Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-07-17 / 159. szám

mSM:hiÄ 1944 júliius 17. t elleni politikájáról és magáról Churchillről is. (MTI) Középolaszországban a nagy elhárító csata különös hevességgel tombolt Pocelli és Arezzo vidékén. Ádáz küzdelem után a német csapa­tok elszakadtak az ellenségtől és 'új magaslati állásokba vonultak vissza. A Tiberisnél több ellenséges előretörés meghiúsult, míg Prasso- ferrato vidékén az ellenség a 'német 'hegyi csa­patok sikeres vállalkozásai folytán érzékeny veszteségeket szenvedett. A haditengerészet több angol gyorsnaszádot rongált meg az Arno torkolatánál. (MTI) Tokióból jelentik, hogy a japánok teljesen körülfogták Hengjang városát, amelyet a csnn- kingkínaiak még mindig szívósan védenek. 'A japánok már kézrekerítették a város Repülő­terét és a vasútállomást. (MTI) Levél az új otthonunkból Zalába 2 feladatának teljesítése után — kiürítette Grod­no városát. (MTI) Berlinből jelentik: A szovjet támadás, amely­re a német hadvezetőség már régóta várt* megkezdődött a keleti arcvonal déli szakaszán is. A főtámadás iránya Lemberg felé mutat. A tarnopol—lembergi vasútvonalmenti szovjet roham a német védelmet felkészülten találta, a támadók mindenütt a legkeményebb ellen­állásba ütköztek. (MTI) A karélíai arcvonalon finn és német harci és csatarepülők eredményesen támadták a szov­jet utánpótlási mozdulatait és a tavas vidékek hídjait. A támadást finn és német vadászrepü­lők biztosították. A közben kifejlődött légi- harcban a finn vadászok 8 ellenséges gépet lőttek le. Az arcvonalról egyébként még 7 gép lelövését jelentik. (MTI) Helsinkiből jelentik: A karélíai arcvonalon a finn csapatok a szovjet minden támadását visszaverték és a legutóbb elért betörési he­lyekből kivetették az oroszokat. (MTI) Az elözönlési arcvonalon Caentől délnyu­gatra ismét heves harcok folynak. Erős pán­célos kötelékekkel indítottak támadást az an­golok a Caen—Villers—Bocage útvonal men­tén. Az angolszászok támadásai Esquay mellett is megerősödtek. Bár a németek minden köz­vetlen támadást visszavertek, egy betörést nem tudtak megakadályozni, így az angolszászok egészen Esquay nyugati szegélyéig jutottak- Itt azonban erős német ellenállásba ütköztek, ügy hogy nem tudtak tovább jutni. (MTI) Stockholmból jelentik: Az United Press je­lentése szerint St. Lónál a németek minden támadást meghiúsítanak és szinte nem ember­ként harcolnak. Az angolok ügye ennek kö­vetkeztében St, Lónál igen komoly. (MTI) A brit hírszolgálat jelenti: Az elmúlt 24 óra alatt a szárnyas bombák továbbra is támadták Londont és a délangliai grófságok területét). Károk és veszteségek keletkeztek. (MTI) Egy amerikai lap a szárnyas bombák tá­madásaival kapcsolatban azt írja, hogy Angliá­ban igen levert a hangulat. A lakosság állan­dóan zúgolódik és ellenséges hangon bírálja a kormányt, mert nem tud megfelelő bizton­ságot nyújtani nekik. Az angol munkásság is elítélően nyilatkozik Churchill Németország Valahol a Kárpátok előterében, július hó. Felejthetetlen és hosszú utazás után 'érkez­tünk meg ide. Láttunk gyönyörű vidékeket, folyóvölgyön keresztül, de láttunk olyan he­lyeket is éppen azokon a vidékeken, ahol az apró és felnőtt emberek tömege 'rohamozta meg a vonatunkat és síró 'hangon csak