Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)
1944-10-11 / 231. szám
1944 október 11. 3 Mact^relet A göcseji népiélek Göcsejről, erről az annyira különálló szigetről már több mindent összeírtak, lakosságát, dombjait, szokásait és a búcsúk parázs verekedéseit mind számon tartották, sőt a »falukutatók« még azzal is dicsekedtek, hogy kívülről el tudják mondani mind a tizennégy, »szeg«-gél végződő községe nevét. Budapestről és az ország különböző részeiből (csak éppen Zalából nem) ide tévedt, vagy már határozott céllal jövő újság- és szakírók »majdnem« mindent kitálaltak már, úgy hogy nekünk, oenn- szülött göcsejieknek már csak a csodálkozás maradt és az a fogcsikorgató érzés, hogy mennyi badarságot összeírtak rólunk. A legfontosabbat és a legszebbet: a göcseji nép- leiket nem tudták kiismerni, meséit, mondáit és babonáit nem tudták ellopni, hogy aztán olcsó és színes festékbe mártva kötélre tegyék ki száradni, mint a ruhát. Göcsej féltékenyen őrködik meséi és babonái felett. Idegennek a világért sem mondanának el még egy nyúlfarknyi mesét sem, 1— a halállal, a szellemekkel váló találkozásról és a házi babonákról nem is beszélve, — de ha egymás között vannak, rokonok és ismerősök meghitt körében, ahol egy-két pohár noha is segít, megoldódik a nyelv, a »tuggya« és a »mondom« szavak sűrű használata közben csodálatos dolgok születnek az egyszerű, fáidon - gető eszmékkel meg nem rontott agyakból. Bátor, nappal még a Belzebub nagyanyjától sem félő emberek a göcseji magyarok. Azért mondom, hogy nappal, mert éjtszaka bizony szellemektől és lidércektől félő kisgyermekeket faragnak belőlük Ázsiából velük hozott és levetkőzni nem tudó, de • nem is akaró babonáik és meséik. Zsámbokréten éldegéli a múlt század utolsó éveiben egy igen szerény viszonyok között tengődő magyar család. Reiss János József, mint fiatal fiú, bizonyosan alaposan megismerte az élet keserveit. Tizennégy éves sem volt, amikor elvándorolt a szülői háztól, az akkori szokásokhoz híven, Amerikába. Hátha megsegíti ott az Isten és boldogulást enged neki. Reiss János Józsefnek útja Amerikába vezetett. Azonban előbb egy kis vargabetűt csinált. Arra a hajóra, amelyre munka ellenében felvették, más rendeltetés várt, minthogy a newyorki szabadságszobor irányába vegye útját. A hajó, váratlan, utasításra Kina felé vette útját, ahol ekkoriban éppen Japánnal folyt a háború. Japán nem fért el a szigeteken és ezért a szembenfekvő nagy szárazföldön próbálta lábát megvetni. Az első japán—kínai háború úgy kezdődött, hogy Koreában, a Japánnal szemben elnyúló félszigeten elterülő országban lázadás ütött ki. Korea uralkodója a kínaiaktól kért segítséget. Az eredmény az lett, hogy a japánok és a kínaiak összekaptak, a japánok megfúrtak egy kinai csapatszállító hajót, ezer- ötszáz kinai katona a tengerbe fulladt és erre aztán megérkezett a kinai hadüzenet. Japán egy-kettőre kiverte a kínaiakat Koreából, az országot bekebelezte és a koreai császárt lemondatta. Kina igen nagy áron szabadult meg attól, hogy japán csapatok az anyaország területére is be ne nyomuljanak. Az európai hatalmak közbelépését kérte, amelyek hajlandók is voltak Japánnal jó szót szólni Kina érdekében. Ennek azonban nagy ára volt: egy sor, értékes tengeri kikötőt át kellett adni a nagyhatalmaknak. Kínában az elégedetlenség a folytonos területveszteségek, a háborúk miatt általános lett. A császár maga ugyan békés ember volt és nem pártolta az összeesküvőket, annál erősebben támogatta azonban a szélsőséges nemzetieket az öreg anyacsászárné, Hszu-Tszi. A Zsámbokrétről kivándorolt magyar fiatalember éppen akkoriban érkezett meg Pekingbe, a kinai fővárosba, amikor a lázadás tetőpontját érte el. Akkor ölték meg báró Kettelet Persze, ha éjtszaka villámlik, dörög az ég és a vihar megrázza a fákat, akkor a göcseji ember nyugodtan, félelem nélkül nekivág a legnagyobb erdőrengetegnek is, mert a zaj és az attól való mielőbbi szabadulás leköti a figyelmét, gondolatait nem engedi elcsavarogni és nincs ideje félni. Egész másképp áll a dolog, ha nyugodt, csendes éjjel kell erdőn, kihalt tanyán, vagy folyó elhagyatott hídján átkelnie. Olyankor nemcsak a göcsejieknek, de még az inárcskakucsiaknak is megborsódzik a hátuk, hátrafelé pislognak és meg-megállnak fülelni, ha menyét, vagy róka szalad a lehullt, zörgő leveleken, vagy béka ugrik a partról a vízbe. Általában minden ember fél, ha egyedül van és a körülötte lévő csendet ismeretlen zajok zavarják meg. A göcseji magyar a hallott meséket és legendákat megtoldja, kiszínezi és úgy adja tovább. Ki-ki a maga ízlésének megfelelően. Ebből aztán sokszor mulatságosan eltorzított mesekorcsok születnek. A csend és a csendet megbontó zörejek, hangok