Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)
1944-10-17 / 236. szám
1944 október 17. 3 Handelet Eltűnő régi magvar tehetségek nyomában... Szkorzeny őrmester ur felesége, a szépséges székely Sásdi Boris Ne halassza holnapra, ami újdonságot már ma olvashat a MA^faüT -ben. egyik odabökött, pöfékelö pipa mellől egy-egy nevet . .. Nagysalló, Tápióbicske, Szolnok, Szöreg, aztán Temesvár, Világos, Arad. Utána nagyokat hallgattak : — Hej, haj! . .. — Hm, hm 1 ... A család meg ült, némán, mint a templomban, s majdnem úgy nézeti a két öregre, mint ahogy az aranyos oltárképekre szokás. * A szegvári temetőben sikornyátlan vonalú vörös márvány sírkő alatt pihen Vidovics főszolgabíró ur. Elmúlása idejében még nem fertőzte meg a magyar világot a cimkórság, s az utódai igy még azt sem vésették rá, hogy a magyar szabadságharc vitéz huszárkapitánya volt valamikor. Néhány kilométerre meg, nem messze attól az azóta földdel egyenlővé tett pusztatemplomtól, ahonnan bujdosásából a kapitánya megmentésére indult Aradnak — a kis b'ceombokrokkal telinőtt temetőben, rég keresztjét vesztett, besüppedt hant jelöli csupán a helyet, ahol Bihari János, hajdan vitézlett huszárőrmesternek, a vitézség és hűség katonájának rég elporlott szive vegyül el a magyar televényfölddel . . . * Arad alatt a közelmúlt napokban magyar huszárjárőrök portyáztak. Valahányszor látom, hogy az alkony vörös ég aljából fekete élességgel kiugrik a látóhatár alján száguldó sötét lovascsoportjuk, mindig arra gondolok, hogy valahol, a begyepesedett várfokon ott áll, birálgatóan keskenyre húzott szemöldökkel két öreg szellemhuszár. . . Vidovics kapitány, meg az őrmestere, a dédapám. Bizonyára aféle dolgokat mondogatnak egymásnak; — Te János, ezek a fickók aszondom, vannak olyan legények, mint mink a magunk idejében. Amire a dédapám nyilván igy válaszol : — Ehen, vitéz kapitány uram .. . Bár ugyan úgy látom, mintha hozzánk képest inkább elejére ülnék egy kicsit a paripát .. . Valójában azonban nagyon boldog az elődöm. Egyrészt, hogy újra együtt nyargalásznak, ha a felhők felett is a magyar huszárokkal . . . Másrészt meg most már Jánosnak szólítja mindig a régi Jani helyett őt a vitéz kapitány ur. Igaz, hogy a „janizásnak“ közel száz esztendeje járta már a divatja köztük. De mit tesz holmi rongyos száz esztendő a Hadak Útjára lovagolt, örökké való magyar huszár dicsőségben ?! BIHARY LÁSZLÓ. November 1-ig be kell szolgáltatni a fegyvereket. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki a nemzetőrség részére szükséges fegyverek és lőszerek beszolgáltatásáról. November 1-ig minden céllövő, ismétlő vadászpuskát, golyószórót, géppuskát, ismétlő és forgópisztolyt egy, két, három és vegyes csövű vadászpuskát be kell szolgáltatni. A beszolgáltatás vonatkozik azokra is, akiknek fegyvertartási engedélyük van. Nem tartozik beszolgáltatni, aki önként jelentkezik nemzetőri szolgálatra s azt saját fegyverével látja el. Ezek is csak 2 fegyvert tarthatnak. A fegyvert át lehet engedni azoknak, akik nemzetőn szolgálatot teljesítenek, de ehhez engedély szükséges. A beszolgáltatás tartalékos tisztekre, tisztjelöltekre jelenleg katonai szolgálatot teljesítőkre, erdőgazdasági alkalmazottakra nem vonatkozik. A 65 évüket meghaladott vadászok két fegyvert megtarthatnak. A beszolgáltatott fegyverekért térítés jár. (MTI) Ne halassza