Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-09-30 / 222. szám

1944 szeptember 30. haotarIílf.t 3 HETI ÉRDEKESSÉGEK Nem is értem, minek cikkeznek a lapok so­rozatosan arról, hogy nem lehet kapni a tra­fikban füstölnivalót. Jelek vallanak arra, hogy csak ügyesség kell hozzá, hogy valaki kapjon, semmi más. Mert ha nem is lehet kapni szívni- valót a trafikban, de okvetlenül lehet a trafi- kostól, hiszen más nem árusíthat dohányt. Hogy pedig van füstölnivaló, arról mindenki meggyőződhetik, aki a felvonások közötti szü­netben a színház előtt figyel. Immár nemcsak a férfiak kilencven százaléka füstöl, úgy hogy szinte sziporkaeső van a moziközben és a szűk helyen majdnem kigyulladnak a ruhák, hanem kis és nagy kamaszok szájában is ég a ciga­retta kérkedően. Sőt számos női személy is fújja a füstöt, kis csitri és nagy csitri egyaránt;. Amikor nem volt panasz a dohányhiányra, nőt az utcán alig lehetett látni cigarettával a szá­jában. Legfeljebb a cigányasszonyokat. A ci­gány női személyek ugyanis a szakértők, vagy szagértők szerint azért pipáznak, hogy ellen­súlyozzák bőrüknek irgalmatlanul kellemetlen kipárolgását. A fehérbőrű női nemnél azonban most esténként a parfőm édes virágillata ke­veredik a nikotinnak keserű levegőjével és együtt adnak olyan illatárt, amit kalandos is­merkedésre alkalmas légkörnek lehet mondani. Ma már egyre inkább kiszorul sáncaiból a romantika. Már nem kesztyűt, zsebkendőt ejt le az emeleti ablakból a nő, ha ismerkedni akar, nem ájul el az utcán, hogy az eszmény­kép fölemelje, nem csúszik el egy jól kiszemelt narancshéjon, mint 10—20 évvel ennekelőtte. Modernizálódtunk. Most az est utcai hangula­tában rágyújt a no és kacéran cigizik. A cigi tüzes zsarátnoka, mint a szentjánosbogár a társát, odacsalogatja a férfit. A férfi megszólal: — Szabad egy kis tüzet — kézit csókolom! — Kérem, tessék! — mond a nő és máris nyújtja a férfi felé a cigaretta tüzét s vele az ajkát szíves készséggel. Ez jelenti a begyúj­tást, a tűzrakást. A tűzön már nem is kell főzni a nőt, megfőzte ő, a nő már a maga madarát, * A hősszerelmes színész, a színházba járó nők bálványa az elismerésnek hallható jelein kívül megkapta az első látható jelet is jutalmul, A »snájdig« huszártisztnek a dolovai szín­padra hajítottak az egyik sikerült jelenet után egy pakli Symphoniát. Egy múlt századból való, zsinóros atillás, fess, rátarti huszártiszt, akinek nem szabad tízdekás csomagot sem végigvinni az utcán, lehajol és fölveszi a szín­tér padlójáról a csomag cigarettát. Ez a meg­alázkodás az odavetett koncért valahogy nem stílusos a huszártiszti egyenruhához és sehogy- sem ízléses a rajongó színházlátogató részéről sem. Veszedelmesen hasonlít az eset a régi Zalaegerszegre, annak régi lakóira és vándor- színészeire. Amikor a kilencvenes években még az Arany Bárány dísztermében játszottak és a karzat még elnyúlt hosszában egészen a színpad végéig, némely suhantok a színpad fölötti karzatrészen helyezkedtek el. Pálfi Ni- nának, a kitűnő szubrettnek egyik viharos sikerű táncszáma után valamelyik suhanc fehér pogácsaalmát dobott le a karzatról és az aján­dék éppen Ninácska fejére esett, okozván dió­nagyságú daganatot a táncosnő fején. Az eset után intézkedtek, hogy a karzatnak színpad fölötti része elfalaztassék. Nem lett volna-e stílusosabb, ha a bonviván rajongója a pompás jelenet után, illetve a felvonás végén előrelépett volna a dolovaj színpad elé és hódolatának jeléül egy doboz Regalitas-t nyújtott volna át?! P.P. Berlinből jelenti az Interinf: A német hadi- tengerészet új, célszerű eszközzel, az úgy­nevezett levegőárboccal gyarapodott. Ez nem más, mint egy nagy oxigéntartály, amely le­hetővé teszi, hogy a tengeralattjáró akár 20— 30 napig is a víz alatt tartózkodjék. (MTI) A japán császári főhadiszállás jelentése sze­rint a japán csapatok elfoglalták Csungliang és Ahting városokat, ahonnan aztán tovább- vomultak Falking felé. Kvanting tartományban elfoglalták Tangcsukot, az amerikaiak délkínai repülőtámaszpontját. (MTI) Székely leventék lerohanták a betolakodott ellenséget A medencébe nyúló város keleti peremén hegyek, dombok, szántóföldek, rétek, legelők és sötéten zöldelő erdők válogatják egymást. Színes és néma a táj. Énekes madarak hangja jelzi : valahol messze keleten felkelőben van a nap. Az utóbbi napok izgalmai nyomán kifáradt idegek nyugodtan pihennek, miközben a fák, a bokrok, cserjék árnyékában és leple alatt félretaposott bakancsokban, elnyűtt ruhákban idegen alakok settenkednek a székely város fehérre meszelt házai felé . . . Madarak szárny­suhogása, megzavart éneke jelzi: idegen „kutyák“ bujkálnak a kertben ... A hangot, a