és fények úgy hatnak a képzeletükre, mint bikára a vörös posztó. Megvadítják, képtelennél képtelenebb rémmeséket és látomásokat magyaráznak bele még egy csapdába esett nyúl nyivákolásába is, hátha még fekete macska szalad át az utón. Bizonyára vannak olyanok, akik nem értik meg a göcseji népleiket, együgyűnek és gyermekesnek látszó babonáit és meséit kézlegyintéssel intézik el. Ezeknek a iegyintgetőknek én az összes göcsejiek nevében azt üzenem, hogy; nemcsak a nyelvében él a 'nemzet, hanem szokásaiban, ősi babonáiban, örökölt és szerzett meséiben is. Kelement, 11 Vilmos császár kinai nagykövetét Peking utcáján. Az izgalom tetőfokára hágott és a Pekingben állomásozó európai követségek sürgősen fehér védőgárdát szerveztek. Mi sem volt természetesebb, mint hogy Reiss János József is beállt ebbe a fehér seregbe. A Úgy látszik, hiábavaló a hatóság minden figyelmeztetése, az emberek nem hallgatnak az okos szóra és a tilalomra. A hatóság szigorúan megtiltotta, hogy ellenséges repülőgépekről ledobott tárgyakhoz bárki is hozzányúljon. Ennek dacára innét is, onnét is jelentik, hogy szerencsétlenséget okozott valamilyen, ellenséges repülőgépről ledobott tárgy. A legújabb ilyen szerencsétlenség a keszthelyi járásban történt,* a Zalaszántó melletti Böde-majornál. Falusi legények gyújtórudat találtak a mezőn s kiváncsiak voltak rá, hogy milyen is lehet a belseje. Kővel, vassal ütötték a gyújtórudat, de nem tudták szétverni. Akkor egy csomó szalmát tettek alája s azt meggyújtották. Mivel a tűzzel sem értek el eredményt, kezdtek felhagyni1 a kísérlettel. Már hamvadóban volt a tűz, amikor két legény odament a parázshoz. Pontosan, amikor odaértek, felrobbant a gyújtórúd és szilánkjai szerterepültek. A szilánkok egy része behatolt Csizmadia Lajos 18 éves zalaszántó! legény testébe és védősereg eisáncolta magát az angol követségen és hosszú hetekig ellenállt az ostromló kinai forradalmároknak, akik magukat boxe- reknek nevezték, „az egyetértés öklei“ cimü titkos szövetkezet után. Ketteler meggyilkolása izgalomba hozta az európai kormányokat. Amerikai, német, francia, angol, sőt még japán csapatok is megindultak minden oldalról felszabadítani a Pekingben védekező európaiakat. A sereg mintegy nyolcvanezer főt tett ki és vezetőjük gróf Waldersee német tábornok volt. A felszabadítók 1900 december harmincadikára sikeresen el is érkeztek Pekingbe és békére kényszeritették a császárt. Az öreg császárné, minden rossznak szülőanyja, elmenekült az ország belsejébe és a boxerek letették a fegyvert Bűnbánó küldöttség ment Berlinbe és Ketteler meggyilkolásának színhelyén a kínai kormány emlékoszlopot emelt. Reiss János József azonban „bennmaradt“ katonának, ha már egyszer elkezdte. Egy ideig a Kínában állomásozó fehér csapatoknál szolgált, őrmester, hadnagy, végül százados lett, a világháború utáni zűrzavaros időben pedig Szibériába vezényelték a kommunisták által kiürített vidékek nemzetközi megszállására. Itt igen sok jót tett a riecskai fogolytáborban élő magyar hadifoglyokkalEzekről Mezey tanár emlékezik meg munkájában. Amikor azután a közeli Fülöp szigeteken önálló hadsereg alakult és a Fülöp szigetek köztársaságának elnöke tisztikart szervezett, Reiss János József felajánlotta szolgálatait. Rövidesen őrnagy, alezredes, majd ezredes lett és állomáshelye ezentúl Manila, a szigetország fővárosa lett. Sokáig volt Reiss János József a manilai helyőrség parancsnoka. Amikor nemrégiben, a budapesti eucharistikus világösszejövetel előtt, éppen Manilában tartották meg az előző összejövetelt, Madarász István püspök, akkori pápai prelátus vezetésével nagy magyar küldöttség is a szigetekre érkezett. Ekkor hallottunk újra hirt az akkor már legendáshírű manilai parancsnokról. Nem valószínű, hogy a mai harcokban bármilyen oldalról résztvett volna, hiszen ma már Reiss József János idős ember. Él-e, hal-e? — a jó Isten tudná azt a mai zavaros viszonyok között magmondani. De megsebesült a szilánkoktól Horváth József 17 éves gazdasági cseléd is, akinek a lábába fúródtak a szilánkok. Ez a szerencsétlenség is intő példa lehet a kiváncsi természetű emberek számára. G. Köz- és magánérdek, hogy a jő újság pontosan eljusson az elölizetök kezébe. Akinek a postai vagy házhoz való hiányos kézbesítése miatt bármi panasza van, azonnal jelentse be (helybeliek szóban, vidékiek írásban) kiadóhivatalunknak. Csak bejelentés után lehet orvosolni a panaszokat. GERENCSÉR ISTVÁN. Manila magyar parancsnoka KEREKESHÁZY JÓZSEF. Zalaszántó mellett talált syujtórud alá szalmát raktak a kiváncsi legények és igy robbantották fel Egy legényt megölt a robbanás, egyet pedig súlyosan megsebesített nyomban megölte a szerencsétlen fiatalembert.
