Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-01-13 / 9. szám

ZALAI ÖSSZETARTÁS magyarnak meg kell mutatnia, hogy évezredes, hősi történelmünkhöz hűek maradunk'. Ehhez méltóan mindent meg merünk és mindent meg akarunk tenni hazánk megmentésére. Ez a magatartás méltó elismerést vált ma jd ki a győzelem zálogát kezében tartó nagy szövet­ségesünknél, a Németbirodalomnál is. Magyarok! Vannak és lesznek napok, órák. pillanatok, amikor a legnagyobb nemzeti ön- fegyelmezettségge 1 kell majd a válogatásnél­küli harc, vagy munkavállalás terhét átven­nünk! Lesznek napok, mikor az érkezett parancs­nak — akár saját hatóságunktól, akár nagy német szövetségesünk bármelyik illetékes ha­tóságától is jön az — halogatás nélkül eleget kell tennünk, — lett légyen az akár sáncolási munka, akár pusztán polgári kényelmünk fel­áldozása azzal, hogy az értünk vérüket áldozó magyar és német harcosainknak lakásunkban hajlékot kell adnunk. Minden egyes kapa­vágás és minden buzgó munkában eltöltött nap, valamint minden óra, amelyet küzdő ka­tonáink a mi otthonunkban pihenéssel töl­tenek el, közelebb visz bennünket ahhoz a várvavárt pillanathoz, mikor megszállás alatt élő testvéreinket újra keblünkre ölelhetjük. A közös harc a közös győzelem érdiekében j minden magyarnak e'erni kötelessége, bárhova is veti a sors, hogy tehetsége szerint megfeleljen feladatának. A győzelem biztos, de attól függ. hogyl minden egyes férfi, nő és munkaképes ifjú teljes erejét latbavesse. — Németországban mindenki a közelgő visszacsapősok jegyében és a biztos győzelem hitében él s ez a győ­zelem el is következik. Kötelességünk azonban, hogy Hazánk, föl­dünk. vagyonunk, asszonyaink, gyermekeink védelmére s elveszett területeink visszaszer­zésére annyi harcost állítsunk csatasorba, amennyit csak fel tudunk szerelni sa ját erőnk­ből és német szövetségesünk segítségével: — annyi munkást állítsunk munkába a háborús erőkifejtés céljaira, amennyi munkaalkalom adódik. Ilyen erőkifejtéssel biztosan megér­jük ismét a szebb és boldogabb Magyarorszá­got! Magyarok! Rendületlenül tartsatok ki! Le­gyetek méltók őseinkhez, hogy büszkén tekint­hessenek vissza utódaink hősi helytállásunkra! Nemzeti Szövetség Miért kellett eljönnie október 1 S z ő 1 ő s i Jenő helyettes mniiszterelnök Szombathelyen a honvédség számára nagy ér­deklődéssel kísért előadást tartott. — Ebben az országban — mondotta töb­bek között — ötszáz esztendeje tart a szo­ciális feszültség és az a szörnyű elnyomás, amelyből a magyar nép kitömi szeretne. A Dózsa-lázadástól Bocskay, Bethlen, Rákóczi és Kossuth szabadságküzdelméig a szabadsághar­cok egész sora zajlott le, amelyek mélylén • mindenütt ott volt a szörnyű szociális fe­szültség. Akik a kiegyezés korától fejlődést reméltek, elfeledték, hogy mindez csak ál­tünet volt, mert a mi vezetőrétegünk mindent álalakban akart megvalósítani. Átvettük a par­lamenti formát, de tiszta választás lefolytatása sohasem sikerült. Minden külföldi eszmét át­vettünk, de a vezetőréteg mindent úgy \ aló- sftott meg, hogy a fe1 töreki vő népi akarat nem tudott érvényesühii. Ez sodort bele az első világháborúba, majd ez torkollott az 1918-as forradalomba. Már 1919-ben láttuk, hogy a felülről létesített kormányzati rendszerek nem érnek semmit és ezért kellett helyette egy alul­ról felépített rendszert felépíteni, olyat, ami­lyet Szálasi Ferenc indított. A régi rendszerről szólva a helyettes mi­niszterelnök ismertette a multszázadbeü ag­rárszociális mozgalmak történetét s rámutatott arra, hogy Darányi Ignác már akkor meg akarta csinálni a telepítési