azt tudták mondani: Ke nyer két, magya­rok! Bizony el-elszorult az erős 'katonaszí­vünk és tekintve, hogy kenyérrel jól el voltunk! látva, dobáltunk nekik a vonatból. Lett erre aztán olyan lótás-futás a kenyérért, hogy való­ságos látványosság számba ment. Aki elkapta, annak első dolga volt, hogy megcsókolta, mielőtt balqhaijapott. Pár szóval ecsetelem, milyen is a falunk, amely az új otthonunk. Itt hem látni más házat, csak olyant, amelyik fából készült. Az emberek rendkívül elhagyatottak. Kenderből szőtt ruhában járnak, piszkosak, a férfiak he- nyélők, csak az asszonyok dolgoznák. Nincs üzlet, se korcsma. A házak tája is üres. Disznó errefelé nincs, tyúk is csak alig egy-kettő akad. Apró ló és tehén á teljes gazdaság, A földeken rozs, bab, kender és sok krumpli terem. Ez az utóbbi a főeledel. Betekintve a házba, szétnézünk a berendezés körül. Össze­tákolt ágyakat, körbefutó padokat látunk, ke­mence tűnik a szemünkbe, rajta egy-két korsó alakú fazék. A mennyezet deszkázatáról ron­gyok lógnak le, itt-ott egy 'kezdetlegesen ki­alakított mángorló. A falon 'deszkára festett Krisztus-arc. Vasalónak itt a hírét'sem ismerik. Közben-közben ki is mossák a ruhát, de hogyan? Lemennek a patak partjára 'az asz- szonyok, beleállnák a vízbe, aztán előrebuk- nak, úgy hogy a lábuk Sssze van téve. Szap­panról szó sincs, hanem a nahát a vízbe máríogaívta, a lábukL szárához verik tízszer-hússzor, így szapulva tisztogatják. Az­tán amikor már valamivel enyhült a ruhában a szenny, a fűre terítik száradni. Errefelé a cséplést sem végzik gépekkel^ A rozsot kévékben beraktározzák. Amikor az­tán kenyérre .yan szükségük, 'a megfelelő mennyiségű kévét az egylovas panyefogaton elszállítják a malomba. Ott először kicsépelik a verővel, aztán minden hámozás hélkül ösz- szeőrlik a lisztet és a 'korpát. Fő kenyérkereset egyébként a halászat, amellyel a falu apraja- nagyja foglalkozik. Nincs olyan ház, ..hol kerítőháló nem volna, a jobbmódúaknál pedig csónak is van. A hal 'egyik főeledelük. In­gyen kapják, nem igen kell 'érte fáradozni és bőségesen kerül elő a vizekből. 'Kell is ez az élelembőség, mert igen szapora a népi. Egy-egy családban legkevesebb a hat gyerek. * De vallásosak. Keresztet mindenfelé látni. A bolsevikiek nem tűrték meg a keresztet az utakon. A kereszteket akkor állították fell a jámbor lakosok, amikor az oroszokat innen kiverték. A legtöbb kereszten nincs meg a Krisztust ábrázoló kép, dísznek pedig min­denféle rongyokat aggatnak rá. így van a te­metőben is. A kereszteken nincs felirat, csu­pán rongydíszek szerepelnek. Egyébként az a tapasztalatunk, hogy kevés halottat kísértek itt a temetőbe, kevés koporsóra hullottak a' rögök. Itt ugyanis alig ás az ember bár­merre félméter mély lyukat, máris ember-1 koponya kandikál ki belőle. A Vizen is úszik egy-egy emberi tetem. Egyébként jól élünk. Táplálékunk vaj, méz, megannyi csemege és buzgón fejegetjük 'a kis tehenünket. Közben vadászgatunk, de per­sze nem négylábú vadakra. Üres perceinkben, amikor feljönnek a csillagok, el-elnézzük 'a ránkboruló égboltozatot. Imádságba foglaljuk szeretteink nevét és arra gondolunk, hogy a csillagok odahaza is ilyen szépen Ragyognak... PESTHY TIBOR, zászlósi (49) A bolsevisták nagyon féltek tőle, mert tudták, hogy