Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-08-08 / 178. szám

2 1944 augusztus 8. Legmagasabb napi árai tizetek hulló almáért és egyéb gyümölcsért. Bármilyen mennyiségben átveszem. Németh József gyümölcskereskedő Biró Márton-utca 56 kiáltványt intézett katonáihoz. A kiáltvány igy szól: A finn országgyűlés által elfogadott tör­vény értelmében elfogadta a közfársasági elnök magas tisztét és úgy azzal a kötelességteljesí­téssel akarok megfelelni hivatásomnak, mint minden finn katona ! Ütőképességtek és harci erőtök tudatában kérlek titeket, hogy az ellen­séget minden eszközzel űzzétek ki hazánk vérrel megszentelt földjéről. (MTI) Bécsből jelentik: A Völkischer Beobachter beszámolót ad a pillanatnyi katonai és politikai helyzetről. Megállapítja a nyugati harctérről, hogy az ellenség erős anyagi fölényének nyomása alatt a német védőerő kénytelen lépésről-lépésre több francia területet feladni, mint amennyit szeretnek. ,Az angolszászok azonban minden méternyi előrehaladásért arány­talanul súlyos áldozatokat hoznak. Óriási tartalékkal, hadsereggel rendelkeznek és figye­lemreméltó körülmény, hogy csak két hónapja vesznek részt tevékenyen a háborúban. (MTI) Bernből jelentik: Rómában megkezdte mű­ködését a tisztogató bizottság. Eltávolítottak állásából 25 egyetemi és 25 főiskolai tanárt, a volt sajtóügyi minisztérium 103 tisztviselőjét, 100 magasrangú tisztet és őrizetbe vették őket, mert összeköttetésben álltak a fasisztákkal. A Bonomi-kormány elrendelte, hogy az olasz egyetemeken az utóbbi 20 évben kiállított diplomákat felül kell vizsgálni. (MTI) Géniből jelenti a NTI londoni értesülés alapján. Az Amerikai Egyesült Államok 48 allama közül 26-nak, tehát több mint a felé­nek szavazata az ellenzék kezében vám. Az ellenzéki párt vezetői St. Louisban gyűlést tartottak, amelyen elhatározták Devvey száz- százalékos támogatását. Roosevelt kormányá­nak szemére vetették az ország ügyeinek el­hanyagolását és az osztálygyűlölet fölkeltését. (MTI) Regény * Magyarra fordította G a á 1 Olga (68) Egyik nap arról érkezett hír, hogy a Káspi- szteppén a vörösök körülzártak és felmorzsol­tak egy fölkelő-csapatot. A Dél-Urai vidékén pedig kivégezték a fölkelők vezérét és most nincs, aki összetartsa őket. Végül kitudódott az is, hogy a bolsevisták északról űj csapatokat küldöttek a lázadás leverésére. Most vezérünk, a »róka« is ideges volt. Egyik vállalkozása, amelyet nagyon körül­tekintően hajtott végre, balul ütött ki. — Bolsevista spiclik csempészték be ma­gukat a fölkelők közé — panaszkodott a vezér. Egy nagy bolsevista élelmiszerszállítmányt kellett volna lefülelni, mert ezzel a legérzéke­nyebben sújtottuk volna őket. Amikor csapa­tunk ahhoz az állomáshoz közeledett, amelyen az elelmiszerszállító vonat néhány percet vesz­tegelt, a közeli erdőből hirtelen géppuskatűz alá vettek bennünket. Megkíséreltük, hogy a vörösök fészkét kiemeljük, de ez a törek­vésünk is sikertelen maradt. A vörösök minden oldalról lőttek és vezé­rünk éppen azon tanácskozott embereivel, hogy mit tegyünk, amikor átrobogott az élel­Zafaí iskolaitértesítők A zalaegerszegi állami kereskedelmi középiskola az 1943-44. iskolai évről A zalaegerszegi állami kereskedelmi közép­iskola évkönyvét és a társulati egyéves női ke­reskedelmi szaktanfolyam jelentését Feren- czy Zoltán tanügyi főtanácsos, igazgató tette közzé. Az iskola történetére vonatkozóan tudni kell, hogy az 1874-ben megnyílt polgári iskola IV., V. és VI. osztályaiban kereskedelmi szaktanfolyam is működött. Ez csak fokozta az akkori polgári iskola jelentőségét, mert gya­korlati pályákra nyújtott képesítést a szaktan- folyam segítségével. Mutatja ez a körülmény is, amit sokan szeretnek letagadni, hogy már abban az időbein megvolt a zala­egerszegi polgárságban a gyakorlati pályára való előképzés iránt való kívánság. A józan gondolkodású zalaiak már 70* évvel ezelőtt szinte tudat alatt megérezték, hogy el­következnek az űj idők, amikor a magyarság­nak szakítania kell azzal a felfogással, hogy a kereskedői és ipari pálya nem úri foglalkozás. Az 1885. évvel a szaktanfolyam megszűnt s helyébe lépett az önálló közép-, majd felső­kereskedelmi iskola elnevezésű iskolatípus. A polgári iskola és az önállóvá lett kereskedelmi iskola egyideig közös épületben, közös tanári testülettel működött. Ennek a közösségnek az 1897—98. esztendő vetett véget, amikor a polgári iskola megszűntével annak épülete át­ment a kereskedelmi iskola egyedüli használa­tába. Az iskola államosítása az 1899—1900. évvel következett be, majd az 1919—20. iskolai évvel az addig három évfolyamú iskolatípus négy évfolyamúvá lett. Végül az Í940—41. iskolai