Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-23 / 216. szám
1944 szeptember 23. haowCelet Tegyük saiát otthonunkat otthonává a székely testvéreknek, akik menekülni kénytelenek A belügyminiszter szózata az ország társadalmához Dr. vitéz Bonczos Miklós belügyminiszter tegnap a következő rádiószózattal fordult az ország lakosságához: — Magyar testvéreim! A háború szele egészen közelről érintett bennünket. Az ellenséges hadak átlépték határainkat és földünket tapodják. A magyarnak kell ismét helytálla- nia, megvédeni önmagát és az európai művelődést. Nekünk kell megállítani a betörő ellenséget, amely a legjobban szívünkhöz nőtt vidéket, Erdélyt támadta meg és annak is a legféltettebb részét, a Székelyföldet fenyegeti megsemmisítéssel. A magyar csapatokat és minden magyar embert a küzdelemben a Jgyőz- niakarás hevít, a győzelmet azonban csak áldozattal tudjuk megszerezni. Ki kellett üríteni a Székelyföldet, többezer székelynek kellett otthonából messzire vándorolnia. A férfiak ottmaradtak és továbbra is harcolnak szülőföldjükért, hazájukért és Európáért. Asszonyaik, gyermekeik azonban menekülni kényszerülnek. Sokan már két hete |utaznak a vasúti kocsikban, csekély élelemmel, legszükségesebb holmijaikkal. Magyar testvéreim! Hozzátok fordulok, hogy a székely népet, amely fájó szívvel hagyta ott hajlékát, ne érezze magát itt az ország belsejében otthontalannak. Segítsetek a betegeknek, öregeknek, magatehetetlen asszonyoknak, síró csecsemőknek. A kormányzat mindent megtesz a menekültek érdekében, a társadalomtól azonban elvárja, hogy az is vigye oda a maga adományát a székely testvéreinknek. — A Székelyföldről az ország belsejébe vezető utón 18 élelmezési állomás van felállítva. Nem lehet azonban tudni, hogy egyes melyeken nem kell-e rrregállaniok egy-két napra. Ilyen esetben bizony az élelmezési helyek nem tudják megfelelően ellátni a székelyeket. Arra kérem tehát az ország minden rendű és íangú lakosát, hogy nyissák meg szívüket és éléstárukat. Tegyék saját otthonukat azok otthonává, akik saját hajlékukat hagyták messze idegenben. Lássák el őket élelemmel, ruházattal, amennyire tőlük telik. A magyar népnek válságos időben kell egybeforrnia székely testvéreivel, A magyar falvak népe eddig is a legpéldásabb áldozatkészséget mutatva vitte mindenét a menekülteknek. Ezt a példát kell követnie minden városnak, tanyának, falunak. — A menekülteket ott helyezzük el, ahol a magyar nép a legmagyarabb, legáldozatkészebb és legerősebb: a Tiszavidéken. Ismerem jól a tiszavidéki magyarok kemény öntudatát, hazaszeretetét és áldozatkészségét. Azért arra kérem őket, hogy fogadják szeretettel és zárják szívükbe a havasok alján meghúzódó kicsi faluk lakóit. Segítsenek abban, hogy a székely családok otthont, meleg hajlékot és tisztességes megélhetést kapjanak. Gondolják meg, hogy aki saját otthonában él és mindenét odaadja a székelyeknek, még mindig nem adott annyit, mint azok, akik szükebb hazájukat, kis házukat és kertjüket, most termő földjüket adták oda a nagyobb hazáért: Magyar- országért. Hozzák meg tehát a csekélyebb áldozatot a szebb jövő érdekében. Az ország más részeinek népe pedig a távolból segítse meg a Tiszavidékre telepített székelyeket. — Nyissátok meg tehát szíveteket, magyar testvéreim! Nyissátok meg, hogy egybeforrjanak a székely testvérek szívével a magyar jövő megteremtésére, mert a jövő titka a jó magyarok szívébe van írva. A belügyminiszter felhívása Után szinte szívet markoló hatással hangzott fel az ének: j »Ki tudja, merre, merre