Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-05 / 176. szám
1944 augusztus 5. riACTffjffeLET A magyar irodalom védelme (Budapesti munkatársunk írása.) Másfél esztendeje is elmúlt, hogy a »Magyar Irodalompártoló Társaság« megalakult. Kétség és remény között indította el a magyar ügyvédek kis csoportja dr. vitéz Szabó Lajos kezdeményezésével azt a mozgalmat, amely a magyar irodalom és magyar írók pártolását tűzte ki céljául. Először csak egy kis baráti közösséget hatott át Szabó Lajos eszméje. Ma már elmondhatjuk, hogy a kis mustármagnyi kezdeményezésből terebélyes, pompásan gyümölcsöző fa nevelkedett. Nehéz időkben, a nagy világégés közepén alakult az Irodalompártoló Társaság. Ma már törvényesen elismert alapszabályok biztosította keretek között folytatja egyre döntőbb és átütő sikerű munkásságát. Úgy éreztük, magyar ügyet szolgálunk akkor, ha fölkeressük a társaság megalapítóját és a vele való beszélgetésünket az egészséges irodalmi szemléletű magyar vidék közönségével megismertetjük. Hivatali szobájában találjuk Szabó Lajost és amikor megmondjuk érkezésünk célját, szíves örömmel fogad bennünket, mint bárkit, aki szellemi gyermeke iránt érdeklődik. Tudta, miért jöttünk és minden kérdés nélkül beszélgetésbe kezd és elmondja, miért kellett megalapítani a Magyar Irodalompártoló Társaságot— A magyar írók és irodalmi művek támogatása, erkölcsi és anyagi jutalmazása a magyarság elemi érdeke. Minden gondolkodó ember látta azt a tátongó szakadékot, amely az elmúlt fél évszázad irodalmi élete és a magyarság tiszta lelki alkata, szellemi ízlése és természete között fennállott. Irodalmunkat olyan írók és művek lepték el, akiket és amelyeket a színtiszta magyar érdekek, nagy magyar sorskérdések, fölbecsülhetetlen kin- csű néphagyományok egyáltalán nem érdekeltek. Ez az irodalmi szellem fölfelé és lefelé egyre jobban fertőzött. A magyarság igazi arculatát megtagadva, nemzetközi eszmények szolgálatába adta magát. Egyre jobban azok az írók jutottak szóolyanok kaptak közéleti rangot, címet, kitüntetést, népszerűséget és anyagi előnyöket, akiknek soha semmi komoly kapcsolatuk nem volt a magyarság zömével, akik sohasem látták a nagy magyar célokat, akik a magyar sors és közösségi élet kiáltó és fájó kérdéseire örökre érzéketlenek maradtak. — Tudjuk, — vágtunk közbe a beszélgetésbe — hogy eddig az irodalmi díjak kiosztásánál^ százszázalékos magyar érdekek sohasem jutottak szóhoz. Baumgartnerék — ha néha meg is jutalmaztak egy-egy kiváló magyar tehetséget — legtöbb esetben rejtett céljaiknak megfelelően azokat az írókat jutalmazták, akiket végső eredményben sajátjuknak könyvelhettek el. Irányított Irodalompolitikájukkal írókat tehettek elfelejtettekké, agyonhallgatottakká és jelentéktelen művekét magasztalhattak az égig a kezükügyében levő sajtótermékekkel. — Kellett, mint a falat kenyér — folytatja, Szabó Lajos -— olyan társaság, amelyik éri kölcsi és anyagi támogatásával körülvette hoz. azokat az írókat, akik a díszes, fényes anyagi javakban, közéleti ragyogásban bővelkedő sajtótámogatásban részesedő írók mellett kibontották az igazi magyar irodalom zászlóit. Ez az irodalom sok támadás ellenére egyre gazdagabb és tisztább hangon szól a magyarságról, annak létügyéről, feszítő sorskérdéseiről. Ezeket az írókat sohasem pártolta volna Baumgarten. Ezért kellett létrejönnie az Irodalompártoló Társaságnak, amelyik jutalomdíjaiban csak azokat 'az írókat részesíti, akik a magyarság igazi arcát mind tisztábban megvilágító és a magyarság letagadhatatlan kérdéseire rámutató művekkel kétségbevonhatatlan bizonyságát szolgáltatták művészi képességüknek s művészetükkel a magyar közösség nagy céljait szolgálták.