év meghozta a gimnáziummal minden­ben egyenlő színvonalon álló kereskedelmi kö­zépiskolai szervezetet is, az átalakulás az 1942—43. iskolai évben befejeződött. A végzett tananyagról való beszámolóban az értesítő sajnálattal állapítja meg, hogy az üzemi gyakorlatokat a háború nehézségei miatt teljes egészében nem lehetett megvalósítani, mert a vállalatok, ipartelepek, hivatalok és közérdekű intézmények megtekintésére igen kevés lehetőség volt. Az előirányzott tananyag feldolgozásánál hátráltató hatással voltak a gyakran megismétlődő ellens'éges berepülések. Óvóhely hiányában a tanulókat azonnal! haza kellett küldeni. A tanév megrövidítése miatt a tanári testület arra törekedett, hogy a tanulók a feldolgozásra kerülő anyagot már az iskolá­ban elsajátítsák és lehetőleg be is gyakorolják. Az egészségi állapotról szóló jelentés meg­említi, hogy 9 tanuló pajzsmirigy megnagyob­bodásban szenvedett, 14 tanulónak meg túl­tengő mandulája volt, kilencnél szemfénytörési hibát, kettőnél pedig szervi szívbajt állapított meg az iskolaorvos. A tanév folyamán beírt nyilvános tanuló volt 174, ezekből osztályoz­tak 170-et. A legfiatalabb 8 tanuló 15 éves, a legidősebb két tanuló pedig 22 éves volt. Megdöbbentő az az adat, hogy a tanulók közül egyik sem tudott más nyelven beszélni, csak magyarul. A kereskedelmi pályán, amelyre ez a gyakor­lati irányú iskola képesít, nem valami bíztató ;előny a csupán anyanyelvnek ismerése. A leg­több tanuló kisiparos és kisbirtokos társadalmi osztályból származott. Vasúton, gyalog, vagy kerékpáron 68-an jártak be, kosztadónál la­kott 41 diák. A tanulmányi eredmény tekinte­tében kitűnő rendű lett 2, jeles szintén 2, jó 25, elégséges 129, osztályismétlésre 3 ta­nuló bukott. Jellemző az is és gondolkodásba ejti az embert, hogy ilyen gyakorlati irányú iskolákban érettségizett tanulók közül 11 ifjú ment köztisztviselői pályára, kereskedőnek csak 1, iparosinak pedig csak 3. Az iskola benépesülésének tekintetében az 1920—21. tanévig visszamenően a létszám csúcspontját az idei tanév érte el. Legkevö- sebb volt a tanulók száma az 1932—33. tan­évben, amikor mindössze 81 ifjú járt a keres­kedelmi iskolába és niiszerszállító vonat az állomáson. A vörösök egyidejűleg újabb golyózáport zúdítottak fe­lénk. Veszteségeink igen nagyok voltak és itt-ott már elégedetlenkedtek a fölkelők. A háborús szerencse olyan, mint a? idő­járás. Vezérünk akkor a balszerencse sorozatát élte. Egyik ügynökünk hírül hozta, hogy a bol­sevisták a szomszédságunkban levő nagy fa­luban elsáncolták magukat. Az ügynök azt is hozzátette, hogy titkos erdei utakon meg lehet kerülni a vörösöket és hátba lehetne támadni őket... Reggel föl is kerekedtünk. Az ügynök és a helyi viszonyokkal isme-' rős néhány fölkelő vették át a vezetést. A sűrű erdőben kimondhatatlanul nehezen tud- tud végigtörni magunkat. Ha most itt hátulról megrohannának ben­nünket,.— gondoltam — akkor menthetetlen lenne a helyzetünk. A késő délutáni órákban egyszer csak ma­gunk előtt láttuk a falút. < A csapat két részre oszlott, mert két ol­dalról akartuk megrohanni a bolsevistákat. Minden a vezér parancsa szerint történt. De amikor behatoltunk a faluba, ott a legnagyobb béke és csend honolt. A lakosság jórésze elköltözött belőle. Mit jelentsen ez? Talán az ügynök? Nem, az lehetetlen, hiszen ő egyike a vezér' legrégibb és legmegbízhatóbb segítőtársainak. De a vezér ennek ellenére szigorúan fele­lősségre vonta. Az ügynök nagyon megbántva érezte magát és kijelentette, hogy ezt nem érdemelte meg. Ha a vezér már nem bízik benne, — úgy-) mond — akkor már búcsút is mond... A vezér megszorította a kezét. — Látom, — mondta békítőén — hogy ma­gad is csapdába kerültél. Nincs mit tennünk* tegyük túl magunkat a dolgon. Visszalövago- liunk... Késő este vágtattunk keresztül az egyik falun. — Itt ugyan nem kell félnünk — mondta; vezérünk. — A lakosság barátságos érzület­tel viseltetik irántunk. Gyanútlanul lovagoltunk be a 'faluba. Egyszerre csak felszabadult a pokoli A kunyhókból és udvarokról gépfegyvertűz zúdult felénk. A vörösök megrohantak bennünket és vé­res bosszút álltak. 1 Láttam, amint a fölkelőink egymásután hull­tak él, még mielőtt föleszmélhettünk volna, A halál kaszása szörnyű módon aratott, A vezér, mintha villámcsapás érte volna, úgy állt, amikor soraink már ingadoztak. — Meneküljön, aki tud — kiáltotta valaki és csapatunk hanyatt-homlok menekült:. A vezér a falu mögött számolta össze meg-* maradt csapatát, amelynek legnagyobb része elpusztult. Itt tehát valóban elsáncolták magukat a vörösök és jövetelünkre vártak. És mi a kar­jaikba rohantunk. (Folytatjuk.) j

Next

/
Thumbnails
Contents