Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)
1944-10-07 / 228. szám
1944 október 7. M/ÄfELET Zalai gazdák iskolája: Ne legeltessünk késő ősszel! A természet az idén jó takarmánytermést Ígért. De csak Ígérte, mert elvitte a Zala folyó és a nyári és őszelei szárazság. Ami megmaradt, azt nagyon meg kell becsülni. Az őszi esőzések alkalmával felujul a réten, a legelőn a fű. A lucernások, herések is kizöldülnek. Magától értetődőnek tartja a gazda azt, hogy ezeket nem hagyhatjuk veszendőbe, le kell legeltetni. A késő őszi legeltetéssel a téli takarmányozás megkezdését sokszor hetekkel el lehet halasztani. Ez az egy és kétségtelen eléggé fontos oka van a késő őszi legeltetésnek. Hátránya annál több. Vegyük őket sorra. A legtermészetszerübb takarmányozási mód a legeltetés. A vadállat, az ősállat legeléssel szerezte meg táplálékát. A legelőn felszedett takarmányt terheli a legkisebb költség. Nem kell az embernek lekaszálni, szárítani, begyűjteni, raktározni, télen elosztani, feletetni. A zöld takarmányozásnál is olcsóbb, mert a zöld takarmányt is le kell kaszálni. A legelő fütermése tápdus, de nem minden évszakban. Legtöbb tápláló anyagot tartalmaz április végén, májusban. Jó a tápanyagtartalma nyáron is, de mivel néha elvénül, nem oly Ízletes. Tavaszi kihajtás alkalmával a tejelés emelkedése mutatja a felszedett legelőfűnek tápláló értékét. Elapadt tehenek újra „tejre jönnek.“ Mondhatjuk-e ezt októberben-novem- berben ? Csodálkozunk azon, hogy a jól zöldelő, megfelelő hosszúra nőtt fű legelese után nincs tejtermelés emelkedés. Oxa az, hogy a késő ősszel hajtott fűnek nincs akkora tápértéke, mint a tavaszinak és nyárinak. A növény eredményes fejlődéséhez a vizen kívül meleget és napfényt kíván. Ha a meleg és napfény hiányzik is, a növény fejlődik, de nem oly mértékben, mint amikor ezek is rendelkezésére állanak. Ősszel napfény és meleg már szűkösen jut a növényzet számára. Nem tudja az ezek által adott éltető elemet magába szivni, elraktározni. A növény tápanyagban és vitaminban szegény lesz. Az állat elfogyasztja, de nem termel tőle. Az üvegházban nevelt narancs sohase oly ízletes, mint a délvidék meleg napfénye által érlelt, A késő őszi fűnövést ehhez hasonlíthatjuk. Ha megokolt is most a késő őszi legeltetés, gondoljunk arra, hogy szükségszerűség, de ne legyen általános. Árt a növényzetnek, a talaj nak, de a legelő állatnak is. A növényzet tavasztól őszig adja a legelni Valót. Ha fagy beálltáig tőig rágaljuk, akkor gyengén megy a télbe. Kizsaroltuk. Pihenésre van szüksége. Ezt nem adtuk meg neki. A következő évben annyival kevesebb termést ad kitűnő tavaszi fűoen, amennyivel ősszel többet lerágattunk a kelleténél. Különösen ártunk a növényzetnek akkor, ha fiatal lóherést, lucernást, vagy felújított gyepet legeltetünk. Az a takarmánynövény, amelynek hajtásait ősszel lelegeltettük és földig rágva került a télbe, soha nem ad megfelelő termést, de nem is lesz hosszuéielü. A gyermekkorban munkába fogott ember se tud erőteljes és hosszú életű férfivá fejlődni 1 A növénytermelő gazda ősszel minden talaját oly állapotba hozza, hogy a téli csapadékot magába vegye. Boronával fellazítja füves területeit, lóhere, lucerna és egyéb évelő takarmány földjét. A késő őszig legeltető gazda ennek éppen az ellenkezőjét cselekszi, amikor