végtelenül ügyes, ravasz, kegyet­len és igazságszerető. A vörösök ugyanis talán még a golyónál is jobban féltek attól az igazságtól, amelyet a fölkelők ismételten lelkiismeretükbe kiáltottak: — Azért harco­lunk ellenetek és azért akarunk titeket meg­semmisíteni, mert ti az orosz nép hóhérai vagytok! — Nyugodtan feküdtem helyemen és hall­gattam Grisa érdekes beszédét. Amit otthon csak suttogva mertünk emlegetni, az itt mind valósággá vált körülöttem ... * A szigeten nemsokára otthonosan érzem magamat. A gondos ápolás és nyugodt élet következtében szépen gyógyultam. Két nap múlva — a felcser engedélyével — már fenn jártam. A vezér ezen a napon összehívta a fölkelőket. Esküt kellett tennünk. A fölkelők félkörben álltak fel. A vezér barátságosan fo­gadott bennünket, mint új jövevényeket és néhány szívélyes szót intézett hozzánk. — Már ismerlek benneteket, — mondta — bajtársaink elbeszéléséből tudom, hogy milyen vitézül vívtátok meg a harcot a bolsevistákkal. Rövid vallatás következett. Nem a szár­mazásunk és kilétünk felől érdeklődött, sem afelől, honnan jöttünk, hanem hogy miért. Elmeséltük neki összes élményeinket. Ifjú­ságunktól kezdve egészen a menekülésig és a szökés viszontagságait is. Szépen be is este­ledett, mire befejeztük mondanivalóinkat. Az emberek némán hallgatták elbeszélésünket. Itt- ott megértőén- bólintottak a fejükkel. A vezér felállt. — Mégegyszer szívből üdvözöllek benne­teket körünkben — fordult felénk. — Sorso­tok biztosíték számomra, hogy mindig hűsé­gesek maradtok, nemkülönben az első harc, amelyet az ellenséggel vívtatok. Ezután letettük az esküt vezérünk kezébe. Mélyen átéreztem azoknak a perceknek ko­moly ünnepélyességét. Grisára néztem, aki szintén komoly és csendes volt. Mától kezdve tehát vége a polgári életnek!. Üldözni és pusztítani fogjuk nap, mint nap Oroszország ellenségeit és ők is üldözni, meg öldökölni fognak bennünket... — Ma este vendégeim lesztek a tűznél —. szólt hozzánk a vezér. — Mert nálunk az a szokás járja, hogy akik az első harcban vi-f tézül helytállnak, azokat a vezér különös tisz­telettel veszi körül. Gyertek tehát. Feleségem, aki önként követett a száműzetésbe, majd ké­szít nektek jó teát! A szigeten mindenütt fellángoltak a tüzek. Főképpen a szúnyogok elviselhetetlen csípése után gyújtották meg a máglyákat már a kora esti órákban. A tűz köré telepedtünk. Né­hány érdemes öreg fölkelő is akadt a társa-! Ságunkban. — Ez az én kedves feleségem, a ti vezérné- tek! — mutatta be a vezér a tűz körül meg­jelent harminc év körüli fiatalasszonyt, a'ki mindannyiunkkal kezet szorított. Észrevettük, hogy áldott állapotban volt. — Nemi akarsz lefeküdni? — kérdezte tőle a férje. — Menj, Nadjám és feküdj le szépen. De előbb szolgáld fel a teát. % Amikor a teát megittuk, a vezér felénk for­dult és így szólt: — Na, miost aztán meséljetek nekem arról, hogy mii hír van odakint a nagyvilágban. So­kat, mérhetetlen sbkat szenved a mi orosz né­pünk, azt jól tudjuk. De mi a további tervük a bolsevistáknak? Hogy viszik keresztül a vá- gyonközösítést? És miit eredményezett eddig a nagyszabású iparosítás? Részletesen elbeszéltük, hogy milyen mód­szerekkel és eredménnyel működnek a bolse­visták ... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents