Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)
1944-10-27 / 245. szám
1944 október 27. Zi ö\ iS A 3 köszöntött az ősz... Eltölt bennünket az a különös érzés, hogy kissé részesei vagyunk a titoknak, amely a költő műhelyét burkolja. És hiába szívjuk magunkba a táj azonos színeit lés hangulatát, az alkotás mégis rejtély marad, mert elszállt belőle a lélek egyszeri, soha nem ismétlődő állapota. Itt járt ezeken a köveken a költő, támaszkodott az erkély porló falához, lehelete megremegtette a szoba levegőjét. A rideg, poros falak közül elszállt a lélek melege, de a megszentelő emlék áhítatos varázsa beragyogja őket. • Petőfi somfája alatt Meghatott pillantással búcsúzunk a szobától, hogy közelebbről is megnézzük a parkot, amelynek útjain egykor a két boldog szerelmes léptei suhantak. A kerítésnek vivő útról bokrok közé rejtett kis benyíló vezet a híres Petőfi-somfához. A sebhelyes, öreges törzs a föld felett három vastag, görcsös ágra oszlik:. A fa állítólag 200 éves. Nem sokkal lehet fiatalabb, ha árnyékában már Petőfi is megpihent. Az aggastyán azonban ma is virul, bár sok helyen csak a kéreg tartja benne az erőt. Terjedelmes lombsátorában friss hajtások duzzadnak s a fonnyadó levelek közt vidáman piroslanak fanyar gyümölcsei. A fa tövénél négy, földbeásott dorongon tojásdad, töredezett kőlap, nevekkel telefirkálva, karcolva. A hagyomány szerint ez a bokrokkal körülvett kis rejtek volt Petőfi kedves tartózkodási helye a szép őszi napokon. Sok verse itt született az öreg kőasztalon, Nincs már nyoma sem az egykori szőlőlugasnak és a fának, amelybe a maga és Júlia nevét véste. A somfát a Petőfi Társaság ki akarta ásatni, de le kellett mondani róla, mert nem bírta volna ki az átültetést. Jobb is így, hadd maradjon valami emlékeztetője a költő koltói napjainak. A házigazda, akinek vendégszerető barátsága olyan boldog napokat szerzett a költőnek, ide temetette magát a Petőfi emlékétől megszentelt somfa mellé. Teleki Sándor épp 50 éve, 1892-ben halt meg. Koporsóját 1034- ben hantoltatta ki fia, Teleki János s a család koltói sírkertjében helyezte el, hogy biztos helyen pihenjen. Égy kis pirosló ágat török le emlékül a fáról, amely a költő mézesheteinek utolsó élő tanúja. Nem árulkodik, de lombjainak suso- gásában önkéntelenül is az alattuk született versek zenéjét halljuk. Elbúcsúzunk szíves vezetőnktől s elindulunk visszafelé a mézszínű délutáni napsütésben. A rét sövénye mellett megállunk s visszatekintünk. A költő jut eszünkbe, aki egyszer olyan nehéz szívvel hagyta el Költőt, »hol oly édes, de oly édes heteket tölténk, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni is csak képes.« A dombtetőn a fák nyílásában kivillan a kastély világos fala s magas teteje. Éppen az erkély néz felénk s mintha a vadszőlő-ölelte oszlop mellett egy összefonódó pár állna s egy kéz mutatna a 'ködbesüllyedő máramarosi bércek felé, idézve a Tözelgő téli világot... K.M. Szabályozták a hivatali megszólításokat A korm4uy megszüntette a .címeket és a legegyszerűbb érintkezési formát léptette életbe. Az intézkedés szerint a kormányzói jogr körrel felruházott miniszterelnök megszólítása: »Miniszterelnök úr!«, a kormány tagjait pedig »Miniszter úr!« megszólítás illeti meg. Ezentúl megszűnik a méltóságos cím és az államtitkárokat, miniszteri tanácsosokat »Államtitkár úr!«, »Miniszteri tanácsos úr!