Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)

1944-10-05 / 226. szám

2 1944 október 5. <7\ Ti jfS | Í1AöY/\RHI£T Kincses Erdélyen csüng ma minden zalai magyarnak féltő tekintete Érdekes fejezetek a határszéli Zabola ősi református egyházáról Hogyan lett a tolvajok megfékezésére emelt várból buzgó falusi egyház ? Az arcvonal közelében levő egyik város nagy gyárának csarnokában dr Göbbels birodalmi miniszter többezer munkás előtt beszédet mon­dott. Kijelentette, hogy a német hadsereg sok­kal jobb helyzetben van a nyugati arcvonalon, mint néhány héttel ezelőtt. A német ellenállás egyre keményebb lesz és az ellenség hiába veti be a legjobb csapatait a harcokba, nem tud eredményt elérni. Az ellenség kénytelen belátni, hogy a harcok nem fejeződnek be hamar, hanem hosszú és veszteséges anyagcsatává alakulnak. A most szervezésben levő német gránátos néphadosztályok a nyugati arcvonal képét erősen megváltoztatják. A háborúra való teljes felkészültség máris érezteti hatását. Csak a szervezésen múlik, hogy Németország lassan­ként ismét kezébe vegye a kezdemenyezést. A légifölényt is ismét visszaszerezzük, ha csak lépésről-lépésre is. Ezért nagy gondot fordiiunk vadászvédelmünk kiépítésére. Az angolszászok rosszul számítottak akkor, amikor a német nép erkölcsi ellenálló erejét lebecsülték. Sem tőlük, sem a bolsevistáktól nem várhatunk kegyelmet, kíméletet, éppen ezért a végsőkig fogunk harcolni. A megadásra való felszólításokat nem fogadjuk el és az angolszászok majd tapasztal­hatják, hogy felszólításaikra 80 millió ember válaszol nemmel. A miniszter a következő szavakkal fejezte be beszédét: A győzelem a miénk lesz. Csak tartsunk ki továbbra is, harcoljunk, dolgozzunk és maradjunk álhatato sak. (MTI) * Budapestről jelentik: Október 4-én az esti órákban kisebb ellenséges repülőkötelékek re­pültek be az ország délnyugati határán és a Dunántúl szélességében repültek észak felé. Bombázásról, károkról jelentés nem érkezett. (MTI) A Kormányzó Ur legfelsőbb elhatározásával megengedte, hogy az összes lovassági hadosz­tályok és lovas katonák a huszár elnevezést vegyék föl. (MTI) Budapestről jelentik: Erdélyből menekült testvéreink megsegítése elsőrendű kötelessége az országnak. A kormány azonban nincsen olyan helyzetben, hogy mindenkin kellőkép­pen segíthessen, ezért azzal a felhívással lor­dul az ország társadalmához, hogy adományait az »Erdélyért, Budapest 151.000« postataka­rékpénztári befizetőlapon fizesse be. Már ed­dig is nagyon szépen adakoztak erre a célra, többek között egy vállalat 100 ezer pengőt, egy vállalati igazgató félmillió pengőt adomá­nyozott. (MTI) A MTI jelenti: A kormány tagjai tegnap délelőtt 9 órakor vitéz Lakatos Géza mi­niszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tar­tottak és időszerű kormányzati kérdésekkel foglalkoztak. A minisztertanács délután 3 óra­kor végződött. A MTI jelenti: Az utóbbi napokban ismé­telten egyesek izgató és lazító hangú röpcédu­lákat terjesztenek a fővárosban és egyes vidéki városokban. Hazánk belső rendjének és nyu­galmának érdekében a hatóságok a legsú­lyosabb megtorló intézkedéseket alkalmazzák a tettesekkel szemben. Az izgató és lazító röp­cédulák terjesztői halálbüntetéssel bünteten­dők. Ugyancsak szigorú büntetéssel sújtják azokat az egyéneket is, akik a röpcédulákat átveszik és tovább terjesztik. A hadműveleti területről szabadságra ér­kező katonák a jövőben a nehéz testimunkások részére rendszeresített zsír, hús és kenyér- pótellátásban is részesülnek. A körzeti