Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-01-03 / 2. szám
SZERDA, 1945. január 3. n. wm»**« a. ia* i. jiá| [fii H—I F«idíős asedLsaaztő: D*v Péa%h)y Pál i [_ Főmunkatárs: C&m^ánm János „A pontosság nem erény, hanem kötelesség“ m Hitler Adolf szilveszteri beszéde „Elérkezik az óra, amely a feltétlen győzelmet annak juttatja, aki arra legméltóbb: a Nagy- Német Birodalomnak“ - mondotta a Führer Szilvas*ter éjtszaka, néhány perccel az új év beköszöntése után, a Führer szózatot intézett a főhadiszállásról, a német nemzetheti. Az ö beható fejtegetéseiből a következő részeket közöljük: »Csak az évforduló késztet ma engem, hogy önökhöz szóljak. Az idő most többet követel tőlem, mint beszédet. A mögöttünk fekvő 12 hónap, de különösképpen július 20-ának eseményei kényszerítettek engem, hogy egész figyelmemet és munkaerőmet az egyetlen feladatnak szenteljem, amelyért hosszú évek óta élek: Népem sorsharcácrt. Ellenfeleink már korábban, minden évben a mi összeroppanásunkat jósolták, de különösen az 1944-es évhez fűztek reményeket. Még sohasem látták a győzelmet oly közelinek, mint az elmúlt év augusztus havában, amikor az egyik katasztrófa valóban a másikat követte. Ha ennek dacára megint sikerült a sorsot, mint már oly gyakran, megfordítani, akkor ennek elhárításában az áldozatok mellett valamennyi itthon és a harctéren lévő néptársam küzdelmének és munkájának, mint ugyancsak saját munkám és nekifeszülésemnek volt része. Párhuzamosan az ellenséges oldal jóslataival, mindég újabb elméleti tanácskozások következtek a háború utáni európai kérdések megoldására. Tehát az újbóli felújítása a csaló intézményeknek, amelyeket már a világháború óta ismerünk, — úgy, mintha a háborút már megnyerték volna B most már teljes nyugalommal készíthetnek rendszabályokat Európa kormányzására oly államokkal, amelyek épp maguk mutatják azomorú példáját annak, hogyan nem »»bad népeket kormányozni. Szeretném ez évnek fordulóján, — amely nekünk elég alkalmat adott annak bebizonyítására, hogy úgy a német nép és a német állam, mint vezető férfiai, megingathatatlanok akaratukban és hajthatatlanok fanatikus, tévedhetetlen elhatározottságukban-, a háborút «linden körülmények között sikeresen végigharcolni, — mégegytzer lerögzíteni, ami Halaink a needd»él é« jövőből adódik, Á NÉMET BIRODALOM 80HA NEM HÓDOL MEG Mi ismerjük ellenségeink céljait a múltból és jelenből, mit szándékoznak a Német Birodalommal az. angol-amerikai államférfiak, mit a bolsevisták uralmon lévői, — ismeretes előttünk, hogy végeredményben mind ezek mögött álló nemzetközi zsidóság mit szándékszik elkövetni a német nép ellen. Ezek sikeres keresztülvitele nemcsak a Német Birodalom szétdarabolását, 15- vagy 20 milliónyi német külföldre telepítését, a megmaradt rész rabszolgává tételét, a német ifjúságnak meg rántását, — lseasm mindest ekeiéiK népünk millióinak éhhalálát jelentené. Tehát vagy csak szabadságban élni, — vagy szolgaságban meghalni lehet. Ellentétben ezzel, mi mindenre el vagyunk határozva. A világnak tudnia kell, hogy a Német Birodalom sohasem fog meghódolni, s hogy a Német Birodalom kijelölt útján, mint a múlt minden nagy állama, ki lehet téve visszaütéseknek, de erről az útról soha nem fog letérni. Tudnia kell, hogy a mai államvezotés a gondokat és szenvedéseket népével megosztja, és soha sem fog a szenvedések vagy gondok előtt meghódolni. Hogy az adott hely- ] zetben el vannak határozva minden nagyobb1 j krízist, egy nagyobb megerőltetéssel fogadni, s ami késlekedés által elveszett, fokozott munkabuzgalommal pótolni. Hogy minden németnek, aki kötelességét teljesíti, nemcsak legmagasabb elismerését fejezi ki, hanem biztosítékot is ad neki, hogy az ő népünk létéhez való hozzájárulása nem lesz elfelejtve. De mindenkit megsemmisít, aki magát ezen közreműködés alól kivonni igyekszik. TUDJUK, MIÉRT KÜZDÜNK Az egész német nép látja, milyen sorsot szántak neki, ha ezt a háborút elvesztené;. De nem fogja azt elveszteni; ellenkeziőleg, meg kell és meg is fogja nyerni. Hogy miért küzdenek a mi ellenségeink, azt