre eső faluból hozassák, hol a vágás a falusi birónak, vagy esküdtnek felügyelete alatt történik, leggyakrabban a nélkül is; hol a levágott marha minősége folytán a húst már vágáskor elkobozni kellene. Elképzelhető a nyári forróságban, fedetlen szekéren pár óráig szállításban levő hus minő állapotban érkezik, minő állapotban kerül a vendég elé. — Megbocsáthatlan hiány az is, hogy fürdőorvos nincs, pedig a törvény világosan rendeli, hogy fürdő orvos nélkül nem lehet. — Van ugyan névleg orvos kettő is, sajátlag egy orvos és egy sebész, de mind kettő Keszthelyen lakik, a fürdőlje naponkint, vagy ritkábban is egy pár órára ki-ki látogatnak, de folytonosan egyik sem lakik ott, éjjelre soha sem maradnak; pedig a fürdő helyiségben egyetlen egy fogat sincs, hogy szükség esetén orvosért, gyógyszerért küldeni lehetne. Ebből következik az után, hogy a beteg a fürdő tulajdonságait ismerő orvossal nem tanácskozhatván, a fürdőt használja tetszése szerint, benne marad óra szám, pedig talán oly testi fogyatkozásban is szenved, mely miatt a fürdőt nem is lenne szabad használnia. Világos példa fordult elő a folyó évben, a midőn kifejlett szívbajban szenvedő egyén a fürdőt használván, a vizből kijövet összerogyott és rögtön meghalt. Ilves mi többször történt az n c , előző években is, pedig ennek nem szabad történnie, és megelőzhető is lenne, ha a rendes fürdő orvos a beteget megvizsgálva, a fürdő használati módozatát előírná, vagy fenforgó okokból a fürdő használatát egészen eltiltaná. A fürdőorvosokat a most fennálló és semmi tekintetben ki nem elégítő eljárás miatt nem vétkesítjük, mert fölök több követelve nem is lett, a fürdőben lakás ki nem köttetett, s a fizetés is ehhez van alkalmazva, habár a betegektől fejenkint .'! frt gyógy díj szedetik. Végül egy eléggé meg nem róható és boszantó szokást sem hagyhatunk említés nélkül, mely abból áll, hogy a fürdő vendég bár mi későn érkezzék, a fürdői cigány banda arról csudálatos módon azonnal értesül, nem is késik az esti zenével, más nap reggel pedig a banda vezető szerencsés jó reggelt kivánás mellett a zene tiszteletdíjának beszedésével. Ha elutazni készül a vendég, lehetetlen a bucsu zene elől menekülnie, azzal s érette a tiszteletdíjnak rögtöni beszedésével ismét szerencsélteti a banda vezető. — Itt a fürdői felügyelőséghez, egyszersmind az illető hatósághoz fordulunk azon kéréssel, hogy ezen nyugalmat is háborító, szemtelen zsarolástól mentse meg a fürdő közönséget, mely a zenéért a 3 ft gyógydíjjal kellőleg meg van adóztatva, s mely a silány zenének naponkénti hallgatásával ugy is eléggé gyötörtetik, s épen nem vágyódik annak álom közben, saját költségére történő élvezésére; cáfolják meg tettel azon általánosan elterjedett véleményt, mintha ezen szabad fosztogatás a cigány bandának szerződésileg volna engedélyezve. Az elősorolt bajoknak orvoslását a fürdő tulajdonostól az emberiség nevében kérjük; a mennyiben pedig nem az ő körében vág, vagy nem az ő kötelessége, avagy annak eleget tenni elmulasztaná, a közhatóságtól várjuk törvényszerű kötelességének pontos és szigorú teljesítésével a visszás állapotnak megszüntetését. — 4 tanév elején. Azon mozgalmak között, melyek a legújabb korban a közművelődés előbbre vitele érdekében a kormány, társulatok, vagy egyesek figyelmét és munkálkodásait igénybe veszik, kiváló helyet foglal el a kötelező iskoláztatás meghonosítása. Nem lehet tagadni, hogy sok mindenféle nehézséggel kell megküzdeniük azoknak, kiket e térre vitt élethivatásuk ; félreértés, rosz akarat, majd meg intézkedéseik semmibe vétele, mind meg annyi akadályt vetnek nemes irányú működésök elé; de épen azért csüggedést nem ismerő lélekkel foganatosítauiok kell