jegy­fiókban szahadságos levelükkel jelentkezők kü­lön a részükre rendszeresített zöldszínü heti­jegyet kapnak, amely a rendes és a pótada­gokra szolgáló szelvényeket tartalmazza. Budapestről jelentik: A bőranyaggazdálko- dási kormánybiztos felhívja a menekült cipé­szeket, szűcs- és bőrgyári munkásokat, hogy foglalkoztatásuk érdekében közöljék pontos lakáscímüket postai levelezőlapon a kormány- biztossággal, Budapest, Vigadó-tér 1. címen. Zabola Háromszék vármegyének tekintélyes és jellegzetes községe. Orbán Balázs híres szé­kelyföldi leíró művében azt mondja, hogy a község nevét a Zab óljától kapta. Eszerint egy, a letelepülés korában e tájra jött székely ősnek három fia volt: Osd, Zab és Bőd. Osd Osdolára települt s ott készített lovai és nyájai számára ólt s ezért mondták: Osdolja. A székelyek azonban nem szeretnek két mással­hangzót egymás mellett, ezért elhagyták a j betűt és így lett Osdoljából Osdola, a második testvér Zaboljából Zabola és a harmadik Bodoljából Bodola. Ma is meglévő, virágzó székely községek. Zabola közepén egy régi és a határszéli tol­vajok megzabolázására szolgáló vár volt, amelynek helyén ma a reformátusok nagyszerű temploma áll. A nyomai a várároknak, amely az erődöt övezte és amelybe a Zabola-patak vize be­ereszthető volt, még ma is láthatók. Sőt voltak még nemrégen is öreg emberek, akik a vár felvonóhídjára is jól emlékeztek. A régi várnak lerombolt falaiból építették a 14. század elején a mai várkastélyos templo­mot. így tudja ezt Orbán Balázs is, márpedig ő alaposan utánanézett azoknak a dolgoknak, amiket leírt. A templomot hatalmas, ellipszis alakú várkerítés övezi, amely eredetileg a tem­plomfedél csúcsáig ért és csak 1938-ban tór- pítették le hat méterre. 1896-ban az ország ezeréves fennállásának emlékére a falat meg­újították, 1942-ben pedig megjavították, mert az 1940-ben dúlt földrengés ugyancsak alapo­san megrongálta. A zabolai református egyházközség már 1602-ben fennállott és virágzott. Ebből az idő­ből származik egy »szentségtartónak« készí­tett kő, amelyen ez a felirat áll: »Altorja H. P. 1602.« 1774-ben a zabolai reformátusok nemes el­határozással kezdték meg az új esztendőt: ki­mondották, hogy új tornyot építenek az ősi templom számára. Meg is indult az építkezés, amelyet a következő évre be is fejeztek. A torony csúcsán elhelyezett gömbbe Pál László a következő szövegű írást helyezte el: »Mi, kik e gombot ide felemeltük a követ­kezendő nemzetség hasznára irtuk meg a kö­vetkező dolgokat: 1. Amint nekünk eleink beszélték, Háromszéken a legrégibb tornyok közé számoltatott a zabolai is. 2. Annao 1774. diebus máji midőn e toronynak építéséhez fogánk, a régim, akit egészen a fundamentu­máig lerontottunk ilyen inscriptiot: Annao do- mini 1668 2-a Junii die Medardi Episcopi, Regnante Illustrissime principe Georgis Rá­kóczi Turris haec fűimmé offláta ac fere rupta et per generozum Dominum Basa de Zabola, pie restaurata, sumptibus que propnis, íanta altitudine erecta es aucta. Item anno 1699 per Illustrissimum D. Comitem Bethlen et eius piám consortem Htustrissimam Comitasse Eli- sabethem Vaji propriis sumptibus haec iterum turris duabus ulnis aucta et roborata. 3. Mikor e gombot ide feltettük a volt in anno 1778 die 16-a maji és így sok akadékok között épült fel három esztendők alatt. 4. E templom­nak régiségéről is bizonyost, Fiaim, nektek által nem írhatunk, hanem hogy a toronynál is sokkal régibb és igen gazdag potens és reli­gio zus emberek voltak, akik építették.« »Nb. A várat is itt értük, igen régi.