zsiclaikon kívül maguk sem tudják, de hogy mi miért küzdünk, az valamennyiünk előtt tisztán áll. Ez pedig arra irányul, hogy fenntartsa a német embert — fenntartsa szülőföldünket, és ez jelenti kétezeréves kultúránkat, s fenntartását gyermekeinknek, és azok gyermekeinek — egyszóval: egész népünket. Tehát jelenti mindazt, ami az életet egyáltalán leélni érdemessé teszi. Ennélfogva magatartásával, szellemével mindent el is követ, ami jogossá teszi, hogy a maga jövőjében feltétlenül bízzon, s hogy a sorstól küzdelméért kegyes méltánylást kérhessen. Amint a porából megéledt Főnix, úgy emelkedik fel városaink romjaiból német akaraterővel a nemzet. Ha pedig ez a sor smegpróbálta idő agyszer elmúlik, minden német határtalanul büszke lesz arra, hogy magát ezen nemzethez tartozónak! vallhatja. Egykor, ha majd ez az idő lezárul, a német városok romjaikból újra felemelkednek, s az elpusztított háztömbök helyén nagyszerű házak állnak majd rendelkezésére minden németnek. Az 1944. ér a legnagyobb megterhelése volt lennek a hatalmas küzdelem- inek1, — ez volt az az esztendő, amelyben ismételten beigazolódást ínyért, hogy a polgári társadalmi rend nincs többé abban a helyzetben, hogyj |a nna cs jövőben bekövetkező időkkel Ára 20 fillér. dacolni tudjon. Állam állam utáni süllyedt a legteljesebb kiaoszba, amely nem tudta a maga számára megta dini \ !az igazán szociális ájjáképződésí. A liberális idők elmúltak. A mi részünkre azonban az . ellenségeinknek minden kijelentése, és volt szövetségeseink árulása, amely tehetetlen kormányaik részéről ért bennünket, egy új kötelességet rótt ránk, annak tiszta felismerését, lenni, vagy, nem lenni a német jövő szempontjából; » ennek következetes alakulása a mi népies államunktól függ. — Hogy mind az a mérhetetlen áldozat, amelyet népünknek hoznia kellett, csak attól a társadalmi föltételezéstől függ, amelyik minden előjoggal3 leszámolt, amely* ezzel az egész népet nemcsak az egyenlő kötelezettségek hordozójává, hanem az egyenlő jogok viselőjévé is teszi. Ez a meggyőződés igazolt engem abban & felhívásban, amelyet ebben az évben különösen beható módon kellett a német néphez intéznem. Ezernyi népfölkelő század keletkezeit, vagy, van keletkezőben. KÖSZÖNET A KÜZDŐKNEK Ezredek ezredek után lettek felállítva, népi, tüzérség, vető- és rohamlöveg brigádok, páncélhadosztályok, mintegy a földből nőttek ki, vadászkötelékek lettek felfrissítve, új gépekkel ellátva, de mindenek előtt a német munkások és munkásnők teljesítettek rendkívülit. Ezekhez csatlakoznak, — s azt ma nyugodtan jelenthetem ki, mindég többen, olyan más népekhez tartozó, hasonló gondolkozású emberek, akik mint munkaerők, Németországban ismerték meg a mi szociális berendezésünket. így, amit ellenségeink szétromboltak, azt rendíthetetlen szorgalommal és páratlan hősiességgel ismét felépítettük, és ez mindaddig így; lesz, amíg ellenségeink' támadása egy napon meg nem szűnik. A német szellem és akaraterő ezt ki fogja kényszeríteni s a történelem - j ben egykor, mint a huszadik század csodája lesz ez följegyezve. Ez év végén milliónyi számi álatlan nép- társamnak, mint a nemzet nevében szóló, de ebben a pillanatban, mint érmék vezére is, — túláradó szívvel mondok köszönetét azért, amit szenvedtek, tűrtek, — tettek és kifejtettek;, a férfiaknak és asszonyoknak, egészen a Hitler- ifjúságban lévő gyermekeinkig, a városok, telepek, falvak és vidékek lakóinak. Kérni szeretném ökgt, hogy a jövőben Se csüggedjenek, hanem bízzanak a vezetésben. Ami pedig engem illet, hogy az eredményt növeljem, éppen úgy, mint a múltban, úgy a jövőben is mindent megteszek. Akit a Gondviselés súlyosan megpróbál, azt a legmagasabb hivatásra is képesnek tartja. Ebben az órában tehát, mint Nagynémet- ország szószólója, a Mindenható előtt azt az ünnepélyes fogadalmat teszem, hogy hűen és tántoríthatatlanul megtesszük a következő esztendőben is kötelességünket, abban a sziklaszilárd hitben, hogy elérkezik az óra, amely a feltétlen győzelmet annak juttatja, áld arra lagméltókb: a Nagy Német Birodalomnak.
