Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-30 / 222. szám
1944 szeptember 30. Mact®rÍxet 5 nemeseknek sem volt sokkal különb sorsuk. Vagyontalanságuk miatt leromlott a tekintélyük és összeházasodtak a jobbágyokkal. Ezeket hívták bocskoros nemeseknek. A kereskedelem a zsidók kezében futott össze. Üzleteket nyitottak. Földet, házat nem szerezhettek, csak a földesúr engedőimével annak telkére építhettek bizonyos szolgálatokért fan- dusos házat, vagy ilyent bérelhettek. Béreltek továbbá a földesuraktól és a jobbágyoktól regálét, korcsmajogot, húsmérést, gubacsszedést, makkoltatást. A török kiűzetése után a nagyszámú zsoldos katonaságtól nemcsak a városok népe, hanem a falvak is, így Csabrendek lakói is sokat szenvedtek. Nagy adók sújtották őket. A nyomorúsághoz járult a különféle betegség, köz- Itülc a pestis járvány is, amely Csabrendek népét is megtizedelte. Nincs határozott adat arról, hogy Rákóczi kurucai között szerepeltek volna, de föltehető, mert a kurucok között számos zalai is vitézkedett. Zala megye különben is mindig karuckodó vármegye volt. Rákóczi szabadságharcának leverése után a nemesség ellenálló ereje teljesen megtört, hiszen akkor egész Zalában már csak kétezer nemes volt. Az idegen katonaság ellensúlyozására a vármegyék külön magyar ezredeket állítottak föl. így született meg a Nádasdi-ezred is, amelyben csabrendekiek szintén teljesítettek szolgálatot. POSGAY ERZSÉBET. Hogyan szüléiéit meg a Csáktornyái várban a „Szigeti veszedelem" Zrínyi egy novemberi este gyertyával a kezében ment végig a Csáktornyái várkastély folyosóján és valami megmagyarázhatatlan okból a szigetvári ős arcképe előtt szinte gyökeret vert a lába. Mereven állott a kép előtt, mind magasabbra emelte a világosságot és oly sokáig nézte a rég porladó dédapját, mint még soha. Számtalanszor megállt már a kép előtt gyermekkora óta, de ilyen hosszan még sohasem tűnődött előtte. Sokszor elgondolkodott már a kép előtt dédapja világra szóló dicsőségéről, de ilyen élességgel még nem világította meg agya a hőst, aki eszményei szolgálatában önként és tudatosan ment a biztos halálba. Az élő Zrínyi Miklós megtermékenyített képzelettel hagyta ott a már régóta porladó Zrínyi Miklós arcképét és egyenesen az íróasztalához ment. Hirtelen erős vágyat érzett magában, hogy őse iránti kegyeletét és lelkesedését versbe öntse. Rögtön belemártotta a lűdtollat a kalamárisba, de mielőtt a sorokat róni kezdte volna, mélyen elgondolkozott. Eltelt a fél éjtszaka, de egy betűt sem vetett a papirosra. Orbán pápa Kérdése Aludni tért, de nem jött álom a szemére. Irnivalójának hallatlan nagysága óriási körvonalakban kavargóit elméjében, de nem tudott közelebbi elhatározásra jutni. Egyszerre csak elméjébe szökött az a beszélgetés, amelyet olaszországi utazása alkalmával Orbán pápával folytatott. A pápa ugyanis azt kérdezte tőle, van-íe a magyaroknak hősi eposzuk. Ő azt válaszolta, hogy nincsen. Hát most lesz! — villant át ez a gondolat Zrínyi agyán. Alig várta a virradatot. Halaszthatatlan napi dolgai végeztével azonnal íróasztalához ült. »Fegyvert és vitézt énekelek.