Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-07-06 / 150. szám
1Q44 július 6. 3 HETI ÉRDEKESSÉGEK Most végre egyedül vagyunk itthon — keresztények. Nincs, aki uszítson ; bennünket egymás ellen,*nincs, aki örüljön, amikor egymást fúrjuk, egymást esszük. Most Sok minden igazat megmondhatunk egymásnak, de nem'mindent egymásról. Szóvá tehetünk, sőt szóvá kell tennünk minden jó szót, föl kell! jegyeznünk minden kedves mosolyt, minden jótettet, amit meglátunk, vagy meghallunk. De megmondhatjuk azt is őszintén, hogy szörnyű kiállhatatlanok vagyunk egymással szemben, hogy nehezen bírjuk egymást .idegekkel, hogy sokat komiszkodunk és gorom- báskodunk, csak hogy egymás életét keserítsük. *A jegyrendszert mindenki ismeri az élelmiszerek adagolásában, de vajmi kevesen ismerjük a lelki jegyrendszert, hogy ne eresszük szabadon a szánkat. Ha nem tapasztalná az ember uton-útfélen, el sem hinné, mennyire, elszabadultak az alacsony indulatok. Se szere, se száma a névtelen jeientgetéseknek, nincs határa a minden tartózkodás nélkül való gyat- nusításoknák és rágalmaknak. Képtelenebbnél képtelenebb állítások, híresztelések szállnak szájról-szájra. Olyan neveket dobnak bele a forgalomba kímélet nélkül, hogy összecsapja az ember a kezét a csodálkozásban. Már nem is suttogva terjednek a hírek, hanem a vasári kikiáltók hangján. Megáll az ész az öntudat hiányosságán, hogy a névtelen gyanúsítok immár nem maradnak meg a magyar hatóságok előtt tett följelentéseikkel, hanem a 'magyar hatóságokon kívül másfelé is tájékozódva »de- nunciálnak«. Hirtelen nem tudunk erre az elvetemültségre kifejező magyar szót találni. Ennek az 'az oka, mert a magyar ember1 jellemével sohasem fért össze az Ilyen aljasság s azért a magyar fogalomtárban sem szerepel a szókép, legfeljebb csak a körülírása. »Ez is, az is rejtegeti a zsidó értékeket, ennél is, annál is találtak néhány kiló aranyat, drága kelengyéket, brilliánsokat, platinanuda- kat, hektószámra borokat, istállóba állított lovakat és ökröket« — halljuk a teljes meggyőződéssel kiejtett neveket. A gyanúerdőben vajmi nehéz az eligazodás, a képzelet határtalan birodalmában vajmi nehéz a tájékozódás. Felvilágosításért a hatósághoz fordultunk. Megtudtuk a szomorú tényt, hogy eddig körülbelül 100 bebizonyított eset van, amikor tényleg zsidó vagyont rejtegető keresztények bűncselekményéről van szó. Ezek közül körülbelül 50 személynek ügyét a zalaegerszegi 'rendőrség bogozza ki szálanként a folyamatban' levő eljárás Borán, a másik részt a keszthelyi főszolgabíróság. A bűnösökre egyéb büntetésen kívül a föltétién internálás vár. Meg is érdemlik, hogy kivessék őket a magyar élet közösségéből, de megérdemelnék azt is, hogy abba többé visz- sza se térhessenek. Aki ugyanis harácsolásra használja fel a nemzet 'erőfeszítését, annak a napvilágról el kellene örökre tűnnie. Ugyancsak a hatóságtól tudtuk meg azt is, hogy a közszájon gyanúsítottak között számosán vannak olyanok s ez^k között előkelőén hangzó nevek, akik jóhiszemüleg vettek át annak idején megőrzésre zsidó értékeket, de azokat minden kényszerítés nélkül mindjárt az első rendelkezésnek megjelenése után bejelentették és a pénzügyigazgatóságnak átadták. Ezeket tehát méltatlanul gyanúsítják az erkölcsi tisztogatásért hadakozó nyelvek. A nyomozás természetesen állandóan folyamatban