Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-07-19 / 161. szám

Pálacsiníasüfés a harctéren _____________________nflgjftftuT Rekkenő hőség-. A nap mint a rossz adós, aki' hátralékait egyszerre akarná rendezni s a sok megtakarított melegmennyiséget egyszusz- ra szeretné kiborítani tarsolyából, valósággal záporozza égetően tüzes, bágyasztó fény­szóróit a völgyre. Eltikkadva bandukolok tü­zelő állásunk felé. Egy napot a figyelőben töltöttem s most megyek kissé megtisztál­kodni', csevegni, hogy egyenlően jusson a testi és lelki felüdülésből is. Házunk ajtaján szinte úgy bukom be, szórok le magamról távcsövet, derékszíját, térképtáskát, zubbonyt s közben rekedten hörgőm legényeink felé: »Van valami harapni váló?« Miska szája fülig húzódik a vigyorgástól s titokzatosan sut­togja: »Kovács zászlós úr palacsintát süt a konyhában«... Palacsinta! Otthoni ízek futnak hirtelen össze a számban. Eszembe jutnak a felhalmozott túrós, lekváros palacsinta-hegyek s ahogy otthon tornyosultak előttem, mikor édesanyám frissiben készítette s én azonmód a konyhában ülve fogyasztottam, pusztítot­tam a szép pirosbarnára sült, zsíros, túróval bé­lelt furulyákat. A konyhában nagy a sürgés-forgás. A szá­zados úr legénye, Tibor kever, Ádám tojást tör, Miska a tüzet rakja, Gyuszi és Miklós barátaim pedig áhítattal néznek föl Imrére, aki mint egy titokzatos keleti papj all a konyha közepén, alakja szinte valószínűtlenné nő a meleg félhomályban s intézkedik. Kezében, mint varázspálca, ott forog a palacsintasütő s mi átszellemülten figyeljük, hogyan történik a varázslat s mint nyer a lelketlen anyag alakot, hogy palacsintaként fejezze be rövid földi pályafutását. Az első már kész is. Odarohanupk. Alak­talan, pirosas barna tömeg gőzölög előttünk a tányéron. Mi ez? Kóstoljuk. Nyúlós, raga­dós, édeskés ízű valami. Egy hibája van csak: ehetetlen. Imre megszólal: »Nem egészen si­került, de nem lehet rossz, van benne tej, liszt, tojás, zsír.« Összenézünk. Nem, ez nem egészen olyan, mint otthon. Imre már izzad s csak konokul, de most már halkabban s nem nagy meggyő­ződéssel motyogja: »Nem lehet rossz, van benne tej, liszt, cukor, tojás.« Egyszerre csak felcsattan: »Ha nem ízlik, hát folytassátok!« Mit tagadjuk, hogy nem ízlik! A tűzhelyhez *Iép Miklós, aki eddig a csen­des szemlélő szerepét töltötte be, bár a kony­haművészetek terén kimagasló érdemeket szer­zett s döntéseit és bírálatait fenntartás nélkül a teljes tudás előtt meghajolva elfogadjuk!. Balkézzel megragadja a megcsüfolt és ki-» gúnyolt péppel telt fazekat s szakértő orral beleszagol. A következő pillanatban elragadja az ihletett művészek pillanata s szinte ön- tudatlanul alakítja tovább a megkezdett mű­vet. Lisztet önt a folyékony anyaghoz, jobb­kézzel már teszi is fel a vízzel telt fazekat a tűzhelyre, sóz, habar, kever s mi izgatottan nézzük minden mozdulatát, hogy ellessünk valamit az alkotás nagy titkából. Miklós se nem lát, se nem hall. A víz már rotyog. Hirtelen egy ügyes testcsellel galuska- szaggató deszkát kerít, szakértő kézzel szag­gatja bele a tésztát a forró vízbe, kever s (a következő pillanatban leveszi a fazekat a tűz­ről. Ismét sózás következik. Szemünk ragyog az áhítattól. Egy pillanat s mar forró, zsíros lábasban rotyog a galuska, egy-két tojást üt rá, gyors lendület s máris előttünk párolog a tojásos galuska. Felüvöltünk a gyönyörűség­től. Végre! A nagy mű befejeztetett. Villát ra­gadunk s megrohanjuk a tányért. Az első falat a torkunkon akad. Ó, átkozott balsors! Nyö­günk s vadul forognak szemgolyóink. »Vizet!« — hörögjük. A nyúlós, irgalmatlanul sós tö­meg kitartóan ragaszkodik szájpadlásunkhoz. Csak megszabadulni tőle minél előbb! Nem kell! Imre már egészen magábaroskadva susog­ja: »Nem lehet rossz, van benne tej, stb.« .Miklós konokul néz körül. Nyomozáshoz lát s fáradozását siker koronázza. A felhalmozott nyersanyagok közül diadalmas ábrázattal emeli ki a lisztet s zengi ellentmondást nem tűrő hangon, mint valami kinyilatkoztatást: »Kor­pás darából nem lehet palacsintát sütni!