« Szándékosan írta le e vergiliusi szavakat, mintegy elkötelezve magát, hogy versenyre keljen a legnagyobb klasszikus költővel. Magát a Boldog- ságos Szüzet választotta múzsájául és egész nap dolgozott, még azért is haragudott, ha az étkezés miatt félbe kellett szakítania munkáját. Az összefogó nagy gondolái Eget-földet összefogó kezdte az írást: nagy gondolattal A Mindenható letekintvén a földre, szeme megakad kiválasztott népén, a magyarokon, akiket elhozott Ázsiából a tejjel-mézzel folyó szép Pannóniába, megáldotta őket vitézi erényekkel, szent királyokkal, de ők hálátlanságukban elfordultak Istentől és romlásnak indultak. A Mindenható ezért elhatározza, hogy büntetésül kemény próbára teszi a magyarokat. A nemzet nyakára küldi tehát Szulimán szultán seregét. A török had gyülekezik, majd megindul és közeledik a roppant sereg, élén a szultánnal. Lovon vágtat a szultán, fején patyolat turbán, kócsagtól! bokrétával s utána a sereg kopjaerdeje, megszámlálhatatlan ágyú és más hadiszer, hídveréshez való deszkák, dereglyék és vasmacskák, tevék, öszvérek, bivalyok, elefántok végeláthatatlan tömege. Ezalatt Szigetvárott Zrínyi Miklós letérdelt a feszület elé imádkozni s azt a kegyet kérni, hogy az eljövendő ostromnál életét áldozhassa kereszténységéért. Zrínyi egész télen át rótta a verssorokat, közben megnősült, de a hősköltemény azért napról-napra gyarapodott. Egyik nap jelentették neki ,hogy a török elindult Kanizsáról és háromezer emberrel útban van Csáktornya irányába. Sebtiben magára öltötte a selyemből szőtt páncélingét, amelyet mindig magára vett, ha ütközetbe ment. A verses csatákból az igazi csatába indult. A halál gondolatához úgy hozzászokott már, hogy nem is jutott eszébe tűnődni rajta. Háromnapos táborozás lett a vállalkozásból, mert a török csak a harmadik napon kísérelte meg a Murán való átkelést, éppen olyan helyen, ahol az innenső parton el lehetett rejtőzni. A csapatrészek már túljutottak a Mura közepén, amikor Zrínyi csapata megnyitotta a tüzet. Akkora kudarc érte a törököt, hogy elvesztette minden harci kedvét a további próbálkozástól és sietett vissza Kanizsára. Zrínyi könnyezik... Zrínyit nem zavarta többé a török a hősköltemény írásában és így be is fejezte azt tavaszig. Nagy gyönyörűséggel írta meg befejezésként az előszót: »Homérus száz esztendővel a trójai veszedelem után írta históriáját; énnekem is száz esztendővel ezután történt írnom Sziget veszedelmét. Virgilius tíz esztendeig írta Aeneidest; énnekem penig egy esztendőben, sőt egy télen történt véghez vinnem munkámat.« Megjött a posta Bécsből, de nem levelet hozott, hanem egy szekérre való könyvet. A »Szigeti veszedelem« kinyomott példányai voltak. Az erőslelkű Zrínyi gyermekkora óta nem sírt, de mikor az első példányt a kezébe vette, szemét elborította a könny. Címlapja ékes rajzát maga rágta a nyomdász szájába. Tengert ábrázoljon, fésülködő és magukat kellető hableányokkal, akik egy kagylóalakú hajó mellett cikáznak a habokon. A büszkén dagadó vitorla fehér mezején ott állott a mű címe: »Adriai Tengernek Syrenája Gróf Zrini Miklós.« A vitorla körül széltől lengetett szalagon pedig a hadvezér-költő jelmondata olvasható: »Sors bona, nihil aliud«. (Csak jószerencse kell, semmi más.) HAJÓS ELEMÉR. (Magyar Katonaújság) Könyvet éj Írószert Zalaegerszegen a cserkészüzletben rendeljen. Bárhol hirdetett szépirodalmi könyvet beszerezhet illetőleg megrendelhet. Telefon: 266.
