Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)
1944-10-24 / 242. szám
1944 október 24. MAGWyRELF.T A szenvedő székely testvéreink emlékkönyvébe: Emeletes elvarázsolt kőkastélyt épített saiátk egy ezermester székely szabó A Csikmadaras községet kettészelő Olt folyó hiújával szemben emeletes épületen akad meg a járó-kelők szeme A kőfallal körülvett csinos belsőség hátsó részét téglacsűr zárja le, az utcarész felső felén ház emelkedik Híres ezermester lakik itt: Szabó Ignác szabómester, aki édesapjától tanulta a szabás és varrás művészetét. Az édesapja az édesanyjától, az meg a nagyanyjától és igy tovább: anyák és apák évszázadokon keresztül egymásnak adták a „tudományt“, amely kiegészítő része volt az emberöltőként keskenyebb pántlikába szakadó öldek jövedelmének. Pásztorlegénykéből szabó, szabóból építész... Szabó Ignác a kisebbségi idők első esztendeiben már gyermek volt. Világháborút járt édesapja szakadatlanul arra tanította, hogy a székely csak akkor boldogulhat, ha úgy, dolgozik, mintha örökké élne és úgy imádkozik, mintha a következő pillanatban meghalna. Az élet minden fordulatára és megpróbáltatására fel kell készülnie. Szabó Ignác meg is szívlelte szülei tanítását. Az elemi iskola padjait még nem hagyta el, amikor pásztorkodni kezdett. Állatok őrzése közben fürgén és ügyesen forgatta a tűt. Serényen öltögette a harisnya- lajbi- vagy zekeposztót s ösztönösen ragaszkodott az ősi formákhoz. A zsinórozást, a sujtás helyét és alakját sohasem tévesztette el. Serdülő legény korában körömszakadtáig harcolt a ruha- diszítésen itt-ott jelentkező idegen behatás elien. A legényke nem állott meg a szabómester- segnél. Éles szemmel nézte a kőművesek, asztalosok, ácsok, kerekesek és más mester emberek munkáját, figyelte a vizifürésztk, majd a soklóerős fűrészüzemek munkáját. Húszéves korában már nemcsak kiválóan szabott és varrt, hanem csűrök felépítésénél segédkezett s rá két évre egyedül fejezte be kőből és téglából az istállót. Varrótű helyett véső és kalapács Évekkel ezelőtt elhatározta, hogy új házat épit, korszerű és időtálló épületet, mellyel bebizonyítja, hogy a székely faluban, Csikmadara- son is lehet vízvezetéket szerelni. A tervet ő maga készítette el, számításokat eszközölt és anyagbeszerzéshez látott. Legszívesebben gömbfáért, deszkáért dolgozott: minden munkáját és pénzét építkezési anyagba fektette. A téglavetésről és égetésről önmaga gondoskodott. A falu határában kitűnő agyag van. Nagyszerű téglát lehet vetni Az anyag összehordása után kőfaragáshoz látott. A kőfaragó véső és kalapács épp olyan jól állott a kezében, mint a varrótű. Jókedvvel dolgozott, gyorsan ment a munka. Közben elvégezte a mezőgazdasági és a szabóipari munkáját is, hisz ezek biztosították a házépítéshez szükséges jövedelmet. Jó mély, cementhabarcsba ágyazott alapra kőkerítés, majd házfal kerüit. így készült el kőből és téglából, a vastagfalu, időtálló földszint, három nagy és tágas szobával, konyhával, kamrával és más mellékhelyiségekkel. Az emelet, üvegfallal elválasztható és összenyitható három szobája és Egészséges, bácskai görögdinnye sertések részére mázsánként 10- 15 pengőért nagyobb tételben eladó. Érdeklődni lehet Bacsányi János-utca 5 szám alatt. mellékhelyiségei két deszkafal közé rakott téglából készült. Hogy miért igy ? A kérdésre Szabó Ignác nagy szakértelemmel bizonyította be, hogy a csíki tél dermesztő hidegét igy lehet legjobban ellensúlyozni. Az egysoros téglafalon úgy átjár a hideg, ahogy akar. A téglafalra tapadó, náddal bevont, majd szabályszerűen levakolt külső és belső deszkaburkolat azonban jól tartja a meleget. A minden részletében önállóan, sajátkezüleg épített ház kifogástalan, egészen korszerű építkezés. A festést is Szabó Ignác, az ezermester Szabó csinálta. Sehol semmiféle fölösleges kiugrás, cifraság nincs. Az állandó használatra beállított bútorok falba vannak süllyesztve. A műhelynek használt sarokban anyagszekrény áll célszerű használatra készült munkaasztal felett. Ebben az aszlalban mindennek megvan a helye. Itt a mester sohasem keresgél semmit, mert behunyt szemmel is megtalálja, amit keres . . . A falbasüllyesztett hatalmas konyhaszekrény éléskamrának is beillenék. Ötletesebbnél ötletesebb „rejtelmeiből“ befőhet, hűsítőt, húst, asztalt, mosogató állványt és egyebet varázsolt elő a tervezője. Hasonló a helyzet az ebédlőben és hálószobában is, ahol a falak újabb és újabb meglepetést tartogatnak a vendég számára Az előszoba fogasa hirtelen kinyílik. Kemence, majd pincelejárat tűnik elő. Három levegőszűrő és szelelő berendezéssel ellátott pincéje van az épületnek. így három felé osztva tárolja — téli és nyári — megosztásban Szabó Ignác a család számára szükséges élelmiszereket. Az észrevétlenül elrejtett tágas és célszerű éléskamra alatt kút van, amit cső és szívónyomó berendezés köt össze. Nagyobb vastartályba szívatják a vizel, ahonnan vízvezetéken jul a konyhába és szobákba. Örömmel