Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-04 / 175. szám
2 ÍIAá^RELET 1944 augusztus 4. Ne halassza holnapra, ami újdqnságot már ma olvashat a lIAffl^RKLET -bent. lotov külügyi népbiztos vett részt. A megbeszélés két <és fél óra hosszait tartott. Miko- lajczyk a megbeszélés után újságírók előtt kijelentette, hogy még nem nyilatkozhat a megbeszélésről, de reméli, (hogy szombaton már megfelelő közleményt adhat. (MTI) rületének központjában fekszik. (MTI) Angolszász repülőgépek tegnap a Páris környéke ellen intézett bombatámadás alkalmával eltaláltak egy apácavezetés alatt álló étkezdét. Ötven gyermek édesanyjukkal együtt a romok alá került. (MTI) Japán harctéri ‘jelentés szerint a japánok a Kanton—Hankau 'vasútvonallal párhuzamosan haladva elfoglalták Lionhva városát, amely a 9. kínai hadtestparancsnokság teAmszterdamból jelentik: Philadelphiában a sztrájk miatt a hadfölszerelési ipar vezetését a katonaság vette át. (MTI) Aki hiába kürtőit a T 34-nek... tekintet nélkül hajójuk támadási erejére és visszatérési eshetőségükre, addig nem nyu- gosznak, míg a kitűzött célt el nem érik. A hajó a bevetésből nem tért vissza. A hősies halálraszántságnak egyik példája ez, amely legjobban jellemzi a német tengerészt. (MTI) Az NTI jelenti: Tegnap >a déli órákba^ az ellenség folytatta Firenze ágyúzását. Különösen a középső részen levő Piazza Romana és a Ponte Vittoria szenvedett nagy károkat. (MTI) Berlinből jelentik: A Berliner Nachtausgabe többek között megjegyzi, hogy a felelős török férfiak már néhány nap múlva fel fogják ismerni, hogy a Németországgal kötött barátsági egyezménynek megszakítása Törökországot ki fogja szolgáltatni azoknak a követeléseknek, amelyeket mindig hangsúlyoztak a bolsevisták és amelyeket 1940-ben Molotov képviselt Berlinben. A bolsevisták a Földközi- tenger keleti részét és a Dardanellákat akarják megszerezni. (MTI) Az NTI jelenti: Törökországnak Németországgal való diplomáciai és gazdasági kapcsolatai megszakításáról a szovjet lapok egy szóval sem emlékeznek meg. (MTI) Madridból jelentik: Gróf Jordana tábornok, spanyol külügyminiszter San Sebastian- ban váratlanul meghalt. (MTI) A Vatikánból jelentik, hogy a pápa tegnap különkihaUgatáson fogadta Miron Taylort, Roosevelt személyi követét. (MTI) Amszterdamból jelentik: Sztálin tegnap kihallgatáson fogadta Mikolajczyk «lengyel miniszterelnököt« és Römer »külügyminisztert«, valamint Grackyt, a '»lengyel nemzeti tanács« elnökét. Szovjet részről 'a megbeszélésen Mo(Tudósítás az orosz harctérről.) A tokaji utászoknál tett látogatásunk alkalmával déli pihenő alatt árnyas erdőben beszélgetünk közös, régi élményekről. A legkellemetlenebb események is már emlékek csupán, még nevetni is tudunk azokon a dolgokon, amik akkor, abban az időben halálosan komolyak voltak. Ilyen emlékidézés során emlegetik fel K. őrmester esetét, aki egy igen komoly napon hiába tülkölt a »T 34«-inek. Számszerint tizenháromnak. Az esetet maga - az őrmester adja elő, természetesen a szemtanúk és a szenvedő sorstársak élénk figyelme mellett. — Az úgy volt, — kezdi a történetet K. őrmester — hogy március 28-án este parancsot kaptam, hogy D. városból teherautón hozzam vissza az ott tartózkodó utászokat. Másnap reggel el is indultam N. városból. Alig voltunk néhányszáz méterre D. várostól1, amikor láttuk, hogy több autó és harckocsi robog előttürjk és az egyik útról, amely K. város felől tarkóit a mi útunkba, néhány hatalmas harlkocsi jön és velünk körülbelül egyidőben kell az útkereszteződéshez érkezniük. Odaszóltam a vezetőmnek: — Kürtölj, komám, hadd térjenek ki ezek a németek! — Mi ugyanis azt hittük és nem is gondoltunk másra, mint hogy német páncélosok jönnek. Hiába kürtőit azonban az én komám, szegény, — -folytatta az elbeszélést K. őrmester — az első kocsi egyenesen nekünk tartott. Benyomta a szerszámosládát és abban a pillanatban egy csomó orosz vette körül autónkat. Egy sorozatot kaptunk és már rángattak is ki bennünket. ___________________ — Először engem kaptak el. Letépték köpenyem két felső gombját és azt kérdezték: officier? Én intettem, hogy nem. Karomról levették az órámat és láttam, hogy az egyiknek nagyon megtetszett a csizmám. Szóval később azt is elvették és csak a nadrág maradt rajtunk. Közben több személy- és teherkocsi ért oda, azok is ugyanígy jártak. Felültettek bennünket a teherautónkra, két őr beszállt hozzánk és megindultunk K. város felé. Mi összebeszéltünk, az egyik zászlós úrnak az egyik őrt, a másikat pedig nekem kellett volna lefegyvereznem és elintéznem egy kanyarodónál. ~— Csuda izgalmas percek voltak ezek — meséli nevetve. — Én már