Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-07-26 / 167. szám

2 1944 július 26. gyaltak. A bengáliai bizottság vezetőjének jie-i lentése szerint Bengália és Bihar tartomá­nyokban több mint 20 millió a járványos meg­betegedések száma. India egészségügyi hely­zetének rosszabbodását csak fokozza az éh­ínség. (MTI) Hitler vezér elrendelte az összes német erők teilet mértékű harcbavetétét Berlinből jelentik: A Fühder rendeletet bo­csátott ki az összes erők teljes mértékű harc- bavetése ügyében. A rendelet a’lapján a Führer Goring birodalmi tábornagy javaslatára Göb- bels birodalmi minisztert bízta meg a biro­dalmi teljhatalmú megbízott tisztjének ellátá­sával. (MTI) Megtiltott a kormány minden politikai mozgalmat A belügyminiszter rendeletet adott ki, amely- ; nek értelmében semmiféle politikai párt nem tarthat még hivatalos helyiségében se tag- értekezletet, se taglösszejövetelt, tilos minden­féle gyűlés, vagy megbeszélés. A rendeletnek célja az, hogy a politikai pártok között lévő torzsalkodásnak és a féktelen propagandának vége legyen s így a nemzet lelke a kjpzelgő veszedelemben is ellenálló és egységes le­gyen. A (kormány valóban a hazafias kjözóhajt teljesítette, amikor teljes politikai nyugalmat rendelt el a nemzeti rnuHka biztosítására. Súlyos megtorlás a ztidóvagyon reitegetétéért A pápai rendőrség eljárást indított Puchin- ger Károly malomtűlajdonos, lisztnagykeres- ikedő, Lux József, a Dunántúli Leszámítoló 'Bank pápai fiókjának igazgatója és Tuczay Sándor cukrászmester ellen, akik perzsasző- nyegéket, olajfestményeket, "ékszereket, több vég ruhaszövetet és nagyösszegű 'készpénzt fogadtak tel a zsidóktól őrizetbe és nem tet­ték eleget bejelentési kötelezettségüknek. A rendőrség Puchingert 25 ezer, Luxot és Tu- czayt l'O—10 ezer pengő pénzbüntetésre ítélte, mindhármuk ellen internáló határozatot hozott és a fellebbezés elintézéséig is őrizetbe vette őket. Az értéktárgyakat természetesen élkcv- bózták tőlük. Nem is olyan régen Göcsej .belsejébe;, az úgynevezett »szegek« vidékére még szekéren is csak tartós száraz időben lehetett eljutni. Hála azonban a figyelemkeltésnek, amelyet még 1832-ben indított meg a Tudományos Gyűjtemény hasábjain Göcsej érdekében P1 a n d e r Ferenc, Milej község tudós plébá­nosa és hála a politikusoknak, akiik nemcsak Ígértek, de közben is jártak, /most már kitűnő országúton és jó bekötő utakon juthat el az ember ebbe a különös országrészbe. Elte­kintve azonban attól a körülménytől, hogy . éppen ma a háborús viszonyok miatt autót bajosan lehet kapni kirándulásba, Göcsej ódon romantikájához stílusosabb is, ha az ember régi módi szerint, zörgős parasztszekéren teszi ; meg az utat. Összesen 13 ?>szeg« van Göcsejben. Babonás szám, de ,ma már nem hiszünk a babonának, h'a valahol felborulna is velünk ia kocsi Sze-t r;encsétlensiég nem is történik velünk, mert tizenharmadik szegnek kinevezzük Zalaeger­szeget és. mi innen szerencsésen indultunk ki az utunkra. Bazitán, Nagylengyelen át a nagyszerű országúton, több szerpentinen, ä legelbájolóbb tájkörnyezetben poroszkálnak a lovak. Tizenhat kilométer utazás megtörténte után elérünk Gombosszegre. Dicséretes az a jókarban tartott bekötő út), amely a domb hátán fekvő, bájos környezetű pirinyó köz­ségbe vezet. A 45 ház az üt két oldalán foglal helyet. Legtöbbnyire cserepes hajlékok, "kö­vesebb köztük a zsiuppos, 'néhány eredeti gö­cseji stílusú is akad. 