Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-01-13 / 9. szám
} Napjaink kis riportja ■—Miij») mmmmmmmmmmmntmmmm vmnrr't- . az élő njsáaról, inas a telissel kapcsolatos ililpM, Nagyon hálás lehet Zalaegerszeg város hír- j Bzomjas közönsége azért, hogy naponkint há- j romszor; éspedig délelőtt 9 órakor, déli fél tizenkettőkor és délután negyed négy órakor | a régi városházára szerelt hangszóró segít- . ségével a legfrissebb hadihíreket hallja. Ez j az élő újság sok-sok kósza hírterjeszitésn-ek ' .eszi elejét és módot nyújt a tájékozódásra azoknak is, akik nyomtatott újsághoz nem j juthatnak. A hallgatóság mindig igen nagy. 1 A jelzett időben pár percre megái! az utca j életének minden más gondja, rohanása és fi- ! gyei. Még a boltajtókban is vigyáz valaki. ! Érdekes megfigyelni az arcvonásokat, ahogyan j a lélek írja a külsőre a jegyeket a lenyíelt hírek után. Ború, derű, megelégedés, meggyőződés, tanulságvétel, lelkesedés, bizalom árad. A hírek vétele után megindul a személyi közvetítés. Mindenegyes ember tíz másnak mondja el, amiket az élő újság bemondott. Míg aa utcán megindul a terei ere, otthon folytatódik tovább a közvetítés és ennek alapján a várható események találgatása. Minthogy pedig ilyen nagyvárosi rangra emelkedtünk a hírszolgáltatás terén, azt hallottuk, hogy a közhirdetményeknek hangszórón való közvetítését is tervbevették. A dobolás ugyanis nagyon is falusi maradvány é« bizony-bizony vajmi kevesen figyelnek reá. Sőt megeshetik, hogy a közérdek ellen vétőknek a nevét is a hangszóró segítségével fogják nyilvánosságra hozni — megbélyegzésül. Meg is érdemlik némelyek, akik vonakodnak résztvenni az általános kötelességteljesítésben. Ilyen közkötelesség például most a hóhányás, az utak megtisztogatása, hogyt a közlekedés egy félórára se akadjon meg. Egy jól felhasznált félórán ugyanis napjainkban sorsok fordulhatnak meg. Az értelmiség foka ott kezdődik, ahol az ember maga is belátó, örömmel bocsátja rendelkezésre az erejét és nem várja, amíg megtorlással kényszerítik a közmunkára. Amikor a hólapátolók kitartó soraiban látjuk korra reggeltől kezdve a tisztviselőt, az iskolaigazgatót, a barnacsuhás ba- rátotj a nagy-, kisurakat és tisztelendő urakat, akik testvéri érzésbe olvadnak a velük) együtt dolgozó kereskedőkkel, iparosokkal, napszámosokkal, amikor az öreg és fiatal, a férfi és a nő kezében egyaránt gyorsan lendül ütemre a lapát és nincs, aki immel-ámmal, kesergő bensővel emelgetné a szerszámot, lesvén az alkalmakat, hogy mikor lóghat el, akkor boldogság végignézni a csoporton. íme az új világ, amikor mindaz és csakis az afe úr. aki a kötelességét édes tehernek érzi és mindaz, meg csakis az a szolga, önmaga rabszolgája, aki mindig a büntetéstől való félelemből engedelmeskedik. Katonák nem fordulhatnak polgári hatéssghoi én párthoz A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, amelyben a honvédség tagjainak megtiltja, hogy szolgálati ügyben a szolgálati út megkerülésével polgári hatósághoz, miniszterekhez, vagy a Nyilaskeresztes Párthoz forduljanak. A szolgálati út be nem tartása a jövőben hadbírói eljárást, esetleg lefokozást eredményez. Ugyancsak ismételten előforduló eset az is, hogy polgári egyének katonai vonatkozású ügyekben közvetlenül a Párthoz, a polgári közigazgatáshoz, vagy miniszterekhez forduljanak. Ezen eljárás következménye az, hogy1 