holnapra, ami újdonságot már ma olvashat a ílA<AMtflET -ben. Népek, nemzetek, fajok keveredése olyan, mint az orvul lezúduló vízáradás. Hirtelen támad, ellenállhatatlanul tör a gyanútlan világra és elseper, letarol mindent. Á fajok keveredését a szerelem, az emberi élet legnagyobb harca idézi elő. Ismeretlen okból támad, gyorsan elterebélyesedik, aztán ádázul ráront a mérgével beoltódott gyanútlan halandóra, aki aztán mérlegelés, fontolgatás nélkül nyújtja ki kezét ábrándtárgya után. Nem törődik annak származásával, faji, nemzeti hovatartozásával. A magáénak kívánja tudni, meg akarja magának szerezni. Fajok, népek, nemzetek között így jönnek létre a keveredések s így vegyül el egyik nép vére a másikéval. így jött tétre keveredés a múlt század ötvenes éveinek közepén egy osztráksziléziai lengyel család és egy háromszékmegyei székely család között á fiatalok szerelme révén. A háromszékmegyei Ozsdola községben, a termékeny széki medence keleti szélén, az oj- tozi ,völgy közelében, élt egy Sásdi Balázs nevű módos kálvinista gazda. Kitűnő termőföldjei künn voltak a Feketeügy széles síkságán, Kézdisárfalva határában erdőrésze volt a Piliskő 1073 méter magas hegyének meredek nyugati oldalain, jó bort termő szőleje pedig a Hilib község határában elhúzódó dombokon. A jómódú székely gazdának, aki a régi hős határőrök méltó ivadéka volt, sok gyermeke közül feltűnő szépségével kivált a család szemefénye, a 'legnagyobbik leány: Boriska. A szép székely leány feltűnően arányos alakján, bájos arcocskáján, vonzó nőies szépségén nemcsak a férfiak, hanem a nők szeme is megakadt. Abban az időben azon a vidéken sokat jártakéit a bécsi 3. számú ulánusezred egyik zászló- alja, amely Kézdivásárhelyen állomásozott. Az osztrák katonákat nem szerették az izzó magyarságú székelyek. De .amikor egy-egy lengyel is akadt iaz ulánusok között, a szintén elnyomott testvérnemzet hasonló sorsú fia iránt fölmelegedett a szívük és barátságosan viselkedtek az osztrák ármádiába kényszerített lengyel katonákkal szemben. Egy alkalommal az ulánusok nagyobb gyakorlatot végeztek a Kézdivásárhelytől keletre elterülő vidéken. Ozsdola, Qelenee, lmecs- falva határában folytak le a gyakorlatok, majd a zászlóalj éjtszakára éppen Ozsdola községben szállásolta el magát. Sásdi Balázs uram portájára is jutott ilyen lovas német, aki történetesen lengyel fiú volt. Daliás, szép szál fiatalember volt. őrmester volt és Szkorzeny Herman,nak hívták. Az Ausztriához csatolt Szilézia egyik városkájából származott, ihon- nan erőszakkal ragadták el a fekete-sárga’ zászló alá. A két fiatal meglátta és megszerette egymást. A jóképű lengyel őrmester, amikor zászlóalja visszatért Kézdivásárhelyre, módját ejtette, hogy néhányszor meglátogassa szerelmesét, a szép székely leányt, majd illő formák között feleségül kérte. Sásdi Balázs nem szívesen engedte idegenhez, idegenbe legszeb- bik leányát, de a fiatalok kitartása legyőzte húzódozását és a szép Sásdi Boriskából Szkorzeny Hermann őrmester felesége lett. A bécsi ulánusok ezután nemsokára visszatértek a császárvárosba. Szkorzeny őrmester felesége is elbúcsúzott szüleitől, ismerőseitől, a Kárpátok felséges zöld koszorújától és követte férjét a távol idegenbe. A szép székely fiatalasszony bécsi asz- szony lett és sokáig boldogította derék férjét, a lengyel testvért. Házasságukból több