Zalai Összetartás, 1944. január-december (1. évfolyam, 1-42. szám)

1944-11-30 / 19. szám

& ZALAI ÖSSZETARTÁS 1944. november •$!, Izgalmas harctéri élmény éről beszél a zalaegerszegi hadikórházban ápolt többszörösen kitüntetett székely honvéd . . . Trim la István tizedes Biv arcfalváról, egy bás háromszékmegyei községből indult el, bogy magának, falujának, de elsősorban is a há­zijának dicsőséget szerezzen. Tizenhét éves *ern volt még, amikor önként jelentkezett a IX. hadtestnél és pár napra rá már ott me­neteit a harctérre induló egyik zászlóalj sorai közt, Négy éven keresztül — eltekintve a különböző kórházakban eltöltött időtől — ál­landóan az orosz harcteret járta és ha valami kényes, rendkívüli veszélyes vállalkozáshoz em­ber kellett, mindig ő volt az első, aki önként jelentkezett. Lobogott benne sűrű, székely vére •s ez nem hagyta soha nyugodni. Ezt a nyug­hatatlan vért az elmúlt négy évben többször »megcsapolta« hol go'yó. hol meg aknaszilánk. Jelenleg tizenegy behegedt és a test külön­böző részein látható seb a tanú arra, hogy a német I. osztályú Vaskereszt, a magyar nagv- ezüst, három bronz vitézségi érem és a ma­gyar—német télihadjárati szalag méltó helyre Kerültek a hős honvédtizedes mellén. Otthon Bivareíalván földműves és fűszer­kereskedő volt egyszemélyben és most. amikor harctéri élményeinek elbeszélésére kérjük, mintha csak egv régi jó vevőt szolgálna ki, egyszerű szavakkal, az öndícséret legcsekélyebb látszata nélkül, kezd beszélni: — Delatinnál sebesültem meg először. Á hátamba kaptam két lövést. Németországi kór­házban gyógyultam meg és utána rögtön je­lentkeztem további arcvonalszolgálatra. Már az első este kiküldtek egv útkereszteződéshez, nyolc emberrel, hogy az esetleges harckocsi- támadást felfogjuk. Egv »Faust patront« (pán­célököl) vittünk magunkkal, amelyet aztán ón vettem »kezelésbe«, elfoglalva vele az első állást. Nem sokáig kellett várnunk. Egy T— 34-es tűnt föl az úton és tört állásaink felé. Utána, a hajláson túl, kezdett kibontakozni több, szintén T—34-es harckocsi kúpja. Meg­szorítottam a Faust nyakát és a földhöz la­pulva vártam, hogy lőtávolba érjen. Amikor aztán már alig volt pár lé­pésre, odaeresztettem egyef a derék fegyverből. A motorházat találtam el. Fölugrottam, hogy a már előkészített kézigránát-köteget bevág­jam a harckocsi belsejébe, ha majd a tető fölnyílik. Mire odaértem, két bolsi már ki­ugrott, de azért négyet bcnnfullasztotlam. A többi harckocsi visszafordult. Ezért kaptam a Nagyezüstöt. — És a német Vaskereszt? — Rátérek. Még ugyanaznap este paran­csot kaptam, hogy egy szakasznyi erővel a gyalogság zömét védjem mesdepetésszerű tá­madás ellen. Az országút két oldalán helyezked­tünk el. Éjjel, úgy két óra körül, szemben velünk, mozgolódást hallottunk. Az oroszok elkerülték az utat és a mező puha szántásán igyekeztek előrelopakodni. Felvettük a harcot, de amikor láttam, hogy a túlerővel nem bí­runk, hátra üzentem erősítésért. Csak más­napra ígértek. A bolsevisták vagy ezren vol­tak és mi 31 -en. Az életünkről volt szó, de az állás feladására egv pillanatig sem gon­doltunk. E helyett cselhez folyamodtunk. Ab­bahagytuk a tüzelést és