Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)

1944-10-07 / 228. szám

1944 október 7. Magyar elet Koloskavölgy, a zalai Balatonpart csodálatos szépségű rejtett völgye Balatonfüredről, a leghangulatosabb bala­toni fürdőhelyről — ahol a múlt idők örök­életű emlékei lengik körül a fogékony lelkű, érzékeny szívű embert — rövid, kényelmes sétával el lehet jutni a Balatonfelvidék egyik igen szép, vadregényes és színpompás völ­gyébe. Ez az Arács mögött északra hosszan el­nyúló Koloskavölgy. A füredi szanatórium északi sarkától turista- jelzéses út vezet a hangulatos, madárdallal teli erdőparkban, majd villasorok között elérjük a balatoni aszfaltos országutat és ezen haladunk egészen Arács templomáig. Ott letérünk az országúiról és az északnak csapó szekémton megyünk tovább. Már útközben teljes pompájában kitárul előttünk a balatonfüredi hegyvidék színpompás, tarka képe, amelybe hangulatosan illeszkedik bele a füredi új templom ottani vörös terméskőből épített, kecses, karcsú két tornya. Felette pedig a hepe-hupás, üdezöld dombsor halad, testén pirostefejű, kacér nyaralókkal, villákkal és vén borházakkal. A dombok közül egy-egy maga­sabbra kiugró nagyobb hegy emeli üdezóld erdőségekkel belepett busa fejét. Jobbról a Péterhegy (320 m) uralkodik a dombok fe­lett, balról a Tamáshegy (316 m), a László- hegy, Meleghegy és Öreghegy zöldéinek és emelik a bájos vidék hangulatát és egyszerű, üde szépségét. A két arácsi temető között beérünk Arácsra, aztán a sebesen lefelé törtető kis Séd partján északnak tartunk. Csakhamar elmaradnak a házak, néhány pincelakást érintünk még, aztán a leventelőtér mellett kijutunk a községből és benne va­gyunk az idilli, bűbájosán szép, színpompás Koloskavölgyben. Balról a Séd nagy zúgással és harsogással fut lefelé. Kristálytiszta, üvegátlátszóságú vi­zébe aranyló sugárkévék hullanak és tündöklő fényjátékot kezdenek a rohanó patak vizeivel. Kétoldalt alaposan összeszűkül a völgyfenék. Éppen csak a rossz, kátyús szekérútnak és a kis patak kövekkel telehordott keskeny ágyá­nak van benne hely. Az oldalakon vegyes erdőség zöldek Leg­több a fák között a fenyő, de sok a cser, a tölgy és a gyertyán is. A közepes nagyságú fák között kedves tisztások, itt-ott nagy ki­terjedésű bokrok és sűrű, járhatatlan bozóto­sok. A sűrűből sárgarigó trillázik tele torok­kal. Egy magas fenyő legtetején kis csíz csattog fáradhatatlan kedvvel és csodálatos tüdővel. Most kinyílik, széttárul a völgy. A patak futása ellassul, az erdős dombolda­lak hátrább vonulnak. A víz mellett kaszálók, vetések harsogó zöldje ékeskedik. A réteken vizek ezüstje csillámlik az erőteljes napsütés­ben. Millió tarka vadvirág színesedik elő a kövér füvek közül és méhek, bogarak, pillan­gók légiói cikáznak felettük. Aztán kanyarodik a patak és vele az út. Megint összeszűkül a kis völgy. Felettünk dús erdők futnak fel a meredeken fölfelé kapaszkodó oldalakra. Szürketestű mész­kőtömbök villannak elő a fák és a törpe bok’- rok, szeszélyesen összekuszálódott iszalag- és szederindák közül. A nap vad forrósággal árasztja el a kis völgyet és mohó tüze fűszeres illatokat csal £lő a fenyőkből, a földből, a tisztavizű patak­ból, a vadvirágok kelyheiből, a lassan enyésző Könyvet ét írószert Zalaegerszegen a cserkészüzletben rendeljen. Bárhol hirdetett szépirodalmi könyvet