gyermek is született. Ezek egyikének gyermeke, azaz a szép Sásdi Boriska unokája lett az a Szkorzeny Ottó nevű német ejtőernyős parancsnok, .aki az 1943 év októberében a világtörténelembe írta nevét .azzal a bravúros hőstettével, amellyel Mussolinit kiszabadította kényszerű fogságából. Mussolinit foglyul ejtették Rómában és hosz- szas ide-oda való rejtegetés és hurcolgatás után az Appenninek legmagasabb csúcsán, a Gran Sassonak sportszállöjában őrizték. Szkorzeny Ottó, akiben bizonyára a bőséges adag székely vér is elősegítette katonai hősi tettekre való készségét, vakmerőén vállalkozott a csodával határos kiszabadításra. Repülőgépével a sziklacsúcs fölé szállott, ott alig tenyérnyi helyen leereszkedett, azután villámgyors meg- rohanással lefegyverezte a Duce soktagú őrségét és ezzel kiszabadította Olaszország koronázatlan királyát, milliók bálványát. Szkorzeny Ottó maga is elismerte és büszkén hangoztatta származásának körülménveit. Leszögezte, hogy anyai ágról székely eredetű és ezt az állítását különböző eredeti okmányokkal igazolta is. ' i így tehát közvetve a székelységnek is része volt Mussolini kiszabadításábaln s a nagy hőstett elkövetésénél magyar erő is közreműködött. Egy magyar orvosnő: dr. Szentkirályi Margit közvetlenül a gran sassoi hőstett után hazafelé indult Lisszabonból. Az orvosnő, aki szintén vérszerinti székely származású, magával hozta Magyarországra Voe Miramo olasz újságíró drámai előadású kéziratait, amelyek a Duce kiszabadítását írták le a közvetlen szemlélő és átélő eleven, friss előadásában. Hazafelé utaztában dr. Szentkirályi Margit összetalálkozott a Gran Sasso hősével, Szkorzeny Ottóval, aki nagy érdeklődéssel olvasta el a hegyi dráma leírását és újra megerősítette a székely származásáról elterjedt híresztelés ékjét így aztán most már teljesen kétségtelen^ hogy az ejtőernyő hősének ereiben magyar vér folyik, páratlan tette pedig kedvező fényt vet arra a népre is és fajtára is, amelyből eredt. Székelyföldön büszkén és elégedetten emlegetik az ozsdolai szép gazdaleány unokájának, a német SS hős katonájának világraszóló bravúrját és egy kicsit mindenki részt kér ebből a hőstettből a háromszéki székelyek közük Hiszen az ő vérük, az ő földjükről, ízes hegyi levegőjük alól elszármazott derék székely asz- szonyka unokája volt a Gran Sasso hőse, a lengyel vérbe oltott székely hajtás ... PECHY-HORVÄTH REZSŐ, Zalai lapok szemléje Tízezer pengő értékű ruha-, fehérnemű és ágynemű készletét a nagykanizsai fóposta alagsorában tartotta elraktározva Boros Ferenc I. osztályú postaalliszt. Ismeretlen tettesek a raktár falát kibontották és az ottlevő holmik legnagyobb részét elvitték. — Egyévi fogházra ítéltek egy fiatalkorúi, aki a kassai javítóintézetből megszökve, édesanyjától 3900 pengő készpénzt és két értékes takarót ellopott. A pénzt Budapesten és Hévizén két nő társaságában költötte el. Később Nagykanizsára akart utazni, a csendőrök azonban elfogták és beszállították a nagy- kanizsai törvényszékre. (Zalai Közlöny.) — Olasz kubikusok vonultak át Zalaegerszegen Németországba munkára. Tegnap délután kétkerekű kocsisor karaván haladt át hosszú sorban Zalaegerszegen. Felsőolaszországi kubikus munkások voltak, akik párszá- zan Németországba indultak munkavégzésre. — Segítsük minden tőlünk telhető eszközzel az Erdélyből menekült magyar véreinket!