az ügy idejében és érdemben el nem intézhető, a felkeresett hivataloknál pedig feles- le ges idő- és munkapazarlást idéz elő, mert azok nem hivatottak az ügyet elintézni. Felhívja ezért a honvédelmi miniszter a polgári lakosság figyelmét, hogy minden katonai vonatkozású ügyben a legközelebbi katonai parancsnoksághoz, vagy hatósághoz forduljon. A rendelet szerint minden katonai szervnek kötelessége a polgári érdeklődőt, kérelmezőt úgy eligazítani es irányítani, hogy az ügy érdemlegesen azonnal elintézhető legyen. 19-45- január 13. ZALAI ÖSSZETARTÁS üt» vriiWilÉÉi írja egy zalai testvérünk: Őszinte kis utiképek a nagy Németbirodalomból Mindig elindulunk egy állomásról. Fogy alattunk az élet sínpárjának szalagja. Sikümk megannyi váltón, zökkenőkön át. Kicsiny házak, nagy városok között. Munkás nappalok, álmodó éjtszakák ölén. Földek barázdáin, ligetek, erdők ismeretlen vágásán. Madárdal a köszöntőnk és emberek süvegeinek. Utazunk.^Nap, mint nap úton vagyunk, hogy megérkezhessünk. Aki el nem indul, annak számára nincs m egérke zés sem. * Az ötödik háborús esztendő első hajnali miséjére csengtek hívogatót a város harangjai. Mi pedig az ébredő hajnali fénynél a hosszú szerelvényünkön rendezgettük a helyünkét, kis fészkünket. Zökkent, csikorgóit a kocsisor, a zubbonyok alatt emberszív dobbant, és lélek mozdult^ elindultunk. A kettős acélszalag útja lassan gombolyodott. Aztán a való élet megnyitotta hosszú képsorát betekintésre a szomszéd földön, egy nép hősi küzdelme közepette. Csak tiszta szemmel, meg szívvel kellett nézni a látottakat. Burgerlandot szelte át vonatunk. A békés községek állomásai után Bécsújhely városa csi- gázta fel érdeklődésünket. A rendező határán, kis őrház mentén megállóit vasparipánk. A házikóból magyar szóval köszöntöttek felénk, az úttestről »kameradok« ugráltak fel hozzánk. Tisztán, szépen beszélték a mi nyelvünket. Az első ismerkedés, ez a perces megállás volt idegenben. Annyi kérdés és kíván- csiság-ébresztette háborús beszédtárgy került elő. Frangepánék bécsújhelyi fogságáig is visz- szakalandozhattunk volna, de besza’adt vonatunk a pályaudvarra. Néztem, néztem a pályaudvart, a tágas nagy rendezőt. Baj társaimnak nem volt, miért szóljak, mert velem együtt láttak mindent. De a tamáskodóknak, a háborús rémlátóknak szeretném a való képet megmutatni . Egy baj társsal a vasút közvetlen környékét is bejárjuk. Ép erre a tájék. Higy- gyék csak el, hogy a bécsújhelyiek városukban, házaikban laknak. Vasárnap van. A város belsejéből szent- misés harangszót hajt a csípős alpesi szél. önkéntelenül keresztet vetünk. Közel éreztük itt is az Istent. Aztán kis pihenőre betérünk a pályaudvar éttermébe. Szépen, ügyesen előre összerakjuk mondókánkat, kívánságunkat németül. Ez az első nyilvános vizsgánk. A német tudománnyal bezzeg csak győztük, de pontunk, jegyünk, az nem volt, így levessel és törtburgonyával meg kellett elégednünk. De sört oly bőséggel űrítgetbet- hettünk a nagy füles korsókból, hogy derékszíjunk alig ért be az első lyukba. Légiriadó- zavarta meg bécsújhelyi nyugalmunkat. A nagy rendező szomszédságában, a repülőtér szegélyén kényelmesen emelkedtek a levegőbe a légelhárítók félelmetes csöHungária filmszínház Ma, szombaton és vasárnap és %1 őr? kor BUBUS,v,aszaryGác?r¥i*!:' ,a m*» st** v filmen. — Főszer * : Johannes Riemann, Dórit Kreysíer, Ich-t. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök ^3 és kor Kfleéhajra as UFA filrtigyár hatalmas filmalkotása I yu 5(155 Főszereplők: Ferdinand Marian és Kristina Söderbaum. Jegyelővétel naponta d. e. 11—12-ig, d. u, 2 órától vei. Hosszan kiépített rendszerük elűzte aggodalmainkat. Kérdés ébredt fel bennem: vájjon mit mondanak most az otthoniak; »Bécsújhelyi végleg eltörölték a földről!?« Mi fogjuk a valóságot igazolni, hogy nem! Sem itt, sem a környékén ma nem garázdálkodhattak a légikalózok. Játékos kedvvel szárnyalták a Stáyer Alpok légiterét a Messerschmidtek, míg velünk tovarohant egy-egy állomással a katona-vonatunk. N. I. Felhívás! A hadműveleti területek kiürítését a sajtóban már ismertetett rendeletek szabályozzák. Mindenkinek érdeke, hogy a kiürítés lebonyolításakor szigorúan alkalmazkodjék a rendelkezésekben megszabott lehetőségekhez. A közös érdekek megóvására utasítást kaptak a német tábori rendészeti közegek is, akik a magyar tábori csendőrökkel együtt teljesítik ezt a feladatot. A kiürítésre kijelölt területek polgári lakossága tehát az esetleges panaszok helyszíni orvoslása érdekében a német tábori csendőrök és tábori vadászalakulatok tagjaihoa is fordulhat. E közegek feltűnő ismertető jel© a nyakban láncon hordott félholdalakú fém- tábla, Feldgendarm felírással. Üss sai Ftsretic propaganda miniszter körútja a vissza- foglalt helységekben Kassai Ferenc nemzetvédelmi propaganda miniszter az elmúlt napokban végigjárta azokat a helységeket, amelyeket hős csapataink visszafoglaltak az ellenségtől. Megdöbbentő kép tárult mindenütt a miniszter és kísérete elé. Még a legvadabb képzelet sem tudott volna olyan borzalmakat szülni, mint amilyeneknek tanúi voltak a visszafoglalt helységekben. A miniszter látogatást tett VértesszőHősön és Baj községben, meghallgatta a síró emberek vallomásait és hatalmas jegyzőkönyvekből és fényképekből álló adathalmazzal tért vissza. De a valóság sokkal borzalmasabb annál, mint amit le lehet írni, vagy amit még a fenykje- pezőgép érzékeny lencséje is szemünk elé tud tárni. Vannak társadalmainkban egyesek, sőt mondhatnék, hogy vannak rétegek is, amelyek azt szeretnék hinni és elhitetni másokkal, hogy a szovjet csapatok nem viselkednek mindenütt egyformán és nem mindenkivel szemben viselkednek embertelenül. Ennek a legendának legyen vége. A miniszter és kísérete megállapította, hogy a vörös hordák senkivel sem járnak el kivételes módon. Mindegy nekik, ha valaki kommunista érzelmeiről beszél, vagy ilyen tevékenységét bizonyítani tudja. Azzal sem ér el senki célt, ha anyanyelvén próbálja rábeszélni a vörös katonáklal az emberséges bánásmódra. Nincs kivétel! A cél számukra nem más* mint legázolni Európának azt a részét, amelyikre rá tudták lábukat tenni s elsősorban kiirtani még az emberi tisztesség csíráját ist ahol eljárnak. Becstelen vágyaik elől nem menekülhetnek meg asszonyaink, leányaink. A vörös hordák vágyai elől éppen úgy nem menekülhet meg a tizennégy éves kislány^ mint a hetven—nyolcvan éves matróna. Hogy milyen borzalmas a valóság, annak alátámaszttásául nem kell egyebet mondani, mint azt: a lakosságnak egyhangúan az a véleménye, hogy hazugság az, amit eddig a rádióban és újságokban mondottak, mert a szovjet még ezerszeresebben rosszabb és aljasabb, mint ahogy azt mondották. A lakosság túlnyomó része jelentkezik németországi kitelepülésre. (S)