törvényt. Az a parlament azonban, amelynek a törvényt elő­terjesztette, inkább megbuktatta Darányit, de nem volt hajlandó a napszámos-réteg meg­segítésére sietni. Midőn kitört a világháború, mindenki kérte a kormányzatot, hogy való­sítsa meg a földreformot. Tisza István mere­ven elzárkózott, Csernoch János hercegprímás pedig felszólalt a parlamentben, hangoztat­ván: minek a földreform? A magyar honvéd nem azért harcol hősiesen, hogy jutalmat kap­jon. Elkövetkezett 1918—19 és jött a Nagv­KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazoknak, akik Istenben bol­dogult férjem, illetve édesapánk, Parragi Antal temetésén megjelentek és részvétüknek bármi módon való nyilvánításával fájdalmunkat enyhí­teni igyekeztek, ezúton mondunk liá ás köszönetét. özv. Parragi Antal né és gyermekei. atády-féle kényszer földreform. Nagyon ritka kivétellel mindig az uradalomtól legmesszebb eső részén hasították ki az egy-két holdacs- kát, a legrosszabb földből és lehetőleg a leg­magasabb áron. Ilyen földreform mellett akar­ták boldoggá tenni a magyart. A magyar kezébe vette a vándorbotot és elment igaz­ságot keresni a tengerentúlra. Máefélmilló olyan magyar hagyta el a világháború előtt az ország terüle­tét. akikre a legnagyobb szükség lett volna. Amíg pedig állami segédlettel megindult a kivándorlás, addig Galicia felől a zsidó-áradat özönlött Magyarország felé. Hogy az egyik oldalon a magyar véreink mennek ki. a másik oldalon pedig élősdiek hada lepi el az országot, nem tudta intézkedésre ösztökélni a »haza­fias« rendszert. A 65 életévét verejtékes mun­kában betöltött parasztság számára havi 5 pengő nyugdíjat, az özvegyek számára havi 4 pengőt állapítottak meg. Emlékezünk azokra az időkre, amikor az elsőosztályú férfi mun­kásnak a bére 1 pengőben volt megállapítva íés a búza ára 40 pengőről 9 pengőre esett le. A föld és az ipari munkásság elszakadt az1 értelmiségtől, a magyar parasztság oda jutott, hogy panaszkodni sem mer t. Ez volt munkás­vonalon a hazafias rendszer. Darányi Kálmán miniszterelnök Gömbös Gyula hatása alatt eb határozta, hogy honvédséget kell teremteni s ezért megcsinálta a győri programmót, amely­nek alapján belenyúltak az ötvenezer pengőn felüli vagyonokba. A törvényhatóságok az egész országban bizalmat szavaztak Darányinak. A válasz az volt rá, hogy Darányi három hét múlva megbukott. Bárdossy Lászlónak kellett megcsinálni a kormányzóhelyéUesi törvényjavaslatot, azon­ban az udvaroncok felvetették, hogy nem elég a kormánvzóhelyettes megválasztása, hanem az utódlási jogot is meg kell csinálni. Bárdossy ezt nem vállalta, tehát mennie kellett. Akkor jött Kállay, akinek kinevezését valósággal rá kellett erőszakolni a nemzetre, de most már tudjuk, hogy miért. Eckhardt Tibor elment az Egyesült Államokba. Elindulása előtt a lui- niszterelnőknél, sőt a legmagasabb helyen is járt. Elképzelhetjük, milyen hatással volt ez szövetségesünkre. Kállay folyton azt mondotta, hogy ők becsülettel állják a szövetséget, de rögtön megindult a legkérlelhetetlenebb kiiz- delem a magyar nemzetiszocialista partok el- len. Jött az állandó kétarcúság, amelynek eredményeként bizalmas tárgyalá- lásokat kezdtek a szociáldemokratákkal. Peyer Károly heti vendége volt Keresztes-Fischernel*, aki megengedte az Eckhardt-fé e parasztszö­vetség támogatását. Agitátorképző tanJ’olyamot engedélyezett a szociáldemokratáknak. Akkor háromnegyedórán keresztül igyekeztem meg­győzni Keresztes-Fischert, hogy a szociálde­mokraták csak addig szociáldemokraták, amíg nem lehetnek nyíltan kommunisták. Akkor egész dühösen azt mondta a belügyminiszter: »Csak nem vagyok őrült, hogy most oszlassam fel a szociáldemokrata pártot, amikor őket tudom a legjobban felhasználni a kommunisták ellen.