beszerezhet illetőleg megrendelhet. Telefon: 266. avarból lés a virágos rétből. Nehéz mámo- rosító illat ez, amely megduzzasztja a mellet és fokozza a vándorkedvet. Kisebb kanyarok váltják egymást és minden fordulóra megújul, átalakul, szebbé válik a a táj. Balról hatalmas fenyvesek tűnnek fel. Világosbarna kérgükön megcsillan a nap tüze. A fenyők közül sűrű bokrok zöldéinek elő. Jobbról a szelídebb, változatosabb tölgyerdők kísérnek bennünket. A tölgyesek között pom­pás, gyepes tisztások kínálnak tarkavirágos, pihentető szigeteket. Virágok légiói lepik be ezeket a gyepes részeket és a rengeteg sárga, rózsaszín, égkék, lila, hófehér és égővörös szirom felüdítő a maga egyszerű és naív szépségével, kifogyhatatlan bőségével. Rejtett, ismeretlen gyönyörűségek nyílnak meg előttünk lépésről-lépésre. Egy-egy hatal­mas tisztás terül elénk, mint a legképzelet- dúsabb, tékozló színbőséggel megalkotott sző­nyegcsoda, amely azonban sohasem ízléstelen, vagy túlszínezett. A bájos színekkel nem le­het betelni... Nagy a kísértés, hogy a harsány színekben tobzódó virágtengerből egy csokorravalót szed­jünk. De leküzdjük*az ösztökélő vágyat és nem tépünk le egyetlen szálat sem. Kár megölni a pazar színeket ontó kecses kis testeket, hiszen a kettétört élet nyomán ne­gyedórák múlva szánalmas ronggyá válik a most még frissen, üdén, keményen álló kis virág s aztán gondtalanul eldobjuk az út mentén. Hadd éljenek tehát mind, hadd virul­janak s legyenek gyönvörködtetői másoknak is, a méheknek pedig dús mézlegelő ... Most egyszerre még jobban elszélesedik a baloldal s a völgy egészen széles lesz. A közepéből hosszúkás dombhát emelkedik ki, amelyen mélyút kapaszkodik fölfelé, a te­tőn pedig néhány holdnyi szántóföld nyúlik el, amelyet hatalmas cseresznyefák, a gyepüknél pedig viruló orgonabokrok színesítenek. To­vább jobbra az erdők és dombos oldalak foly­tatódnak a csopaki Csákányhegy felé. Balról azonban minden titkos, rejtett szép­ségével megtárul most előttünk ez az ismeret­len, szép völgy. A fenyők tövében kis forrás tükre csillám­lik. Mellette a Séd lassan folvdogáló vize buj­kál a medrébe hajló kövér fűszálak, széles lapulevelek, margaréíaszálak, csalánok és egyéb giz-gaz között. Széles gyepes sáv húzódik el itt a fenyves és a patak között és ezen a haragoszöld pázsitlapon néhány tarka tehén legelész méltóságteljes lassúsággal. A békés, színgazdag kép fölé pedig érdekes keret gyanánt iromba sziklafal magasodik. Hatalmas, függőlegesen aláeső, sötétszürke kőtömb meredezik ki kevély büszkeséggel a nagy fenyőszálak közül. Vízszintes tetején törpefenyők és különféle bokrok állják a szikla­perem nehéz és küzdelmes életét. Az óriási sziklatömeg úgy magasodik ki a ragyogóan üde erdőségből, mint egy szeszélyből oda­ejtett négyemeletes, dísztelen bérház.-- : L v | ' j í Félelmetes arányai lenyügözőek és megdöbbentőek. Irtózatos testét vízszintes erek szántják át meg át. Az óriási sziklatömkeleg olyan hirtelen és váratlanul áll elénk, hogy meghökkentő és komor szépsége egyszerre megállít és percekig helyben maraszt, amíg kellőképpen ki nem gyönyörködtük magunkat. Hasonlít a gerecsebeli Peskő vad letörésé­hez, de felül is múlja azt, mert a PesM szikla­tömbjei felett még erdősávok zöldéinek és nem engedik láttatni a tetőperemet, itt azon­ban hirtelen bevégződik a széles