Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-12-31 / 27. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. november 31*2. 20. szám. Előfizetési <1 i.j: Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetméii vek: 3 hasábos petitsor egyszer 9kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyí 111 ér petítsoru 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét J illető közlemények a szer- > kesztőséirhez küldendők. > Bérment,etlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Ke/1

i iitnk.i1 nem kiililiiiik vissza. TÁRSADALMI. KÖZMŰVELŐDÉSI és C1AZDASZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. A t. olvasóközönséghez! Lapunk féléves pályafutása utána második évfolyam kiiszölx'ii áll. Teljes nviltsággal s az önérzet bizonyos nemével merjük elmoiulaui, hogy kevés provinciális lap részesiilt pályája kezdetén oly kedvező fogadtatásban, mint lapunk, akár az előfizetők számát és értelmiségét, akár a munkatársak díszes koszorúját tekintve. E meleg páltfogást kétségkívül azon okokban kell keresnünk, a melvck lapunk megindítására döntő befolyással valamik. A lapunkat becses figyelmére méltató elfogulatlan itélőnek bő alkalma volt meggyőződést szerezhetni arról, miszerint híven a lap megindításakor kifejtett programmunkhoz, teljes erővel oda törekedtünk, hogy lapunk a megvei élet hü tükre legven. E főtörekvésiink mellett, liogv városunk és vidéke jól felfogott érdekei is mindenkor szemünk előtt lebegett, talán fölösleges indokolnunk. — A sajtónak működése nem titok,' hanem föl van tárva a nagy közönség előtt s így igazsággal ellenkezőt önámitás nélkül nem mondhat. A megyei események hű és részletes ismertetése, városunk és vidéke érdekeinek lelkiismeretes támogatása lesznek vezérelveink a jövőben is. Lapunkat legközelebb azon kitüntetés érte, hogy a „Zalainegyei gazdasági egyesület" hivatalos organummául volt szives elfogadni. Midőn megyénk egyik első rangú és főfontosságu egyesületének nagvrabecsiilt bizalmát szerencsések valánk megnyerhetni: ez által azon kedvező helyzetben leszünk, hogy az egyesület körében fölmerülő eseményeket első sorban és legrészletesebben közölhetjük. Valamint e rövid idő alatt kerültünk minden torzsolkodást, óvtuk magunkat a provinciális lapoknál olv gyakran előfordulni szokott s a közönséget méltán boszantó személyeskedéstől: ugyanezen elvet fogjuk követni a jövőben is. Szilveszter éjjelén. Néma csendesen leszállt a: /'./ a földre már . . . Néha-néha fölkiált a Ilus halálmadár. Sem száll senki ablakára, l\iinn ei/u csonka fán llohol. — Kit sirat t . . . ki hal metj Métj ez éjszakán? . . . Még eqy perc . . . Mi zug i . . . egy... kettő. Éjfélt üti már, S újra szól a csonka fán a fíus halálmadár. Meghalt II/I/ ét' újra, — sóhajt Csendesen sziréni. Meghalt! és én mégis élek Mégis vérezem! Meddig . , . meddig tart e hu még . . . .1 [eddig életem t Megtépett sziv ! •haldoklásod Meddig szenvedem ! . . . P.k. Tekintve, hogy lapunk a vidéki lapok közt a legolcsóbb, mig kiállítása az igényeket teljesen kielégítheti: kérjük a jövőben is a n. é. közönség szives támogatását s az előfizetés mielőbbi megújítását, liogv a nyomtatandó példányok száma felől kellő időben tájékozást szerezhessünk. Előfizetési ár: egy évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre I frt. Az előtizetési összeg legcélszerüebben postai utalvány in al küldhető a lap kiadóhivatalához. Helybeli igen t. előfizetőink könnyebbségére J R-> „ R^ a lap kihordónak adunk át előfizetési ivet, bár a lap megrendelhető Breisach Sámuel úr könyvkereskedésében is, valamint a kiadó tulajdonosnál. A „ZALAWEGYE" szerkesztösege és kiadóhivatala. Az év végén. Az alkonyodó nap elviszi magával az o esztendőt; egyhangú léptekkel közeledik a mulandóság' örvénye felé, s váljon ki tarthatná vissza, hogy oda örök időre be ne merüljön V Nincs az a hatalom, mely belőle csak egy pillanatot is visszavarázsolhatna. Az évek egymást íjtják ; midőn egvnek-egv nek v égére ér az ember, önkénytelenül eszébe jut, hogy bizony a legjobb futót is eléri az öregség. Hja az idő eljár, folvton-folyvást mén, ifjú lesz a gyermek, az ifjú meg vén. Az angol közmondás az időt pénznek mondja; és igaz ha valaki ezt helyesen használja,, értékessé teheti minden percét; de egy lényeges tulajdonsága elüt a pénz természetétől, mert lia ez nag\ összeg, kamataiból is elélhetünk, abból pedig a törzsvagyont kell pusztítanunk. A ki pedig a tőkéből él, előbb utóbb elfogyasztja azt. Ez azonban még nem volna