Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-03-19 / 61. szám

II. drlolrlm. 6t. #»ám. ZALAI HÉTFŐ, 1945. március 19. ÖSSZETARTÁS Szerkesztőség: Zalaegerszeg, Tompa-utca 4. sz. Telefon: 212. Felelős szer nesz tő : CSORDÁS JÁNOS Kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőasy-utca 12. Telefon: 80. „A pontosság nem erény, hanem kötelességé. Nem akarok kegyeletsértő lenni, de ha hideg tárg.y iktgossággal vizs- gáíjuk a múltat, rájövünk arra, hogy hi/.ouy a múltban a magyar népet sokszor télre-, de meg több­ször olyan utakra vezették, amely­nek vége majdnem mindig egy nemzetny.elő ingoványba szaladt. Nem mondom, néha akadtak olyan vezetők, akik helyes utat be­lestek és találtak, de sajnos, ezek vagy elhaltak, mielőtt még célhoz értek \ olna, v agy elkapta őket a nagy diplomáciai ingo vány és az egy enesre tervezett út — amelyen nemzetünket akarták v ezetni —, ki- sebb.-nagyobb kanyargással v issza- fért önmagába. Az idők folyamán nemzetünk kezdett hasonlítani a szállóigévé vált »nagy-kerék -hez: amennyit Iöl, annyit le. ITa tehetségesei)!) vezetőink egy­két évtizedig ragvo»tattak is a Ma- gy ár Szent Koronát, az utánuk kö­vetkezők lényét mindig elhomályo­sították, nemzetünk életnívóját min­dig alacsony, szégyenteljes síkra süllyesztették. Évtizedek, évszázadok múltak, a nemzet élte a maga út- és Gólnélküli egybelybentopögásái. Néha akadtak bátor vállalkozók, akik keresték és igyekeztek megtalálni az. utak el­fer dü lésének kórokozóját, de utó­lag meg kell állapítanunk, hogy az akaratnál nem jutottak tovább. Nemzet vezetőnk, Szálasi Fe­renc is a bajkeresők sorában állt, de azzal a különbséggel, hogy Ö új utat jelölt, az útnak irányt sza­bott és a végére eéit is tűzött. Célt, amely nem más, mint az új Hunga­rista Munkaállam megvalósítása. Nemzet vezetőnknek és nekünk, hungaristáknak a célba vett fa­natikus hitünk pedig olyan nagy, az út végére olyan erővel akarunk eljutni, hogy még véletlenül sem tévedhetünk helytelen irányba. Azért mégis vigyáznunk kell, mert jelenlegi útszakaszunktól a célig, vagyis az út végéig, meg­annyi sok csapda, még annyi sok vissza lökő akadály tornyosul elénk, hogy ha nem leszünk óvatosak, aka­ratunk ellenére is visszatérünk a műit által letaposott halálútra. Szeretném, ha a nemzetnek az a része, amely 1944. október 15-én nem lépett az új útra — hanem csak a szélén sorakozott föl —, ■ most már belátná, hogy csak a Szálasi Ferenc által kijelölt ót az egyedüli, amelyen mindnyájunk­nak haladni kell, ha azt akarjuk, hogy a forgó kerék megálljon, de aztán most már végleg fenn. Ha azok, akik jelenleg az út szélén állanak, velünk akarnak ha­ladni: szívesen vesszük, de a csen­dé-. szemlélőket, visszahúzódó óva­toskodókat, akik csak tapsolni akar­nak, nem tűrünk. Nem tűrjük, mert nekünk tapsolókra, elbújt bizta­tókra nincs szükségünk. Mi, hungaristák, akiknek meg­adatott az, hogy tovább lássunk a dolgok fénykorén, mi, akik az értelem felé törjük az utat: nem tévedtünk, mert nem tévedhetünk, mert ránk vigyáz az Isten, htunk­ban irányít Nemzetvezetőnk és az út végén, a cél előtt — mint hajó­soknak a torony lámpái —, új fényben ragyog ott a Nyilaskereszt. a egy eve 1944. március 19-ének reggelén Ma­gyarországnak árulásra ítélt földjén megjelent a német hadsereg, hogy gátatv essen annak a húszesztendős árulássorozatnak, amely akkor, a készülő Kossüth-ünnepségen végkép befejezett tények elé akarta állítani a magyar nemzetet. Ennek az áruló klikknek élén már akkor is az az ember állt, aki néhány hónappal később, 1944. október 15-én is meg­kísérelte az országot kiszolgáltatni a holsevizmusnak. Akkor, március 19-én a kormányzó mellett ott ál­lott minden- idők egyik leghitv á- nyabb hintapolitikusa, Kállay is. 1944. március 19-ének napjára mindannyian emlékszünk. Sokan . voltak közöttünk, akik felszisszen­tek, sokan a zsidaikat féltették és ráfogták ezt a féltést a magyar függetlenség féltésére, és még Isten tudja, miféle érvekkel igyekeztek hadakozni a március 19-i esemé­nyek ellen. Minden érv hiábavalónak bizo­nyult. Magyarországot a belső rom-' lás szélére sodorta maga a kor­mányzat, s nem volt és nem le­hetett más út, mint a külső be­avatkozás, Az utóbbi mindenképpen bekövetkezett volna, csakhogy a Horthy—Kállay rezsim ezt a Szov­jettől várta. Az eseményeket mégegyszer, ok­tóber 15-én visszafelé akarta for­dítani Horthy és köre. A történe­lem azonban mást akart a ma- j gyár néppel s elküldte Szálasi ) Ferencet. Azóta itt van, ha a há­borúban megviselt és sokat szen­vedett alakjában is, a zsidóságtól és a holsev izmustól megvédett Ma- ffvarorszáff! északkeletre eredménytelenek ma­radtak a bolsevisták támadásai. A stettini hídfő keleti és délkeleti; arcvonala ellen a bolsevisták erő­sen megcsappant kötelékeiket új­ból nagy támadásra indították. 45 páncélos kilövése után az Odera irányába indított ez az áttörési kí­sérlet is meghiúsult. Kelet-Porosz- orszagban gránátosaink változatla­nul súlyos elhárító harcokban áll­nak az Eisenbergtől északra és Brandenburgtól délre támadó szov­jet hadseregekkel szemben. (PK) Tovább tart a nagy nyugati oaata A nyugati arcvonal harcairól je­lenti a német védőerő főparancs­noksága: Duisburgtól délnyugatra visszavertünk egy ellenséges átkelési kísérletet s közben foglyokat ej­tettünk. A Rajna középső folyásánál az amerikaiaknak Remagentől ke­letre lévő hídfőállása körül foly­tatott makacs harcokkal telt el a nap. Kötelékeink kemény ellenál­lása és sok ellen lökése következté­ben az ellenség csak egyes szaka­szokon tudott előrenyomulni. A Mo- sel—Saar és a Rajna közötti csata tovább tart. (PK) i Siklóstól délnyugatba lévő drévai hídfőnket szilárdan védik csapataink A német védőerő főparancsnok­sága jelenti a magyarországi har­cokról: A Siklóstól délnyugatra lévő (1 távai hídfőnket csapataink a sú­lyos elhárító harcokban a tegnapi nap folyamán is megvédtek az erős ellenséges támadásokkal szemben. A Balatontól kétoldalt elfoglalt állás- szakaszokat támadásainkkal össze- függő arcvonallá bővítettük, ame­lyet a bolsevisták ellenlökéseivel, szemben is megtartottunk. A bolse­vistáknak a Velencei-tó és Felső- galla térsége között tovább foly­tatott áttörési kísérletei Székesfe­hérvártól északra, elhárító tüzűnk­ben elakadtak, másrészt azokat a Mórtól északra fekvő hegyekben harebav etett erőink felfogták. A Varam felső folyásánál csapataink kemény harcokban megakadályoz­ták íiz ellenségnek a folyón való átkelését. (PK) A keleti arc vonal harcairól je­lenti a német védőerő főparancs­noksága: A Felső-Sziléziában fo­lyamatban lévő elkeseredett ellen­séges elhárító csatában a bolsevis­ták erős párcélos kötelékeiknek si­került a Leobschütztől északra lévő térségig és a Neissetől keletre lévő térségig előretörni. E harcokban 121 páncélost lőttünk ki. Énubantól A Nemzetvezető táviratban üdvözölte a Pápát A Nemzetv ezető a pápa koroná­zásának évfordulóján az alábbi üd­vözlő táviratot intézte XII. Pius pápához. A koronázás évfordulója alkalmá­ból sietek a Hungarista Mozgalom­ban megújhódott ezeréves magyar nemzet tiszteletteljes szerencsekívá- natait tolmácsolni. Magyarország, híven évszázados keresztény hagyo­mányaihoz, ismét élet-halál harc­ban áll, hogy nemzeti örökségét és az európai keresztény kultúrát a pogány bolsevisták pusztításával szemben megvédje. Ebben a szel­lemben küldöm legmelegebb Sze­rencsek! vánata imát és kívánom, hogy Szentséged uralkodása hosszú és dicsőséges legyen az újjászülető világ javára. Szálasi Ferenc* ára 29 fiilép Az út vége Irta: Gerencsér István h. városi propagandavezető. Erősen megcsappant kötelékekkel támadnak keleten a bolsevisták

Next

/
Thumbnails
Contents