minden olyan rendszert, mely működésök helyes alapjául szolgálhat. A tanügy azon szakma, ahol sokat okul és tanulhat az ember; de arra, hogy belőle kitanuljon, rövid az emberi élet. Itt soha sem szabad megelégedni a már elért sikerrel, hanem mindenkor a még létező hiányok pótlálásán függjön tekintetünk. Talán abban a században élünk már, mikor sikerül megérnünk, hogy íiz általános tankötelezettség a papirosról a gyakorlatba is átvitetik; de hogy ez megtörténhessék, nem szabad a legcsekélyebb mozzanatot sem figyelmen kiviil hagynunk, ha azt olyannak ismerjük fel, hogy a cél megközelítésére alkalmas eszközül bizonyulhat. Ilyen figyelemre méltó, fontos tényezőnek ismerjük mi a tankötelesek minél pontosabb összeirását, mely ha helytelenül eszközöltetik, sok visszás dolog üti föl fejét nyomában; hiányos levén az üsszeirás, az ellenőrzés is csak ilyen lehet, és azon szülő, ki a jóakaratú figyelmeztetés mellett még talán könnyen rávehető volna, hogy gyermekét iskolába küldje, látva azt, hogy figyelmen kivül hagyják, annál is inkább megöröködik benne a régi közöny, mert rövidlátó logikája arra a következtetésre jut, hogy ha a gyermeket otthon tartja, hasznát is veszi, meg tandíjat sem kell fizetnie. Pestmegye közig, bizottsága 1882. aug. 10-én e tárgyban a következő határozatot hozta: „Az összeírásnak házról házra járással kell eszközöltetni a következő minta szerint: 1. a ház száma, 2. a szülő vagy gyám neve, .']. az iskolaköteles gyermek neve, 4. éve, 5. vallása, 6. nemzetisége. Végül az összesítés, vagy is, hogy az illető községben, pusztán, vagy tanyán hány 6—12 éves, és hány 1 .'5 —15 éves iskolaköteles gyermek van. Ezek közül hány 6 -12, hány 13—15 éves fiú vagy leány, ezek között ismét hány rom. kath., helvét stb. és hány magyar, német stb. Az ös .zeirásnál az egyházi anyakönyvek használata szigorúan megtiltatik, s ezek csakis már egybeállított kimutatásnál ellenőrzésként használhatók." . . . Ezen rendeletnek pontos és lelkiismeretes kereszvitele az illetékes közegeknek kezébe juttatja azon tankötelesek teljes névsorát, kik az adott községben lakA kis kápolna harangja cseng, a távol falú harangja kong, és e kongás rémesen visszhangzik a Balatonból, mintha az ősz Balaton elvesztett szabadságát siratná és jajveszéklésekongana feléd a láthatatlan világból! A vidám gyermekhangok a boldog időket hozzák vissza emlékezetembe, a melyek rózsafelhők gyanánt úsztak át életem egén Szerencsétlen ifjú nézz vissza elmúlt gyermekéveidre! mit tudsz belőlük felmutatni ? Egy búskomor gyermek öntelt hivalkodását. Miért nem voltál víg; miért vonúltál félre, midőn a többi boldog gyermek játékaiban elmerülve, vígan ugrált, mint a lepke? No de jól van! Legalább megtanultam a visszavonulást, legalább nem mondhatja senki rám: szemtelen tolakodó. Megtanultam olvasmányaimnak élni és mint méh a mézet, összegyűjteni eszméimet a költészet virágaiból. Bús, de boldog vagyok: előttem látom célomat. ()h szép reményeim, a melyek már-már eltüntetek a sors kétes homályában, titeket látlak ismét felvillanni a tündér jövő ködtátyola előtt. Két angyalt látok, a kiknek szemeiből a jóság, nyájasság szellemei és a szeretet angyalai röpködnek túlvilági fényben, eper-ajkaikról édes-bús magyar hangok hallatszanak, az erkélyre dőlök, és míg egyrészről nyög szivem az édes hangok alatt, addig másrészről Lúna szemérmes képébe bámulok, a mint megfürüszti eztist súgarait a tündérfényben rengő Balatonban. . . . A hold emelkedik, emelkedik keblem is. A hangok erősebbek lesznek, a Balaton tündéri világításba helyezkedik. Száll a hold alá, félálomba merülök. Az ének hangok mennyei harmóniája gyengül, a Balaton sárgás túlvilági fénye még tündériebb