kiterveztem, hogy rádőlök és kész. Elérkezett a kanyarodó, akkor látjuk ám, hogy orosz gyalogosok jönnek az utón. Nem tehettünk akkor semmit. Az -egyik faluban aztán leraktak bennünket azzal, hogy gyalog kísérnek a H. városban levő fogolytábor felé. Mi addig kértük a kísérőt, míg beleegyezett abba, hogy lemaradhattunk és adott írást, hogy köteles a lakosság elszállásolni bennünket. El is szállásoltunk, de megbeszéltük, hogy megszökünk. Éjfélkor kopogott valaki az ablakon és beszólt, hogy most indulnak. Néhány perc múlva elindultunk mi is. — Hogy aztán mi volt, az mellékes. Több napi kóborlás után végre magyar csapatokat láttunk. Megkönnyebbültünk. Mindenesetre, ha most jönne az a »T 34«, nem kérném, hogy kürtöljön a komám, hanem elintéznénk az új páncélelhárító fegyverrel kettesben. ________________IVÁN LÁSZLÓ, hadnagy. Re gény jfc Magyarra fordította G a á 1 Olga (65) Addig gyilkoltam, amíg testileg teljesen kimerültem és lassan a bosszú fúriája is lecsillapodott a lelkemben.-— Mit tárgyaltál te ott az előbb azzal ;a sebesült vörössel? — kérdezte Grjsa. — Kegyelemért könyörgött, élni szeretett volna még... Anyám nevére kért, hogy ir- galmazzak neki.,. Aztán megadtam a megfelelő választ! Grisa oldalról pislantott rám és megszorította a kezemet. Vezérünk a harc után maga köré gyűjtötte hűséges embereit. — Győztünk! — kiáltotta örömmel. — Köszönöm mindannyitoknak! Most megismertek bennünket a gazemberek! Ha meggondolatlan módon már a város alatt fölvettük volna velük a harcot, akkor, uigy-e, nem kétséges, hogy más eredménnyel járt volna a dolog?! Még így is elég nagy veszteségeink vannak. Huszonkét halott és közel ötvein sebesült,. Hú bajtársaink a szent orosz hazáért haltak meg. Isten fizesse meg nekik áldozatukat! Mindannyian fedetlen fővel térdeltünk le imára. A vezér tovább folytatta mondanivalóját: — De a bolsevistákat mind megsemmisítettük. Hulláikat itt hagyjuk, hogy temessék el őket maguk a vörösök. De most, fiúk, elő a fáklyákkal. A fegyvereket magunkkal visz- szük. Gépfegyverek, karabélyok, pisztolyok és egész tömeg lőszer került kezünkre. Hirtelen olyan leletre találtunk, ami nagyon meglepett bennünket. Egész zenekari fölszerelésre. Ennyire elszámították magukat ezek a bitangok? Azt hitték, hogy a fölkelőkkel olyan köny- nyen elbánnak, hogy utána még zeneszóval vonulhatnak be a városba? Aule kaukázusi hegyi község lakói gyakran hallottak ettől fogva vidám katonazenét valahonnan a hegyekből... * P. város elfoglalásának és a vörös csapat vérfürdőbe fullasztásának híre egész T)é 1 - Oroszországban elterjedt. A meghajszolt és kifosztott oroszok lelkében mindenütt új reménység éledt. És a Káspi- szteppéken, a kaukázusi hegyekben, a kirgizi pusztán, a volgamenti erdőkben új fölkelő csapatok verődtek össze,. Bár gyengén és hiányosan voltak fölszerelve ezek a csapatok, de szilárd volt bennük az akarat, hogy utolsó lehelletükig harcolnak hazájuk árulói ellen. Időközben távirati jelentések futottak be a vörös fővárosba, amelyek arról adtak hírt, hogy a régi mondás még mindig érvényesült Oroszországban: »A cár messze van és aZ ország nagy!« A helyi vörös hatóságok segélykérő táviratai egymásután futottak be a moszkvai! kommunista központba, ahol teljes zűr-zavar Uralkodott. *— Mi az? — kérdezték egymástól a bolsevista hatalmasok. — Hiszen az ötéves terv végrehajtása már megkezdődött és a birtok- közösítés biztosítékot nyújt arra, hogy sikerülni fog?! A helyi bolsevista hatóságok pedig mindenünnen megnyugtató híreket küldtek a nép hangulatát illetően! És most? A fölkelők megsemmisítettek egy egész harci csapatunkat? És megszállták P. városát?! A moszkvai hatalmasok fejükhöz kapkodtak. Egyetlen szót sem írni róla az újságokban, egyetlen hangot sem ejteni róla -a külföld előtt! — ez volt az első rendelkezésük. A második rendelet pedig az, hogy mindazokat a kommunistákat, akik a moszkvai központba segélyért kiáltó táviratot küldtek, — »a vezetők hamis tájékoztatása címén« —- száműzik. Végül a harmadik rendelet azt parancsolta, hogy a bolsevista helyi vezetők az ügynöki munkát minden eszközzel fokozzák. A veszélyt tehát fölismerték Moszkvában és a fölkelők által fenyegetett vidékeken miiP- liószámra szórták szét a röplapokat. Minden megtérő bűnösnek bocsánatot ígértek és kecsegtető ígéretekkel halmozták éli őket. Tucatjával jelentek meg a repülőgépek a fölkelő vidékek fölött, hogy szétszórják röplapjaikat. De amikor látták, hogy mindenütt tüzelnek rájuk és egymás után szedik le gépeiket, akkor módszert változtattak és röplapok helyett bombákkal rakták meg gépüket. Egymás után gyúltak ki a falvak és városok.., (Folytatjuk.)
