Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-02-17 / 37. szám

II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM, 1945. FEBRUÁR 17. MAGYAR HÍRADÓ RAJNISS: DUGÓ A DUNÁN 25 éven át: Egy kicsi felső réteg, a «, zsidóság és a zsidóság köré sereglett paraziták, úgy úszott a magyar vi­zen, a napfényen, mint cvgó a Dunán. Nem le. htfeíí, sohasem lenyom, ni, mindig fenn volt, mr.dig ő kapta a nap­fényt. És a vége: Horthy a rosszulsikerült puccs uttán a nemzet ha­ragjától való félelmében német védelmet kért és otthagyta a Várat. Rajniss Ferenc vallás, és közokta­tásügyi miniszter, a kormányzóta­nács tagja, meglátogatta Moson- szentjánost, hogy ott katonabajtár. sai. munkástesh éréi és a magyar l^venteifjúság előtt feltárja a ma­gyar sorskérdéseket és azokról nyil tan beszéljen. — Nem a miniszteri hatalommal állok itt -- mondotta a miniszter —, hanem a meglett férfinek az életta­pasztalatával. aki ismeri az ellen-é get. Ismerem őket, mert hosszá esz. téridőkét töltöttem el Oroszcrs-ág­ban börtönökben és halálraítélten. Ismerem Angliát és Amerikát, ahol esztendőkig jártam az egyetemekre. Az ellenségnek ismeretében tu­dom, érzem minden egyes idegszá­lammal, hiszem és vallom, hogy a magyarság ebben a hábo­rújában az igazságnak, az életvédelmnek az oldalán áll. Nehéz és kemény az élet. Künn az arcvonalakon és idehaza is. És mégis ki kell tartanunk, mert ha nem tudunk kitartani, meg­hal és elpusztul a magyar nép és Magyarország. Ennek a háborúnak nem a magyar nép az oka. Oka a németekbe kényszerí- tett versaillesi béke és a ránk kényszerített trianoni béke. Ma minden világosan látó magyar ember tudja. Gróf Bethlen Istvánnak, meg en­nek a grófnak, meg annak a gróf­nak, meg a grófok fullajtárjainak uralma alatt nem csináltunk mást, mint építettünk egy pár palotát és hagytuk a falvakat és hagy­tuk a városokat és a gyárak népét a maguk nyomorúsá­gában élni. Rozzant, szamár öreg urak alka lomról-alkalomra felálltak egy-egy bankettasztalnál és elsírták, hogy Trianon yan, Trianon a magyarság igazi átka, ezért nem tud lábra áll­ni. Hát ők akkor már régen lábon álltak. És mit csináltak Trianon ellen? A kicsi magyar hadsereget megbomlasztották. Megengedték a zsidóságnak, hogy pacifista jelszavak alatt züllesztve tönkretegye a magyar dolgozót és a magyar ifjúságot. Kiölték az emberekből a fe­Koporsóhoz a fát gyeimét, a tisztességet, az odaadást, a hűséget. egy élet nehéz és tisztességes mun­kája után. Ez a felső kicsi réteg úgy úszott a magyar vizen, a napfényen, mint dugó a Dunán. Nem lehetett soha­sem lenyomni, mindig fenn volt, mindig ő kapta a napfényt. Ez a kicsi réteg képviselte Ma­gyarországot. Hogy képviselte? Hogy sáfárko­dott? Azt mondották, hogy ellenségeink jóakaratából, jószándékából béke- ségesen vissza fogják kapni Ma­gyarország területét, csak legyünk jófiuk. Hát egy akácfát, egy talpa­latnyi földet, egy szántásnyi rétet az ellenségeink a ma­gyar földből nekünk vissza nem adtak. Akik megkötötték’a szerződést, el is árulták A magyar soha oláh eszközökkel, árulással nem dolgozott. A magyar megtartotta sza­vát egész életében. Az a nagy tragédia, mely Magyar, országra rászakadt, úgy kezdődött, hogy akik megkötötték a szerződést, azok. el is árulták. Titokban. Szét­züllesztették a hadsereget; szabotál­tattak a gyárakban, nem készítet­ték el a páncélosokat s fegyvereket, elküldték Svájcba, Szovjetoroszor. szágba tárgyalni embereket, hogy hogy rakhassák le a fegyvert, hogy menthessék meg minden hájiái meg­kent saját bőrüket. Miközben fényes termekben az egyik ígéret a másikat éri, a hát­térben szőtték a hurkot és készül­tek valamire. A magyar hadsereg. A trianoni béke a magyar dnljo. | zok tömege számára nyomorúságot, egy maroknyi ember számára bel- j dogságot hozott. Ez a maroknyi 1 konjunktúralovag Magyarországon uraknak nevezett „társaságiba föld legszemetebb népével: a zsidósággal összeszövetkezve, magának jólétet, gazdagságot, minden földi javat ösz- szeharácsolt és engedte, hogy a mi népünk, a magyar dolgozó nép nyo­morúságban és szegénységben ten. gesse az életét. Nyomorúság és sze­génység lepte el a falvakat, a váro­sok gyárainak dolgozó népét, mert a magyar nemzet nem tudott annyit termelni, hogy óriási zsidóságunkat, a zsidóság köré sereglett parazitákat és még a dolgozókat is tisztes­ségesen el tudja tartani. Míg egy kis klikk boldogan tobzó­dott minden földi jóban, addig vég­telenül szorgalmas magyar emberek, földművesek, kisiparosok húzták az élet keserves igáját egy életen ke^i resztül, megrokkantak a munkában s mikor meghaltak, családjuknak a koporsóhoz a fát is nehéz volt megvásá­rolni Azt mondották nekünk ország­gyarapító vezérünk van. Hát ki gyarapította az országot? Mentünk valamit fegyverrel el. foglalni? Mentünk segíteni? Kaptuk ajándékba Hitler Adolftól és a német néptől. Ez történt. Masíroztak a tábornok urak és egyesek utána 300—400 hold földet kaptak ajándékba, mert szépen tudtak ülni a lovon. Az életre-halálra szóló szerződést u németekkel Ma™ <ar ország kor. mányzója kötötte meg és ünnepé­lyesen ígérte, hogy élete végéig, haláláig becsü­lettel és hűséggel tartja azt, amit aláírt.

Next

/
Thumbnails
Contents