'Kettőben a legújabb időig megvolt a jellegzetes füstöskonyha is, most már azonban istállónak használják, A haladó göcseji polgár nyilván szégyenli már őseinek igénytelen és egészségtelen építkezési módját. Mindegyik ház virágos telőkerttel van ellátva, ezért is gyakorolja 'a szépség hatását« A házak végében mindenfelé gyümölcsösök,, a fák túlontúl megrakva. Éppen most díszük a hosszúszárú mézeskörte. Kínálják is szí­vesen, a göcseji ember még híven őrzi a ma­gyar viendégszetetet erényét. Az udvarokon fehérük a liba- és récesereg* tarkállik a baromfi, pogány gágogás üdvözli a vendéget, a kakasok 'pedig köszöntésül hosszúkat kukorékolnak. Körülbelül 200 lélek lakja a falut, benne Vagy 30 iskolakiöteles. Iskolába azonban a közeli Petrikeresztúrra járnak. Maga a község azonban arra töreke­dett, hogy önálló iskolát kapjon, hiszen mindén falunak büszkefcüge az a köz­pont, ahonnan a művielődlés és a nemzet­nevelés kündjul. Olyan az iskola, mint a láng, amely világít és melegít. Ahol nincs éz a láng, ott sötétben botorkál a kor. Mondom (tehát, hogy a község iskolát kívánt és erre a célra vásárolt is 300 négyszögöl telket. Kilátásban volt 20 ezer pengő államsegély is az építésre, de közbei- jött a háború. Jellemzetes dolog, hogy nincs a községben egyetlen miás vallású sem, mint róm.ai katolikus. De az is jellemzetete, hogy üzlet sincsen egy se, sőt, korcsma sincs!. A lakosság 'szorgalmasán műveli fkevésbbé termékeny földjét. Ebből él, (iparból alig né­hány. Mindenkinek van legalább légy tehene. Felcsillan a szemünk az örömtől, amikor hall­juk rpagától a néptől, hogy ezidőszerint náluk lopó ember nincs. Mindenki igyekszik , meg­élni a maga becsületes kenyerén,1 Qz a t*sz_ tesség az önérzetnek a dolga. Persze*,, a be­szélgetés folyamán előtérbe kerül mindig aj Háború, mint mindenütt és itt is azt leér-, dezik:- mikor lesz vége? 'Örömmel és lel­kesedéssel katonáskodnak, >egy árva panasz pem hangzik el ajkukról, a harctérről érke,- jzett zöld tábori lapok mind emelkedett érzést sugároznak. A ,nép csupán azt (kívánja", hogy mindenki egyenlően Vegye ki a részét a háborús kötelességekből, hogy majd így szerezze meg a jogokat is az Regény $ Magyarra fordította Gaál Olga (57) — Ha nem beszéltek, — figyelmez­tette őket a vezér — akkor vádat emelek elle­netek! Védekezzetek! Ti az orosz nép hóhérai vagytok és minden szenvedéséből, nyomorából magatoknak húztok hasznot. Lehúztátok róla az utolsó inget és miután teljesen kifosztottá­tok, még lerongyolódott testét is megkínozzá­tok! Megfosztottátok fegyvereitől és most a fegyvertelen nép torkára teszitek késeteket,. Mit akartok az orosz néptől? Mi a szándéko­tok? Feleljetek! Dermedt csend. Vezérünk ismét kérdezte őket: — Tudjátok, hogy ki vagyok én? Én vagyok a vezér, a fölkelők vezére, akit ti lel akartatok fogni. És most én tartok ítéletet fölöttetek! A megkötözött csekisták tovább hallgattak. Ekkor összeült az ítélő törvényszék, amely négy fölkelőből és 'négy kalmükből állt. — Már kalmük barátaink miatt sem hozha­tunk más ítéletet, mint kivégzést — mondta a