agyontipratja, tömi takarmányt termő talaját. Nemcsak a talaj állapota romlik meg, de a növényzet is csak sínylődik rajta. Az október—novemberi időjárás már bizonytalan. A jó időt egyszerre felváltja a szeles eső. Az ember kabátot vesz fel, védekezik a hideg ellen, az állat ruhája lélen-nyáron ugyanaz. Nekünk kell védeni azzal, hogy a bizonytalan időben nem tesszük ki az időjárás szeszélyeinek. Hagyjuk félbe most kora ősszel a legeltetést. Nem sok hasznunk van már belőle. Hagyjuk a növényzetet megerősödni, pihenni, hogy tavasz- szal erőteljesen és gyorsan hajtson. Minél korábban hagyjuk félbe ősszel a legeltetést, annál korábban kihajthatunk tavasszal. Tavasszal nemcsak az időt nyerjük meg, de megnyerünk állataink részére másfélszeres mennyiségű és kétszeres értékű takarmányt. PÖRNECZI JÓZSEF. Ingatlanárak Zalában Zala vármegye közigazgatási bizottsága gazdasági albizottságának hatáskörében eljáró főispán a következő ingatlanforgalmi jogügyleteket vette tudomásul: Illés Sándor (Gyepükaján) eladta Németh János és felesége zalahalápi lakosoknak Kaján- földén lévő 5 ezer négyszögöl nagyságú erdőjét 6.500 pengőért. Császár Péterné (Magyarszemtmiklós) eladta Tuboly István és felesége söjtöri lakosoknak udvarral és kerttel ellátott házát 3.300 pengőért. Kovács Lajos és felesége (Szigliget) 150 négyszögöl szántót adott el Szigligeten 3 ezer pengőért Szigethy Rezső budapesti lakosnak. Töttössy Aladár (Budapest) eladta Balaton- füreden levő 331 négyszögöl szántóját 9 ezer pengőért Borha Erzsébet budapesti lakosnak. Hajgató Mária zalaegerszegi lakos eladta Babosdöbrétén levő 762 négyszögöl szántóját Kokas Gyula és felesége szenterzsébethegyi lakosoknak 1.890 pengőért. Laczkó Mihály (Tihany) eladta 400 négyszögöl rétjét 8 ezer pengőért Lipták Gáborné bátaszékí lakosnak. A veszprémi székeskáptalan 18 kisebb birtokrészt adott el, leginkább erdős területeket villatelkeknek. Például 208 négyszögöl Alsóörsön 1.810 pengő áron cseréit gazdát. Őri Vilmos (Felsőrajk) Alibánfán levő 1642 négyszögöl szántóját 7.200 pengőért adta el Baján István és felesége kemendollári lakosoknak. t Peti Gábor komárvárosi lakos ugyanott 280 négyszögöl területen fekvő házát 10.500 pengőért adta el Nyirádi Istvánná budapesti lakosnak. Idősb Horváth Mátyás alsólendvai lakos háAz 53-ik M. KIR. OSZTÁLYSORSJÁTÉK játékterve páratlan esélyeket nyújt. Egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: Egymillió P, A nyeremények összege kereken: Tizenötmillió P. Jutalom : 600.000 P. Főnyeremény: 400.000 P. Nyeremények : 200.000 P, 100.000 P, 60.000 P, 3x50.000 P, 4x40 000 P, 1x30.000 P. 14x20.000 P, 2x15,000 P, 25x10.000 P és még számos közép és kisebb nyeremény. A sorsjegy ára osztályonként: egész P40.— A sorsjegy kapható az összes föárusitóknal Hozás kezdete október 17. nyolcad negyed fél P5.— P10. P20 — 3 zat adott el ifjú Horváth Mátyásnak 38 ezer pengőért. Sziva Józsefné (Pölöskefő) 1417 négyszögöl szántót adott el 8.218 pengőért Gellén József és felesége gelsei lakosoknak. Kasza Lajosné Karmacson 17 ezer pengőért eladta 2400 négyszögöl szántóját Takács Antal rezi lakosnak. INNEN IS — ONN&N IS Különböző állomásokon 10 ezer köbméter tűzifája van Kaposvárnak, a szállítási nehézségek miatt mégis csak úgy lehet tűzifához juttatni a lakosságot, hogy kivágják a környéken levő