sziklatömb, mint valami kilátótorony teteje. írógépet használtat veszek, cserélek. Szakszerű javításokat vállalok Horváth Miklós irógépmüszerész. A meztelen, félelmetes sziklatömeg vadul veri vissza a tomboló nap égető sugarait. Felette mozdulatlan testtel, szélesre tárt szár­nyakkal néhány réti sas köröz. A völgy ezután mindig szélesebbé válik. Üde réteken, bájos fiatal erdőkön haladunk sokáig. Elérjük a káptalani erdőt, a Bakony déli nyúlványát, a Hidegkúti-erdőt és utána a veszprémfajszi erdőt. Mindegyik bájos, han­gulatos, tarka rengeteg. Csupa ismeretlen, rejtett szépség a Balatonfelvidék gyönyörűsé­gei között. És egy magaslatról, amikor elérkezünk az erdőbirodalom határára, a távol messzeségben álomképet pillantunk meg: a veszprémi uóm két hegyes tornyát, alatta a csillogó tetőket és színes tornyokat, a háttérben a Bakony sö­tét, szélesen elterpeszkedő vonulatával. PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ. Ne halassza holnapra, ami újdonságot már ma olvashat a mffimiET -ben. Göcseji képeskönyv Humora babonában Csípős őszi éjtszáka... A botfai hegyek felől szürke ködök ereszkednek alá és hideg, mustszagú leheletükkel köhögésre, nehéz, sí­poló lélegzésre késztetik a bölcsőben fekvő Évikét. — Asztmája van — mondom én. 7— »Háromlélegzetű baja« van, — mondja Erzsók néni, figyelembe sem véve az én tö­mören megfogalmazott megállapításomat, — fába kell fúrni, aztán meggyógyul. Gyöngén tiltakoztam: — Vigyük orvoshoz a kislányt! De Erzsók néni és a lánya hallani sem akar­tak róla, mondván, hogy a szegénységi bizo­nyítvánnyal gyógyított beteg fölépüléséhez a legtöbb esetben úgy sincs remény. Semmit sem kockáztatunk, — érvelnek tovább — ha »házilag« gyógyítjuk meg a beteget. Sőt... Pár perc múlva a ház végében, az ördön- gős-horgos partján állunk, az ősz jóvoltából megkopaszodott szederfa alatt. Megkezdődik a »gyógyítás«. Erzsók néni útmutatása mellett nekem kellett a szertartást levezetni, amely furcsa, titokzatos babona-örökség nágyanyáról nagyanyára szállva, valahonnan Ázsiából kerül­hetett ide a Jánka alá. A sápadt, vérszegény telihold fénye mellett három lyukat fúr egy férfi a fába. (A gyógyí­tás csak teiiholdnál eredményes.) A Krosetz- völgyben megszorult szél nyivákol és a fejem felett, mint akasztott csontváz laza részecskéi, úgy zörögnek az egymáshoz ütődő, kifosztott gallyak. A környezet elég ázsiai... Fűzfából két éket faragtak és a két szélső lyukba beleverik, — a lyuk alá tartott kis­lány felett — miközben Erzsók néni férfinek soha el nem árulható szavakat mormol. A gyógyítás szigorú szabályai: a fúrást, ékfaragást és azok keverését csak férfi csinál­hatja; a beteg »alátartása« az anya kötelessé­ge; csak olyan asszony lehet a szertartás ve­zetője, aki birtokában van a titokzatos gyógy- szavaknak. & 1 Később érdeklődöm. Sírnak és elmondják, hogy meghalt a kislány. Gondolkoztam a dolgon. De nem tudom, hogy hol is tévesztették el. Erzsók néni azt mondta, hogy ő az orvosra gyanakszik, mert hogy a házikezelés után mégiscsak orvoshoz vitték a beteget. Azt mondja szemrehányóan: — Tudtam, hogy halál lesz a vége, mert szegénységi bizonyítvánnyal kezelték szegény Évikét... Gerencsér József. Mindig szebb és színesebb lesz a völgy. A vadvirág legszebb a szárán, a maga természetes keretei között.

Next

/
Thumbnails
Contents