Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-07 / 203. szám
Il/tfflMtELET 1944 szeptember 7. Könyvet ét írószert Zalaegerszegen a cserkészSzletben rendeljen. Bárhol hirdetett szépirodalmi könyvet beszerezhet illetőleg megrendelhet. Telefon: 266. téren is és az idők szavát megértve végzik munkájukat — erre tanítva a környezetükben élőket is — akkor jöhetnek mégoly nagy viharok, lesodortathatnak a hervadt levelek, de a háza ezeréves fáját ez a vihar se fogja tudni kidönteni — soha ! KOVÁCS DEZSŐ. (Folytatás az 1. oldalról.) Berlinből jelenti az Interimf: Az angolszászok megkezdték Le Havre francia kikötőváros bombázását. A támadásban nyolcszáz repülőgép vett részt. Főképpen a belvárost érték a bombák, sok épület elpusztult és a francia polgárok soraiban nagy pusztítást okoztak. (MTI) A Német Távirati Iroda jelentése szerint a finn békeküldöttség elhagyta Helsinki pályaudvarát, hogy Moszkvába utazzék. Az utat vasúton és gépkocsin, Leningrádtól kezdve pedig repülőgépen teszi meg. (MTI) Berlinből jelentik: Keletsvédországban e hó 17-éig nagy hadgyakorlatokat tartanak, amelyeken résztvesz a haditengerészet, a hadsereg és a svéd főváros légvédelme is. (MTI) Zágrábból jelenti a Német Távirati Iroda, hogy a Poglavnik a horvát hadsereg vezérkari főnökévé kinevezte Szertics Tomisla tábornokot, aki egyúttal usztasa ezredes, az usztasa milicia vezérkari főnökévé pedig Herencsics Ivó usztasa ezredest. (MTI) Zágrábból jelentik: A Poglavnik Vokics és Lorkovics minisztereket megfosztotta a rangjuktól és .gyűjtőtáborba utalta őket, mivel olyan politikai tevékenységet fejtettek ki, amely a szolgálatukkal ellenkezett. (MTI) Az elenséges rádió riasztó híreket terjesztett arról, hogy Zágráb utcáin csapatok között összeütközésekre és torlaszharcokra került a sor. Ezek a hírek teljesen nélkülözik a valóságot, épp úgy, mint az az állítás is, hogy horvát tábornokok csapattesteket vittek a hegyek közé, hogy a partizánokhoz csatlakozzanak. (TP) Egy szétlőtt közsé ahonnan a Búgig vetettük vissza a támadó vörösöket Keleti harctér augusztus. Furcsa érzés bemenni egy ilyen szétlőtt házba, amit lerombolt a nehéztüzérsége és az akna. A falak beomlottak, a tető beszakadt, a kályha is darabokra törött, csak a lépcső vezet az ég felé s ahogyan lentről nézi az ember, a legfelső fokról rá is léphet talán a fekete felhőkre. Ebben a házban aludtam negyvennyolc órával ezelőtt. . . A támadó vörösök átkeltek a Búgon, többnapos harc után mindig újra és újra befészkelték magukat W. faluba és J. ig törtek előre. Itt torpant meg a támadás, a magyar tüzér és a gyalogos visszaverte őket a faluig. Recseg a levegő és az ember megbuvik a kis ház romfala mögött, mégiscsak véd valamennyire, legalább a repeszektől. A téren roppanva törik ketté egy akácfa dereka, a Sztálin orgona egy lövedéke pontosan eltalálta. Kutyavilág volt itt két nap előtt, ez már csak utójáték ! — meséli ö. főhadnagy és körülmutat a romokon: tíz órán át verte az orosz a szerencsétlen várost. Most sincs messze a legelső vonal, gyorslábú ember két perc alatt odaér: csak a kis utcán kell végigsietni, a kályhagyár mellett s ott a határban húzódik P. századosék védelmi vonala. Hatalmasakat durran mögöttem a levegő, mintha óriás gázballon pukkanna ki: a légvédelem és a sok gépágyú dolgozik szorgalmasan. Északkelet felől erősödik a zugás és feltűnik az égen egy fekete pont: a fejem fölé ér, amikor meglátom a szárnyán a vörös csillagot. Csapong, kering az angol Bristol-Bienckheim s gomolyognak körülötte a füslcsomók. Aztán hirtelen hanyattvágódik, 'fordul és repül vissza az orosz állások felé. B. felől szédítő iramban hasítja a felhőket két Messerschmidt-vadász: utol is érik a vöröscsillagost, fölébe kerekednek és úgy csapnak le rá, mint a ragadozó. Aztán kicsi lesz a tér, eltűnnek a szemem elől. Valaha cipészüzlet volt a kis szoba, ahol a kopott felírás alatt Jan Jakubowicz gyártotta a csizmát. Most csak egy rokkant asztal áll a szobában, mellette néhány szakadt doboz, szögek, egy törött tükör, két csomag mosópor s valami számlatömb No meg a cipészüzlet szaga, ami ugyanaz a világon mindenült. Francziszek Kaczkowszki üzletében gyümölcsöt árultak azelőtt, most üres kézigránátos- ládák hevernek benne, összevissza-rendellenségben. Még egy doboz papír között sárga levélpapír, rajta egyenes sorok, bizonyos Jan Curak tollából: — Vasárnap fürdünk a Búgban, ha jó lesz az idő .. . 