lesz. . . . Már csak egy-egy vörös fénypont látszik a holdból ; . . . . szép jövőről, szilárd eszmékről és tervekről álmadozom . . . az ének hangok alig-alig rezegnek . . . Belebukik a hold a Balatonban, összeölelkezik tündéri feleségével, csókot nyom nedves ajkaira és a derengő fény megszűnik. Az álmadozásból és elmerengésből gyönyörű álomkép szövődik: a jövőt elérve látom Álmot hoznak szempilláimra a magyar dal szívet-lelket olvasztó édes-bús hangjai. Nagy csend áll be, a természet kihalni látszik, a sötétség kárpitja fedi be a mindenséget; csak a csillagok milliárdjai tündökölnek az ég azurkupoláján és a Balaton mutogatja büszke kihívással kékes-szürke habjait. Jöjj ide hóbortos pessimista, a ki a világrend követelte erkölcsi törvényeknek ellenszegülvén, a világon semmiben vigaszt nem lelve, valami kinos sejtelem maró érzetében a pisztolyra gondolsz, — és vigaszt fogsz lelni a balzsamos és íllatterhes levegőben, a fülemile ezüst hangú panaszában ! . . . Jöj j ide hitetlen, a ki el akarod hitetni az emberrel, hogy a természetet nem az ő számára teremtette a Mindenható, és hinni fogsz! Jó éjszakát! . . . Kazaly. Gondolatok. Elveit és érzéseit mindenki megtisztíthatja, magát erénykövetésre mindenki szoktathatja.. napjait célirányos tettekben eltöltheti. Ne hidd, mintha a terhektől és kötelességektől, mik reád háramlanak, tehetséged kicsiny voltának szine alatt magad felmenthetnéd. Kölcsey. Az emberi szívnek boldogítóid) érzete nincs, mint boldogságot látni, melynek alkotói mi vagyunk. Eötvös b. Adott a természet orvost a veszteség legnagyobb fájdalmaira is: az időt. Lassankint feledünk, nem mindent, de sokat; lassankint enyhülünk, nem egészen, de nagyban. S a szenvedés, ha szeliden szétfoszló felleg gyanánt tűnik el, szivet és lelket nemesít. Kölcsey, nak s a népoktatási törvény rendelkezése szerint iskolalátogatásra vannak kötelezve. De nem mondhatjuk azon összeirásról, mely —• mint ez nálunk is szokásban kezd jönni — az anyakönyv megfelelő adatait használja fel alapul, és pedig azért nem, mert az összeírásnak nem az a célja, hogy azon gyermekek neveit tüntesse ki, akik valamely községben bizonyos időközben születtek, hanem azokét, kik bárhol születtek is, de a kérdéses időben valamely községben találtatnak; növeli a zavart még az is, hogy mint a statisztikai adatok igazolják — a gyermekek 50" „ életkorának 5 éve előtt és néha nem ott, ahol született, hanem más helyen hal meg, mi a kivonatban kitüntetve nem lévén, az összeírok és szülők közt, kivált népesebb községekben, sok félreértés és bizalmatlanságnak lehet okozója. Nem lehet megemlítés nélkül hagyni azt az erkölcsi hatást sem, melyet a komolyan és annak rendjemódja szerint eszközölt üsszeirás kelt kivált a köznépnél, hol épen erre szükség is van; belátják ilyenkor, hogy a tankötelezettség nem gyermekjáték, melyben tetszés szerint részt lehet venni, vagy tőle elzárkózni, hanem olyan közügy, melyre a hatóság is gondot fordít. Egy hiánya azonban a pestmegyei küzig. bizottság rendeletének is van, és ez az, hogy az üsszeirási minta rovatai közé nem vette fel a gyermek születés helvét; erre majd a gyakorlat fogja őket figyelmessé tenni akkor, ha a gyermek korára nézve eltérés merül fel, és az illetékes anyakönyvvezető felvilágosítására leend szükség. Ezen hiány pótlásával a fönnebbi összei rá s i módozatot — mint egyedül célra vezetőt az illetékes köröknek melegen ajánljuk. Az iskoláztatás, — ha egyéb helyes intézkedések is támogatják, — sokat nyer általa, mindinkább nagyobb tért hódít, s ki lesz küszöbölve az az általuk eddig küvetett, alapjában hibás rendszer, mely rájuk nézve kissé kényelmesebb ugyan, de a tanügyre felette hátrányos. —n. Utasítás