-t- Ismeretes, hogy a társaság első díjait, összesen 46 ezer pengőt a következő írók között osztotta szét: A 10.000 pengős nagydíjat Szabó Dezső, a nagy magyar élő író- fejedelem kapta, aki élete művével tisztán irodalmi eszközökkel a legnagyobb szolgálatot tette a magyarságnak. -3.000 pengős díjat kapott Bibó Lajos, Erdélyi József, Kodolányi János, Németh László, Sin ka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál és Tamási Áron, 1.503 pengőt pedig Asztalos István, Barsi Ödön, Bözödi György, Féja Géza, Gulyás Pál, Kádár Lajos, Tatay Sándor és Wass Albert. — Az évente egyszer kiosztásra kerülő nagydíjon kívül a társaság az idén 10.000 pengős könyvnapi nagydíjat is tudott kiosztani olyan magyar írónak, aki a fentebbi szempontok figyelembevételével először jelentkezett művével a magyar könyvpiacon. A könyvnapi nagydíjat az idén a tehetséges, fiatal magyar tudós, László Gyula kapta a régészeti kutatásait tartalmazó kitűnő szakmunkájáért. — Vájjon a nagydíjakon kívül gondolt-e a társaság arra, —- tesszük fel az ’utolsó kérdést az alapító elnöknek — hogy a nehéz anyagi körülmények között élő magyar írókat alkalmi segélyben részesítse? — Természetesen, erre is gondoltunk. Szeretnénk göröngytelenné tenni a magyar írók útját. Szeretnénk őket megszabadítani a mindennapi gondok súlyos bilincseitől. Az íel- mult esztendőben erre a célra szerény kereteinkhez illően 7.000 pengőt fordítottunk. Nagy belső örömmel és megnyugvással köszöntünk el a Magyar Irodalompártoló Társaság megalapítójától. Beszélgetésünkből kicsengett a magyarság jobb és Szebb jövendőjébe vetett hitünk szava. A magyarság lelkiismerete ébredni kezd ebben a ihazában. Öntudatos, boldog életet szeretnénk élni. Az Irodalompártoló Társaság *az eljövendő szebb kor biztos 'záloga. Mi erősen hiszünk ebben az új magyar életben. KANYAR JÓZSEF. Jönnek, vagy nem Jönnek? Ha béke lenne, azt mondanám, hogy alighanem valami rosszat ettem, kolbásztól, vagy gyümölcstől rontottam el a gyomromat... De mivel háború van, megtapogatom magamat, hajladozok egy kicsit jobbra-balra és halálos biztonsággal megállapítom, hogy ml este: — .Jönnek! Egyelőre nem szólok senkinek. Minek idegesítsem a feleségemet, hiszen ő anélkül is azonnal összerezzen, hogy ha a rádiózenekar valami álmos dallamot brummog a hangszóróból és a szokottnál hosszabb szünet áll be két zenei tétel között. — Mi az, — kérdi — hallgat a rádió? — Ä, dehogy! — felelem rá már hetek óta. — Csak egy kis szünet van, semmi más. Szóval — ma jönnek! Ehhez alkalmazkodom. Egész napomat úgy osztom be, hogy estére lehetőleg minden fontosabb ügyem lezárt legyen. Délután nagyot alszom, mert. estére jönnek! Este alaposan bevacsorázom. Úgy, hogy az egész család csodálkozik rajta, mert máskülönben kímélem a gyomromat... Dehát — estére jönnek és ki tudja, mi lesz... Jönnek! Vacsora után utolsó, félretett szivaromra gyújtok rá és élvezettel szívom végig, a szipkáig. Ki tudja, szívok-e még? Mert — jönnek! Magamban nagyot mulatok, — milyen angyali csend és rend van itthon. Senki sem ideges. Én sem! Csak azt tudom határozottan, hogy — jönnek. Miért mondanám meg nekik? Oly szép ez így. Élünk, pihenünk egy kemény, munkás nap után, akárcsak békében. Már mindenki készülődik a lefekvéshez!. Sorba-rendbe rakják a ruháikat, feleségem megnézi a légo-böröndöt, rendben van-e, aztán ő is aludni tér. — Ha elhallgat a rádió, szólj, szívem! — kéri. — Igen! Most meg kellene mondanom: Jönnek!... Itt az alkalom! Mégse szólok, hanem leülök az íróasztal mellé és úgy teszek, mintha olvasnék. Pedig a rádiót figyelem. Elmondták a híreiket, semmi érdekes. Azután jön a sport, majd a német hírek. Még mindig semmi! — Most! Most! Még két perc és megszólal az ügyeletes: »Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk!« De nem. — Ki mit szeret! — című hanglemez)- inüsor... Én szeretem, de kár, hogy mindjárt abba marad, mert — jönnek! Éjfélkor, a Rákóczi-induló után eszmélek rá, hogy bizony — nem jöttek. Az hogy lehet? Buta vicc jut az eszembe. Egy öregasz-* szonyról szól, aki légiriadókor a pincében kuksol és amikor már türelmét veszti, megkérdi a ki-bejáró férfiaktól: — Semmi? Nem jönnek? Jézus Mária, — csak nem történt valami bajuk?! Hirtelen magam felé fordítom a. kérdést. — Csak nincs valami bajom? Ránézek az órára. Fél egy ... Megvan! Tudom is, — savam van! Ez a, bajom! Már az első pillanatban be kellett volna vennem egy kanálnyi szódabikarbónát! Akkor olyan egészségesen horkolnék már tíz órától, mint Mari cselédünk a konyhában, aki nem tudja, mi a gyom or idegess ég ..., . HORTOBÁGYI JENŐ. Friedmann FerencSzombathely Március 15-tér 1. műtrágya, gazdasági cikkek nagykereskedése, gyári képviseletek. Telefon: 130.