1935 ben írták a levelet.. Pawel Chalimoniuk söntése előtt vastag lánc hever, tegnap még az orosz harckocsit erősítette, a másik utcában Stefan Kaminsky üzlete előtt pedig döglött ló fekszik. Villámltk keleten és mennydörög az ég. — Mise van éppen — hív a templomba az aknavetősök parancsnoka s való igaz: a gyönyörű barokk templom aranybordó színei között misét mond a lengyel pap, éppoly nyugodtan, mint a boldogabb időkben, békés vasárnapon. Magyar katonák térdelnek a remekszép oltár előtt és a lengyel Máriánál, gyalogosok és tüzérek vegyesen, meg egy polgáriruhás, sovány férfi, terermett lélek nem maradt a faluban a katonákon kívül, csak a pap és az orvos. Akkor sem hagyják el a várost, ha teljesen elpusztítja a rombolás. Az orgona nem szól, de remegnek a színes ablakok és szüntelen dörögnek a lövegek, puffognak a gépágyuk és recseg a Sztalin- orgona hangja. A szomszéd utcában skálázik valaki: biztosan zongorát talált az egyik honvéd és próbálgatja rajta a tehetségét. Visit a malac és bőg a tehén, pedig jóllaktak alaposan. A lakosság nem ért rá elvinni magával, hát a magyar fiuk táplálják őket, jó szívvel, bőven, meg is híznak talán, mire újra visszajönnek T-be a lakók. Tüzérüteggel robog a főtéren át négy teherkocsi. Mennek tovább északra, onnan lövik most majd az oroszt. — Egész éjjel hallani a kopácsolást az erdőből — mondja Czöndör István a nyírbátori tüzérhadapród és elmeséli: úgy tudják, három bürüt vert már a Búgon az orosz, az egyiket már szétlőttük és a magyar tüzérség tönkretette a vörösök nehéz lövegeit is. A hevenyészett vékony hidak nem bírják el a páncélosokat. Igaz, tegnap jelentették, hogy tizenkét orosz harckocsi húzódott W. felé . . . A lövegek újra szorgalmasan lövik az erdőt: félóra még és megindul a támadás, — ki kell verni a betolakodott vörösöket W.-böl. FERCSEY JÁNOS, hadapródőrmester. Regény Magyarra fordította Gaál Olga (93) Szörnyű lassúsággal vonszolták magukat a napok. Alig virradt ránk, máris azt kívántuk, hogy bárcsak este volna. A cellában alig jutott négyzetméternyi hely egy-egy fogolynak. Olyan hatalmas tömegű embert tartóztattak le a GPU szervei, hogy már az összes pincék és börtönök zsúfolásig megteltek. Nina látogatása után ismét kihallgatásra rendeltek. Ugyanaz a magasabbrangú GPU- tisztviselő ült az íróasztalnál és finom illatú külföldi cigarettát szívott. — Annyit máris előrebocsáthatok, — kezdte meg a kihallgatásomat — hogy a vizsgálat befejezéséhez közeledik az ön ügyében. — Örvendek, hogy ártatlanságom nemsokára beigazolódik, — válaszoltam — s végre ismét szabadon élhetek! — Szabadon? — ismételte szavamat hosz- szasan elnyújtva. — Igen, — néztem rá merészen — ahol nincs mit bizonyítani, ott senki sem bizonyíthat! Most már hazárd játékot játszottam, mert tudni akartam, mi a szándékuk velem. — Fiatalember, — mondta a GPU tisztviselő némi gúnnyal — azt csák bízza ön reánk, hogy melyik törvényszakasz szerint ítéljük el és milyen mértékben. Hallgattam. — Mindenesetre készségesen megállapítom azt, — folytatta — hogy a GPU-ember eltűnésében nem tudtunk önre bűnrészességet rábizonyítani. Ellenben sikerült megállapítani azt, hogy a lázadásra bújtó iratok terjesztésében résztvett. Ahá, most jön a csel, — gondoltam — így akarja kihúzni belőlem a vallomást. — Valóban rejtély számomra, — mondtam fölényesen — hogy miként akarnak önök reám bizonyítani olyan dolgot, amire semmi bizonyítékuk sincs és nem is lehet, mert csak kitalált dolog az egész. A GPU tisztviselő áthatóan nézett rám. — Fiatalember, ön nem buta, amint látom, milyen iskolai végzettsége van? Felsoroltam. — Kár önért — mondta csendesen. Hideg futott végig rajtam. Tehát mégis halálbüntetést szabnak ki rám. — Ami pedig Kotovkit, az ön szülőfaluját illeti, — mondta emelkedettebb hangon — tudja-e, hogy ott az ön halálraítélését követelik?! — Ki az az ember? — kérdeztem szemtelenül. — Olyan emberek, akiknek .szavuk van és akik önt jól ismerik! Most aztán minden elővigyázatossággal felhagytam és egyszerre dühöngeni kezdtem: — Emberek, akik engem ismernek? Azt mondja ön? Utazzék csak el Kotovkiba és kérdezze meg ott az embereket, akik engem gyermekkorom óta ismernek, hogy tudnak-ie valami kivetnivalót felhozni ellenem? Kérdezze meg! Milyen bizonyító anyag alapján akarnak önök elítélni engem? Hogyan vállalna ön felelősséget ezért a tettéért lelkiismerete előtt? Kiűztek a szülőföldemről! ■— Ez nem áll, — ellenkezett a GPU-ember — ön magától menekült el onnan. — Igen, eljöttem onmfn, mert nem akartak fölvenni a kolhoszba! i.. — Amint az írásokból látom, ön elvileg elutasította az egész közösítő eszmét — szakított félbe ismét. — Nem áll! Sajátkezű írásban kértem fölvételemet a kolhoszba! (Folytatjuk.)
