Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-06 / 202. szám
2 1944 szeptember 6, IlAOmiiLET Ä mas naß országos és világwonatkmám e&emémei Berlinből jelenti az Interinf: A magyar csapatok az Erdős Kárpátoknál délnyugati irányban támadva, szétverték a Miers völgyében a román csapatokat. (MTI) Berlinből'jelenti az Interinf: Magyar csapatok német nehéztüzérség támogatásával Erdély déli részében a támadó román csapatokat a határon kívül szorították. (MTI) Erős ellenséges kötelékek ma déli irányból berepültek az ország légiterébe és bombatámadást intéztek Nagyvárad és Nyíregyháza ellen. A támadó gépek déli és délnyugati irányban hagyták el az ország légiterét. Egyes gépek az ország több területén zavarórepülést végeztek. (MTI) * A Kormányzó Ur Kádár Levente miniszteri osztályfőnököt belügyminiszteri államtitkárrá nevezte ki. (MTI) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Honvédelmi miniszteri rendelet értelmében a 14—70 éves zsidókat nemre való tekintet nélkül honvédelmi munkára igénybe lehet venni. (MTI) • __ A belügyminiszter rendeletének értelmében az oldalkocsival ellátott teherszállító motorkerékpárok rendszámtábláját különleges rendszámtáblára cserélik ki. Ezek a rendszámok ötjegyű arab számokból állnak, a rendszámokban — eltérően a többi gépjárómű részére megállapított számoktól — római számjegy egyáltalában nincs. (MTI) Érdekes pályázatot hirdettek Somogy mer gyében a bodrogi községi iskolai tanítói állás helyettesítésére. Az állásra pályázónak havi négyszáz pengő fizetést, természetben való lakást, kosztot és fűtést ígértek. Pécsett hatalmas orkán pusztított. Karvastagságú fákat tört ki, a háztetőket megrongálta, a telefon- és villanyvezetékekben pedig károkat okozott. Berlinből jelentik: Marseille és Toulon német helyőrsége, miután heteken át minden összeköttetéstől elvágva folytatta a harcot, az ellenállást megszűntette. Arras városa kemény harcok után elesett. Verduitól északnyugatra a németek ellentámadással ásszafoglalták Va- rannes és Clermont városokit. (NST) i Szófiából jelentik: Moszlva hadat üzent Bulgáriának. A bolgár kormíny azonnal fegyverszünetet kért. (MTI) A Slovak című lap azt íra, hogy a szlovákiai fölkelő mozgalmat Loncbn és Washington irányította. Felszólították a fölkelőket, hogy küzdjék át magukat a szovjethez, de a bolsevisták kijelentették, hogy rém vállalnak közösséget a szlovák fölkelőkkel. (MTI) A délerdélyi kommunista párt megkezdte szervezkedését a jelenlegi román uralom tudtával és beleegyezésével. Gyulafehérvárról és Nagyszebenből is kommunista pártszervezkedéseket jelentenek. (MTI) Berlinből jelentik: Az angol hadvezetőség azzal a tervvel foglalkozik, hogy hadműveleteit a Rimini és Velence, vagy Trieszt és az Isztriai-félsziget között levő partszakaszon újabb partraszállási vállalkozással támogassa, így sikerülne hátbatámadnia, szerinte, a német védőcsapatokat. Ezt a tervet a romániai eseményeket követő ideges politikai hangulat, amely a Balkán északi részén támadt, mindenesetre támogatná. Egyelőre azonban még kénytelenek a britek sok veszteséggel járó homloktámadásokat indítani a változatlanul erős német csapatok ellen. (Interinf) A Szlovák Távirati Iroda jelentése szerint Tiso államelnök fölmentette az állásától és a szlovák hadsereg főparancsnokságától Csatlós tábornok, nemzetvédelmi minisztert. (MTI) Zalai iskolai értesítők A zalaegerszegi m. Mr. állami Deák Ferenc gimnázium évkönyve az 1943-44. iskolai évről Most küldték szét a zalaegerszegi állami gimnázium évkönyvét, amelyet I v á n f i János igazgató szerkeszlett. Az évkönyv élén megemlékezést olvasunk a gimnázium hősi halottjáról, V i s n y e y Gábor repülő főhadnagyról. Visnyey a négy felsőosztályt végezte ebben az intézetben. Kiváló tanuló s mellette kitűnő sportoló volt, diáktársai között fogalom gyanánt szerepelt a neve és becézően a kis diákok „Visnyey papá“-rraK ueveziCK. Életé: adta a hazáért, ahogyan a latin órákon hallotta nyelvtani példából az erkölcsi tanítást, hogy édes és dicső dolog a hazáért meghalni. Neve felkerül az intézet előcsarnokának márványtáblájára aranybetükkei és évről-évre az uj diáknemzedékek majd az ő emlékére is meggyujianak egy gyertya: a Mindenszentek napján tartott ünnepélyen. A zalaegerszegi gimnázium 1895 ben indult meg 69 tanúiéval. Első otthona az akkori polgári fiúiskolában