Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-05 / 201. szám
MaobíCílet Valami azokról, akik fakóra sárgult arccal járnak közöttünk... tartani magyarnak mindörökre. Aki nem érzi ezt, aki csak kényszeredetten, vagy a remélhető haszon miatt telepszik meg rajta, azt jobban teszi, ha eimegy innen, de még jobban tette volna, ha egyáltalán nem is jön közénk. (Bizonyára ezekre célzott a miniszterelnök is, amikor rádiószózatában megemlítette a túlságosan sötátenlátást és a sok helyen lábra- kapott szertelen menekülési hangulatot. Ilyen sötétenlátókkal lehet eléggé találkozni a »nyugati székelyföldön«, Zalában is. És az az érdekes, hogy éppen azok »gyulladoznak be«, akik féltéglával verték a mellüket a bátor »hazafiságukban«, amikor még a magyar huszárok a Don vizében itatták lovaikat. Ezek a »nagy hazafiak« csak akkor mutatkoztak mindenkit letorkoló »hősök«-nek, amikor nem kellett attól tartaniuk, hogy a haza védelmében is részt kell venniök és hogy a hazáért szenvedni is kell.) Mibe kerül az angolszászoknak egy-egy bombázás A Sepsiszentgyörgyön megjelenő »Székelv Nép« című napilap írja: — Ma nyíltan és őszintén beszélni Ikell arról, hogy élet-halálharcot vívunk s a túlzottan rózsás derülátókat föl kell világosítani a helyzet komolyságáról. De ugyanakkor még hatványo- zottabb mértékben meg kell rendszabályozni a könnyen ijedezőket, a mindig sötét szemüvegen kukucskálókat, rémhírterjesztő nyúltermé- szetűeket is, akik különösen az elmúlt napokban valósággal kiélték az adott helyzetet s megfertőzték maguk körül a légkört. Szánalmas és undorító’ volt az a tanulság, amit ezeknek a viselkedéséből mostanság levonhattunk. Rossz volt nézni, ahogy máról- holnapra levetkőzték az eddig féltve őrzött piázat s az első riasztó hírek után megmutatták valódi énjüket. Rossz volt látni az ide-oda futkosó, csomagoló, lelkendező, vagy síró vergődést, a protekció hajhászást, vonat lesést, telefonálgatást és vagyonmentést, amelyet olyan meggondolatlan mohósággal csináltak, hogy csodálnunk kell azok józanságát, bátorságát és kitartását, akik ezeknek a láttára hasonló menekülésre nem gondoltak. Mert, sajnos, ezeket a tüneteket mindenki látta. A nagy utazóböröndöket szállító kocsik, a titokban előkészített teherkocsik és hasonló menekülési tünetek sok-sokezer ember előtt közismertek voltaki s a társaságból való hirtelen, búcsúzatlan elmaradás, a fakóra sárgult, ijedt arc és a vállalati gépkocsi előkészítésé egy hosszú útra nem maradt visszhang nélkül. De szerencsére ez a visszhang nem okozott pánikot, hanem inkább csömört és sajnálkozást. Megcsömörlöttünk azoktól, akiknek csak szórakozási, vagy érvényesülési hely volt a Székelyföld s elszaladtak az első riasztó hírre. Egy bizonyos óvatosságot mi is megértünk. Nem azok ellen lázadozunk, akik a Székelyföld valamelyik csendesebb helyére vitték, vagy küldték asszonyaikat és gyermekeiket, mert ez családjukkal szemben megokolt esetben kötelességük. Azokat se vonjuk megállapításaink keretébe, akik néhány hétre, vagy hónapra jöttek a Székelyföldre s más otthonuk van, valamint azt is természetesnek tartjuk, ha valaki összecsomagolt s azután a hatóságok parancsától te'szi függővé további sorsának alakulását. De örökre elítéljük azokat, akik csapot-papot, munkakört, otthont, sőt gondjaikra bízott gyámoltalanokat itt tudtak hagyni azért, hogy önmagukat mentsék. A Székelyföld nem alkuszik. Ezt a talán sovány, talán szegény, hepe-hupás országrészt halálos szerelemmel kell szeretni s meg kell (91) Az idő egyhangúan és tompán nru.lt el. Már majdnem tíz hejte, hogy a börtönben voltam. — Az semmi, — vigasztalt az egykori fel-; hérorosz hadsereg tisztje — én már csaknem másfél esztendeje ülök itt. És ki tudja, meddig kell itt ülnöm?! Bőven jutott időm rá, hogy a bűnlajstrol-* momat összeállítsam, amikor magambaroskad- va ültem órákon át. Be kellett ismernem, hogy nagyon sok bűn terhelte a lelkemet velük szemben. Úgy gondoltam, ha százszor egymás tuján végeznének ki, akkor setm vehetnének megfelelő elégtételt értje. De a döntő kérdés az, hogy mit tudnak a vörösök mindazokból, amiket ellenük elkövettem. Nem hihettem, hogy fölkelő tevékenységemről valamit is tudnának, mert akkor már rég kivégeztek volna. De vájjon Grisáról és a kertészről tud,nak-e| valamit, sikerült-e kézrekeríteniök a bolse- vistaelleneis propagandairatainkat? A tizenegyedik héten végre kihallgatásra rendeltek. Százszor megrágtam magamban, A légibombázásokról tartott előadást D ó - czy Lóránd alezredes a soproni nyári egye>- temen. Dóczy alezredes Budapest veszélyeztetésével kapcsolatban fölvetette azt a kérdést, hogy egy négyzetkilométer beépített hely, tehát a fővárosnak egy bizonyos hányada elpusztításához mennyi bombára, mennyi repülő és a bombázás műszaki végrehajtásához szükséges ide- és visszarepüléshez mennyi folyékony anyagra van szükség. Hatalmas számok tűnnek ki a szakszerű számítás alapján. 