« Pál László zabolai tiszteletes úr a torony elkészülte után az új építmény napkeleti olda­lára ilyen felírást tétetett: Ezerhétszázhetvennyolcban lásd hogy épült, Ó fundamentumán e torony elkészült, Csupán ekklézsia költségével szépült, Másoknak a fejek ebben meg nem őszült. Azért kik most éltek s ezentúl születtek, A jó Istent ezért szívből dicsérjétek, Menkő, földindulás ne érje, kérjétek, Mint két régibb tornyot, mindkettőt itt értek. A toronyba órát is tettek, amelyet Kelemen János mester készített. Az óra a 18. század elejéig pontosan teljesítette hivatását, akkor azonban megrokkant, mire kicserélték. Ez egé­szen az első világháborúig kitartott,, akkor az elkopott részeket nem lehetett pótolni, mire az óra beadta a kulcsot. 1802 október 26-án délben szörnyű földrengés tarolta le az egész háromszéki medencét. Ekkor a templomot is nagy kár érte: a vár nagyrésze leomlott, a templom megrepedezett, a torony összehasadozott, annyira, hogy cél­szerűbb volt lebontani. »Le kellett szedetni szarvazatát« — mondja egy akkori följegyzés. De 1803-ban már állt az új torony, a tem­plomot pedig erős kőoszlopokkal erősítették meg. 1838-ban ismét földrengés rongálta meg a tornyot és nyolc év múlva ismét le kellett bontani. 1848-ban bádogfedélellel született újjá a híres régi torony. 1896-ban az ezredéves ünnepségek emlékére a torony és a várkerítés alapos javítást kap és egy díszes bejáratot építenek a várfalon a nagyútra nyílóan. Mégegyszer, újra átélt egy szörnyű föld­indulást a nevezetes régi torony. 1940-ben iszonyú erejű földrengés pusztított Háromszék­ben lés ez magában a templomban is igein nagy kárt tett. A boltív sziklakövei is elmozdultak helyükből, a falak megrepedeztek, úgy hogy hat hónapig nem tarthattak benne istentisz­teleteket. Megrongálódott két helyen a vár- kerítés is. Az egyházközség két év múlva ho­zatta helyre a hibákat, túlnyomórészben a saját erejéből, de a vallásügyi kormányzat is adott némi támogatást a nemes munkához. Azóta megújított állapotban, megszépültén áll ez az ősi, kedves és szép végvári szentegy­ház, közel az ország délkeleti határához, a Kárpátok smaragd koszorújának tövében. Első lelkésze, az 1602-től 1625-ig működött Szamosközi Péter óta összesen harminc lelki­pásztora volt a derék zabolai református szé- kelységnek. Közöttük volt egy római katolikus kanonokból lett lelkész is, aki ezt megelőzően a nagyváradi püspökség egyik kanonokju volt. Az egyház nagy becsben tartotta mindig lel­készeit, amire egyik bizonyíték az, hogy név­sorukat mindmáig kezdettől följegyezte és megörökítette. Egyik régi papja, a 97 éves Földes György, aki nevezetes és értékes pász­tora volt az eklézsiának, ma is él és jó egész­ségben élvezi a becsületes, jól teljesített építő munka után megérdemelt pihenés áldásait és az emberek megbecsülését. Ismételjük: a híres zabolai templom valaha vár és őrtorony volt. Az a kor azonban,* amelyben az ilyen védőművekre szükség volt, elmúlt már. De a zabolai templom vár- jellege azért ma is megvan még: az idegen tenger közelében akarja őrizni és védeni a színmagyar székelységet, annak lelkét és testét egyaránt és telíteni a magyarság erejének és jövőjének szellemével. Erre a munkára ren­delte a Gondviselés a jeles lelkipásztort, Fikker Ferencet, akiinek érdemei elismeréséül éppen a múlt évben építettek új paplakot a régi, omladozó, 1781 évi lelkészház helyére: nagy faépületet, 6 szobával, konyhával és fürdő­szobával, pincével. PÉCHY-HORVATH REZSŐ. ,

Next

/
Thumbnails
Contents