« megszólítással kell illetni. Ez az intézkedés vonatkozik a rendőrtiszti, tisztviselői karra, az őrszemélyzet tagjaiba s az összes hivatalok tisztviselőire. , — Adományok. Bartlielmes yalterné babosdöbrétei földbirtokos a zalaegerszegi bombakárosultak javára 200, a vármegyei Vöröskereszt támogatására 300, az erdélyi menekültek részére pedig 500 pengőt adományozott. Látogatás a zalaegerszegi téli gazdasági iskola gógánhegyi birtokán A zalaegerszegi téli gazdasági iskola gógán- hegyí telepen lepjük még Pásztory igazgatót. Éppen almát mérlegel munkásaival. Barátságosan tessékel bennünket beljebb, amikor jövetelünk céljáról értesítjük. — Hát kérem, csak tessék, tessék. Szívesen rendelkezésükre állok, ámbár — és hangjában őszinte sajnálkozás hangzik — jöhettek volna jobbkor is. Most még csupa rendetlenség az egész házunktája. A rendetlenség, az tagadhatatlan. Köröskörül nagy behemót hordók várják, hogy kongó gyomrukat tisztára mossák. A ház előtt virágos kert helyett , »szétplanérozott« barna agyag van^ rajta keresztülfektetett pallókkal, hogy a hatalmas sárba bgle ne süllyedjen az. odatévedt halandó. Megközelíteni a házat- csak ezeken a pallókon keresztül lehet. Hogy aztán a felfordulás teljes legyen, arról gondoskodik egy, a feljáró elé fúrt és félig kész kútnak ottfelejtett csigaberendezése. — Talán először nézzük meg a »hajlék« belsejét és utána a pincét — indítványozta az igazgató és mi beleegyezően bólintottunk, nem ismervén a helyzetet és a körülményeket. — Ez lenne majd a vendégszoba, — kalauzol bennünket egy négyszer négyméteres szobába, amelyben vagy 30 métermázsa különféle fújta alma kellemes illata terjeng. — Csak azért mondom, hogy lenne, mert bizony jelenleg, amint látható, almaraktárnak használjuk. Nincs bútorunk, amivel berendezhetnénk. Pedig heteken át kilincseltem, hogy pár darab zsidó- holmit kaphasson az'iskola... Így hát asztalnak az ablakpárkányt használjuk és a székeket felfordított »bucskák« helyettesítik. Az »almaraktárból« kicsi konyhába és még kisebb éléskamrába nyílik az ajtó. Mind a kettőnek berendezése hasonló a vendégszobához, annyi különbséggel, hogy itt egy rozzant mosóteknő is szomorkodik. — A »présházban« talán több látnivalónk lesz — mondja házigazdánk és hordókkal, kádakkal és présekkel telezsúfolt helyiségbe vezet bennünket. — Itt dolgozzuk fel a szőlőt. Aztán megnézzük a pincét is. A pince az egész épület alját kitölti és alig egy hete készült el. Építése közel harmincezer pengőbe került. Kevesebből is meg lehetett volna csinálni, de Pásztory igazgató annakidején úgy okoskodott, hogy ahol állandóan 30—40 munkás dolgozik, ott elkel egy óvóhely is, tehát a borospincét ennek megfelelően építették. Az óvóhely-borospincét még az udvaron látottaknál is nagyobb hordók töltik meg. Csodálkozva pislogunk a nagy, tízhektós hordókra és a szűk ajtónyílásra.Házigazdánk elérti a néma kérdést és maga is jóízűt mosolyog, amikor fölfedi a rejtélyt: Az udvaron szétszedtük a hordókat, darabonként lehordtuk, aztán itt lent megint összeraktuk. Úgy segít az ember magán, ahogy tud. Még az istállót nézzük meg, ahova nemsokára két csikó is bekerül, hogy ne gyalogosan kelljen Egerszegtől idáig a sarat taposni. Aztán következik az »áldomás«. Letelepszünk a fakorlátos verandán felállított és a munkásebédlő szerepét betöltő asztal mellé, hogy az ideérkezésünkkor beígért almabort megkóstoljuk. Két pohár »ághegyi« közt melegen érdeklődünk a téli gazdasági iskola ügyét érintő dolgok felől. Az igazgató, aki az Alföldről került ide, dicséri a zalai embert, aki nagyon tanutnivágyó. Egy iskola hallgatóinál sem tapasztalt — mondja — olyan lelkesedést, mint a zalaiaknál. Hogy őszinte legyek, amikor megkaptam a