«1 Késő már ... Egy haszna azért mégis volt a sütésnek. Imrétől ünnepélyes fogadalmat csikarunk ki, hogy nem fog többet főzni. Legfeljebb magá­nak, viszont azt egye meg ő maga, de nq| gyötörje bajtársait. Hiába, a harctéren is áll a közmondás: »Ki mit főz, egye meg!« SZARKA ÁRPÁD, tüzérzászlós. — Megszentelték Nagykanizsa város gyer­meküdülő telepét Balatonberényben. Vasárnap délután avatták fel Nagykanizsa város hallaton - herényi gyermeküdülőtelepét. A gyermekek köszöntője után Vajay József nagykanizsai es­peresplébános megszentelte az új üdülőtelep minden helyiségét. Vitéz Simonfay Lajos pol­gármester mondott ezután avató beszédet, amelyben mindenkinek köszönetét mondott, aki az üdülőtelep létesítését előmozdította. A beszéd után a missziós nővérek megvendégel­ték a polgármestert és kíséretét és meguzson- náztatták a gyermekeket. A polgármester és kísérete ezután megtekintette a balatonberényi Kálót népfőiskolát, ahol dr. Bencze Imréné igazgatónő fogadta őket. — Az Uj Idők legújabb száma kevéssé is­mert, érdekes adatokkal tele és egykorú raj­zokkal tarkított cikket közöl »Munkácsy pesti napjai« címen Mátéka Béla tollából. Folytatá­sos regények, elbeszélések, versek, sok szép művészi és időszerű kép és a kedvelt rovatok teszik változatossá a tartalmat. HÍREK AZ ELSÖTÉTÍTÉS MA ESTE HÁROMNEGYED TÍZ ÓRÁTÓL HAJNALI HÁROMNEGYED ÖT ÓRÁIG TART. 1— Kinevezések a vármegyéin. A főispán dr. Kuna István tiszteletbeli szolgabíró, vármegyei közigazgatási gyakornok, a belatinci szolga- bírói kirendeltség vezetőjét fogalmazóvá, Baki Ernő hadirokkant, simontornyai lakost pe­dig törvényhatósági útbiztosnak nevezte ki. — Hősi 'halott temetése Sümegen. Az április 3-án a 'pestmegyei Bugyi községben az ellen­séges gépek ellen vívott légiharcban hősi ha­lált halt ?25 éves korában Kuthy István repülő őrmester, volt sümegi lakos. A hősi halottat édesanyja, özv. Kuthy Józsefné hazaszállít­tatta és vasárnap helyezték örök pihenőre aj sümegi róm. kát. temetőben óriási részvét mellett. A tisztikar és legénység szintén elkí­sérte utolsó útjára a hőst. Az egyházi: szertar­tás után dr. Kubinyi László hittanár és Mó- rocz László levente megható búcsúbeszédet mondott. Utána az egyesületek koszorúkkal borították be a sírhalmot. — Fölmentették a szolgálattól. Rentye György hivatali segédtisztet a rendőrség vi­déki főkapitánya a zalaegerszegi szolgálat alól fölmentette. i— Nagy óvatosság mteltett folyik a zsidó ingóságok leltározása. A 'kiürült gettókban napok óta végzi a pénzügyi hatóság a beren­delt férfi- és női munkaerők segítségével a leltározás munkáját. A nemzet vagyonára a leggondosabban felügyelnek, a leltározásnál foglalkoztatottak csak a megfelelő ellenőrzés lefolytatása után távozhatnak az ebédszünet­ben, vagy a hivatalos munka befejezése után, A kirendelt rendőrőrszemek és a polgári ható­ság megbízottjai a munkásokat távozás előtt motozás alá veszik. I— Vönöskeresztes házibetegápoló tanfolyam Sümegen. Sümegen a Polgári Önképzőkörben vöröskeresztes házibetegápoló tanfolyam kez­dődött 17 személy részvételével. i— Múnkakerülés miatt internálták. Hegyi Lajos 49 éves zalaegerszegi napszámost a rendőrség 10 napi elzárásra ítélte és inter­nálta. Hegyi azoknak a dologkerülőknek egyi­ke, akiknek az a szavajárásuk: »Eleget keres­tem tegnap, ráérek dolgozni, majd ha jól. megfizetik.« 1944 július 19. Baitárs! Fiatal magyar ! Csak bátor népeknek lesz hazájuk s végképp eltűnnek a gyáva nemzetek! ANTIBOLSEVISTA IFJÚSÁGI TÁBOR Jelentkezni lehet minden nap délután 6—9 óra között Kosstuth-utca 2. szám alatt. . Laptulajdonos: Zalai Magyar Élet lapkiadó kft. Felelős kiadó: Dr. Pesthy Pál. Kakas Ágoston nyomdája, Zalaegerszeg. Telefon 131. I Minden alkalomra sz könyv! Mindenféle könyvet. írószert, kegytárgyakat, hanglemezeket. . lemezjátszó gépeket stb. előnyös árban, nagy választékban talál a Kakas-nyomda könyv, papír, írószer és Zalaegerszeg, Kossuth L .

Next

/
Thumbnails
Contents