jelt megértik az első házak lakói és villamos- áram gyorsaságával szalad a hir: helyzettel ismerős, áruló szomszédaink vezetésével „parti­zánerők“ szivárogtak a városba ! A figyelmez­tetés nyomán hangyabolyként mozdul meg a város, de a meglepetésre készülő beszivárgók is igyekeznek kihasználni a helyzetet: gép­pisztoly, önműködő puska és golyószórók golyói jégesőként verik az utcát, nyomában egyre erőteljesebben hangzik fel a harcteret járt emberek előtt jólismert „huri“, „huri“ kiáltás . . . A székely egész életében helyén tartotta az eszét. Most is szempillantás alatt, öntevékenyen méri fel a helyzetet. Kapuk alatt, ablakok mögött, kilövésre alkalmas pincékben helyezke­dik el mindenki, miközben huriznak a vörösek odakint. Fiatal leventelegények és levente- leányok szemében vészes tűz lobog . . . Újabb és újabb utcákban jelentkeznek és törnek a város nyugati felébe a partizánok . . . Már a harcolók málhásállatai, egyedüli utánpótlási lehetősége igyekszik célfelé, amikor kétoldalról megszólalnak a kertekben, padlásokon, épülettetőkön keresztül tüzelő­állásba szállított géppuskák. Eszeveszett kavarodás támad a betolakodók soraiban. Sok állat felnyerit, ágaskodik, majd gazdástól örökre elterül a földön . . . Néhány pillanat s már székely kezekben |kelepelnek az ellenséges géppisztolyok és golyószórók ... Mintegy két óráig tart a „főtéri-bál“, amikor a nyugati oldalon elhelyezkedett nagy vörös csoport észbekap. Mindenre elszántan lesben álló székely csoportok várják a fejleményeket. . . Egyik kapualjban világháborús tartalékos százados karabéllyal a kezében kémleli a mozdulatokat... Két levente áll mellette és leírhatatlan csodálattal figyelik a százados „munkáját“, ahogy vállához emeli karabélyát, céloz és lő. Az áhitat fokról-fokra emelkedik, miközben újabb és újabb ellenséges rajok igyekeznek bujkálva, egyre jobban apadva visszavonulni ... Az egyik szeme felcsillan, arca kigyul: — Százados ur! Leventepuskával nem lehet ezek közé durrantani ? I — Dehogy nem, fiam — hangzik az örömet hozó válasz —, csak közel kell várni az ellenséget, jól célozni és úgy lőni, mert veszélyes „játék“ ez. Jóformán el sem hangzott az utolsó szó, amikor már két puskacső kémleli a partizán­mozdulatokat : egy karabélyé és egy „Fég- puskáé“ ... Ebben a pillanatban két muszka óvatoskodik felfelé az utszélen. Egyszerre emel­kednek vállhoz a puskák. A százados lőni sem tud meglepetésében, amikor a levente kezében eldörren a „lószer­szám“, nyomában elvágódik az egyik vörös katona, a másik teljes sebességgel emeli nyakába a lábait. A két levente egyszerre ugrik a halott muszká­hoz, csak egyet akarnak: géppisztolyt és töl­tényt szerezni! Félpercnyi vita után megegyez­nek : a „Fégpuskás“ kapja a géppisztolyt. A korszerű fegyver birtokában szinte meg vetően néznek végig az előbb annyira csodált karabélyon. Tűzerejűk tudatában önállósítják magukat a gyerekek . . . Ugyanebben az időben a város különböző részein tucatszámra játszódnak le hasonló esetek. Elképzelhetetlen harcikedvvel, elszántsággal, küzdenitudással és ravasz számítással vetik a visszavonuló ellenséges csoportokra magukat a székely leventelegénykék. A huri, huri el­csendesedik és helyette ellenállhatatlan erővel hangzik fel a város minden oldalán az örö? magyar csatakiáltás : Hajrá magyar! Üsd, vágd, nem apád I Sorkatonák irányítása mellett egyre jobban szorul a hurok a bajba került bolsi nyakak körül s a legveszedelmesebb hurokszoritók a leventék, akik mindenhol jelen vannak és minden ellenállást lerohannak. Kora délutánra már újra csöndes a táj. A partizánvállalkozás szereplőinek zöme szolga­ként jelentkezett a magyarok mindenható Ura és Istene előtt . . . Sorakoznak a leventék is. Hatvan géppisztoly, 25 golyószóró, 31 önmű­ködő fegyver, lőszer és kézigránátok bizonyítják, hogy a harcot önként, sőt tiltakozás ellenére vállaló székely leventék értenek a „felszerelés­hez“ is az ellenség rovására. Ilyen ifjúsággal és ilyen harcikedvvel — bármilyen nehéz is az idők járása — a székely- ség teljesíteni akarja történelmi hivatását. . . FERENCZ GYÁRFÁS. Az 53-ik M. KIR. OSZTÁLYSORSJÁTÉK játékterve páratlan esélyeket nyújt. Egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: Egymillió P. A nyeremények összege kereken: Tizenötmillió P. Jutalom : 600.000 P. Főnyeremény: 400.000 P. Nyeremények: 200.000 P, 100.000 P, 60.000 P, 3x50.000 P, 4x40 000 P, 1x30.000 P. 14x20 000 P, 2x15.000 P, 25x10.000 P és még számos közép és kisebb nyeremény. A sorsjegy ára osztályonként: nyolcad negyed fél P5.— P10.~ P20.— A sorsjegy kapható az összes főárusitóknál Hnzás kezdete októberi 7.

Next

/
Thumbnails
Contents