olyan igen nagy baj, annál kevésbbé, mert a világ sorsát intéző istenség is igy akarja, meg az ember is csak belenyugszik; a társadalomban sem támad üresség, ha egy-egy oszlopa kidül, alig van olyan ember, kinek helyét, vaey az Istenben boldogult IS82-<7.' esztendő históriája a vagy története. Tinóih Lantos Sebestyén diák módjára mogenetelte : Tlieodoms diák. Ezer nyolcszáz nyolcvan kettőt irtink még ma, Holnap egygyel többet; lám, fele se tréfa! Fut az idő, nem vár, vénül a halandó. Figyelj ide hékás! ez elolvasandó. A lefolyt esztendőt jól megénekelném, Ha a lantpengetés titkait ismerném. Nem tehetek róla. nem vagvok poéta; Nem irói toll kell nekem, de csak kréta. Az év eseméuyit heringek módjára Összepréselem ez egynehány strófába; Aki elolvassa, nem esik kárára: Sok a jóakarat, kevés a virága. Ebben az egy évben mennyi történt vala, Ember azt egy könnyen nem is hiszi vala. Feloszlattatott a királyi kúria. Véres harcot kezdett déli 1 )ahnácia. Zágrábi diákok insultáltak, nem vicc!) Ez időtájt halt meg Szentkirályi Mórié. Alig mondhattuk, hogv: ezért bizony kár volt, Már is elvesztettük jó Ivertbeni Károlyt. Skobeleff tábornok toasztokat mondott; Miatta a béke csakhogy tol nem bonüott. Bismark is meghökkent, ámbátor nem szokott, Skobeleff tábornok immár néma halott. ha kell más betölteni nem tudná. Nagyobb baj az, hogy az eltűnő év nem viszi magával a tévedések és bűnök örömét, melyeket fölszinre hozott, hanem átadja utódának, hogy sáfárkodjék vele, s v esztegesse meg a hiszékeny emberek erkölcseit. De legyünk előre látók, tegyen okosakká bennünket a kár, mit a multak tévedése és bűne közöttünk okozott. S ma, — midőn a mult emlékei előttünk elvonulnak —mielőtt a semmiségbe elenyésző évtől bucsut vennénk. aggassuk rá mindazt, mivel boldogtalanságot hozott ránk, és csak az lépjen át változás nélkül az uj esztendőbe, ki eddig is emberül betöltötte azt a helyet, a hol áll. Az élet viszás eseményeit, jó részben az okozza, hogy a vallás által ihletett lelkiismeretesség mindinkább szűkebb térre szorul, a szorgalom helyét urhatnámság foglalja el, s a számitó gazdálkodás helyébe oktalan pazarlás lépett. Lelkiismeretről beszélni ma igen népszerűtlen dolog, mert divatban van ezt a nagy jelentőségű fogalmat olyan elvek összességének tulajdonítani, melyeket kiki maga alkot magának. Ez azután — mint minden emberi munka nem lehet ment a tévedéstől ; sok olyast megenged magának, mi később feldúlja lelki nyugalmát; és ha annyira jut, maga elég arra, hogy az embert boldogtalanná tegve. Mert olyan ez, mint a sas-keselyű, mely Thirius máját szüntelen rágja, de el nem fogyasztja. Szerencsés még, a ki jó idején észre veszi, hogy az erkölcsi sillyedés utján áll, s elég lelki ereje van onnan visszafordulni, de ez vajmi ritkán történik, mert a kor materialisticus felfogása szokott többnyire győztes maradni, s ki enek elveit beszívta, abból keres minden sebre orvosságot, s ha a szenvedések és gondok próbára teszik, az élet küzdelmek elviselésére szükséges erkölcsi erő hiányában mi lehet természetesebb, mint elcsüggedve meghalni. Az igazi lelkiismeretesség ellenben nyugalmat és megelégedést szerez az embernek, híí pártfogó és hatalmas tanú minden Magyar lelkesedés már elaludt volna Ha Munkácsy Mihály haza nem jött volna. Annyi táblát végig nem lakhattak volna; Így tudta művészünk, hogy ez az ő honja.... Szerbia ez évben királysággá leve. Német Schulvereinnak szegei tünk ellene. Jó Simonyi Ernő kimúlt e világból. Minisztergyilkolás híre jött Irlandból. Nagy Muszkaországban verték a zsidókat, A nihilistáktól sem várhatni jókat. Asbóth generális akkortájban halt el, Garibaldi lelke is ekkor pihent el. Furcsa hír merült föl a Tisza mellékén Sólvinosy Eszterről; (eh! nein tárgyalom én..) Mert fontosabb dolgok lőnek Egyptomban, Itthon pedig párbajt vív Utóczy, VVahrman. Mondom a dolgokat krónikái rendben : Felségárulásról beszéltek Lembergben. Szeged, Pozsony, Ka>sa egyetemért harcolt, Hazánkban sok csapás: árviz, villám sarcolt. Osztrák-magvar hadak reformja szőnyegen, Bylandt- Rheidt ütötte a vasat melegen. Bosnyák és hereegóc újonc mérték alatt. Elnökgyilkos Guiteau a bitóig haladt. Vetter altábornagy, szegény! elköltözött. A trónörökös pár Erdélyben időzött. Kőnek derék tudós itt hagya bennünket. Triesztben nagy port vert egy bombamerénylet. Ordódy miniszter vonult nyugalomba, Szende, a feddhetlen, örökös álomba. Ezért az emberért őszinte volt a gyász; Ekkor szenderült el Boldizsár a Halász.