Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-02-22 / 41. szám

öftTORTttK, 1#4I, Mmiv 22. ZALAI ÖSSZETARTÁS «an saffeiSBUsss; «fór Felelős aaerkesztő: Otopdés Jénán Szerkesztőség: Tompa-utca ’4. Telefon: 212. .Ellensége vagyok minden szocializmusnak, amelyben nincs nacionalizmus.“ Bácsjózseffalvától Göcsejig Az t r isten talán nem büntet ; bennünket: jobban, ha ie merjük írni, tegnap délután dr. ÍN é m e tli i Kálmán előadásában egy ízig-vérig j magyar papot, egy izzó,. forrólelkű , magyart ismertünk meg. Dr. Né- | meth Kálmán a Kárpátokon túli magyarság egy részének a haza- felépítője, Istensegíts, Hadikfalv a népét hozta ide hozzánk, Hadik András kriptája köré, a Bácskába. A sors azonban ennek a szívós, «ok elnyomást átszenvedett népnek ottsern hagyott nyugtot, onnan is menekülnie kellett. Ennek az ősi magyar népnek, amely a Kárpáto­kon belül egészen a legutóbbi időkig nem kaphatott néhányaköz;ségre való férőhelyet, volt s még ma is har­cos szószólója dr. Németh .Kálmán plébános, a Százezer szív sikolt című könyv szerzője. Dr. Németh Kál­mán, mint ahogy a skandináv Peer Gynt sorsával példázta, a magyar - ság egyik partizánja volt, kívül élt népével az országon, s már-már majdnem meddő maradt népéért folytatott harca. Izgatónak, lázi tó­nak bélyegezték az elmúlt rend­szer urai, s ugyanakkor, amikor állami szubvencióval látták el a zsidó kivándorlási irodákat, hogy magyar ezrek Amerika felé hajóz­zanak, nem jutott s nem juthatott idebent hely a legősibb és Legtisz­tább hagyományokat őrző magyar népnek. Dr. Németh Kálmánt a meghallgatás helyett üldözték, s amikor Budapesten kilincselt aHor- thv-rezsim lírainál, nem akadt Bu­dapesten egyetlen plébánia, ahol éj­jeli menedékét kaphatott volna s nem akadt templom, ahol napi mi­séjét elvégezhette! volna. Dr. Né­meth Kálmán előadásában egy nagy magyar pap tragikus üldözöttségé- nek körvonalai bontakoztak ki előt­tünk s nem véletlen, hogy az ő izzó magyarságát éppen akkor ül­dözték a legjobban, amikor a ma­gyar nemzetiszocializmus is a leg­nagyobb üldöztetésnek, rendőri el­lenőriztetésnek, börtönöknek él in­ternálótáboroknak nézett elébe. E feudális és zsidó kapitalista és nem utolsó sorban klerikális Magyaror­szágon jaj volt a Németh Kálmá­noknak, jaj volt annak, aki száz­ezer és millió magyar szív sikol­tását merte tovább kiáltani a ma­gyar élet arénájába. Szabó Dezső Elsodort faluja, Segítség és Jaj cí­mű írásai, regényei is egy-egv ha­talmas kiáltás volt a világ és a magyar sors intézői felé. Mindhiába! Meddő maradt itt minden magyar akarói, harc, »sandák. Esadergoinfél északnyugatra a szovjet hídfő­állás maradványaiért heves harcok dúlnak Sulpg ep^ber* ém pároéio® veszenved a szovjet keleti áttörési kísérletei közepette — Üx Odera kiszogeiáésb^es snegéiéüskuitek a hareok Nyugaton szélesebb területre terjedtek ki a szövetségesek támadásai A 'Vézéri főhadiszállásról jelenti a német védőerő fő\>aranesnoksága: Esztergomtól északnyugatra az el­lenséges hídfőállás maradványaiért heves harcok vannak folyamatban. A bolsevistáknak azá k a kísérletei, hogy Scliwarzvvassernél és Ratlbor- tól északnyugatra arcvonalunkat be­törjék, meghiúsultak. Ugyancsak meghiúsultak, támadásaik csapataink mákács eHená fásán Breslau ól cUlre Alsó-Sziléziában az ellenséges nyo­más- súlypontja Lauban és Guben térségében fekszik, ahol az ellenség súlyos ember- és páncélosvesztesé­geket szenvedett, azokon a hiába- v aló kísérleteken, hogy arcvonalun­kat áttörje. Az Oderánál Fürsten­berg és az Odera kiszögtellése kö­zött tegnap megélénkült a harci- tevékenység. A? ellenséges felderítő előretöréseket visszavertük. Pyritz és Arnswalde között a bolsevisták­nak páncélosoktól támogatott egyes támadásai meghiúsultak. A tuchohv erdőkben és a Visztulától nyugatra minden talpalattnyi. földért hevei, harcok folynak. Posen védői to­vábbra is makacs ellenállást tanú­sítanak, mint távoli előretolt tám­pont. A szovjet csapató Ívnak Grau- deiiz erődje ellen indított támadá­sait visszavertük. Kelet-Por oszor- szágban a küzdelem erős tüzérségi és csatarepülő bevetéssel, az ed­digi súlypontokon tovább tart. A Sam-föld déli részén csapataink­nak a haditengerészet által támoga­§k ilxenjiik A szovjet rádió az aggódás mézétől csöpögő hangon biztat ben­nünket, mondván: — Csak tűre’cm mel