Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-07-29 / 170. szám

1944 *jú‘lius 29.

3

HÍREK

Borjúpörkölt hosszútávéi

Hogyan juttatták az oroszok jó ebédhez honvédeinket

kint az arcvonalban

Tudósítás az orosz harctérről.

Harcoló honvédeink között járva, lépten- nyomon hallunk egyéni hőstettekről. Minden zászlóalj, minden század és szakasz kitermeli magából a hőst, a bátrak között a legbátrabbat, az igazi magyar katonát.

Az első vonalakat járva, itt is, ott is hallottam H. János zászlós nevét emlegetni, aki századával valahol B .. . i környékén kemény harcokat vív az orosszal. Honvédeink legendákat meséltek hősi tetteiről, elhatároztam, hogy fel fogom keresni századánál

Késő délután elindultunk. Az út mindkét oldalán gépkocsik roncsai, döglött lovak, elszórt konzerves dobozok, különböző felszerelési tárgyak, a bokrok ágain sátorlaprongyok. Jellegzetes harctéri kép a maga rideg valóságában. Mennyi minden történt itt 1

Lovascsapat közeledik felénk. Elfogott orvlövészeket, partizánokat hajt maga előtt. Gépkocsinkkal ieállunk az átmentén, hogy jobban szemügyre vehessük a társaságot.

Két jellegzetes figurára leszek figyelmes. Sohasem láttam még két ilyen szembeötlően gonoszarcu fiút. Az egyik tömzsi, széles és vastag, a gorillához hasonlít, a másik magas, vékony, a haja lángvörös, szemei alattomosan pislognak, vállai görnyedtek. Még rágondolni is rossz, hogy ilyen alakot akart a szovjet rászabadítani asszonyainkra, leányainkra, gyermekeinkre. Ha utolsó csepp vérünkig is harcolnunk kell, ha véresre is dolgozza odahaza minden ember a tenyerét, még akkor sem szabad ezt megengednünk.

Egyik tanyában pihentünk meg, de már kora hajnalban ismét mozgásban vagyunk, hogy végre elérjük a századot. Dél van, mire kiérünk a vonalba. Odahaza most kondul meg a kis harang, melynek csilingelő szavára egy-két órára abbamarad a munka a mezőn, a gyárakban, műhelyekben, irodákban. Itt azonban nincs pihenés.

Az életősztön örökös éberségre kényszeríti katonáinkat.

Egyik kezükben a puska, a másikban kanál. Itt nincs terített asztal, ellenben étvágy annál nagyobb. Ma ünnepi ebéd van : borjupörkölt. Úgy, ahogy azt egy jó magyar szakácskönyv előírja, hosszulével, burgonyával, még a piros- paprika sem hiányzik belőle. És mindez alig 120 méterre a oroszok vonalától.

Igaz, hogy a borjú körülményesen került honvédeink csajkájába, de a fő, hogy megvan. Katonáink védőállásuk előtt aknákat telepítettek, hogy elejét vegyék az oroszok részéről az esetleges meglepetéseknek. Úgy látszik, a szomszédban ezt észrevették, mert a korahajnali támadásnál

egész borjucsordát hajtottak maguk előtt állásaink felé a muszkák.

Gondolták, inkább az állatok pusztuljanak, mint ők. Tervük sikerült, a csorda teljesen megsemmisült, viszont ők az aknamezőn ennek ellenére sem tudtak keresztülvergődni.

Honvédeink karikára nyilt szemekkel nézték az állatok pusztulását és első gondjuk az volt, milyen jó ebéd lehetne ebből. Itt fekszik előttünk a finom friss borjúhús, alig ötven-hatvan méterre, csak érte kellene menni. Az oroszok még jóformán még vissza sem vonultak állásaikba, máris előre kúszott három magyar fiú, hogy megszerezzék az ebédrevalót. Csak nem hagyják kárbaveszni a friss húst, ha már ilyen kedvesek voltak Sztálin katonái, hogy gondoskodtak ennivalóról.

Az oroszok orrát bizonyosan megcsiklandozta a pörkölt kellemes illata, mert erős mozgolódás volt megfigyelhető H. János zászlós bajtárs állandóan a legnagyobb nyugalommal járt-kelt katonái között. Kis fekete szakáliával, összevissza lyuggaíott köpenyével kissé, hogy mondjam, szívderítőén hatott, de katonái rajongtak érte. Mindig voltak eredeti ötletei, amelyeknek megvalósításával sok bosszúságot és még több

veszteséget okozott az ellenségnek. Hiába volt a legerősebb támadás, H. János zászlós és emberei állták a sarat keményen. Az előbb kijelentette, hogy az oroszok bizonyára igyekeznek majd megzavarni a borjupörkölt megemésztését, viszont azt senki sem szereti, ha ebéd után háborgatják. Látom, hogy máris parancsokat osztogat, úgy látszik, előkészületeket tesz az oroszok várható délutáni látogatására.