870 bombázó 17.750 tonna bombával tudna egy négyzetkilométer beépített területet rombadönteni. Nézzük meg, mibe kerül egy 870 gépből álló bombázó köteléknek egy-egy iderepülése? Az olaszországi repülőterekről felszálló bombázóknak ide és vissza 8 órát kell repülniük. Egy ilyen repülésre 690 vasúti tartálykocsi benzint használnak el. Ez 6 millió 900 ezer liter benzin! Ugyancsak kell nekik 35 tartály- kocsi olaj. A gépek lőszerkészlete: Bombázógépenként számítva 10—10 géppuska, vagy gépágyú szükséglete egyenként ezer lövéssel 8 millió 750 lövedék. Ennek súlya 298 tonna, tehát 30 vagon rakománya. 175 vagon bomba, 690 vagon benzin, 35 vagon olaj és 20 vagon lőszer, összesen tehát egy ilyen bombázó- kötelék közel ezer vagont kitevő anyagot használ el egy bombázáshoz. Ennyi gép előkészítéséhez, felhasználásához 16 repülőtérre van szükség. Egy-egy gépbe hogy mit fogok mondani és mit hallgatok majd, el, mint a sír, — de mégis remegő térdekkel indultam el a tárgyaló terem feléi, A kihallgatást egy magasabbrangú GPU- ember eszközölte. — Ön Peter Artjemjevics Nikolajev? —■ tette föl az első kérdést. — Igen — válaszoltam röviden. — Ismeri ön Semenov GPU-őrmestert? — Nem. — Tűdre ön arról, hogy'abban az időben, amikor ön a városban tartózkodott és sem lakása, sem munkája nem volt, egy GPU- ember nyomtalanul eltűnt? Hirtelen lelki szemeim elé vetítődött a folyó hídján lejátszódó jelenet és fülemben csengnek a kertész szavai: »Ezt jól csináltátok, fiúk!« De keményen összeszedtem magam és kurtán válaszoltam. —■ Nem. — Ez az ember január végén tűnt el és az a gyanú merült fel, hogy megölték. — Január végén már a börtönben ültem — jegyeztem meg nyugodtan. — Önt csak január 30-án tartóztatták le, emberünk viszont már január 21-én eltűnt. — Sajnos, ebben az ügyben semmiféle felvilágosítással nem szolgálhatok! — De azt talán még tudja mondani, hogy társa, akivel a városba érkezett, hova tűnt el 1944 szeptember 5. Szőnyegszövő nőket keresünk állandó jellegű foglalkoztatásra. Szövőszéket kinek-kinek rendelkezésére bocsátunk az otthon elvégezhető munkához. Jelentkezés Zalaegerszegen, Vörösmarty-u. 18. kell tíz hajózó személyzet, összesen tehát 875Ö ember, aki iderepül. A földön az előkészítéshez, fölszereléshez, a híradáshoz kell gépenként 50, tehát összesen 52 ezer kiképzett személyzet. Ezek csak a bombázók. De a bombázókkal sok kísérő vadász is jön. Ezeknek a bombázókkal való ide- és visszarepülésre 70 vasúti tartály benzinre, 3 tartálykocsi olajra, 3 vasúti kocsi lőszerre van szükségük, tehát 76 vagon anyagra. Négy repülőtér kell nekik az előkészítésre és felszállásra. Ez a hajózó személyzettel együtt 7800 fő munkáját követeli. Tehát egy négyszögkilométer elpusztításához ezer repülőgépet — bombázót és vadászt — kell elküldeni, ezer vagon folyóanyagot felhasználni és 60 ezer főnyi személyzetet igénybevenni. 600 ilyen bombázás tudná csak rombadönteni Budapestet. Ezzel szemben a védelem, a saját és szövetséges vadászok üzemanyag felhasználása egy-egy támadás zavarásához, tekintettel, hogy csak rövid ideig kell a levegőben maradniok, tizennégyszer kevesebb. A támadó egy bevetésnél tizennégyszer any- nyi üzemanyagot fogyaszt el, mint a védő,, Ha még azt tekintjük, hogy a hatszázezer dollárba kerülő bombázógépekből minden támadásnál átlag 5—9 százalék pusztul el földi és légi elhárítás, valamint mótorromlás következtében, akkor fölmérhetjük, milyen hallatlanul sokba kerül ellenségeinknek a sok repülőtámadás. és mi volt abban a csomagban, amit magukkal cipeltek? Most jön a fekete leves, — gondoltam — de ismét nyugalmat erőszakoltam magamra: — Barátom valószínűleg még mindig a városban tartózkodik, — válaszoltam óvatosan — a batyuban pedig a holmijaim voltak, amelyeket a GPU át is vizsgált a házkutatás alkalmával. — Es csak azok a dp lg ok voltak a batyuiban? — faggatott tovább. — Nem tudom, — kérdeztem — hogy mik lehettek volna még benne? — Miért jött ön tulajdonképpen a városba? — Állást keresni. Tisztviselő voltam régebben az állami biztosítónál. — És a hamis iratok? — Azokat azért kellett beszereznem, mert ha valódi nevemen szerepeltem volna, mint száműzött kuláknak a fia, sohasem juthattam volna munkához. — Kotovkiban ?... Na, különben erről majd később. Még néhány írásnak kell előbb beérkeznie hozzám — fejezte be a félbeszakított kérdéssel a tárgyalást, majd elbocsátott., A kihallgatásról megnyugodva távoztam. Tehát semmit sem sejtenek abból, — gondoltam — hogy résztvettem a fölkelés előkészítésében és —bála Istennek — látszólag “Ninát is kihagyták a játékból, (Folytatjuk.)