amikor az ellenség már egész közel volt. golvószóróval. géppuskával, de főleg kézigránáttal, megnyitottuk a tüzet. Olyan zene-bomát csináltunk, hogy mire a vörösök észhez tértek, már 80 foglyunk volt és 120 halott és se­besült feküdt a mezőn. A többi elmenekült. — Tehát ezek voltak a legizgalmasabb har­cai. — Ah, nem- Azt csak most akarom elmon­dani. — Szofolovkátél keletre kellett felderíteni a terepet. Nyolc emberem volt. Reggel 8-kor indultunk. Előttünk, egy emelkedő hegy olda­lában két horgos húzódott, amelynek keleti vége egymásba szaladt. Gondoltam: egyiken felmegyünk és a másikon visszajövünk. A vé­gére érve, éppen befordultunk a másikba rs pontosan neldmontünk egy lő főből álló ellen­séges felderítő járőrnek. Géppisztolyomat már nem használhattam, tehát csak úgy puszta kézzel csavartam Ui a bolsi nyakát. Embereim kétoldalt szétugrottak és rögtön % megnyitották a tüzet, a rémülettől megder­medt muszkákra. Négyen maradtak életben, azokat foglyul ejtettük, nekünk pedig semmi bajunk sem tör­tént. Visszatérve szállásunkra, figyelmeztettem - parancsnokomat, hogv jó lesz, vigyázni, mert az ellenség nem hagyja megbosszul latiami I a járőr eltűnését. — Sejtelmem nem csalt. Fél óra múlva erős aknatüzet kaptunk oldalról. Egy akna lövedék pontosan a lábam közé esett, össze­roncsolta a két lábamat és feldobott egv kerí­tésre. Ott maradiam függve, mint koibász a rúdon. Alig. hogy az aknatűz abbamaradt, a négy fogoly — akik valamiképpen életben maradtak —, felém rohant, hogy ha még van bennem élet; hát kioltsák. Háttal voltam fenn­akadva a kerítésen és a géppisztolyom is a hátamon volt. Az utolsó pillanatban sikerült ( leakasztanom és megnyitni a tüzet. Három I meghalt rögtön, a negyedik pedig megadta magát. — És. hogv szabadult meg a — kerítésről?-— Kiáltottam segítségéit és azok vittek hátra a fogollval együtt. Hogy ide, Zalaeger­szegre, hogv kerültem, nem mondom e1, mert az külön kis regénv. — Mosolvoíjva dő! hó ra. miközben mellén megesőrrennek a ren l'Crh. F/ettelen ércek, amelvek mégis sok. sok cm' e fe’etti küzdel­met mesélnek el. Búcsúzáékor e’komobndik. egv kicsit remeg a hangja és úgv mondja: — Többet már nem mehetek ki a harctérre, mert a jobblábam béna maradt. Nemsokára leszerelek és míg haza nem mehetek, addig is munkát vállalok itt a körnvéken. Talán így bénán is alkalmaznak valahol. (—csér —n) Ne halassza holnapra, ami újdonságot már ma olvashat a 7»lai Ősszetartas-ton HIRDETMÉNY Értesítem Zalaegerszeg érdekelt közönségét, jl^ogy a hadisegélyjek kifizetése december 1-én (pénteken) reggel 7 órakor kezdődik. Polgármester tJlpréJiiróeiése# — o — Minden szó 8 fillér. A vastag betű duplán számít. A »Cím a kiadóban« feladott hirde­tések kezelési díja 50 fillér. Háztartási alkalmazottat keresek december 1-re. Zalaegerszeg, Jókai-utca 20. Egy !2—(— 1 lámpás rádió eladó. Kálvária- utca 1. sz. I. emelet 7. ajtó. Elveszett egy menekült hölgynek két fél- pár, egv lapossarkú és egy magassarkú barna cipője. Becsületes megtaláló jutalom ellené­ben a kiadóban adja le. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PESTHY PÁL Készült a Zrínyi Nyomdaipar Rt. gép«in, Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Nyomdabérlő i GAÁL ISTVÁN hírek AZ ELSÖTÉTÍTÉS ESTE 5 ÓRÁTÓL AEG GML HÁROMNEGYED 7 ÓRÁIG TAM1. Mozs «lányi Lajos volt mihályfai szabósegéd, rohamtüzér szakaszvezető a ceglédi harcokban hősi halált halt. Emléke örökké él! — 100 ezer pengő kö’csönt vett igénybe a vármegye a nyugdíjasok remikívüli előle­gének biztosítására. Az alispán a törvénvha- tósági bizottsági közgyűlésnek reániházott jog­körében elhatározta, hogy a vármegyei tiszti- és községi nyugdíjasok, özvegyek, kegydíja­sok, árvák és életjáradékosok október havi rendkívüli előlegének biztosítására a törvény- hatósági közúti alaptól 100 ezer pengő kölcsönt f vesz igénybe. A kölcsön visszafizetéséről a I nyugdíjalapnak 1945. évű rendes kölségveté- sében fognak gondoskodni. — Esküvő. Kuzsel Ferenc bánvamérnök ét Mada •ász Kuka házasságot kötöttek. Minden külön értesítés helvett. — A Za'ai összetartás postatakarékpénztárt csekkszáma. A Zalai összetartás politikai napi­lap 22.083. számmal csekkszámlát nvított. Kér­jük tisztelt vidéki előfizetőinket, ezen a posta- csekkszámon szíveskedjenek további előfizeté­süket: rendezni. Üres csekklapot mindenki sze­rezhet a postán, ezt töltse ki a 22.083 szám­mal és ezzel a rendeltetéssel: »Zalai összetartás kiadóhivatala«. Egyben felhívjuk előfizetőink figyelmét arra, hogy a jövőben a befizetéseket, ne az eddigi 1.264 számú csekkszámlán tel­jesítsék lapunk számára. — Ötezer pengő segély a Dunántúli Tudo­mányos intézetnek. Az alispán a közgyűlési jogköréljen ötezer pengő segélyt biztosított az 1945-i évre a Dunántúli Tudományos intézet­nek, amely a dunántúli szakemberek munka- közösségével a Dunántúl történeti, gazdasági és társadalmi viszonyaira vonatkozó adatokat gyűjti és kiadja. A megyénkre nézve is'nagy- fontosságú vállalkozás méltán megérdemli Zala- vármegye közönsége részéről is a támogatást, mert az intézet célkitűzéseinek eredményei el­sőrangú fontosságúak az élő közigazgatás és, gazdasági élet szempontjából. — Ba/itaiak szereketadornánya a sebesültek­nek. Bazita község küldöttsége jelent meg mi­nap Zalaegerszegen a gimnáziumi hadikórház­ban és a bazitaiak ajándéka gyanánt sok gyü­mölcsöt, bort és süteményt hozott a sebesül­teknek és betegeknek. Az ajándékok kiosz­tása mélységesen meghatotta a honvédeket, ennek az érzelmüknek hálaszavakban mondot­tak köszönetét. Egyik sebesült a többiek ne­vében fogadalmat tett, s megragadó szavakkal ecsetelte azt az elhatározásukat, hogy meg­gyógyulásuk után visszakívánkoznak a harc­térre és bátran küzdenek azért, hogy a ma­gyar föld minden kalásza a jólelkű nép előtt hajtson fejet, a rétek nekik zöldéi jenek, a fák nekik virágozzanak. — Üzenet a harctérről Zalába. Rámán Pál hadapródőrmester a K—762. tábori postáról üzeni lapunk útján szüleinek, rokonainak, is­merőseinek és a zalai lányoknak, hogy jól van. Ne aggódjanak érte, hogv olyan soká nem tudott írni. Kéri. írjanak neki, mert már na­gyon régen kapott levelet. Színház {Mozi helyiség) Igazgató: Károlyi Színházi műsor: János | December 1-én, 2-án, pénteken és szombaton este, 3-án, vasárnap délután és este Mosoly országa. (Operett.)

Next

/
Thumbnails
Contents