Három golyószóróst és harminc embert kirendel a védőállás elé, mint egy 50—60 méterre. Észrevétlenül kerülnek előre. A század visszamaradó • részével pedig a puskákat lerakatja az árok fenekére és elővéteti mindenkivel a gyalogsági ásót.

Körülbelül két óra lehetett ebéd után, amikor jön a jelentés, hogy a szomszédok elindultak. A várt délutáni támadás bekövetkezett. Semmit sem látunk egyelőre, mert hasoncsuszva jönnek, jól kihasználva minden apró kis bokrot a cserjével borított terepen. Ránézek H. János bajtársamra, aki odahaza a polgári életben ifjú lelkek nevelésével, irányításával foglalkozik. Tanító valahol Erdélyben, — most távcsővel mereven, mint egy kőszobor, figyeli a terepet. Megszólalnak elől levő golyószóróink. Az orosz géppisztolyok is elkezdenek pattogni. Most már nem rejtőznek a muszkák, felugrálva rohamra indulnak. Kézigránátosaink még mindig hallgatnak, csupán három golyószóró kelepéi, ötök vendégségre kényszerit sok szovjet katonát. Azonban sokan vannak, az elesettek nyomában újabbak ugranak, jönnek előre feltartóztathatatlanul. Azaz mégsem, mert most értek dobótávolságig kézigránátosainkhoz.

Egyszerre repül ki harminc kézigránát. Egyetlen hatalmas robbanás,

mintha a föld nyilt volna meg az oroszok alatt, úgy omlottak össze soraik.

A lőporfüst még el sem száilt, H. János zászlós parancsnoksága alatt mintegy 80 honvéd gyalogsági ásóval a kezében ellenrohamra indult. Valósággal elsöpörték, legázolták a meglepett oroszokat. Ezek fejvesztetten menekültek vissza állásaikba. 150—200 szovjet katona holtteste maradt az összecsapás helyén.

Délután 4 óra körűi orosz járőrök jöttek, akik összeszedték halottaikat. Részünkről egyetlen egy lövés sem dördült el. A magyar honvéd lovagias az ellenséggel szemben.

Lassan eljő az este, a nap biborsugaraival mégegyszer végigsirnította a vérrel áztatott terepet. Mélységes csönd ül a tájra, egyszer csak a sötét éjtszakában megszólal az orosz „bomlasztókocsi“ hangszórója, körülbelül az alábbi szöveget bömböli felénk :

— Magyar katonák ! Ne harcoljatok, tegyétek le a fegyvert. Parancsnokotokkal együtt gyertek át hozzánk, mert különben rettenetes halállal fogtok elpusztulni.

Honvédeink mosolyogva hallgatják a szomszéd szives meghívását. Az egyik székely gyerek megszólal a sötétben mellettem :

— Sok a duma, Jóska (Sztálin). Inkább holnapra is gondoskodj valami jó ebédről.

Általános nevetés támad. Az oroszok bemondója is belefárad a hiába való beszédbe, — elhallgat. Odafenn millió és millió csillag ragyog az égen.

VAJDA LAJOS, zászlós.

Van szerencsém értesíteni Zalaegerszeg nagyérdemű közönségét, hogy 1944 VII. hó 28 tói kezdve raktáromat megnyitottam Kossuth Lajos-utca 21. szám levő udvarban

MttíitníiBllHlf

ott veszem át a legmagasabb napi áron. Érdeklődni lehet Kossuth Lajos-utca 55. sz. telefon : 471 alatt.

Nagy Gábor

gyümölcskereskedő.

AZ ELSÖTÉTÍTÉS MA ESTE HÁROMNEGYED TÍZ ÓRÁTÓL HAJNALI HÁROMNEGYED ÖT ÓRÁIG TART.