visz a végzet«... A zsidókérdés megoldásával kapcsolatban erősen megcsappant az ingatlanforgalom, de jóval megkönnyítette a telekkönyvi átruházáso- |kat az a rendelet is, amely a földek elidegenítését a legszűkebb korlátok közé szorította. A rendelet szerint a földbirtokelidegenítés csak a birtoknak adóssággal való túlterhelése, vagy egyéb alaposan megokolható körülmények között lehetséges. A házingatlanforgalom szintén nagyon vontatott és már csak szórványosan fordulnak elő olyan esetek, amik a múltban napirenden voltak, hogy rendes körülmények között alig valamit érő házakért a csillagokig rugó összegeket ígértek a vevők, csak hogy a pénzüktől szabaduljanak és befektetést eszközöljenek. Ma az emberek fölösleges pénzüket leginkább kölcsönadják olyanoknak, akik üzleteket nyítanak, vagy vesznek át. Ezekkel szinte közös alapon dolgoznak a tőke forgatásával. Házingatlanok után — ahogy a közvetítők beszélik — leginkább vidéki emberek érdeklődnek Zalaegerszegen. Kissé komikusán hat azonban a dolog, hogy' a közvetítőknek adott megbízásaikban még mindig az a kikötés szerepel, hogy a ház legalább háromszobás, komfortos és lehetőleg beköltözhető legyen. Nemrégiben pedig az egyik zalaegerszegi kereskedő cég, a Kovács Testvérek vett meg a Virág Benedek-utcában egy kis házat, hatvanezer pengőért. A vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága a mült hónapban 106 olyan ingatlanforgalmi ügyet bírált el, amelyek keletkezése még a rendelet megjelenése előtt* időből való. A jóváhagyott ingatlanátruházási szerződések közül följegyeztünk néhány érdekeset. Ifjú Eitner Sándor és társai (Salomvár) eladtak egy szántót Mentes Istvánnak és feleségének (Salomvár) 17.790 pengőért. Ugyanezektől az eladóktól gróf Károlyi Sándor (Budapest) megvett Salomvárott 231 négyszögöl) kertet 8.085 pengőért. Dercsényi Kornólnétót (Ujdiósgyőr) szántó birtokot vett 16 ezer pengőért özv. Vörös rie- rencné (Zalaegerszeg). Beke Józseftől (Kővágóörs) szántót vett 10 ezer pengőért Tóth Mihály és felesége (Kővágóörs). Janics László (Budapest) 250.ezer pengőért eladott Díszeiben erdő birtokot Feördeős Vilmosnak (Budapest). Özv. Mohos Károlyné (Kékkút) eladott Papp Istvánnak (Kővágóörs) a kékkúti határban szántót 9 ezer pengőért. Tamás Pál (Balatorvftired) rétet és kertet adott el 8 ezer pengőért Major Károlynak (Balatonfüred). Ferenczi Zoltánnétól (Budapest) szántót vett meg Balatonszepezden 18 ezer pengőért Vara- nics Antal (Budapest). Ifjú Novák Ferenc (Barlahida) erdőbirtokot adott el a Zalalövő melletti Jáhom-pusztán 33.466 pengőért Horváth Ferencnek és feleségének (Zalalövő). Sárközy Sándor (Balatonszepezd) erdőbirtokot adott el 15 ezer pengőért dr. Rubovszkii Györgynek és feleségének (Budapest). Keresztes Áronné (Jánosháza) eladta Keresztes Margitnak (Jánosháza) a salföldi határban levő szántóját 8 ezer pengőért. Ma jer Istvántól (Tűrje) erdőbirtokot vett 7.049 pengőért Kovács Rezső (Tűrje). Özv. Csapó Sándornétól (Alsóörs) 5.566 pengőért szántót vett Alsóörsön Csapó Gábor (Mezőtúr). A Zalavármegyei Közjóléti Szövetkezettől Révfülöpön szőlőt vett 24.480 pengőért vitéz Bárány Károly és felesége (Budapest). Dr. Fazekas Miklós (Budakalász) eladta felsőörsi szántóját 7.337 pengőért Dispiter Pálnak (Békásmegyer). A veszprémi székeskáptalantól erdőt vásárolt Alsóörsön 3.510 pengőért Szabó Jenő (Zalaegerszeg). Novák Ferenc (Százkő) eladta drávanagy- falui szántóját 3.700 pengőért Sáfrán Lajos Csáktornyái lakosnak. Érdekesebb ingatlanforgalmi adatok Zalában