akácfákat. — Egy napra 74 vádlottat idéztek be a kaposvári törvényszékre munkaelhagyás vétsége miatt. A tárgyalásokat azonban nem lehetett megtartani, mert a korlátozott vasútforgalom miatt a vádlottak nem érkeztek meg. — A hirtelen hidegre fordult időjárás és a sok eső miatt ezrével pusztultak el Somogybán a vándorútra kelt fecskék. — 100 vagon burgonyát szerzett be Sopron város az ellátatlan lakosság között való szétosztásra,, KÖNYVEK Zalai költő első könyve: A hazatérés útján. Ma általában minden második ifjúember versel. Több a kiadott verses könyv, mint a versek olvasódnak száma. Az újságokra ráerőszakolt rímfaragványok száma pedig annyi, mint háromhetes szárazság után a községi utón a por. Minek vegyük még számba azt is, hogy mennyi félreismert, nem méltányolt >>költő«-nek verses alkotása pihen az asztalfiókok mélyén! A magukat költőknek nevező ifjú emberek szabványosan megéneklik mind a négy évszakot, saját világfájdalmas énjüket, forrongó kiforratlanságuknak minden ábrándját, rosszuljárt személyiségük sóvárgását. Ebben a nagy, értéktelen versgyártásban aztán szinte felüdítően hat, amikor igazi tehetségnek értékes megnyilatkozásáról van szó. Nemrég jelent meg Zalaegerszegen Völgyesi József: A hazatérés útján című versfüzete. A füzet kiállítása háborús egyszerűségű, de a tartalom a legdíszesebb ragyogás. Minden darabjában láng lobog, a tartalom és a kifejezési forma egyaránt leköti a tiszta ítélettel rendelkező bírálót és az érzelmek lelki rokonságát felismerő olvasót. Völgyesi, a csentevölgyi tanító, nemcsak az iskolateremben és a verseiben neveli a nemzedéket a magyar eszményekre és erényekre, hanem példájával is kiállt az igazság mellett, hogy a magyar fajta érdekét csak önfeláldozással lehet újabb századokra biztosítani. Mint Petőfi, vérbe mártotta lantját és véres kezekkel pengette, amikor a magyar hazának sarkai földindulástól reszkettek, épp úgy Völgyesi sem csak innen hazulról, a nyugodt szobából hirdeti a jót, szépet és az igazat. A költemény-csokorban változatos virágok foglalnak helyet, igen dallamosak, közvetlenek és kedvesek a népdalfélék, amelyek csak megzenésítésre várnak (Búzaszál — aranyszál, Öreg holló tanítgatja a fiát, Szagos muskátli bokra, Legénysors). Másfajta költeményei az óda magasságába lendülnek (Isten mécsese, Lendva zászlója). Ezek szavalásra is rendkívül hálásak. Minden darabjában gondolat, magas szárnyalás. Megkapóan szép egy-egy románc (Gólya a kaszárnyán). Az emlékék tarka pillangói szállnak fel más ihlettermékeiből (Anyám levele). Nem lehet meghatottság nélkül olvasni vallomásszerü daruD- jait (Magyar sors éneke, Muravölgy himnusza, Vallomás Somogyhoz). Azt is észrevesszük, hogy a rímei tiszta csengésűek és szabályosak anélkül, hogy a mesterkéltség látszanék rajtuk. Ezt az öntudatos műgondot dicsérnünk kell. A versfüzethez dr. Pesthy Pál, lapunk szerkesztője írt útbaindítót. Amit ő megállapított az értékelésnél, az tömör össze-, foglalása mindannak, amit a költőnek erről az első könyvéről el lehet mondani. Azt írja; »Olvasom e verseket és lelkembe csendül a legcsodálatosabb hangszer. Érzéshullám indul meg bennem, rezgésbe jön szívemnek a húrja: a hangulatazonosság egy lesz a költőével. Ez a hatás az igazi költőnek igazi erőpróbája, Ez a művészetben fogant költői termékek időtállósága.« (K.J.)