minisztérium rendeletét, hogy Zalaegerszegen téli gazdasági iskolát szervezzek, egy kicsit nehezemre esett megválni Békéscsabától. De ahogy megismertem az itteni embereket, hozzászoktam a szememnek szokatlan ^hegyedhez és máris úgy éreztem, hogy gyökereit vertem. Ha rajtam függne, itt, Egerszegen szeretnék mindvégig megtelepedni. — Itt, — öleli fel mozdulata az egész birtokot ezen a húsz holdon akarom bebizonyítani az iskola hallgatóinak, hogy tervszerű, okos gazdálkodással a kétszeresét lehet termelni annak, amit jelenleg termelnek. A szántók és a rétek feljavítása, valamint a szőlők és a gyümölcsösök helyes kezelése ma már nem boszorkányság, hanem alapos föld- és növénytani ismereteken alapuló tudás. És én ezt a tudást akarom a hallgatókon keresztül az egész megye földmívelő népe közt minél szélesebb rétegben terjeszteni. A tanítás keretében aztán csendesen rávezetjük a hallgatókat annak fölismerésére, hogy négy polgárival is lehet ekeszarvat fogni. Nem kell mindjárt hivatali íróasztalról álmodozni. — Az iskola szervezésével és fenntartásával kapcsolatban most a második évben talán több nehézségbe ütköztünk, mint tavaly. Ezt a birtokot is az idén kaptuk meg és a munka oroszlánrészét ez adja. Kicsit el volt hanyagolva és a rendbehozatal áldozatot követel). Könnyű lesz a szervezés dolga, ha a hivatalokban figyelemmel kísérik a munkánkat, annak eredményét és ha mindig megkapjuk a szükséges támogatást. Zalaegerszegen delet harangoznak. Megköszönjük a felvilágosításokat és egyensúlyozva igyekszünk a sártengeren átvergődni. — Aztán holnap a szüretre eljöjjön ám az újság is! — szól még Utánunk az igazgató,, — Ez lesz ugyanis az iskola első szürete. Szeretném, ha a közvélemény is itt lenne. Minden arra mutat, hogy Pásztory igazgatónak lendületes, fiatal tettereje az iskolát oda juttatja hivatásában, hogy a zalai kisgazda művelődési vágyának minden reménye teljesedik. GERENCSÉR ISTVÁN. Hirdetmény a fegyverek beszolgáltatásáról A m. kir. rendőrség zalaegerszegi kapitánysága közli: A 144.596 ein. Vili. sz. H. M. rendelet értelmében felhívom mindazokat, akiknek bármily kaliberű golyós fegyver, ismétlő pisztoly, »12«, »16: és »20« kaliberű 1, 2, 3 és ve- gyescsövü vadászpuska van a birtokában, hogy azokat a hozzájuk tartozó lőszerrel, derékszíjjal és pisztolytáskával október 28., 30., 31-én délelőtt 9—13 óra között a rendőrkapitányság I. emelet 5. sz. szobájában szolgáltassák be. Október 28-án az A—H-ig, 30-án I—R-ig, 31-én S—Z betűvel kezdődő tulajdonosok. Nem köteles beszolgáltatni lőfegyverei közül 2 darabot az, aki nemzetőrnek önként jelentkezik és szolgálatát saját fegyverével látja el. Nem köteles beszolgáltatni* lőfegyverét az a tulajdonos, aki lőfegyverét, vagy lőfegyvereit és a 'hozzájuk tartozó lőszert az általa kijelölt nemzetőrnek, vagy nemzetőröknek engedi át, aki, vagy akik szolgálataikat az átadott lőfegyverrel, illetve lőfegyverekkel látják el. Akik így engedték át lőfegyvereiket, az említett napokon a rendőrkapitányságon személyesen jelentsék be. Nem vonatkozik a be- szolgáltatási kötelezettség a m. kir. honvédség, csendőrség, rendőrség és pénzügyőrség hivatásos, szolgálaton kívüli és nyugalmazott tagjai magántulajdonát képező pisztolyaira. Nem terjed ki a beszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezés a m. kir. honvédség és csendőrség tartalékos tisztjeire és tisztjelöltjeire sem a magántulajdont képező pisztolyok tekintetében. A fegyver- és lőszerkereskedők gyári új lőfegyvereik 50 százalékát kötelesek beszolgáltatni.