»Akinek mfa — egészlaégias férfi létére — sokat jár a szája, az jelentkezzék inkább ka» tolnáinak. Miutaissa mejg az ellenséggel szemben, hogy mit tud, csak aztán beszéljen! így akarja ezt a magyar becsület!«

— u —

— Acélmisíét mejnd qgy keszthelyi karmelita szeletes. Holnap lesz 70 éve, hogy Hamar László karmelita atyát pappá szentelték és 77 éve annak, hoigy az ősi Karmel köte-J lékébe lépett. Jelenleg a keszthelyi rendházban él és ott a Kis Szent Teréz templomban mondja el a legritkább jubileumi misét, amelyet a papi méltóság 70 éves elnyerésének évfordulóján acélmisének neveznek. Mint már korábban megírtuk, ugyancsak acélmisét mond Zalaapátiban Kroller Miksa bencés apát is.

— Porcinkulai búcsú a zalaegerszegi Jézus Szíve ferences plébániatemplomban. Augusztus 2-án valamennyi ferences templomban fényes külsőségekkel ülik meg a rend egyik legnagyobb ünnepét, a porcinkulai búcsút. A zalaegerszegi plébániahivatal felhívja a híveveket, hogy használják ki jól ezt az ünnepet azáltal, hogy az augusztus 1-én déli 12 órától augusztus 2-án éjfélig elnyerhető teljes búcsúban minél többen részesüljenek. Elnyerhető szentgyónás, szentáldozás után annyiszor, ahányszor a hívek templomunkat meglátogatják és minden alkalommal a pápa szándékára hat Miatyánkot,, Üdvözléigyet és Dicsőséget imádkoznak. Felajánlhatja egyszer "ki-ki önmagáért, a többit a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért. — Istentiszteleti sorrend: Augusztus 1-én déli 12 órakor a búcsú megnyitása,, délután 4—8-i]g gyóinási alkalom, 7—8-ig ima- „ óra hazánkért és litánia. Augusztus 2-án szentmisék lesznek 6, 7, 8 és 9 órakor, 8 órakor ünnepélyes nagymise. Délután 3 órakor keresztúti ájtatosság az elesett magyar hősökért, 6 órakor szentbeszéd és ünnepélyes litánia. Gyónási alkalom reggel 6 órától délig.

— Üzemzavar miatt ma csak rtqgyoldalasi lapot adhaturik. Villámcsapás miatt megrongálódott Zalaegerszegen az a transzformátor, amely a nyomdánk szedőgépének a megfelelő áramerősséget biztosítja. A transzformátor kiesése miatt eddig nem sikerült a kelllő feszültségű áramot biztosítania a telepnek, azért a szedőgéppel csak vontatottan lehet dolgozni. Ez az oka annak, hogy lapunkat ma csak a köznapi négyoldalon lehetett előállítani. Előbbrevaló érdeknek tartottuk ugyanis azt, hogy ha a megszokottnál kisebb terjedelemben is, de a rendes időben kerüljön lapunk az olvasók kezébe.

— Egyelőre nem lehet igényelni a zsidó vagyonból. A zalaegerszegi pénzügyigazgató- ság közhírré teszi, hogy ezidőszerint a zsidó vagyonból igényelni semmit sem lehet. Tehát fölösleges minden ilyen irányú érdeklődés és kérelem beadása, mert ezzel csak az igazgatósáig munkáját fölöslegesen zavarjuk. 1—2

— Ideiglenesen megszüntetett vonat járatok.

Hivatalos helyen nyert értesülésünk szerint ideiglenesen megszűnt a Zalaegerszegről 2 óra "22 perckor Tűrje, Balatonszentgyöiigy, Keszthely felé, 2 óra 36 perckor Nagykanizsa felé, a 4 óra 20 perckor Celldömölk felé (az ehhez csatlakozó Szombathely—Budapest keleti pályaudvar közötti sebesvonat sem köz- . lekedik), a 7 óra 50 perckor Alsólendva felé, a kedden és pénteken 11 órakor Zalalövő felé, a 14 órakor Ukk, 14.36-kor Nagykanizsa felé, a 18 óra 5 perckor Alsólendva fellé, a 19 óra 39 perckor Zalaszentivánra induló vonat. Ugyancsak szünetel a Zalaegerszegre a Nagykanizsa felől (csati. Budapest déli, sz. Pécs, Ujdombó- vár, Gyékényes) 1 óra 6 perckor, az Alsói- lendva felől 13 óra 40 perckor, a Keszthely— Balatonszentigyörgy—Tűrje felől 14 óra 30* perckor, az Ukk felől 17 óra 24 perckor, a, Zalaszentivánról 20 óra 25 perckor, az Alsólendva felől 21 óra 54 perckor érkező vonat,