van és a bűnösök heve nem fogja elkerülni a nyilvánosságot. Tanulságos ismerkedés lesz ez! Most pedig az elmondottakkal kapcsolatban hadd emlékezzünk vissza valamire. Eszünkbe jut egy jelenet, visszalapózva a magyar történet könyvében egy negyedszázaddaj. Repülőgépen Belgrádba érkezett akkor Szajoniki- ből Franchet d’Esperey francia tábornagy, hogy találkozzék a kihallgatásra jelentkezeti »magyar« küldöttség tagjaival. A tábornagy sok minden jót hallott a magyar nemzetről, annak hős fiairól és önérzetes jelleméről. Meg akarta őket becsülni, feltüzte 'tehát ösz- szes kitüntetéseit. Amikor azonban a 'terembe lépett és meglátta a térdharisnyába ÖJjtözött Haotakflii személyeket, Károlyi Mihály vezetésével a keleti jellegű arcképeket, a szép 'képzelet birodalmából, az álmok egéből leesett. A rút valóság láttára elképedt tábornagy megdöbbenéssel és utálkozva így szólt: — »Nem hittem volna, hogy ennyire süly- lyedtek!« ,... Most ismételjük a francia tábornagy szavait az aljas gyanusítókra, a magyar nemzeti mivoltukból kivetkőzött nemtelen árulkodókra és a zsidó értékeket rejtegető, nemzeti vagyont eltolvajlókra egyaránt: — Nem hittük volna, hogy ennyire süly-i lyedhet olyan ember, aki magát magyarnak! tartja! P.P. A háború költségeinek, a bombakároknak fedezését és a szociális feladatok megoldását szolgálja a lefoglalt zsidó vagyon Mint ismeretes, dr. vitéz Túrvölgyi Albert miniszteri tanácsost a magyarországi zsidó vagyonok kormánybiztosává nevezték ki. Az ő feladata lesz a hatalmas értéket képviselő zsidó vagyontárgyakat a nemzet összessége javára értékesíteni. A kormánybiztos, akinek működése .elé nagy érdeklődéssel tekint a közönség, a következő nyilatkozatot tette: — A kormányzat nagy feladatot bízott rám s minden erőmmel törekedni fogok, hogy a magyarság hasznára és javáfa tudjam megoldani. Működésem lényegében még nem kezdődött meg, csak a szervezési és előkészületi munka, mert a közeljövőben jelenik csak meg a zsidó vagyonok igénybevételéről és fel!-* használásáról szóló rendelet. — Igen, nagyon számottevő vagyontömegről van szó s ennek gazdaságos felhasználásával fedezni kell a háború költségeit, viselni a bombakárokat és megoldani a magyar fajta/ megerősítését célzó szociális feladatokat. — így tehát ne csodálkozzék Senki, ha ingyenes juttatásokra és ajándékokra nem gondolunk. Mindenesetre a hadiigényjogosultakat és a sokgyermekes családokat minden vonatkozásban előnyben fogjuk részesíteni. A nyilatkozattal kapcsolatban időszerűnek tartjuk annak a különös jelenségnek a megemlítését is, hogy a zsidók volt ház- és földingatlanainak a sorsa állandóan nagy érdeklődés tárgya olyanok részéről, akik szeretnének mielőbb beleülni a kincstárra átszállóit volt zsidó ingatlanok tulajdonába. Vannak, akik türelmetlenek ezen a téren és a, kormányt lassúsággal vádolják azért, mert nem adta még oda nekik azt a ház-, vagy föld- ingatlant, amelyikre pedig nekik már olyan régen fájna a foguk és amelynek a megszerzésére a mostani alkalmat találják a legkedvezőbbnek. Ezeknek a telhetetlen szerzési vágyú embereknek a lehűtésére adjuk közre azt a nyilatkozatot is, amelyet vitéz Baky László, •a belügyminisztérium politikai államtitkára tett nemrégiben Abonyban, ahol többek között a következőket mondotta: • — A zsidó vagyonok további sorsával kapcsolatban tekintetünk