volt, ameiy most a keresj kedelmi középiskola épülete. Onnan költözött 1897. szeptemberében a jelenlegi palotájába, amelyet a millenium emlékére emeltetett Zalaegerszegnek a kultuszkormány. Az iskolának első ideiglenes igazgatója Tuczy János tanár volt, aki évek óta nyugalomban Zalaegerszegen éli a pátriárkák életét. Eddig a maiak leszámításával 64 tanár működött az iskolában és négy igazgató. A régi tanárok közül több országos hírnevet ért el egyrészt a tudomány, másrészt az irodalom és művészet terén. Az intézetnél jelenleg működő tanárok közül legtöbb szolgálati ideje van dr. Boierátzky Gyulának és Martin Ernőnek (34—34). Teljes szolgálati idejüket az idén töltik be. Ebből a hosszú szolgálatból Mariin 33, Boierátzky pedig 25 évet töltött Zalaegerszegen. Örömmel olvassuk, hogy a közösséggel szemben imium Regény 4c Magyarra fordította G a á 1 Olga (92) Néhány nap múlva ismét előhívattak, de ezúttal nem újabb kihallgatásra, hanem azért, mert látogatóm érkezett. — Látogató? — kérdeztem elcsodálkozva. — ’Ki lehet az? — Nem tudod, — figyelmeztettek — hogy minden két hónapban látogatást engedélyeznek a börtönben? — Nem, én ezt igazán nem tudtam.ai. Minden két hónapban? — mormogtam csendesen magam elé. — Istenem, ki lehet az... csak nem Grisa? Egyszerre csak a fejemhez kaptam es már futottam is végig a folyosón). Nina! Ki lehetne más, mint az én kis Nil- nácskám! És tényleg! A vasrácsok mögül tekintettem ki a látogatók felé, közöttük pedig a börtönőrök sétáltak fel s alá. — Nina! — kiáltottam fel nagy örömömben — hát eljöttél, Ninácskám? A leány mereven nézett rám, arca sápadt volt, ajkai remegtek, de azért mosolyogni próbált: — Petja, — súgta meghatottan — és felém nyújtotta a kezét... Majd hirtelen összeszedte magát és‘józan hangon mondta: — Petja, sietnem kell, mert sok mindent el akarok mesélni neked. Voltam Kotovkiban!... Ne szakíts félbe, Petja, mert kifutunk az időből ... Beszéltem Krasznowal. Nem gondolta, hogy ilyen rossz származik belőle! Nina olyan halk suttogásai beszélt, hogy a foglyok és látogatók között folyó nagy hangzavarban alig értettem meg, mit mond. — Édesapád súlyos bete;, Petja! És nincs orvos, aki kezelje. És Kctovkiba az ottani hatóságokhoz városunkból 'megkeresést intéztek, amelyben személyed felől érdeklődtek. Kotovkiban erre pártgyűkst hívtak egybe, ahol... — ne ijedj meg" Petja — halálbüntetést kértek számodrá — Igen — nyögte ki ,s:egény Ninácska a legrosszabbat ég halotthahányan meredt rám könnyfátyolos szemével. — Azután a munkásol szakszervezete is gyűlést hívott egybe, — folytatta Nina — és ők is a halálbüntetés mellett szavaztak. Csak a gazdák, akiket szntén /meghívtak a gyűlésre, nem nyilatkoztakreád vonatkozólag! A GPU házról-házra jár Kotovkiban, minden ismerősödet fölkeresik és arra bíztatták őket, hogy csak mondjana: el rólad mindent, amit tudnak, mert úgyis agyonlőnek... Petja, mondd, hogy áll hát az igyed? Nem tudtam levenni a sememet az arcáról,1 amelynek édes vonásait somjasan ittam fel a telkemmel... Ezt az álozatot hozta meg1 tehát értem Nina, — gonoltam, szívem mélyéig meghatódva. í — Nem áll rosszul az ügyem — nyugtattam meg végre. — Az első kihallgatáson külön-i böző gyanúsító kérdéseket tettek föl, de mivel semmit sem csináltam, így nem is tudtak! semmit reám bizonyítani. Remélem, Ninácska... — Reméled? — vágott mohó örömmel szavaimba — hogy... A börtönőr ebben a percben hátat fordí-j tott nekünk és a másik oldal felé indult. Hir-t télén kierőszakoltam karomat a vasrácson, de alig érintették egymást ujjaink, már ismét ott állt előttünk és gorombán reánk szólt: — Hé, mi lesz itt? Megszeppenve húztuk vissza a kezünket;., A látogatási idő is lejárt... Még egy pillantás ... Nina kerekre tágult szemekkel nézett reám. — Köszönöm neked, Ninácska! — csak ennyit mondhattam és már vezettek is bennünket vissza a cellába. Amikor visszatértem a cellámba, kenyérrel, sülthűssal és kolbásszal telt kosarat találtam a helyemen és húsz doboz cigarettát. Miért nem szólt erről, amikor beszélgettünk? — tűnődtem magamban. — És egyáltalán hogy tudta ide becsempésztetni ezt a kosarat? Zajt hallottam a hátam mögött. Megfordultam. Az őr még az íajtóban állt. Tréfásan hunyorgatva elcsent egy doboz cigarettát az enyéimből és zsebrevágta... Nagyon megmelegedett a szívem. Bízni kezdtem a jövőmben... (Folytatjuk,)