várjatok magyar rabszolgák, hatalmas barátotok, a Vörös Hadsereg, már megy a »fölszabadítás­tokra«. Csak türelem, nem sokára ott leszünk. És Miklós Bchíék is ránádolnak: — Ha fölszabadítunk benneteket, magyar elnyomottak, azt majd a Sztálin atyuskának köszönjetek meg. Jó, jó, kedves báránykák, ha akarjátok, hálásak is leszünk aggó­dástokért, de talán előbb még azt kellene eldönteni, hogy a »fölsza­badítást« valóban akarjuk-e, s ha esetleg akarnánk, ti lennétek-e azok, akiket erre fölkérünk. Előre is köszönjük szépen, de ezt talán tes­sék ránk bízni. Vagy a szovjetben annyira szabadon élnek az embe­rek. hogy a »magasműveltségű, dicsőséges Vörös Hadsereg« nem tudja nézni szívfájdítás nélkül a mi »rabszolgaságunkat« ? ... De, ha már mégis mindenáron szabadítani akartok, oh vörösök, akkor talán jó volna, ha először a saját portátokon néznétek körül és úgy ütnétek orrotokat a más dolgába. Vagy az orosz muzsikok, az ukrán parasztok, a családtól elszakított anyák, az idegen földön el­pusztult katonák, azok mind szabadok? Azok talán fürdőnek a sza­badság isteni gyönyörében? Mégha így volna, akkor sem Ázsiától vár­nánk segítséget. Nekünk a ti fölszabadít ástok még távolról sem szép, nem hogy közelről is-megismerjük azt. Hagyjatok csak minket , »ra­boskodni« a Kárpát—Duna medencéjében. Majd mi eligazítjuk saját sorsunkat. Ezt nem bízzuk senkire. Mi örökös börtönnek elfo­gadjuk a Kárpátok koszorúját. Porkoláb sem kell, mert mi nem akarjuk áthágni a falat. De persze a »börtönünkben« idegen látogató kát sem kívánunk fogadni s legkevésbbé pedig a jelenleg betolako dott, hivatlan Vörös Hadsereget. ' (—• csér —) tott támadásai további sikerekre ve­zettek. Libautói délkeletre a bol­sevisták széles arcvonalon nagy tá­madásra indultak. Libau irányában szándékolt áttörési kísérletüket a főharcitérségben felfogtuk. A bol­sevisták tegnap a keleti arcvona­lon 152 páncélost és 81 repülőgépet veszítettek. Torpedóvetőkötelékeink Stemler alezredes parancsnoksága alatt, viharos tenger fölött és ne­héz időjárási viszonyok közepette, a felhők közül meglcpetésszerű tá­madást intéztek egy Murmanszkból Anglia felé tartó hajókaraván ellen és elsüllyesztettek két könnyű cir­kálót, amelyek közül az egyik a Leander-osztályhoz tartozott, to­vábbá! Hét rombolót, és 8 kereske­delmi hajót, összesen 57.000 brut- tóregisztei.tonna tartalommal. To­vábbá 3 kereskedelmi hajót, 19.000 bruttói egisztertonna tartalommal oly sú.yos torpedótalálatok értek, hogy elvesztésükkel számolni lehet. Kötelékeink az erős elhárítás da­cára, csak két gépet veszítettek. A Rajna és a Maas közötti csatá­ban a tegnapi nap folyamán is meg­törtek az angolok és kanadaiak meg­ismételt súlyos támadásai páncél- gránátosaink és ejtőernyős vadá­szaink kemény ellenállásán. Az ame­rikaiaknak Prüni és Echternach kö­zötti támadásai az Oure-menti arc- vonalívünk nyugati részére is át­terjedtek. Yv iandentől keletre az el­lenségnek sikerült északi irányban teret nyernie. A Mosel cs a Saar alsó folyása által alkotott három­szög-ben. Remichtől északra meghiú- sí Lőttük az ellenség átkelési kísér­leteik A két folyó között déli irány­ból indu'ó amerikai páncéloserők­nek sikerült a nyugati erődeink előtti ál:árrendszerünkbe mélyebben behatolnia. Eorbachtól keletre lévő térségben az. amerikaiak megismételt támadá­Dr. Németh Kálmán azonban nem iadta fel a harcát, minitahogy a ma­gyar nemzeti, szocializmus sem hát­rált meg a hatalom ütlegei dacára sem. A nemzet és a magyarság jö­vője forgott kockán s e mellett minden másnak el kellett s a jövő­ben is el kell törpülnie. Ahogy dr. Németh Kálmán elmon­dotta^ sl magyar latifundiumok, ha­talmas magyar egyházi birtokok és pörsölypénzeken fenntartott szemi­náriumokban nem afrikai és kínai hittérítőket, hanem magyar apoe- 1 oIokat kell neveini. Dr. Németh Káhnán népe, nyu­godtan nevezhetjük így, hiszen ki más törődött vele a múltban — Gö­csej házaiban, rokkáiban, szövő­székeiben, népében, nyelvében és szokásaiban önmagát találta meg s talán nem történelmi romantika, hogy egykor innen telepítették ki őket, századokkal előbb. S ‘most a sors újra errefelé hozta őket s Göcsej rokontalan népe szeretettel üdvözli a távolból ideüldözött ro­kont az ízig-vérig magyar Né­meth Kálmán plébános testvért. át*a SO ffilüf

Next

/
Thumbnails
Contents