elsősorban azok felé a magyar testvérek felé irányul, akik ma a, keleti harctéren küzdenek. Addig, amíg ők haza nem jönnek, nem adhatunk senkinek a tulajdonába zsidó házat, vagy földet. Ugyan mit erezne a harctéren küzdő katona, ha azt hallaná, hogy addig, amíg ő ott kinn az életét kockáztatja, addig itthon folyik az osztozkodás. Lehet, hogy egyesek talán különböző uton-módon beültek egyes zsidó tulajdonokba, 'de azokat majd mi kiemeljük onnan. Bevezetik a kőtelező mezőgazdasági munkaszolgálatot Az Országos Mezőgazdasági Kamara közgyűlésén Jurcsek Béla földmívelésügyi miniszter tudvalévőén bejelentette, hogy a miniszter- tanácsban elindította a kötelező munkaszolgálat elrendelésének ügyét. A miniszterelnöktől lefelé a legkisebb munkásig mindenütt legyen meg a munkatelje-- sítménynek összeírása és kimutatása, mert csak így iehet észszerű munkaerőgazdálkodást folytatni. A javaslatot rövidesen végrehajtják. A kötelező mezőgazdasági munkaszolgálat elrendelésével kapcsolatban meg 'kell említenünk, hogy a magyar- mezőgazdaság munkaerőszükséglete egy évben körülbelül 325 millió munkanap. Ez a szám is mutatja, hogy egyáltalán nem közömbös háború idején mezőgazdaságunk munkaerőgazdálkodása, hanem olyan kérdés, amely igen alapos szervezést követel meg. A honvédelem érdekében igen sok olyan munkást foglalkoztatnak, akik azelőtt a mezőgazdaságban dolgoztak. A mező- zőgazdasági termelés részére tehát kevesebb munkaerő áll rendelkezésre, mint békében és mégis gondoskodnunk kell arról, .hogy a termelés nemcsak zavartalanul tovább folyjék, hanem teljesítőképessége, a háborús szükségleteknek megfelelően még emelkedjék is. Szervezési feladat az, hogy ennek a követelménynek eleget tehessünk és a magyar mezőgazdaság jól megállja a helyét a munka arcvonaláp. A szervezés feladata kettős: számba kell vennünk, megfelelő csoportosításokkal, a tényleges munkaerőszükségletei és meg kell állapítanunk, hogy az egyes csoportokban szaktudás és munkaképesség szerint kik vé'gezhet- ' nek yredmányes munkát. Sürgős és fontos feladjat tehát a mezőgazdasági munka- és mumkáskátaszter felállítása. Mindenkit a maga megfelelő, helyén kell (alkalmaznunk és ebben a tekintetben a termelési közérdek a döntő. A munkaerőellátás megszervezése előnyt biztosít a gazdának és a munkásnak is egyaránt. A gazdaságoknak így biztosíthatjuk azokat a munkaerőket, amelyekre szükségük van, a munkás pedig szaktudásának és képességeinek megfelelő munkakörben találja meg a teljesítményének mega felelő keresetet és másfajta, esetileg neim ís mezőgazdasági munkára nem rendelik ki. Ezen az utón elérhetjük a munka eredményes fokozását, mert a hozzáértő embertől többet követelhetünk meg, mint a kontártól. Apró zalai hitek Járási tisztiértekezlet volt dr. Nagy Béla főszolgabíró elnöklése mellett a sümegi főszolgabírói hivatalban. — Arcon rúgta a lő Dóczi József ukki gazdasági cselédet. Súlyos sérülést szenvedett. — A bazsi körjegyzőség tisztviselői 20.28 pengőt adományoztak a bombakárosultak javára. — A sümegi járás területén június hónapban 1 üzemi, 1 közúti, 5 mezőgazdasági, 4 egyéb baleset, 1 gondatlanságból származó és 1 kéménytűzből eredő tűzeset történt 1.500 pengő értékben, továbbá 4 lopás fordult elő. — Megégette a kezét a forrasztólámpa Vermes György sümegi bányásznak. Súlyos sebekkel került kórházba.