vezér. — Mert egyetlen kalmük se maradna léletben, ha a bolsevisták tudomást szereznének arról, hogy mi játszódott itt le. Van valakinek 'kifogása javaslatom ellen ? Mivel ellen vétés nem hangzott el, a halálos ítéleteket véglegesnek tekintettük. Hamarosan végeztek a tizenöt csekistával. Az egész partizán-osztag felállt és a kalmü­kök is kezükbe ragadták a vörösektől zsák­mányolt fegyvereket. A csekistákat a saját fegyvereikkel lőtték agyon. A szteppén közös sírhelyet ástak számukra. — Nektek pedig azt a tanácsot adom, — fordult aztán a kalmükök felé a vezér — hogy azonnal kerekedjetek föl és néhány napig utaz­zatok, amíg újra letelepedtek. Ha embereim­mel megint arra lovagolunk, remélem, megint elfogyaszthatunk meghitt körötökben egy csé­sze teát?! — Induljunk! — kiáltotta aztán felénk..— Bajtársaink várnak reánk! * Szegény vezérünk nem gondolta, hogy a tizenöt csekista kivégzése megbosszúlása volt annak, amit a vörösök távollétünk alatt a sziget lakói ellen elkövettek. Nem sejtette és nem is tudta meg élete végéig. * Miközben a vezér harci csapata keresztül­vágtatott a szteppén, hogy a kaukázusi hegyek felé vegye útját, otthon, a szigeten tovább folyt az élet. Nadja asszony, akinek a vezér távolléte ide­jére iátadta a sziget parancsnoki tisztét, minden igyekezetével azon volt, hogy amennyire a hátramaradt csekélyszámú katonaságból kitelik, jól körülzárja a szigetet védőőrséggel, nehogy váratlan megrohanásnak legyen kitéve. A hát­ramaradt féltucat harcképes férfi tizenkétórás napi szolgálatot tartott, a rokkantakat, gyer­mekeket is fölfegyverezték és maga Nadja asszony is őrszolgálatot teljesített. Nem volt ez az első eset, hogy így magára maradt a szigeten. Mert ha a vezér nagyobb harci vállalkozást hajtott végre, akkor minden harcképes férfit magával kellett vinnie és a szigeten csak csekélyszámú őrség maradt visz- sza. De most nehezebb a helyzet, mert mind­annyian a keresztelő éjtszakájának rossz emlé­keire gondoltak. Az ellenséges repülőgépekre, a gyújtóbombákra és a repülőgép lezuhaná­sára ... A második nap reggelén az egyik őr Nadja asszonyhoz sietett és aggódva mondta: — Ha ezt megússzuk, akkor jó lesz! Teg­nap lovasokat láttam a szteppén. Tizenöt-húsz ember lehetett. Lótávolságnyira közelítették meg a folyót, majd megálltak és tanácskoztak. Behúzódtam a bokorba és figyeltem őketj Az egyik vörös állandóan a szigetre mutatott és kinyújtott kezével olyan mozdulatokat tett, mint aki azt magyarázza, hogy több oldalról kell megtámadni a szigetet. — Tartsd meg az ilyen megfigyeléseket magadnak — szólt rá Nadja asszony — és ne nyugtalanítsd fölöslegesen a sziget lakóit. Nemsokára másik fölkelő állt Nadja asszony elé: — Azt álmodtam, — mondta rémülten — hogy a vörösök a szigeten voltak!. Mindany- nyiunkat összefogdostak és az akasztófa alá! hurcoltak. Azután pedig... Nem, már nem emlékszem tisztán, hogy mi történt azután! — Ostoba.fickó — szidta Nadja 'és sarkon- fordult. A fölkelő álmának további része — amit nem mért Nadjának elmondani — az volt* hogy valami szerencsés véletlen folytán meg­menekültek a bolsevisták karmaiból, csak az újszülött kisfiút akasztották fel... (Folytatjuk.) Zörgős paraszfszekéren. a göcseji »szegek« vidékére

Next

/
Thumbnails
Contents