a névmagyarosításhoz. A t. olvasó közönség tájékoztatása végett egész terjedelmében hozzuk azon közleményt, mely a fentebbi cimen „A nagy-kanizsai névmagyarositó társaság" évkönyvében foglaltatik. E közlemény teljes felvilágosításul szolgálhat mindazoknak, kik nevűket magyarosítani szándékoznak. —• Az anyakönyvi kivonatról. A névmagyarosításhoz kivétel nélkül anyakönyvi kivonat (keresztlevél, születési bizonyítvány) kívántatik. Ha egy apának több gyermeke ugyanazon anyakönyvbe van bevezetve, akkor nem szükséges minden gyermeknek külön anyakönyvi kivonat, hanem egy íven együtt mindnyájáról az úgynevezett „családi értesítő" is elegendő, A bélyegről. A bélyeg 50 kr minden nagykorú személy, valamint család után; ha azonban nagykorú családtag is van, azután külön kell az 50 krt fizetni. A törvény értelmében egy kérvényeu többen is folyamodhatnak, sőt egész községek is, de a bélyeg minden nagykorú után fizetendő. Külföldi anyakönyvi kivonatokra még külön 15 kros magyar-bélyeg teendő. (1. 8. pontot is.) A folyamodvány kellékeiről. A folyamodványt igen rövidre lehet fogalmazni, annál is inkább, mivel benne nem szükséges elősorolni a névmagyarosítás okait. Azonban a kérvényből nem szabad kifelejteni az aláírás és lakáson kivül a foglalkozást, ís kitenni. — Szabad királyi és rendezett tanácsú városokban a tanácshoz, a kis- és nagyközségekben a járási szolgabíróhoz kell intézni és beadni a folyamodványt, melyben az illető hatóság felkérendő, hogy a kérvényt pártolólag terjeszsze föl (a szolgabiró, az alispán utján) a magy. kir. belügyi minisztériumhoz. Az, aki az igy szerkesztett s aláirt folyamodványt személyesen adja át az illető hatóságnál, mindjárt ott kihallgattatását kéri, csak megrövidíti és meggyorsítja az egész eljárást. Az illetőségről és honosságról. Illétőséggel mindenki ott bir, hol letelepedett; és pedig ha ezen szándokát be nem jelentette sem szóval sem Írásban hallgatólag, mint 4 évig ott lakó s adót fizető; ha e szándokát bejelentette ott, hol két éven át lakik s adót fizetett, illetőséget azonban település nélkül is nyerhetni, ha a község azt megadja. Kiskorúak mindig szüleik lakóhelyén birnak illetőséggel. Oly külföldi, a ki öt éven át megszakitás nélkül az országban, bár különböző helyeken lakik, adót fizetett, s valamely választási névjegyzékbe, be van jegyezve: magyar honpolgári joggal 'bir. (L. 1879. 50. tcikket. Az eljárásról kiskorúak és árváknál. Fordul elő eset, hogy az apa kiskorú gyerinékének megengedi a névmagyarosítást, de ő maga nem változtatja meg a nevét. Ilyenkor legegyszerűbb, ha az apa folyamodik fia nevében. Kiskorú árvák szintén magyarosíthatják nevüket, melyhez az anya, mint természetes gyám, vagy a törvényes gyám, beleegyezése kivántatík. Itt a legcélszerűbb, ha a gyám folyamodik, és pedig legelébb az árvaszékhez bélyegtelen kérvényen s ennek engedelmét kikéri, melynek megnyerése után lehet csak annak csatolása mellett a névmagyarosítást kérelmezni. A névről. A név szabadon választható, azonban kívánatos, hogy a név tapintatos és helyes választásánál ugy a nyelv törvényei, valamint a szerénység, aesthetika stb. szem előtt tartassanak s legajánlatosabb ebben a szakférfiak nézetét kikérni. A végzésről. A m. kir. belügyi minisztérium a névmagyarosítás! engedélyt a hivatalos „Budapesti Közlönyében hirdetteti ki; külön pedig az illetékes hatóságot értesíti, a hatóság pedig a folyamodót mellékleteinek visszacsatolása mellett. A hivatalos „Budapesti Közlöny" ép oly bizonyító erővel bir, mint bármely hivatalosan kiállított okmány. Eljárás nemeseknél. Ha nemes ember magyarosítja nevét, azt nemességének épentartása mellett ugy eszközölheti, hogy a belügyminisztériumhoz intézett