« Ilyen kormányzat kezében volt az or­szág sorsa és ennek vagyunk az áldozatai. Volt még a szegedi-gondolat. Alapja az anti- bolsevizmus. Ez volt az egyetlen érdeme, t az antiszemitizmusnak egy halvány árnyalata, de a szegedi kormánynak volt zsidó kapcsolaté tagja is. Azt: hirdették magukról, hogy ki­tűnő katonák, de a vitézi székből kidobáltáfc a nemzetiszocialistákat. Kállay nem engedte meg a hungarista/légió felállítását. Ugyanaz a rendszer azonban, amelgr nem akart harcoltatni a Donnál, nem tudott harcolni a román határon sem. Amikor el­következett augusztus 26-a, Vörös János több oldalról jövő szorongatásra azt válaszolta: leg­felsőbb helyen eldöntötték, hogy nem vonu­lunk be Dél-Erdélybe. Amikor később mégi» elhatározták, a Vöröstoronyi-szoroson tódult be a bolseviki haderő. Az október 15-én elhangzott szégyenteljc» nyilatkozat elhangzása előtt megalakult a nem­zeti szövetség. Tasnády-Nagy András külön kihal Iga! ásón figyelmeztette az államfőt, hogjf a parlament fenntartja magának a jogot min­den tárgyalás előzetes jóváhagyására. Ennek ellenére tárgyaltak Aradon és Moszkvában, » még a felvonulási terveinket is elmagyarázták odaát. Ez minősített esete a törvényszegésnek és hazaáru’árnak. E kel ett jönni tehát októbei 15-nek és nem minket terhel a felelősség a szenvedésekért. Most már csak az a kérdé», hogyha szenv ednünk kell, rabszíjra fűzve, vál- lunkra sütött számmal ellátva, szenvedjünk-e, vagy pedig kinn a harctéren, független magyar katonaként, fegyverrel a kézben. Nem igaz, hogy olyan nagyszámú magyar katona meal át az ellenséghez. A tiszti- és a legénységi veszteségi ista egyaránt mutatja, hogy a magyar katona bcesü'eííel verekszik. A főváros népe is hősi küzdelmet folvtat az ellenséges túlerővel szemben. Magyar honvéd­ség, német hadsereg, hungarista nemzetszol- gálat, asszonyok, gyermekek vállvetve harcol­nak és állják a sarat, amíg a felszabadítás órája ütni fog. Uj katonatípus jelentkezik, a 16— 17 éves hungarista katonák típusa, aki páncél- ököllel kezében, nyugodtan bevárja 25 mé­terre a páncélóriást. A tanult hivatásos v ezér­kari tisztekkel együtt ők lesznek alapjai a magyar hadseregnek. El fog jönni a világ­nézeti hadsereg, amely tudni fogja a nemzet iránti kötelességét. Szálasi Ferenc nyomán új életfonna alakul ebben az országban. Főispán eddig csuk nagybirtokos lehetett. Ezentúl lehel bárki, akármilyen egyszerű ágyban született. Jelentkezik a közlegény-sorból tisztirangot el­ért bős katona, aki fel emelkedhet ik a leg­magasabb rangig, ha megvan rá a rátermett­sége. Nem ismerünk osztálykülönbséget, ma azt a rendszert éljük, amikor első a harcoló katona, második a munkás, vagy paraszt, s azután jön a többi. A katonaságtól a mi rendszerünk nincsen távol. A nemzetiszocialista rendszer ott szü­letett a lövészárokban, Hitler agyában és Szá­lasi Ferenc is ott érezte meg ennek gondolatát. Végül a miniszterelnökhelyettes utalt arra, hogy a magyarságot nem kell félteni sem Szálasi Ferenctől, sem a hungarizmuslól. A nemzetiszocializmus európai gondolat, amelyet nem csináltak és Magyarországon sem csinál­ták. Szükségét érezte mindenki az ország­ban és nem hiába lépett fel a nemzetiszocia- lizmus más országokban sem. A hungarizmu» különleges magyar gondolat, mert a törté­nelmi Magyarországot jelenti s ezért Szála»» Ferencnek hungarista elgondolása nagy kin­cset jelent a magyarság számára. 1945. január 13.

Next

/
Thumbnails
Contents