időzött ebben a házban az udvarán és a kertjében az ember. Minden pillantásra a munkaszeretet és munkavállalás szebbnél-szebb eredményeivel találkozott a vendég. A székely észt, kézügyességet és szívós kitartást dicsérte itt minden. Hej, szegény, nagytehetségü ezermester Szabó Ignác! Vájjon hová sodort most téged ez a földetrázó vihar, amikor ellenség tiporja a poriádat 1 (I. Gy) A hadműveleti területekről menekülni kényszerült gazdák állatállományának a hátországi területeken leendő elhelyezése érdekében megfelelő intézkedések történtek. Felhívják az érdekelt gazdákat, hogy állatállományuk elhelyezése érdekében az illetékes vármegyei gazdasági egyesülethez, a kerületi mezőgazdasági kamarához, a vármegyei gazdasági felügyelőséghez, illetve a járási gazdasági felügyelőhöz, vagy közvetlenül a város, illetve község gazdasági elöljárójához forduljanak. Ugyanezeken a helyeken jelentkezzenek az elhelyezésre vállalkozó gazdák is. Esetleges kérdésekben felvilágosítást adnak: az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (Budapest, IX., Köztelek-utca 8.), vagy az Országos Mezőgazdasági Kamara (Budapest, V., Szabadság-tér 40.). HÍREK AZ ELSÖTÉTÍTÉS ma este FÉLHATTÓL REGGEL HAT ÓRÁIG TART. AZ ÜZLETEK ÖT ÓRAKOR ZÁRNAK. _________________3_ Tegnap délután rövid telefontudósítás tudatta velünk, hogy vasárnap délután hirtelen meghalt dr. Gárdonyi Lajos, Keszthely helytettes várotsbírája, hírlapíró. Mélységes fájdalommal közöljük ezt a megdöbbentő hírt, amely bennünket la legközelebbről érint, mert Gárdonyi Lajosban egyik legértékesebb belső munkatársunkat, a keresztény sajtószolgálat leghűbb emberét vesztettük tel. Utolsó írásain, amelyek még lapunk szombati számában jelentek meg, úgyszólván meg sem száradt a nyomdafesték, amikor az ő szép és harcos lelke már megjelent az igazságosztó Úristen színe előtt. Látszólag teljesen egészséges volt, csupán bizonyos fáradtságérzésről panaszkodott a megnehezült életviszonyok miatt, amelyek az ő munkáját és gondját is erősen megszaporították. Frissen mozgó, daliás termetét mindig ott lehetett látni, ahol a közjó előmozdításáról volt szó. Keszthely életében évtizedek óta vezető szerepet játszott nemcsak úgy, mint a Keszthely és Vidéke című politikai és társadalmi hetilap felelős szerkesztője és kiadója, amelynek hasábjain keresztül irányító tevékenységet végzett, hanem úgy is, mint a polgárság bizalmának letéteményese, mint helyettes városbíró. Munkásságát eszményiség, önzetlenség jellemezte, kötelességvégzésében az igazság mellett való helytállásban hű volt a legfinomabb érzékenységig. Mindig a nevelő célzatot, a magasabbrendűséget tekintette irányadónak, vagyis lelkében mindvégig tanár maradt, jóllehet a tanári pályát, amelyre készült, foglalkozásszerűen nem gyakorolta. De istenfélő, magyar ember is volt, aki sohasem felejtette el azokat a hatásokat, amelyek alatt inint a csorna-premontrei rend egykori növendéke nevelkedett. Az első világháborúban lelkesen sietett a haza védelmére és hősies harcai közben félkarját veszítette. Hős volt, de értékeit magába rejtette, érdemeivel nem hivalkodott és szolgálataiért nem követelőzött. A hírlapírás még a legsoványabb kenyeret sem tudta neki biztosítani, megélhetésének egyetlen alapja a nagvtrafik volt, amelyet rokkantságában felajánlottak neki. Neves szónok volt, beszédei telve nem üres szólamokkal, hanem elmélkedésre alkalmas gondolatokkal, lelkesítő lendülettel. A balatoni városka fejlődésében vezető szerepet töltött be érdemeivel, szerette ezt a várost és múltjának kutatásával a jelent és a jövőt akarta szolgálni a hagyományok tiszteletével. Szerette a dalt, a keszthelyi dalos- életnek felvirágozásában neki is koszorú jut. Saját lapjának szerkesztésében szinte szőrszálhasogató pontosságot tanúsított, a lapot nem egyszer az első betűtől az utolsóig maga írta, maga végezte ;el a javítást, pőt még a .címszalagokat is maga írogatta meg és mindezt ia .megmaradt balkezével végezte. Azt mondhatjuk, hogy szinte szent féltékenységgel csüngött a maga lapján és annak érdekein, amelyeket egybefűzve látott városának érdekeivel. Emellett azonban időközönként egyességre lépett mind a három zalai napilappal és mint szorgalmas, lelkiismeretes keszthelyi tudósító, színesítette azok tartalmát. Halála, amely 52 éves korában következett be, igen nagy űrt hagy hátra a zalai szellemi életben. Lelkisége és alakja hosszú-hosszú ideig fog megjelenni mindazok emlékezetében, akik személyesen ismerték, vagy bármely módon a szellemének kisurgárzását érezték. Hiányozni fog a községi életből, a vármegyei közgyűlésekről, amelyeknek mint törvényhatósági bizottsági tag, a legszorgalmasabb látog dója volt, hiányozni fog barátainak az ő szívének meleg tüze, hiányozni fog a szeretete a családjának, amelynek önfeláldozó gondviselője volt. Szorgalomból és tudásból tündérpalota Ä hadműveleti területről menekülni kényszerült gazdák állatállományának elhelyezése
